Feladatmegoldás

Az Eiffellel szoktam ilyesmit látni, hogy benézünk a hölgy szoknyája alá, jó ez a ritmus, bár jobbra és fenn egy picikét vágva kimozdulunk a centrumból és ez azért lenne jó, mert az egy dolog, hogy a forma adja a közepet, de a fények és a tónusok meg ezt kimozgatják, így ha ennek nem megyünk utána, akkor hiába van formailag középen, mégis mintha lecsúsztunk volna. De mindenképpen jó meglátás. (hegyi)
értékelés:

Jó a kiindulás, az ötlet, de megint a térrel van problémám. Két irány van. Az egyik a szokványosabb, az, hogy elmozdulunk a makró felé, és közel hozzuk a szőlőszemek világát. A másik, ha ez a méret, hogy hagyunk teret, ürességet, hogy a nagy semmi is érződjön, amiben ez a három árva áll. Nos, ehhez viszont ez a baromi pici mélységélesség nem jó. Ez a makró világához még elmegy, bár nekem kezd már telítődni a zsákom a sok kurva kis mélységélességgel dolgozó képpel, ezt csinálja a sok kajafotós, portrénál is szeretnek belemászni így az arcba, szerintem ez egy cukorka a szemnek, de épp emiatt el is csapjuk vele a gyomrunk. Akkor kell, ha van kifejezett értelme, önmagában csak egy effekt marad. Fussunk ennek neki újra. (hegyi)

Az könnyen lehet, hogy félreértek valamit ezzel a képpel kapcsolatban, de nekem ha én csináltam volna, nagyon másra futott volna ki az eredmény, mert valahogy most olyan fád, fáradt az egész, miközben címben meg szivárványosról beszélünk. A kiindulás oké, de miért így lett ez a tónus beállítva? Azzal is vitám van, hogy ez álló, mert így leltár, nincs terünk. Próbáltam valamit barkácsolni, nyilván csak illusztráció, hogy én hogy csináltam volna. Beszéljünk róla, és ha gondolod, várok egy ismétlést, nem kötelezően abban a stílusban, ahogy én mutatom, de valamerre el kéne szerintem mozdulni. (hegyi)

A kép Vír szigetén készült a vörös szikláknál ( Red Beach) hosszú 10mp záridővel álványról. Az objektíven egy enyhén sárga szűrővel ami ezt a zöldes színt eredményezi a képen.
Külső szoftveres szerkesztés nincs a képen. Adatok: záridő 10mp, ISO 100, f/6.3, Lens 16mm

Hatásos kép, szó se róla, bár azt kell mondjam, hogy ha az expozícióval még játszol, vagy ha ez RAW-ban készült, akkor a konverziónál, akkor lehetne a világos részekben is több tónus. Jó, nem mondom, hogy barátom ez a zöldes dolog, de elfogadom, mert belátom, van hangulata, én nem csináltam volna, főleg, ha már vörös az a part, akkor hagytam volna érvényesülni a nap hatását, de elfogadom. A tónusok miatt, mert engem picit már bánt ez a sok fény ott, ahol kiégett, emiatt marad zsákban az az egy csillag. (hegyi)
értékelés:

A kép Vir szigeten készült álvánnyal és egy Kenlock MC-tor 80-200 objektívvel, így a kézből szelfi nem lett volna egyszerű. Elnézést a bukósisakért! Amúgy rövid hajam van oldalt 3mm tetején kb 3cm, 2 oldalt enyhén kopaszodó. Koncepció nem volt, csak hogy az okos fejemről csináljak egy képet és ide feltöltsem :)

Csaba, üdv a téren, nincs baj a sisakkal, én becsülöm azt, aki használ ilyet, szerintem az törjön, ne az okos fejed, hehe. Na, a kép tetszik, a barnítás nem, azt ha lehet, felejtsük el egy életre, mert olyan művi öregítés, ami a digitális korban oktalan és valami olyat akar hazudni, ami nem valós, ami nincs. Feketében is jó lenne ez. Most ezért nem veszek el egy csillagot, ha megígéred, hogy nem barnítasz. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Az van Feri, hogy értem én, hogy ködös, de most akkor elvesztettük a madarakat. Meg kell találni az egyensúlyt ahhoz, hogy a dolog működhessen, mert ha már ott vannak a madárkák, akkor mutassuk is meg, és ez felül kell írja, hogy mit gondolunk a ködről, mert a köd igazán ennyire nem lehet fontos, hogy a madarakat ne kapjuk meg. Így most képhibának néztem elsőre. Csináltam egy javítást, hogy jobban értsük egymást, mit kellett volna a tónusrenddel kezdeni kábé. Így most a megfigyelés az, ami kapja a csillagot. Három lépcsőben nyúltam bele. Az első a fű fölötti rész volt, azt jelöltem ki, és hoztam be a feketéket. A másik a lenti rész, adtam kis kontrasztot neki, és végül az egész képnél is megnéztem, legyen teteje és alja a tónusnak. (hegyi)
értékelés:

A kép Salgótarjánban készült pár éve a családi házunkban egy egyszerű, kompakt Kodak Easyshare C813 fényképezőgéppel. Eléggé sok dolog nyomasztott akkoriban lelkileg, köztük a felnőtté válás nehézségei is és emiatt úgy döntöttem készítek magamról egy képet, emlékeztetőül, hogy honnan is indultam pontosan, hogy legyen mire büszkének lennem, ha egyszer eljutottam valahová.

Üdv a Téren, ez egy jó kezdés, és bevallom nagyon tetszik a leirata is a képnek, fontos dolgokat mondasz benne. És mindaz, amit leírsz, meg tud jelenni a képen is, a felső gépállás által, a túlvilágítottság által és attól is, hogy nincs kontaktus a nézővel. Határozott dolog ez, kedvelem. Várom a foilytatást, gyere, toljad! (hegyi)
értékelés:

Az előző filmben bemutatott kameraállványból két darab került ma kisorsolásra a studioeszkozok.hu és a Látszótér Alapítvány jóvoltából. A nyertesek Czifra Gábor és Bagi Tamás lettek. És mivel a véletlen Tamás nevét hozta ki egyik nyertesnek - ő erre az esetre a saját monopodját a jelentkezéskor felajánlotta - így egy harmadik nyertesünk is van Nemes Nagy Tamás személyében, övé tehát egy monopod lett. Gratulálunk! Kérem a nyerteseket, hogy a hegyi kukac látszótér pont hu mailcímre írjanak, hogy hogyan juthat el hozzájuk a nyereményük.

Hirtelen először azt hittem, ez egy pitypang, aztán láttam, hogy azért ez nagyobb. Én nem tudok belekötni, jók a fények, az viszi el a vállán a képet, hangulata van, ha van némi probléma, az a képminőség. Nem tudom, ez mobil? Mert az nem szereti a sok apró részletet és nagy tónuskülönbséget. Ha nem mobillal készült, akkor viszont végig kéne nézni a képkidolgozás processzusát, mert valami valahol túl lett tolva, tömörítés, élesítés, vagy a fene tudja mi. Ellőt még most megvan a három csillag, de beszéljünk erről, hol csúszott el a technika. (hegyi)
értékelés:

Kisfiam 7 hónaposan, ilyenkor az ember ugye probál mindent megörökíteni, amit csak tud, ez is így "ne mozdulj! ne mozdulj! csak egy pillanat" kép, úgy kellett ugrani a gépért, nehogy elmozduljon a "modell" :)

Üdv a Látszótéren, kedves Péter! Bevallom, kicsit nehéz helyzetbe hoz a képed, mert hogy nem véletlen, hogy első leckére önarcképet várunk, könnyebb arról kommunikálni az elején, mint egy portréról, amit másról készítesz. Alapvetően engem ez a világ, főleg a tónusok a hatvanas-hetvenes évek analóg világára emlékeztet, ezt jól megfogtad, kifejezetten tetszik ez, hogy nem valami művi archaizálással érted ezt el, hanem egyszerűen a tónusokkal, képkivágással, beállítással. Fejtetőnél vágnék abból a háttérben ferdén látszódó talán ágyszélből, az nem probléma, ha belevágsz a hajba, ennyi belefér. Kedves a modelled is, a pillanat is jó, egy dolog, amin ha lehet, majd gyerekeknél érdemes változtatni, ez pedig az objektív gyújtótávolsága. Ugyanis a gyereknek arányaiban eleve nagyobb a feje, közelebb is van a kamerához, mint a karok vagy a test, ha ezt akár csak normállal fotózod, akkor erre a méretkülönbségre még rá is adsz. 105-135 mm körüli lencse lenne jó, az kevésbé torzít. Várom az önportréd is, és a további munkáid. (hegyi)
értékelés:

Épített környezet leckébe szántam volna, az építészetbe szerintem már nem fér bele, így maradt egy szorgalmi...

Kis becsípődést érzek a színhasználattal, de mondjuk itt ez még elmegy akár, ami viszont inkább kérdéses nekem, hogy ez a kép miért álló formátumú? Így most fenn lötyög, oldalt meg szűk. A sztori határoz meg mindent. Ajtó valahová. A sztori nem felfelé zajlik, hanem oldalra. Onnan jöhet valaki, oda mehet valaki, onnan várunk bármit, tehát ha az a téma, hogy van egy ajtónk és az megfotózható így, hogy feszültséget keresünk abban, hogy nem egyértelmű mi merre, hogyan, és ez így alapban meglenne, akkor a meséhez nyitni kell oldalra, hogy ne egy leltár legyen az ajtóról. (hegyi)
értékelés:

Szóval aaaaz vaaaaan, hogy ha csendes az az ősz, miért üvöltenek a színek? Az előző képnél kevésbé zavart, de itt ez a tónus, ez a túlhúzás ellene dolgozik annak a hangulatnak, ami ha meghagyod a lágyságot, egyből kijön, az a kicsit szorongató, kicsit félelmetes mese, hogy vajon mit rejt a hátsó udvar, szóval a sztoriban van némi thrillerszerű, ha nincs ennyire kopogósra húzva. A zöldekkel is ez a baj, hogy hihetetlen így, ami amúgy más mesében jól is jöhet akár, de itt most elhúzza a dolgot. (hegyi)
értékelés:

Szigliget, Kamonkői úti házikó. A struktúra és a minimalista összkép, ami miatt muszáj volt elkészülnie, remélhetőleg vissza ad némi érzést.

Üdv János újra a téren, remélem elkezded magad aktivizálni és lejössz az instagramos lájkvadászatról, erről is szól a legutóbbi filmem. A képről azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon jó ritmus, kedvelem, fenn bal sarokban van egy kis kuszaság, amit vagy retussal kell megoldani, vagy levágni. Ha megnézed úgy, hogy a hátsó ház ablakzsalugáterének tetejénél vágod, egyből világos lesz a ritmusképlet. Igazából az lenne a még jobb, ha amit fenn vágsz, lenn megkapnánk kerítésből. (hegyi)
értékelés: