Feladatmegoldás

Portré

Don Corleone... Szinte fénysebesség szintjén haladnak a dolgok, különös figyelem övezi azt a bizonyos arany pecsétgyűrűt, amely megjelenik a kép alsó szakaszában, talán még meg lehett volna próbálni, hogy a szalmakalap íve még egy picit jobban haladjon ki a kép széle felé, és egy picit többet metszeni jobb oldalon, és abból az ívelt nyaktájékból többet adni, nem mernék ilyet mondani, hogy toka, de a pedellus kimondatta velem, szeretjük ezt a képet, három disznó, de Laci, most már ne bújkálj! (szőke)
értékelés:

Alapvetően két részből áll a film, narráció köti össze, az egyik része külsőkben egy road movie, táj, antennaerdő, autó, aminek van egy meghatározott világa, a másik rész pedig egy nagyon személyes, sötéteken alapuló és gyufaszálból fákját készített kamerába néző tekintet. Különböző a minősége is a két anyagnak, sokkal erőteljesebb képileg a második szegmense a filmnek, van egy összetett melankólikus üzenete a szövegvilágnak, amiben van egy picit brechti rákérdezés is, felhívás. Annak tükrében, amit eddig Dénestől filmekben láttam, azt kell mondjam, hogy ezek akkor igazán árnyaltak, akkor érezhető bennük a súlypontozás, hogyha az irónia, vagy önirónia nem tűnik el a filmjeiből. Egészen biztos vagyok benne, hogy az irónia soha nem könnyíti ki az ő nyelvezete szerint a film üzenetét, hanem éppenhogy a drámaiságát ellensúlyozza. A mostani filmben viszont azt érzem, hogy túlságosan megértő, elfogadó önmagával szemben, és vádló a többiekkel. Ez nyilván éppúgy őszinte üzenet, hisz a folyamat nem zajlott le, nekünk itt alkotásokat kell néznünk és az eddigi alkotásai szempontjából mindenféleképp azt mondom, hogy egy fontos momentuma maradt ki a Dénes-féle világnak, ez az irónia, mert az iróniában, miközben felmutat, felnagyít, kegyelmez is, és itt nem ad kegyelmet és így a kerettől keretig, a kezdéstől a végig tartó üzenet gyöngül azzal, hogy a film hiányosságait (dramaturgiai, szövegi, előadói) hagyja meg, mert ezt most nem tudja orvosolni az irónia és önirónia. (szőke) értékelés:

Csókolj meg!
Kedves Nézők! Vannak csodák. Sokszor tök egyértelműek. Nem is kell tenni semmit. Néha. Nézzék csak meg ezt! A Béka régi, a csók örök.

Annyi javaslatom lenne, azon kívül, hogy kaptam egy feladatot, hogy csókoljam meg a képet, hogy ha jól sejtem, békuci csodálkozó szemei, amelyek Balázs szemeit helyettesítik, jó lett volna, ha befelébb fordulnak, hogy egyértelműbb legyen, hogy Balázs a békaszemeken keresztül várja, hogy megcsókoljuk őt. Ez a kép három disznó, ami a főzőversenyes recepttel együtt már négy. (szőke)
értékelés: +

Elválaszthatatlanok...
a legújabb barátom...

A Macintosh cég webkamerájával készített egyik reklámját látjuk itt, mivel ez a humoros ötlet érzékelhető, hogy benne van, rengeteg viccet érzek ezen a képen, bár erről az alkotó nem tud, ezért két disznó. (szőke)
értékelés:

Pörkölt csirkéből, békülősdugás miatt önkezűleg

Hozzávalók:
   * 7 csirke apróléka
   * néhány hülye mondat pár nappal korábban
   * só, bors, paprika
   * 3 nap különalvás
   * víz, tűz
   * jegygyűrűt nem hordó menyasszony
   * néhány hülye mondat a pár nap alatt
   * leveskocka, delikát, olaj, hagyma
   * ágy, fazék
   * fakanál, koton, főzősör

Kedves Receptolvasó! Együtt fogunk főzni, engedelmeddel tegezlek.

Sose főzz ezelőtt pörköltet!

A csirkeaprólékot a mélyhűtőből a nő előző nap vegye ki. Pár nappal korábban tépelődve mondja azt neked, hogy az a baj, úgy érzi, csökkentek benne az érzések feléd. Tegye mindezt konkrét rákérdezésre, melyet a hetedik kínlódó nap után munkából hazaérve, majd a boltból egy üveg jégerrel és sörökkel ismét hazatérve ejtesz meg, két kitöltött feles és egy nyitott sör felvonultatásával egyértelművé téve, hogy akkor te most beszélgetni szeretnél, nagyjából eképp: miért nem hordod a jegygyűrűdet?
   Nyiss ki egy sört. Aludj a nappaliban 3 napig. A csirkeaprólékot nézd meredten minden alkalommal, mikor a konyhába kimész, de mégse tudsz enni, mert valami remegteti a gyomrodat. Külön vedd észre, hogy a zacskóból szivárog a vér, de ne zavarjon. (Onnan lehet tudni, hogy hét csirke darabjai vannak a becsomózott nájlonban, mert a nő anyja ráírta kék filccel egy papírra, ami a zacskóra van ragasztva. A hét számmal legyen írva.)
   A nő a főzés előtt 3 órával kérdezze meg tőled, hogy miért alszol napok óta a nappaliban. Legyen érdekes érzésed: vajon hülye ez? Mondd neki azt, hogy hát azért, mert nem érzed úgy, hogy hozzá kéne bújnod. Vedd tudomásul, hogy erre azt mondja, hogy ezzel nem teszed jobbá a dolgot, nem kerültök közelebb. Ez így is van. Ezt ízlés szerint megállapíthatod. Mindenéppen mondani kell, hogy te utoljára azt az infót fogtad föl, hogy őbenne csökken az érzés irántad. A gyűrűre utalhatsz, megint csak ízlés szerint, anélkül talán nem lesz olyan markáns az íze - ki hogy szereti.
   Menjetek a konyhába. A nő mondja azt, hogy ő azt szeretné, ha minden úgy lenne, mint régen. Erre egyszerűen azt kell mondani, hogy oké, de jöjj tisztába az érzéseiddel, és ha ez kész, és kiderült, hogy vannak, akkor próbáld meg kifejezni azokat. Erre a nő bújjon hozzád, adjon aránytalanul sok puszit, ölelgessen a szokásosnál jóval tovább, te pedig kimérten símogasd a hátát, aztán hidd el, hogy minden rendben van, és most már adhatsz neki egy puszit szívből. Javaslod, hogy menjetek be az ágyba még egy kicsit beszélgetni. A nő mondja azt, hogy neki dolgozni kell menni, és a pörköltet is meg kell még főznie előtte. Itt nagyon fontos, hogy azt mondd: majd én megfőzöm. Erre a nő mosolyogjon csábosan, és induljon a háló felé. Bújjatok be az ágyba, és ízlés szerint. (Ha nemrég hagyta abba a gyógyszert, mert akkor még terveitek voltak, akkor ezen a ponton kell a koton, biztos, ami biztos.) Miután elkísérted, és hazaértél, nyiss ki egy sört. Mosolyogj.
   A csirkeparólékot a véres nyálonból vedd ki, és alaposan mosd meg. Mármint nem zacskót, azt ki kell dobni. Ha te is utálod a rágós zuzadarabokat, akkor azokat vágd ki belőle a picsába! És közben gondolj arra, hogy akkor most hogy is van ez? Reggel a kanapén keltél, most meg a konyhában szorgoskodsz, kielégülten, és elvileg minden rendben. Ámulj el rajta, hogy ez ilyen egyszerű, és érezz egy kis bizonytalanságot, vagy hitetlenséget - ízlés szerint.
   Vágd föl a hagymát, ahogy szoktad, és közben tartsd a megmosott undorító csirkelábakat, és egyéb gusztustalanságok egész sorát víz alatt, hogy azt hihesd, ezalatt kiázik, de legalább egy kicsit tisztább lesz. Mielőtt a hagymát belevágod az olajba, jöjj rá, hogy nem törölted ki rendesen a frissen elmosott fazekat, azért spriccel a plafonig az olaj és víz reakciója. Újabb mosogatás, és - ezúttal valóban - szárazra törlés után ismét tégy bele olajat, és gyújts alá. A már meleg olajon bingyizzed kicsit a hagymát, egy kis sót már itt tehetsz rá, ahogy a haverod mondja, akit közben felhívtál telefonon, aztán a tűzről levéve mehet bele a paprika, olyan három kávéskanállal. És rögtön utána a hús. Szarul néz ki, de finom lesz. Vissza a tűzre. Önts bele vizet, húzz egy nagyot a sörödből, és határozd el, hogy elhiszed, hogy minden rendben van. Mert ha nincs, azzal sem tudsz semmit kezdeni, és nem is akarsz.
   Öntsd föl vízzel az egész katyvaszt, hogy ellepje a húst, aztán kis só, bors, paprika, csili, delikát, leveskocka, meg amit találsz, és bízol benne. A leveskockát ne próbáld meg whiskey-s pohárnyi melegvízben feloldani, nem lehet. Nyugodtan dobd bele, ahogy van. Nagylángon rotyogjon egy kellemeset, aztán kisláng (erről is jusson eszedbe, hogy most már igenis vannak olyan dolgok, amik mindig eszedbe jutnak, ha akarod, ha nem, és hogy ezek szaporodnak, és igenis, sajnos, ma is szaporodtak), aztán fedő rá, és sörivás.
   Ha közben a blogodon meg akarod írni a receptet, hogy szabadulj valamitől legalább, mert a fejedben gondolatdugó van, akkor azt most kell elkezdeni, és nem a sörözést nyomatni. Ha nem, akkor igen.
   Egy-másfél órán keresztül lassú tűzön, fedő alatt, 3-4 alkalommal megkerve rotyogjék. Közben idd meg a sört, meg még egyet, és töltsd föl a képeket. Főzz tésztát, szedj, és egyél! Jó étvágyat!

Ha jó volt, ha nem, ne gondolkodj tovább ezen, majd lesz, ami lesz, úgyis észre fogod venni. Fogd a paplanodat, és vonulj be a hálóba aludni.

A képek a szociofotó kategóriában indulhatnak, jól alátámasztják a hangulatát az írásnak, bár vannak még a történet szempontjából képileg jól illusztrálható pontok, amiket még nem aknáztál ki. Az írás kitűnő. (szőke-hegyi)

zöldség

Ezt a képet nagyon szeretjük, a Zsolt majd elmondja, hogy Demeter mit üzent, érdekes az a nagy fallikus ügy, amit ott gyökérként, vagy fehérrépaként ebben az egész hedonikus csakravilágba mint szaporítószerv belehelyezkedik, mellette, szinte a Gyűrűk ura furcsa mutánsát képzeltetik el velünk, ahol egyszerre ennyi golyó van, szépek a színek, nagyon életigenlő kép. (szőke)
Szóval Demeter is megnézte és azt mondta, hogy rendben van a kép, kicsit az élessége kérdéses, egyedül a kép jobb oldalán lévő alufóliát kellett volna befelé hajtani, hogy a fény ne lukassza ki a képet ott.
értékelés:

Kézsugarak
Fotózom és közben ismerkedek a fénnyel. Barátkozunk egymással.

Bár ez egy házi feladatra érkezett képpár, de akár mint az estiklopédia ma még nem létező világítással foglalkozó fejezetének egyfajta illusztrációjaként is felfogható lenne, ahol az egy fényforrásból érkező megvilágítással játszik az alkotó. Azért összetett és trükkös ez az alsó kép, mert miközben látszólagosan a fényforrást egy összetett formával, a kézzel letakarva árnyék ritmusokat hoz létre, mint karmokat, és ettől félelmetes és expresszív lesz, egy másik trükköt is alkalmaz az alkotó, mert a kézzel letakart fény reflexeket is létrehoz az arc tekintetében, ami nem a fényforrásból származik, hanem a mögötte lévő felület visszareflektálásából. Tehát látszólagosan egy fényforrásból kapjuk a fényt, de a fotós tapasztalatával egy összetettebb, kreatívabb képet hoz létre. Ez tehát az alsó képre vonatkozik.
A pedellus felvetette, hogy nem érti, hogy a két kép miért összekapcsolt formában jelentkezik, és igazából én is hajlok erre, mivel a felső kép egy, bár hasonló logikai játékon alapuló, de fekete fehér kép, én külön értelmezném őket, azt kell, hogy mondjam, hogy mivel össze van kapcsolva a két dolog, bátorítanám az alkotót, hogy az alsó kép önmagában is megél, a fölső kép pedig nem annyira összetett üzenet, bár értékelhető önmagában is, de így, együtt, egy keretbe összefogva inkább gyengítik egymás hatását, mint kiegészítenék azt.
Felvetődött, hogy ha külön értékeljük a két képet, akkor a felső kép két disznós, az alsó három, de a pedellus azt mondta, és be kell látom, igaza van, hogy korábban volt már hasonló képpár beküldés, és ha ott egyben osztottuk a disznajainkat, akkor itt se tehetünk másképp, tehát végülis három disznó. (szőke)
értékelés:

Anno

László azért teljesíti az első leckét, mert ez nem László, mert én Lászlót már láttam, hanem ez László gyerekkorában. Igazából nem felfedezhető László arca, mert én tudom, hogy néz ki most, és nem így néz ki. Mivel ez egyik kedvenc képem, az én gyerekkoromat nem idézheti, mert mi nem laktunk lakótelepi lakásban, meg nem volt subaszőnyeg műanyagból fonva hátulra, meg bambuszos se volt, tehát a vágy miatt meg mert megígértem, megadom a három citromdisznót, de azzal a kitétellel, hogy László készít egy másik első leckét, ami ma készült és amin valami testrésze látható, de nem az arca. (szőke)
értékelés:

A Beagle

Kedves Norbert, az nem eldöntöttnek látszik, hogy most akkor homogén háttér legyen, vagy valami mozgalmasabb, picit van kerítés, de mégsincs, és így ez ebben az eldöntetlen állapotban lebeg. A búvár zsebkönyvben volt ilyen a sorozatban, hogy kutyák, tehát ha ebből a szempontból nézem, bár nem ismerem a fajta jellegzetességeit, így mint kutyaítész lehet, hogy hülyeséget mondok, de teljesíti a fajta sztenderdjét, megmutatja azt. Azonban ez a beállítás mindenféle személyességet nélkülöz, ez alapján a kép alapján neked, a fotósnak, és így általad nekünk, a nézőknek semmi közünk nem lesz ehhez az ebhez. (hegyi)
értékelés:

Profi bográcsfőző

Úgy látszik, hogy kezdjük a rontott képek albumunkat és a személyes, családi üzenetek albumot erősíteni, hiszen itt is valami teszkós fűszer zacskó, vagy nem tudom, mi van ott szélről, tehát ezt is abba a bizonyos Bulgária útianyagba raknám bele, egy disznót azért adunk rá, bár nem jól teljesíti az első leckét, mert az nem elég, hogy a simli takarja a szemed, az első lecke, hogy nem lehet rajta az arcod. (szőke)
értékelés:

cim nélkül

Ez is majdnem három, de itt az orrív nincs befejezve, ott az a vágás nem indokolt, és kérdéses, hogy szükségünk van-e mind a két szemre (a modellnek bizonyosan). (szőke)
értékelés:

cim nélkül

Ehhez nincs mit hozzátenni, tudta az alkotó, mit akar mutatni, mit szeretne látni, szereti azt, akit fényképez, ezért koncentrált a megfigyelése. Erről beszélünk mindig mindenkinél, hogy szeressétek a témát, koncentráljatok rá. Miért előkészített ez a kép? Heteken, napokon, éjszakákon és nappalokon keresztül figyelte meg ezt a ritmust, és amikor megérett az alkotásra az a bizonyos belső megfigyelés, akkor már nem csinált semmi különöset, csak elkattintotta a gépet. Az a pillanat csak egy parányi pillanat volt, de a mögöttes tartalom és üzenet egységes kompozícióvá kovácsolta ezt. (szőke)
értékelés:

Miskolc egyik történelmi részén, a Nagyavason találkozhat szembe a véletlenül arra járó ezzel az öreg házzal. Különös hangulatú környék ez, az ember úgy érzi, mintha megállt volna az idő. Ódon házak, pincék sorakoznak egymás mellett a macskaköves, szűk utcácskák mentén, a csendet ritkán törik meg hangok, és a Nap sugarai is mintha csak messziről pillantanának be ide. Ha arra járok (és ezt gyakorta megteszem), soha nem mulasztom el felkeresni ezt a furcsa házat, és miközben újra és újra megcsodálom úgy érzem mintha örökké csukott ablakai mögül ő is végigmérne engem. Nem tudok róla semmit - nem tudom mikor épült, kik lakták - mégis egyre inkább ismerősnek érzem. Ő az én titokzatos, öreg barátom.

Szép képet látunk, de nagyon szűkre van vágva körülötte a tér. Ha lehet kérni ilyet, akkor szeretnénk megnézni bővebb komponálással is. (szőke)
értékelés:

Sokak vágyálma

Hát, ezzel a képpel nagyon sok problémám van, azon kívül, hogy egy utazási képet látunk, ráadásul egy olyan alkotótól, akinek már nagyon sok jó munkája érkezett hozzánk. Belevág a koponyába, a vállon lévő táska ívébe, Leslie Nielsen csillagába, miközben tudjuk, hogy sokak vágyálma az ő csillagocskája, ezek a furcsa fallikus árnyékok is olyan spontán módon húzódnak át a képen, olyannyira, hogy a képen látható másik üzenet is el van metszve. Innentől kezdve csak arra tudok koncentrálni, hogy Tamás gyönyörű szép napszemüvegében mi tükröződik, vajon a keze, amivel magát exponálja, de még az arcán lévő árnyékok is osztják a teret, kiégetik az arcot, vibrál a póló, szóval itt minden összekeveredik. (szőke)

Vágy

Azon a vonalon tudunk elindulni, hogy vajon mi a kapcsolódás az alkotó által ábrázolt élő személynek a halállal - itt egy temetőből láthatunk egy sírt. Vajon az alkotót látjuk-e, vajon az üzenete az-e, hogy a vágy egyfajta azonosulás, vagy hiány valaki felé. Ez az egyik része a történetnek. Érdekes a kompozíció, hogy szinte éterikus nagy ég látszik rajta, mégis azt mondanám, hogy ha nem látnám azokat a kis grafikákat, ami a weboldalunkon körbeveszi a képet, akkor azt mondanám, hogy a kép önmagában kerettől keretig úgy értelmezhető, hogy van rajta ez a megdöbbentő fehér, és ezek a halvány foltok, de ezen kívül a képen nem jelenik meg egy dramatikus sötét, mondjuk egy kokakóla sötétje vagy bármi olyan ritmus, amitől drámai, vagy színhatásában viszonyítható tónust kaphatnánk. Mit akarok ezzel mondani? Malevics nagy fehér képe ugyanide sorolható lenne, hogy Malevics valamit rosszul gondolt, mert azon a nagy fehér képen nem látunk semmit, hanem egyszerűen azt tette az alkotó, aki egy csodálatos gondolkodó volt, hogy egyszerűen bekeretezett egy fehér képet, majd azon a bizonyos híres kiállításon kiállította a többi kép között. Csakhogy egyet ne felejtsünk el, hogy a Malevics egy olyan trükkös alkotó volt, aki azt a viszonylatot is hozzátervezte az egészhez, hogy egy kiállítás enteriőrjében, falrendszerében valójában ő, anélkül, hogy ezt másoknak elárulta volna, belekomponálta az egész szerkezetbe, szőnyeg felületbe az ő fehérjét és ilyesféleképpen az ő képkeretjén belül működő jelentéktelen fehér azért vált dinamikussá, mert ő hozzáképzelte az alkotás fázisában a majd megszülető kép körüli világot. Itt viszont nem tudjuk, hogy mi a körülötte lévő világ, vagy nehezen feltételezzük, hogy Krisztián belekomponálta volna, hogy majd milyen környezetbe kerül a képe, ezért azt kell, hogy mondjam, hogy a képet a kereten belül kell, hogy értelmezzem. Mivel használ színeket, paszteles barnákat, nagyon jót tenne, ha elfogadjuk, hogy ez a kép nem egy vidám hangulatú kép, hogy megjelenjen valahol ebben vagy a dinamika, vagy a dráma. Dinamika alatt a színt értem, hogy megjelenhetne a zöld, a vörös, vagy sötét - nem az én dolgom eldönteni, hogy mi - de az biztos, hogy most ez a viszonyítás nincs meg kerettől keretig, és amennyire erős ez a kép, annyira veszít is az erejéből, mert az önmaga rendszerében nincs meg a tól-ig határ. (szőke)
értékelés: