Feladatmegoldás

Konyha, asztal

A fiam előszedte a pentacon six-et. Belenézve a mattüveges keresőbe valahogy sokkal könnyebb komponálni. Nem tudom igazán tettenérni miért. Lehet, hogy a mattüveg kisebb mélység élessége, a képarány vagy valami más de kísérlet képpen elkezdtem keresni ugyanazokat a beállításokat digitálissal és hatványozottan nehezebb. Miért van ez? Neked van ötleted Zsolt, vagy bármelyikőtök?

István, ez egy igen jó kompozíció, amit találtál, és kedvelem is eléggé, van benne valami a klasszikus fotográfiából, de van egy bajom. Minden ferde. Valami, ami az asztalon van, az a reszelő, ha ahhoz lövöd a függőlegest, akkor van egy alapvonal, alaphang, amihez már a többi beáll. De így ez felborul. (hegyi)
értékelés:

Kettesben, de kivel?

Vannak kis pontatlanságok, amik egyesével nem jelentősek, de együtt zavaróak tudnak lenni. A galambok alatt kéne hely. A figurák beégtek, sötétek, de annyira nem, hogy sziluettesek legyenek. Az a palatetőszerű valami eléggé idegen, és el van tolva a tömegelhelyezés balra, de így jobb oldalon most lukas lett, kigyengült az egész. Talán máshonnan ez jobb lett volna. Az jó, hogy vannak figurák, de majd arra is kell koncentrálni, hogy azok mit csinálnak és hol. (hegyi)
értékelés:

Stílusok, ha keverednek

Jó ez a formajáték a gömb, a vízpermet és a háttér házai között. Ebben az esetben az is jó, hogy rövidet exponáltál és ettől megfagyott a víz úgymond. Amit nem értek, hogy kimozdítottad a gömböt középről jobbra, de a háttér ezt nem indokolja, sőt, ha már, akkor épp balra lett volna jobb, ha ez elmozdul. (hegyi)
értékelés:

Bratislava - hlavná stanica

Feri, közben változtak a leckék, átsoroltam, de a kép lényege szerint ez mindegy is, mert hogy a helyzet az, hogy ez egy jó kompozíció, a színek is rendben vannak, és érthető, amit látunk, csak nincs történeti szempontból különösebben érdekes momentuma. Nem látok rajta olyat, ami egyedivé tenné. Egy vonat a kanyarban. Ha ez egy fotóriport, vagy etűd része, ott lehet átkötő elem - főelem ott se - de így a kérdés az, hogy mi az oka az exponálásnak? (hegyi)

szemből száraz

A Városligetnél készült a kép, egy Sony DSLR A200-assal, iso:100, 1/250, f/7.1, 70 mm.

Ugyanaz a kicsit hideg, kékeszöld színvilág, egyezik ez a képpel, szóval tetszik, hogy elrugaszkodunk a valóságtól. Nekem lehetne tágabb, hogy a vízgyűrűk is hangsúlyt kapjanak térben még jobban, és játékosabb lehessen az a formavilág, ami az árnyékokkal mint téglatestekkel létrejön a vízfelületen. (hegyi)
értékelés:

crux

Örülök, hogy visszatértél, remélem az ősztől kezdődő új szakasznál is látunk majd, az új leckékkel. Szép, finom ez a tónus, kedvelem ezt a színvilágot. A cím a templomkeresztre utal, és csak egyetlen bajom van, mégpedig hogy ott valami, talán szélkakas, vagy ahhoz hasonló dolog is lehet, ami kiáll, de nem értem, mi az, innen így nem érthető. Még talán annyit, hogy ha az a döntés, hogy szubjektív képkivágást használsz és önkényesen választod meg a területet, amit megmutatsz, akkor már lehetne akár forgatni is kicsit, hogy ne a konkrétság legyen a fő, hanem hogy milyen kompozíciós, mértani helyzet állhat elő. (hegyi)
értékelés:

Kutya meleg van

Buci mindenhová elkísér, télen, nyáron, ázom, vagy fázom.

Még itt a jó idő, még lehet ismételni, ugyanis most valahogy két szék között vagyunk. Vagy a textúra az érdekes, az a formai rend, amit kiad a széna és miegyéb mértana és a kutya formája, de akkor fentebbről kell ezt megcsinálni, vagy le kell menni a kutyához, ha ő a fontos, és az ő érzete, akkor le kell mondani erről a mértanról és személyesre venni a dolgot. Kérek ismétlést. (hegyi)

Innen nézve

Örülök ennek a képnek, mert felfedezni vélek benne egy kis nyitást, a komfortzónádból való kilépési lehetőséget. Picit szűk a képkivágat, ettől nagyon az arcra megy a fókusz, miközben a viszonyrendszer is fontos a fej és a test között, legalább kicsit. A másik, hogy így most nincs értelmezve, miért nézel el a kamera mellett, hogy ez valami szemérmesség, vagy van ott valami, ami fontos lenne. (hegyi)
értékelés:

Egy kihalt laktanyában

Egyrészt így elemzésben is szeretnék gratulálni a hónap képéhez, érezni egyfajta felszabadultságot az utóbbi képeidben és ez mindenképpen jó jel. Itt most technikai problémáim vannak, és ezek utómunkával javíthatóak. Az egyik, hogy valamiért mintha túl lenne élesítve vagy a dinamikatartományba lett volna úgy belenyúlva, hogy nagyon kopogós, kemény lett az eredmény. A másik, hogy mindig a legvilágosabb részek a legfontosabbak, itt te lennél a fontos, de összhatásában nálad világosabb a kinti falrész, ahogy haladunk befelé, egyre sötétebb a tónus. Nyilván ennek oka az, hogy a ház belsejében kevesebb volt a fény. Erre legjobb lenne egy lámpa, de ha nincs, utómunkában ez korrigálható, ha kiválasztod a belső téglalapot és azt világosabbra veszed, majd inverz kiválasztással a külső részeket sötétebbre. Mindemellett tartalmilag abszolút rendben van a kép. (hegyi)
értékelés:

Zoli barátommal

Fontos dolog a barátság, és persze soha semmi sem mérlegen kidekázható, de az feltűnik, hogy te húzódsz hozzá, felé, ő meg valamivel el van foglalva, valami van a kezeiben, és emiatt olyan érzetet kelt a kép, hogy felemás a kapcsolat. Ez azért fontos kérdés, mert az exponálásnál a pillanat megragadása a legfontosabb, még annál is fontosabb, hogy éles-e a kép, vagy hogy mozdult-e, jól van-e exponálva, ezeket mind felül tudja egy jó pillanat írni. Ha meg előbb vagy később exponálsz, akkor a többi lehet rendben, de mégis fals érzetet kelthetsz. (hegyi)

Kócos

Bevallom, sose értettem a nővéremet, amikor ilyesmi kefével nekiesett a hajának, tépve húzva fésülte ki, hogy ha nincs türelme, minek neki a hosszú haj. Persze nyilván más a helyzet valójában, de gyerekként ezt éreztem. Itt is valami ilyen önsanyargatást látok, persze vidám is, főleg az arckifejezéstől. A kompozícióhoz annyi, hogy ha ennyire szűk alul és felül, legyen, de akkor balra is a kéznél vágnék, hogy minden irányba meglegyen ez a szétfeszítettség érzés. (hegyi)
értékelés:

Haza

Városom Szeged. Itt születtem, a lépcsők felett, ott van a kórház. Azóta sok minden történt. Elköltöztem immár 8 éve külföldre. Vándorolt magyar. Ide érkeztünk és innét megyünk el. Ilyenek vagyunk mi Magyarok. Örök elégedetlenek és vándorlók. Mintha folyton keresnénk valamit. De az igazán fontos dolgok mindig hátramaradnak. De mindig inspiráló újra itthon otthon lenni. Még ha az inspiráció keserédes is néha. Nincs már nekem itt semmim. Csak az emlékek amik itt maradtak. Itt kellett maradniuk.

A képről: Mínusz 24 celsius fok. Kimentem fotózni mert meg akartam fogni azt a kellemetlen érzést, ami folyton ott ült a nyakamon, mikor az utcákat róttam. Akkor nem tudtam mi ez. Most már tudom. Akkor azt hittem az amit látok, az fojtogat. De most már tudom. Nem az volt , csak az emlékeim súlya. Fényképezőgéppel készült kép.

Nagyon finom ez a munka és függetlenül attól, amit a leiratban megadtál, erős üzeneteket hordoz. Persze, hogy hazatérés vagy elvágyódás, azt a szöveg nélkül nem biztos, hogy tudja a néződ, de őszinte leszek veled, ez mindegy is. Szépen kidolgozott, esztétikus munkát hoztál, köszönet érte. Remélem, a folytatásra nem kell újabb egy évet várni. (hegyi)
értékelés:

Körömrágás

Azt érzem ezen a képen, hogy felszabadultál a 365 alól. Ennek szívből örülök, és amit ott írtam neked, hogy a te erősséged a szoció, azt csak a 365-re volt igaz, mert meg kell állapítsam, hogy az önábrázolásban is erős üzenetet tudsz küldeni. Egy dologra kérlek könyörögve: ígérd meg nekem, hogy soha többet nem fogsz textil, fa, papír vagy bármi más alányomást rábindzsizni a fotóidra. Tisztában vagyok vele, hogy ebben van némi önbizalomhiány is, de aki ilyet tud, mint ez a kép, az bízzon jobban magában, hogy az üzenete ezek nélkül is célba ér. (hegyi)
értékelés: