Feladatmegoldás

A megfigyelés fontos, jó, a színek is, technikailag rendben van a kép, de egy dolgot nem értek, ez pedig a téma elhelyezése. Most fenn a zöldből sokat adsz, betetted a horrort középre, de a fenti térre nincs ilyen mértékben szükség, viszont jó lenne, ha a sárga rész teljes kör lehetne. Ez csak annyi, hogy lejjebb billented a kamerát. Tudom, idő megszokni azt, hogy a komponálásnál nem kell a fő témát minden esetben középre szervezni, portréknál szokás ezt a hibát legtöbbször elkövetni, hogy van egy mellkép, és a fej van középen, fenn meg nagy üres tér. A néző akkor is megtalálja, mi a fontos, ha nincs centrálisra szerkesztve, a formák fontosak. (hegyi)
értékelés:

A mai adás az állványokról szól, és a Studió Eszközök felajánlásából egy kettő az egyben állványt tesztelünk, aminek az egyik lába lecsavarható és így monopodként is alkalmazható.

Ha szeretnéd megnyerni ezt az állványt, nem kell mást tenned, mint beiratkozni a Látszótérre, ha még nem vagy tag, és az itt megosztott videó alá annyit kell írnod kommentben, hogy szeretnéd ezt az állványt. Egy hét múlva sorsolom ki a nyertest.

Frissítés! A Látszótér vezetősége is beszáll az adományozásba, tehát nem egy, hanem két állvány kerül kisorsolásra, két nyertes lesz!

Az új tagoknak pedig egy kis üzenet, hogy az állványsorsjáték mellett érdemes és érdekes lehet bekapcsolódni az itteni közös munkába, nézzetek szét és készítsétek el az első, bemutatkozó önkép leckét, aztán a többit is. :)

Én ezt a képet így szeretem, ahogy van. Végre érzem azt, hogy olyan képet kapok tőled, amire figyeltél, ahol benne van az építész rajongása, a mértan, a tömegelhelyezés, minden, és még érzelmeket is tudsz vele sugározni. Olvastam János kommentjét, igen, lehetne kontrasztosabb is akár, de nekem akkor elvinné nagyon a geometriába, és a líra, a mese lehet, hogy úgy elveszne. Szóval szuper, nem tudok mit belekötni. Ez is ritka. (hegyi)
értékelés:

Éppen a barátommal jártuk Budapest utcáit, és amikor megpillantottam ezt a dobozt, mindketten egyszerre szólaltunk meg, hogy erről kell egy kép. Próbáltam a maximumot kihozni a képből, sok embernek tetszik, kíváncsi vagyok nektek mi a véleményetek.

Ez egy nagyon jó megfigyelés, értékelem, hogy nyitott szemmel jársz az utcán és még ahhoz is van energiád, hogy a képet is megcsináld, ez nem mindenkinél evidens, hogy megtegye, szóval ez külön megér egy csillagot. A kompozíció is jó, egyensúlyban van, a formák is, szóval szinte minden rendben van, kivéve az utómunkát. Egy ilyen esetben nyilván ott a helyszínen nem lehet sokat molyolni, nincs lámpa, derítőlap, szóval ami ott nem adott, azt utómunkával kell kijavítani. A fő motívum most sötétben van, ezt ki kell emelni, a többit kicsit visszavenni és a szürkés fátylat levenni. Mutatom, hogy kábé mire gondolok, csak vázlat szinten, mert a kijelölésnél én se voltam perfekt, lett kis udvara, de remélem érteni így is. (hegyi)
értékelés:

Ez egy kiváló meglátás, csak fenn a dolog nincs letisztázva, mint az előzőeknél, itt is kéne figyelni, ahogy a lenti határnál megtetted, hogy fenn se legyen félbehagyott forma. A fickó feje felett van egy fekete vonal, egy ablakkeret. Ott a vágási pont, ha ott vágsz, feszes és rendezett a kép. (hegyi)
értékelés:

Feri, most haragszom kicsit. Ha csak annyit teszel, hogy a képhatárhoz méred a függőlegeseket, akkor is látni, hogy el van fordulva a kép. Oké, nem sok az a fél-egy fok, de ilyen mértani ügyeknél ez ront a képen, olyan, mintha nem fejezted volna be. Ahogy az előzőnél, itt is igaz, még fokozottabban, hogy ügyelni kell, mi marad a képhatáron formaként, befejeződnek-e vagy félbemaradnak-e területek. És ha vársz, az az ember tovább gyalogol, és nem kerül összeköttetésbe ilyen módon a lámpával. (hegyi)
értékelés:

Kiss szerkesztési dolgokra szeretném felhívni a figyelmed, ez nem csak erre a képre igaz, hanem általános ügy, hogy sokszor elfelejtjük a képhatárokat ellenőrizni, hogy milyen formák maradnak le vagy vágódnak el, és ezáltal milyen új elemek jönnek akaratlanul is létre. A fenti képhatárnál az ablak keretei vágódnak, ilyenkor ha nem futnak a vonalak párhuzamosan a tetővel, akkor érdemes vágni úgy, hogy egyik osztásból se maradjon benn ilyen kis tüske háromszög. Ugyanez igaz most lenn is. Ezek nyugtalanná, befejezetlenné teszik a képet - abból kell kiindulni, hogy ha ezt vázlatként lerajzolnád, belerajzolnád-e oda azokat a vonalakat vagy sem, és ha nem, akkor a képre se kellenek. A másik, hogy ahogy emlékszem, van ott egy lépcsősor, onnan készülhetett ez a kép, ha egy-két lépcsőnyivel lejjebb vagy, a lámpák és az autók különválhattak volna talán. De ezek nem olyan problémák, amik annyira jelentősek lennének, hogy ne értékelném azt, hogy maga a meglátás mennyire jó. (hegyi)
értékelés:

Alapvetően egy kellemes hangulatú, humoros, jól megfogott képet látok, ami bennem kérdésként felmerül, az mind pici dolog, jószerivel ízlésbeli különbségeken alapul. Magyarán a kép így is jó, ahogy van, én szubjektíve kevéssé lágyítottam volna a tónusokat és több előteret hagynék, mert akkor jobban érvényesül a csiga és környezeti kontextusba is kerül. Szóval jó ez, ügyes dolog, mert a hétköznapit, az egyszerű kis minden nap látható csigát mutatja meg más, szokatlan környezetben. (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon jól megfogott enteriőr, egészen finom és jó egyensúlyú, ahogy a teret és az abban lévő térelemeket, tárgyakat ábrázolod. Ha ennyi lenne, három csillag. De vannak emberek a képen, és ha már vannak, ami kikerülhető lett volna, ha hosszút exponálsz állványról, szóval ha vannak emberek, akkor több türelem kell kivárni a megfelelő pillanatot, avagy instruálni kell, vagy megkérni ismerőst, családot, havert, hogy segítsen. Ugyanis a bordó pulcsis pasi fején a lámpa, ketten a sötétben oldalt beszélgetnek, ezek így zajok, képhibák, megzavarják a tér rendjét. Ha ember, akkor az jöjjön le a lépcsőn, ott kell akkor kompozícióba rakni, valahová a felső ív aljára a pihenő fölé pár lépcsővel, de akár a pihenőhöz, mert ott akkor az ember mint arányító térelem szerepel, ami szintén jó irány lehet, hogy érzékelhessük, mi mekkora. (hegyi)
értékelés:

Ha hangban is akarod, hallgasd meg az adásom.

"S most sírok szép nyíratlan hajának látom." (Walt Whitman)

Ingrid, ez egy kiváló technikájú kép, nagyon szépek a tónusai, a háttér is finom rezgéseket ad, az előtérben a fő formák, a fű is szuper, vannak részletei, ez nagyon tetszik. A kompozícióval van annyi bajom, hogy ez nem fekvő kellene legyen, ha állóban adod, hogy a fű szárai lenn meglegyenek, tehát kábé ugyaneddig érjen a teteje, csak lenn legyen sokkal több, akkor még erősebb, még megrendítőbb lenne a hatás, szinte kalligráfia. Ha tudsz, megnéznék egy ismétlést is, próbáld ki ezt állóban, ha lehet, addig is azért a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Ha valaki, hát én cicás vagyok, most négyen vannak, öreg, fiatal, kölyök, szóval eleve ha cica van, az nekem kedves, és ő, akit látok, nagyon szép macsek. Annak örülök, hogy nincs vaku. Nem szabad. De azért vagyunk itt, hogy a macskarajongást félretéve beszéljünk a képről, hiszen a modell lehetne egy ember is, akkor se lenne más a feladat. Ez egy ellenfényes kép. Ami azt jelenti, hogy a főfény hátulról jön, a modell mögül, ezért a háttér sokkal világosabb, mint a főtéma. Ezzel kell valamit kezdeni, mert az ember meg úgy van összerakva, hogy a tekintetét a legvilágosabb dolog fogja először megragadni, vagyis a cica ilyeténképpen háttérbe szorul attól függetlenül, hogy középre van téve. Ha jól látom a kinti fény mellett volt valami belső világítás is, az adja a sárgás tónust, ez a kevert megvilágítás a fotósok rémálma, ha színesről van szó, ezt csak szelektíven lehet korrigálni, azaz külön a cicát és külön a hátteret kijelölve alakítani a fehéregyensúlyon. Szóval a fényekkel az van, hogy ha ennyire ellenfényes a dolog, akkor vagy a modellt kell megfordítani 180 fokban, hogy rá essen a kinti fény, vagy bentről kell a kintinél erősebb fényt adni rá, hogy helyreálljon az egyensúly. Valamennyit nyilván lehet utómunkában is korrigálni, de ennyit nem ildomos. Fotózd őt még, használd fel, amit írtam. Ismétlést kérek. (hegyi)