Feladatmegoldás

Na ezt most nem értem. Adva van egy baromi jó alap. A hely, a modell, a gesztus mind jó. Erre fogod és rányomsz egy ilyen effektet. Miért? Meg kell csinálni a vízszintest, és a kép kész, de ez a cucc rajta... hmm, nem értem. Segíts, miért gondoltad, hogy ez kell hozzá? (hegyi)

Van némi problémám, mondom, mik. Egyrészt az tény, szépek a köveid. Viszont tónusban nagyon be vannak bukva, kevés a részlet. A másik, hogy távol vagyunk. Ha kövek, ha az a fontos, akkor közelebb kell menni. Egyszerre a víz, a hullám, meg a kövek így nem tudnak érvényesülni, ráadásul eléggé egymás mellé vannak halmozódva a köveid, ami egy helyzet, de ez úgy oldható meg, ha közelebb vagy, mert akkor többet tölt ki a kőcsoport a képből, és akkor a távolságok is nőnek köztük. (hegyi)
értékelés:

A pillanat amikor észreveszed, hogy egyedül maradtál (legalábbis a család zajosabb fele nélkül :-)

Azt hiszem, ez majdnem sikerült. Tényleg, benne van a potenciál, hogy átjöjjön a hangulata az elveszés pillanatának, de a kamera elhelyezése nem pontos. Igenis kellenének a lábak, ha nem is cipőig, de ennél lejjebb, az biztos. Jó, hogy lementél, onnan jó ez, ezt jól érezted meg. De most túl sokat tettél rá a fára, túl hangsúlyoztad, és így a viszonyrendszer borul fel, mert a fa fontos, de csak hangulatfestő, nem lehet egyenértékű, erősebb meg főleg nem a szereplőnél. És hát az a másik kar, az hiányzik, mert így olyan, mintha a gyereknek egy keze lenne, még a ruha is erre visz, szóval erre kell figyelni. (hegyi)
értékelés:

Szerintetek ez még fénykép, vagy inkább grafika?

Grrr, a függőleges, Tamáááás, plíííz. Na, szóval a kérdésre: lehetne fotó, igen, de nekem ez még nincs meg. Ez még csak egy teszt, ki kell találni ezt a színtorzítást, nem lehet egy az egyben rábízni egy szoftvertervezőre, hogy mi lesz a vége. Ugyanis ez más, mint amikor a lejárt filmmel játszik valaki, és bekapcsolja a véletlent, mint alkotótárs. Itt nincs véletlen. Nem tudom, mennyire vagyok érthető. Nem lehet imitálni a dolgot. Warhol nyomatai attól ütnek, hogy a kép maga is jó, ez itt is meglenne, és a képhez adekvát színeket keres, vagy komplementereket, és utána ezt elkezdi popularizálni az ismétlésekkel. Na jó, de az a lemez már lejárt, ahhoz túl erős volt, hogy imitálni lehessen vagy kelljen. Ha érdekel téged ez, márpedig régebben is volt ilyen kísérleted, akkor ki kell találni, hogy ezt hogyan hozod létre anélkül, hogy a PS effektre bíznád. (hegyi)

Jó ez a hangulat, David Lynch Mulholland drive című filmje jutott eszembe, fene tudja miért, érzem, hogy valami történt, és az is biztos, hogy még történni fog, ez a feszültség jót tesz, kell. De van egy bajom Tamás, és ez akkor is bajom, ha értem, tökéletesen, hogy miért kedveled az eszköztelen fotografálást. Ez a horizont. Egy fok kábé, nem sok. De engem kivisz, nekem gyengíti, hogy nincs egyenesre hozva. Minden más működik, van feszültsége ennek a teleszöszöződött víznek, a part alig kivehető magányos részleteinek, a teliholdnak, szóval összeáll ez, csak ez a kis utómunka, kontroll, hogy aminek kell, annak egyenesnek kell lennie. Lehet elforgatni, de úgy, hogy akkor egy új koordinátarendszernek kell létrejönnie, lásd Féner. (hegyi)
értékelés:

Nagyon guszta, én mondjuk még köppesztettem volna a hagymán, rádobni kockára vágott sült krumplit, hmm, nagyon jó, éhes vagyok. A megoldást úgy tudod képileg javítani, ha nem forró nagyon és nincs zsírgőz, pára, hogy föléhajolsz az edénynek és fentről, mint egy térkép, úgy mutatod meg, és akkor kevéssé lesz problémás a háttér vagy a környezet. A másik irány nyilván az, ha szituációba hozod, ha villák, piszkáló eszközök, kezek, emberek vannak, azaz ha élet van körülötte. Két út, két iskola, az egyik a tárgyra koncentrál, a másik a szituációra, bármelyik jó lehet. Most így picit magányos az egész. (hegyi)
értékelés:

Mindegyik kép szinte jó kiindulási alap, megfigyelés, tanulmány. Azt kérem, hogy mint Zártosztály tag, az elsővel és a harmadikkal kezdj el ott dolgozni. Jó, ahogy a hanghatást illusztrálják ezek a göböcsök, nem tudom, ez mi lehet, valami csomagolóanyag vagy mi, de mindegy, jól mutat. Nem tudom, mekkora ez a tükör, mennyire nagy, mennyit enged, mert ott van hiányérzetem, hogy nagyon le vannak határolva a képek, mind túl korán ér véget, ezért hiányzik a képről a - nincs jobb szavam - nagyvonalúság. A tér adta levegő. Szóval a privát szobádban kezdjünk el dolgozni, beszéljünk erről. Még valami. Etűdnek nem etűd. Az etűdnek minden duma nélkül kell tudnia hozni egy történetet. A sima sorozathoz lehet leirat, riport, ott lehet szövegre támaszkodni, de az etűdnél minden képelemnek a képeket egymásra kell épülnie. (hegyi)
értékelés:

Épített humor. Ezekkel a támasztásokkal egyértelműen rakéta :-D

A meglátás jó. Nem tudom, jársz-e arra még. Ha igen, kéne ismételni. Ugyanis az égből ennyi nem kell, viszont a környezet nagyon fontos lenne, mert kell a viszonyrendszer, hogy mihez képest, hol és miért van ez elhelyezve. Azaz ez fekvő kép kéne legyen, nem álló. És talán valamivel magasabbról kéne fotózni. Ha van tereptárgy, onnan, ha nincs, létra, vagy valami állvány, monopod feltartva. Nem mondom, hogy egyszerű, de hát mi az. Tehát ha lehet, ismétlés. Ha nem, akkor addig is egy csillag a megfigyelésért. (hegyi)
értékelés:

Ez is csak játéknak indult - mint minden -, de annyira kifejező, annyira "Anna", hogy talán itt is megüti a mércét :-)

Értem, de ez így nem jó. Kell instruálni. Anélkül nem megy,. Oké, ha a bújás a fontos, akkor csak annyi kell, hogy a lány az állát a karodra tegye, máris kevésbé csülökszerű a hatás. És nem hagyható le apa. Ő nem akárkihez bújik oda. Nem is egy próbababához. Ha lehagyod, akkor a kapcsolat része lesz sánta. Ismétlést kérek. (hegyi)

Egy kis játék a tükrös mennyezettel egy cukrászdában (az én sütimet lenyúlta az egyik gyerkőcöm, így nekem csak a kis Canon maradt ott középen :-)

Ez egy valóban jó kis játék, és a legfontosabb benne a megfigyelés szerepe. Az, hogy ha már van tükör, használod. Persze ehhez lehet, hogy kellett, hogy a gyerek elvegye a sütidet, és ne a kajára koncentrálj. Oké, lehetne keresni retusálnivalót, de itt a hangulat a fontos. Ha nincs elvetemülten megközelíthetetlen helyen ez a cuki, avagy ha találsz más ilyen helyet, lehetne ezzel még dolgozni, ötleteket keresni, más szereplőkkel más szitut, szóval izgalmas, jó irány. (hegyi)
értékelés:

Alapvetően ez egy jó megfigyelés és szinte tökéletes az utómunka is, bár az én ízlésemhez ez már túlságosan kopog, és hát megértem, hogy az ember ha pocakos, akkor nehezebben hajol le. Mert hát az azért jót tenne, ha több ég lenne, és ha lentebb vagy, akkor több fejecske törekedhetne felfelé, nem lenne ennyire a középtartományban a csapat. Persze akkor jobban kijön, hogy a háttér ferde lehet. Remélem beindul a fényképezés, a Zártosztályra is, mert ha megvan az önbizalom, akkor kevesebb effekt is elég lesz. (hegyi)
értékelés:

Finom ez a kép is, kedvelem, bár a másik hozzám közelebb áll, mert a csónakokkal ott nekem átélhetőbb mese jön létre, ez ahhoz képest inkább háttér marad, persze fene a pofámat, hogy várok itt is a csónakosra, nem minden nap kolbász, szóval ne is törődj, mit motyogok itt, ez a kép szuper. (hegyi)
értékelés:

Ez finom, szép és szomorú, van benne valami nem evilági fényhatás. Újabban sok svéd, dán, norvég filmet, sorozatot nézek, ott vannak ilyen színek, ilyen komorságból épített érzelem, szóval Tamás, olvastam a kommented, ahol azt meséled, hogy kedveled a nem szép képeket, hát, akkor most ez egy rontott kép lenne? Mert ez szép. És ráadásul sikerült, legalábbis számomra giccshatáron belül maradnod. Egy kis orra koppintás, hogy azt a negyed fokot kábé, ami a vízszinteshez kéne, az óramutatóval egyedő irányba, talán így is veszteség nélkül lehet forgatni. (hegyi)
értékelés:

gyerekzsúr utózöngéi

Nem áll össze a történet. A végén lelocsoltátok a gyerekeket? Neked fejben megvan az egész nap, ez oké. És ilyenkor jön az, hogy az ember valamit kiragad, ami neki vicces vagy fontos, csak a baj az, hogy a néződ nem volt ott. Így neki itt most valami folyosó van, slag, néhány dolog a fűben, egy indokolatlan szórófej és ennyi. Ahhoz, hogy egy képben legyen történet, rendezni kell a "filmet". Máshogy nem megy. (hegyi)

Én azt nem tudom, mennyire gyorsak ezek a srácok, de ha nem szaladnak el, akkor keresni kellett volna valami megfejtést arra, hogy ne olvadjanak bele a háttérbe. Mert így most idő kellett, hogy rájöjjek, hogy ez két valami és nem egy formajáték csak. Nyilván, nem voltam ott, így nem tudom, mire volt lehetőség egyáltalán, de hát van az úgy, hogy ha nincs lehetőség, akkor kép se lesz igazán. Sajnálom, mert szépek a tónusok. (hegyi)