Feladatmegoldás

Az üveg fénytörése miatt kialakló fényes kontúrok érdekeltek meg az, hogy egy ilyen üveg tárgynál nehéz megállapítani merre áll.

István, örülök, hogy újra itt vagy, én ezt a képet nagyon kedvelem, van atmoszférája, hangulata. De haragszom is, drága István, te egy építész ember vagy, mi a tökért nem egyenes a polc, miért hagyod ferdén a dolgot? Ennek akkor van húzása, ha a mértani szerkesztettség is megjelenik, és ennek ellenpontja lehet a lírai élesség-életlenség, és a tónus, a fád hangulat. Na de ha nincs megcsinálva rendesen a koordinátarendszere, akkor cseszhetem, akkor a hangulat se maradéktalan, mert gyakja a szemem a ferdeség. Kérlek, tudod te ezt, figyelj picit jobban oda erre, mert ha ezt leszámítom, a kép hibátlan. Lenne. (hegyi)
értékelés:

Nem segít a Kofola sem, ha 3 napig idegölő az internetes szolgáltatód hozzáállása, a hiba elhárításához...De minek írjam, jó nekünk ez így. Jó nekünk ez így?

Az van Feri, hogy abból, amit leírsz, semmi nem jön át a képről. Se a net szakadása, se más hiba. Egy ember van a gépnél, és valószínű Kofolát iszik. De miért? Minden kép előtt fel kell tenni a kérdést, miért. Hadd mondjak valamit, baráti javaslatként. Picot sokat foglalkozol a napi közélettel, és ez azt hiszem nem tesz jót az alkotó munkának. Ezek a dolgok bár hatnak ránk, és ez fontos, de az alkotói folyamatoktól el kell választani, hagyni átfolyni rajtunk, és amikor már ülepedett, akkor kell képbe fogalmazni. Ha nem így teszel, akkor igen rövid idő múlva a kép már nem mond semmit, vagy ha mond, nem azt, amit a kattintáskor akartál. (hegyi)

Kedves Martin, ez még makrónak tág, de ez nem probléma, úgyse vagyok oda a makrókért, valahogy nekem a makrofotózás olyan, hogy az egyszeri nézőt lehet, hogy rabul tudja ejteni a mikrovilág felnagyítása, de ritkán találkozom olyan megoldással, ami mond is valamit a primer közlésen kívül. Na de a képről is szóljak. Most balra és lefelé van koncentrálva a történet, kiszorítottad a képhatárra ott a fő motívumot, aminek akkor lenne értelme, ha jobbra fönn valami még történne, ami értelmezi azt, miért így van a kép komponálva, ellenpontja, ellensúlya lenne a virágnak. Hogy ez micsoda lehetne, nem fogom megmondani, mert nem voltam ott, de ezt ki kell találni. Azért nem mondom, hogy beljebb kéne hozni közép felé az egészet, mert akkor lehet, hogy a kompozíció nyugalmas lenne, de nem mondana többet, mint egy virág, ami szép, szép, de sokan fotózzák, nem lenne egyedi. Szóval maga az, hogy belevágsz és kiszorítod, az jó lenne, de ki kell találni, mi legyen a felszabaduló területen. (hegyi)
értékelés:

Van hangulata, ez jó. Formailag vannak kérdések. Egyrészt visszafelé, jobbról balra megyünk, de nem a lábak előtt, hanem után van nagyobb tér hagyva. Ha ez tudatos döntés okán van így, akkor ez megadhatna alaphangulatot, drámaiságot, de ahhoz kell több, sokkal több környezet, hogy a sztori megálljon a lábán, mi elől mennek ennyire, kergeti-e őket valaki vagy valami, vagyis mi az indoka, hogy annyira a sietségre van téve a voks, hogy már ki is szaladnak majdnem a képből. Ha ez nincs meg, nincs jelen a képen, ha erről nem kapunk infót, akkor a dolog egy sztori ígérete marad. (hegyi)
értékelés:

Az biztos, hogy tárgyfotónak ez túl absztrakt, annyira grafikába hajlik, hogy nekem legalábbis nem felismerhető, mi is akar ez lenni. De ez egy dolog, mindegy is, ami viszont számomra probléma, az az, hogy ez így nekem egy üres színpad előadás előtt. Máshogy mondom. A tónusok is redukálva vannak, a világítás is, a forma is, minden, így ez ha nincs valami még hozzáadva, mint fő motívum, vagy - utált szó - mondanivaló, akkor elsiklik, akkor forgatom, de nem tudok mire menni vele. Hogy mi az a valami, na ennek kitalálása az, ami a képhez, mint egyedi közlés, szükséges. (hegyi)

Balatonbogláron

Örülök ennek az önportrénak, mert bár láthatóan valami karsérülés után vagy, de mégis sikerült ennek ellenére is vidámságot csempészni a fotóra, és ez fontos dolog. Annyit mondanék javítandóként, hogy vagy egyenesre kell venni a horizontot, vagy ha valamerre elforgatod a képet, akkor kell találni valami új koordináta-rendszert, amiben új viszonyok, új függőlegesek vagy vízszintesek jönnek létre. Itt most talán az lenne a jobb, ha az eredeti vízszintet használod. Köszönet, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Bár ez a kép lehet hogy inkább a selfieinek számít és nem önarcképnek, számomra ez a kép valahogy sokkal több egy sima selfienél. Bár ugyan tényleg ki lett posztolva a facebookra, és tényleg egy gyönyörű tengerparton készült, inkább a boldogság érzés és egy kellemes őrület amit meg akartam rajta örökíteni. Ugyan a hajam nem a legjobb a sós víz miatt, és tele vagyok pattanásokkal is, ennek ellenére nem hinném hogy tudnék csinálni magamról olyan fotót amin jobban tetszenék magamnak mint ezen a képen.

Kedves Márk, köszöntünk a Látszótéren, ritka egy vidám beköszönést kaptunk tőled, amit nagyon köszönök, ránk fér a vidámság. Annyi kritikám van, hogy én a kép tetejéből annyit vágnék, hogy jobbra fenn az a szikla már ne legyen benne, koncentráltabb lenne az üzenet, mert az a sötét folt nem ad hozzá a képhez, de a hangulat szempontjából ez a tónus és forma gyengít a vidám hangulaton. A pattanásokkal most ne törődj, majd kitanulod, hogy lehet retusálni azt is, szóval a kép tetszik, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Hajnalban jártam a várost és ez a látvány fogadott. Azt éreztem ,hogy le kell fotózzam !

Kedves Róbert, a kérdés a leírásból adódik. Miért érezted, hogy le kell fotózd? Mert ez a dolog az, ami megmutatja a hogyant, ha erre megvan a válasz. Hogy hajnal vagy este, nem tudom, de azt érzem, hogy a dolog annyira a szürkében van tartva, hogy ez ad egyfajta fáradtságot, koszosságot a képnek. Másrészt billegünk a szép és a gusztustalan határán. A fények, a kompozíció nyugalmat szeretne mutatni, a tányér meg gusztustalan ezzel a maradékkal. Mire megy ki a fuvar, ez a kérdés. Valamerre el kell mozdulni, hogy a néződ is értse, és azt értse, amit te szeretnél. Ha a gusztustalanság, akkor fentebbről kell mutatni ezt, több valósággal, értem ez alatt a környezetet, a lehetséges piszkait. Ha a líra a fontos, akkor meg nem kell a kenyér, de több kell a város látképéből, akkor is megmarad a szürrealitás, de helyére kerül a kompozíción belül. Azt nem mondom, hogy ismételd meg, bár meg lehet, hiszen ki kell kérni egy kricsmiből egy kaját és fel kell áldozni a fotó oltárán, viszont az fontos, hogy a kérdést magadnak tedd fel minden expozíció előtt, mit akarok mutatni. (hegyi)
értékelés:

A háttér tekintetében ez a kép még felhőszerűbb, még légiesebb, akár a második világháborús filmhíradók is eszünkbe juthatnak róla. Viszont a figura szempontjából túl sematikus lett, az árnyék körvonalai nem adnak ki nagyon egyedi formát. Érdmes lenne ezzel még dolgoznod úgy, hogy megtartod ezt a hátteret, de azt még teszteled, hogy lehetne jelentése annak is, amit a test, a fej mutat. Az előző ebben az értelemben valamiért jobb. (hegyi)
értékelés:

Nem szelfi, ha megnézed a HetiHegyi adását, a szelfi lényege a pozőrség, a magamutogatás, a helyszín. De ez nem baj. A kép tetszik. Nagyon izgalmasak az árnyékokkal létrejövő formák. Olyan, mintha egy testesebb angyal várna, gondolkodna valami hegy tetején, hogy most akkor repüljön vagy se, és ha igen, merre. Jó meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Az első képem

Üdvözlünk a Látszótéren. Örülök az első képednek, hogy önportréval kezdtél. Sok minden üzenet van ezen a képen, és most én a képnyelv szerint mondom el, mit látok a cím függvényében. Szabadság. A kinti helyszín ezt erősíti, az is jó, hogy a háttérben fák, bokrok vannak. Ahhoz, hogy a szemeket is lássuk, túl korán van, magasan jár a nap, kora reggel vagy naplemente felé haladva több fény jutna az arc mélyebben fekvő részeire. A cím mellett a póló az, ami szöveges üzenetet hordoz. A szöveg mindig erősebb üzenet, elsődleges lesz, akár akarjuk, akár nem. Utána kellett néznem, mi ez a Harcos dolog, amit olvasok, ahogy látom, ez valami fajta összetartozást jelző vagy imitáló jel, szignó, van benne agresszió is, vagy nevezzük határozottságnak. Ami viszont ellentmond mindennek az üzenethalmaznak, az a két kar levágása. Ez a csonkolás a szabadságot is megvágja, levágja, beleütközünk a képhatárba. Szóval összefoglalva a helyszín jó, az üzenet egy része oké, de a gesztus ellene dolgozik a képnek. (hegyi)
értékelés:

A kép egy egri kirándulás során készült. Ugyan nem az én kedvencemről van szó de a Husky a kedvenc kutyafajtám. A kép egy Olympus DSLR fényképezőgéppel készült.

Nem könnyű állatot fotózni. Legalábbis nehezebb, mint azt az első pillanatban az ember gondolja. Figyelni kell, mi lóg be, hova, mit vág el, takar ki, és még az élesség, a kompozíció és a gesztus is, szóval van vele meló, és egy állatnak nem mondhatod, hogy picit fordulj balra, vagy jobbra. Ezért egy megoldás van, türelem, és a fotósnak kell mozdulnia. Itt most a fű az, ami zavart kelt, ahogy az arcba belevág. És hát jó lenne pici élesség valahol, a pofaszőröknél bukik le, hogy bemozgathattad a gépet. Én ezt visszaadnám ismétlésre, mert érdemes foglalatoskodni a kisállatok fotózásával, sok rutin szerezhető általa. (hegyi)

Ez a kép Gödön készült az újév másnapján , ez az első képem 2017-ben.Telefonnal készült sajnos és amiért ez létre jött egyszerűen nagyon tetszett ez a látvány ,és meg akartam örökíteni a pillanatot. A kép sajnos nem tökéletes ugyanis nem szimmetrikus, de nem sokat veszített ezzel az értékéből.

Üdvözlünk a Látszótéren, erős kezdés ez a kép. A telefonnal sajnos nehezebb fényképezni, egyenesen, mint egy keresővel rendelkező fotómasinával, ennek több oka van, a hátlapi fotózás a régi fakamerákon működött, de ott állvány volt és precíz skálázás a mattüvegen. De utólag lehet korrigálni. Most picit el vagyunk fordulva az óramutató járásával megegyezően és ettől a talán fél foktól a nyugalma lesz bizonytalan a kompozíciónak. A másik a tömegelhelyezés. A sötét és világos foltok egymáshoz viszonyított aránya. Ehhez most mintha sok lenne a jobboldali rész. De összességében van hangulata. Várom a folytatást, főleg az első leckével. (hegyi)
értékelés:

Kétségtelen, hogy van hangulata a régi filmes gépeknek, még egy Zenitnek is, viszont ahhoz, hogy ez a konkrét tárgy bemutatásán túl is megérintsen egy akár a fotózással nem foglalkozó embert is, az is kéne, hogy valami sztori legyen. Oké, adott a helyszín, a fű, a kinti tér, de így, ennyire szűken a dolog nem tud továbblépni. Egy kalap, egy kistáska, vagy akármi, ami még kiegészíthet, az segíthet a nézőnek is, szerethetővé, átélhetővé teheti a dolgot. (hegyi)
értékelés:

A kamerám objektívére egy alufóliát applikáltam, és középen néhány helyen kilyukasztottam egy fogpiszkálóval.

Van ebben valami filmes érzet, megközelítés a hetvenes évek újhullámos filmjeiből. Kukucskálás, a bűntett megfigyelése, egy még nem jelentős, de később fontos részlet megmutatása, egy villanás. Ez jutott elsőre eszembe, meg az, hogy talán picit szűk az, ami mint objektum belefér a körbe. Hangulata van, a kérdés csak az, hogy vajon a te közlésed és a néző dekódolása mennyiben tud találkozni. Egyedi képként kevésbé, egy sorozat részeként inkább el tudnám képzelni. (hegyi)
értékelés: