Önportré arc nélkül

Ha eljő...

Első nézésre a kép Tarr Béla egy korai opuszát, a Panelsztorit juttatja eszembe. Picit jobban kitekintve a cseh filmiskolához is találhatók áthallások, például az Ecce homo Homolka vagy egyéb Homolka filmek, amelyben a szocialista ember a panel létben folyamatosan keresi a szabadságát. A te képed is nagyon erős összekapcsolása a lakótelepi dártvédernek. Szocreálvesztern. Azonban miután a fotográfiában megjelent a színes technika, a fekete-fehér formátumot jószerivel a dramatikus megjelenítéshez használták. Itt ez azt veti fel, hogy van egy drámai hatásokkal operáló kép, de a drámát még nem értjük. Igazából ha egyfajta helyzetképet látunk, akkor az nem indokolja a fehete-fehér archaizálást. (attól, hogy elmosódott színes foltok jelzik az idő múlását, még a kép fekete-fehérnek tekintendő.) (szőke)
értékelés:

Ági tévéz
Ide letettem, itt pont jó. Innen jól látom.

Kedves Ági! Kezdetnek nem rossz, annak nagyon örülök, hogy a televízió antennájának vége a kép szélére mutat. Talán ugyanígy a kép bal oldali részén a radiátor és az ajtó közötti szakaszt is lehetne szűkíteni, és ha ezt a kompozíciós rendet követjük, akkor jobb lett volna a tonett szék körívét benne hagyni a képkivágásban. Az jó, hogy a szereplő személy csak a hajzuhatagon keresztül, jelzés szinten érződik a képen. Ha majd olyan technikád lesz, amivel a rekeszelésbe is be tudsz avatkozni, akkor érdemes a tonett szék támláján megjelenő kiégett fehér mezőt is megmérni fénymérővel kattintás előtt és a mérést figyelembe véve módosítani a záridőt vagy a rekeszt. Ez azt jelenti, hogy a képen található legsötétebb pontok és legvilágosabb felületek átlagát használta most a gép. Lehetőségünk lenne két irányba elmozdulni, vagy a legsötétebb felületekre mérni fényt, vagy a legvilágosabb felületet megmérni a fénymérővel és így vagy a legsötétebbek kapnak drámai hangsúlyt, vagy a legvilágosabb felület is részletgazdagabb lesz. Most az automata fénymérő átlagot vont, és ezért a formavilágon túl a kép tónusrendszere elnagyolt. Ez csökkenti a fotó erejét. Várjuk a többit. (szőke)
értékelés:

Nélkül

Kedves Gábor, üdvözlünk az Estiskolában! A Róbert Mépeltorpe fotói és hangulata, Nyújork meg a Vudi Elen jut eszembe egyszerre, és ha ezen a vonulaton gondolkozunk, akkor ezt egy egész jó fotónak mondhatjuk. A vágással kéne még dolgoznod, jobb oldalon és alul is, ha feszesebbre vágod a képet, izgalmasabb lesz az eredmény. Dolgozz, küldjél újakat. (szőke)
értékelés:

Film rólam és film a filmről. Zene: k&d

Kedves Zoltán, nagyon örülünk, hogy Angliából is érkezett tanulónk, és hogy mozgófilmet küldtél. Ha kategóriába kellene besorolni, a Roland típusú filmek közé sorolnánk, hisz ez is némafilm. Ez azt jelenti, hogy a képek tulajdonképpen függetlenül müködőképesek az aláfestő zenétől. A zene azonban nagyon meghatározza ennek a filmnek a stílusát, ritmusát. Repetitív zenét hallunk pop vátozatban (ennek van komolyabb formája is, a 60-as, 70-es években Steve Reich, vagy a 180-as csoport) és ez a zenei forma repetitív képet generál. De ha abból indulunk ki, amit itt zenében hallottunk, ez a zene mégiscsak építkezik, picit dúsabban, mint azt megszokhattuk, ezért azt kell hogy mondjam, hogy a képeknek is variabilisabban kellene egymásra épülniük, és ez nem attól függ, hogy rövid vagy hosszú filmet látunk. Három nagy egység kapcsolódik össze, a kéz az egérrel, majd ez egy számítógépes keretbe, majd ez önmagába újra, kép a képben. Viszont az alap animáció is 3-4 ismétlődő gesztust használ és ezek így igazából a film felére fáradtabbakká válnak, nem hoznak új képi információt, elveszti az izgalmát az amúgy nagyon jó ötlet. Szeretnénk rólad többet megtudni, mert most a technika elnyomja az embert az üzenetben. Márpedig az Estiskola kezdeti vállalt célkitűzései középpontjában azért az ember szerepel, mert mi amúgy sem tudnánk versenyezni a technikákkal - jelen pillanatban a pedellus és a Szőke próbálja működtetni az oldalt - amiben tehát erősek vagyunk az a gondolat és az ember szabadsága. Lásd Gyula munkáit, akivel ugyan harcolunk, de Gyulának nagyon is emocionálisak és emberiek az üzenetei, vagy akár Katáé, akit sajnálunk, hogy újabban nem küld munkákat. A zenéről mondj többet. Ha te vagy baráti társaságotok készítette, ott is fontos a technikát eszközként kezelni, és minél több emberi hangnyomot, valós tárgyakból csiholt hangot, akusztikus hangszerekből elővarázsolt mintát használni. Nagyon várunk tőled a második leckére is munkákat, de erre az elsőre is, ha van késztetésed, mást is megnéznénk tőled még. (szőke) értékelés:

Az ember, végül, ki tudja mit akar.

Kedves Aureliano, tulajdonképpen itt egy kisjátékfilmet látunk, irodalmi szövegidézetekkel, animációval, képzőművészeti utalásokkal, ami nagyon jó, és az üzenet is fajsúlyosnak tűnik. De ha elfogadjuk, hogy a képvers kategóriájában foglalatoskodol, nyilván célszerű, hogy az üzenetet értsék is. Ennél a fajta stílusvilágnál elő szokott fordulni, hogy az ember nagyon komolyan gondol helyzeteket, mégis komolykodássá válik az alkotása. Talán ennek feloldásában az önirónia, a kívülről önmagamra tekintés segíthet. Ugyanebben a mélységben fogsz tudni dolgozni akkor is, ha több humort használsz.    Technikailag számomra három nagyobb részre oszlik a film. Az első rész a felhős kép kinyíló varioval. Mivel tudtad, hogy mit akarsz felveni itt, rákészültél, jó lett volna ugyanolyan technikai igényességgel, akár lepróbálva, állványra téve megoldani a variot, mint ahogy fixen fel tudtad venni a második beállításodat. Semmi nem indokolja az első részben a bicegő kameramozgást. Ha szigorúan fogalmazok, azt mondom, hogy pongyola kivitelezése van, de a filmetűd stílusa, monanivalója ezt nem indokolja. A középső rész felső gépállás ezzel az íróasztallal, ez a leghosszabb is egyben a rajzoló kézzel. Ott plusz értelmetlen időket fedezünk fel, ami abból fakad, hogy a grafikus kinyúl a színes ceruzákért, közben képileg nem történik előrevetítő helyzet. Ezen jó volna elgondolkodni, hogy lehet kiküszöbölni, valóban indokolt-e a ceruzaváltás, ha a képen a szín a méret miatt nem jön ki. Edvard Munch Sikoly című festménye párhuzamba állítva a zenében megjelenő ordítással, nem tűnik különleges szimbólumnak. Munchot az expresszinonizmus egyik kiemelkedő alakjának tekintjük, így elvárható, hogy a képe felhasználása legalább olyan dinamimus legyen, mint az eredeti mű. Itt nem teljesen ez töténik, mert az üzenetben lévő alkotói fájdalom tulajdoképpen nincs jelen, a kép és zene által rejtve marad. Az a személyes attitűd, ami a lányok képein tapasztalható, itt még nem jelenik meg. Lehet, hogy a négy stáció, ami felrajzolásra kerül a papírra, megérné egyesével a külön személyes kifejtést. Legyen ez a házi feladatod. (- szőke -) értékelés:

A bemutatkozás arctalan, de remélem nem lábatlankadom sokáig. A hibákért bocs, még csak most ismerkedem a videoszerkesztővel. Legyetek kritikusak!

Kedves Lacipapa! Az etűd alapvető gerince egy hosszú svenk, amelynek a végén érzékelhető slusszpoén. A mikrokörnyezet nagyon jól felfedezhető, sok apró etnoszociografikus jellel, amelyből csak egyet emelnénk ki, a barna bőr papucsot. Annak örülünk, hogy maga az etűd bevezetéssel, tárgyalással és befejezéssel építkezik. Bevezetésnek tekintem a nyito variot, tárgyalásnak a svenket és befejezésnek a távirányító megnyomását. Talán érdemes lenne elgondolkozni, hogy egy pánsípos meditációs zene helyett apró neszekkel, zörejekkel dramatikusabbá lehetne tenni az önportrét. Kedves Laci, kérjük, hogy a konyhát is mutasd be. Értékelés:

Krump leckéje

Kedves Krump! Köszönjük szépen a két képet, külön kell beszélnünk róluk, a kompozíciós rendjük miatt elősorban. Az egyes számú kép egy férfi mellkast ábrázol a koponya felől nézve. Szemmel láthatólag a világítás egy átlagos beltéri fény, tehát nem a fény szempontjából érdemes vizsgálni, hanem a nézők számára mutatott asszociációs játék felől. Valamennyi konkrét forma az okker színek között mégis felfedezhető, ezek szőrszálakra utalnak, ebből következik, hogy ez makrofelvétel. Mivel ezek a grafikus vonalak jól rendezettek a kép arányai szerint, így a képet jól sikerültnek gondoljuk.
   A többiek számára azt szeretnénk elmondani, hogy mozgófilmekben látunk hasonló beállításokat és ezeket szubjektív képeknek hívjuk. Ez azt jelenti, hogy az operatőr a maga előtt tartott kamerával, mozgásával behelyettesíti a mozgó személyt. Itt valószínűleg önportrét látunk, ahol a kamera a fényképező arca előtt helyezkedik el és önmaga egy testrészét fényképezi.
értékelés:

Krump leckéje 2

Itt egy enteriőrt látunk, ami több szinten szeretne velünk információkat közölni. Azonban a káosz nem segíti az értelmezést, hanem nehezíti azt. Amikor csendéletet, vagy belső látképet szeretnénk fotózni, vagy filmezni, akkor nagyon fontos, hogy azt a kívülálló szemével is nézzük meg kattintás előtt, mert a felesleges képalkotó objektumok elvonják a figyelmet az üzenetről. A kéz gesztusa, dalí könyve ettől erőtlenné válik. Kérünk, ebből a képből készíts egy új verziót, jobban fókuszálva a mondanivalóra.

Kata leckéje 4

Bódy Gábor a Balázs Béla Filmstúdióban a nyolcvanas években a Dokumenta 6 kiállítás kapcsán és egyáltalán, a home video indulásával kapcsolatban végzett visszacsatolási kísérleteket. Ezek lényege az volt, hogy a tévé monitort és a kamerát, amely kábellel össze volt csatlakoztatva, ömaga felé fordította és így egy végtelen folyosót, vagy gerjesztett képet láttunk. Megjegyeznénk, hogy ezzel a térbővítési technikával már régen is foglalkoztak. Például a keszthelyi Festetics kastély nagytermében lévő tükrös szoba, ahol az óriási méretű velencei tükrök egymással szemben a falakon találhatóak, így virtuálisan a termet megnagyobbítják. Elsősorban a barokk szeretett játszani a térrel ilyenformán. Érdemes még megemlítenünk Portugáliában Evora-ban a híres barokk templomot a lehunyt szemű Madonnával, de ha már itt jártok, fontos bemenni az altemplomba, ahol 5000 ember csontjaiból egy csontkápolnát is találtok. Ugyanitt Krisztus lila ruhában és sötét bőrrel van kifaragva és a mennyezeti freskókról kakasok röpködnek és keresztfák dőlnek.
   Kata, érzékeljük, hogy dolgozol magadon, de még mindig bújkálsz. Azért szeretünk. (-szőke-)
értékelés:

Lecke 1
Remélem, a kép elmond valamit rólam. ;) (Kicsit a technikáról: negatívra fényképezve, crosshívás (E6), lensbaby objektív, tükrözödés egy parkoló autó fényezésén.)

A kép maga izgalmas. De a házi feladat - bemutatkozás - szempontjából azt tudjuk mondani, hogy a technika és a stílus mögé bújtatod a személyiségedet. Gyere elő, küldj még, újakat! (-szőke-)
értékelés:

Replika café
Rátok gondoltam mikor fotóztam.

Nagyon örülünk az anyagnak, azt kicsit hiányoljuk, hogy Gyula emblematikus törzshelyéről keveset tudunk meg. Nevezetesen, hol van ez a vendéglátóipari egység? (Mennyi egy korsó sör?)(szőke)
értékelés:

Lehet, hogy még mindig nem én vagyok a középpontban?

Érdekes a kérdésed, miközben magad tetted a kép közepére. Itt te vagy a középpontban, ott is érzed magad. De megint az ember van vágva, ez mindig kettősségre utal, hisz ez nem csak a forma, hanem a személyiség kettévágása is. A kompozíciós elemek hegyére állított háromszöget formáznak, tehát a helyzet instabil. Nem vidám kép, valami benned vágódik ketté. Ráadásul második eset, hogy magad idegen tárgyak között mutatod be. Milyen lenne az a Kata, aki magát mutatja, egységként? (Szőke)
értékelés:

Gazdi leckéje
Csaltam. Rajta van az arcom. Csak nem látszik. Ez a csalás is része a bemutatkozásomnak; ha már fal, akkor dőljön le, vagy legalább ugorjuk át.

Így, most, hogy fényelve van a kép, jól láthatóak a részletek, teljesíti az önportré kritériumait, mivel személyes életteret látunk. Ennek ellenére ő is a védekezők közé tartozó bemutatkozónk. Rád a következő házi feladat az érvényes, a bemutatkozás folytatása arccal. (- Szőke -)
értékelés:

itt voltak, elmentek, a cipőiket meg itt hagyták rendbehozásra

Örömmel látjuk, hogy Kata dolgozik azon, amit mondtunk neki az előző leckéjére - itt már egy teljes történetet láthatunk a képen. Függetlenül attól, hogy itt voltak és elmentek cipő nélkül. Az is észrevehető, hogy saját lábán kívül két pár cipő szerepel a képen, az egyik valószínű férfi cipő, a másik női. A cipő az utazás szimbolikája - de a kép készítője papucsban van. Az is látszik, hogy Kata mást akar megmutatni, nem önmagát, hisz a képen ő csak a kép tartó bázisa, de a fő motívum a cipőké. Elgondolkodtató, ezért jó kép. Technikailag itt is fel kell hívjuk a figyelmet a gondosabb világításra. valamint arra, hogy a konyhakő fényképezésénél szerencsérebb lett volna, ha nem akarnak a vonalak párhuzamosak lenni a kép oldalaival, hanem azal szöget zárnak be. Ezzel a technikával elmismásolható a kamera optikájának hibája, torzítása is. Kata ezen a képen picit távolságtartóbb, mint a kézírásnál. Jöjjön közelebb. (szőke)
értékelés:

Egyéb személyes helyzeteim
Ez volnék én, miközben ti a fazék.

A kép csak a hozzáfűzött szöveggel együtt értelmezhető jól, amit a kézmozdulat, ami pantomimes módszerrel hengerformát jelez is erősít. Ezt tehát szubjektív szemszögnek kell tekintenünk ezáltal. Többen megnéztük a képet és mások felhívták a figyelmemet rá, hogy ez egy hűtő belseje lehet. Tehát valószínű, hogy az elsődleges fényforrás a hűtő belső világítása. Ha ezt egy önálló alkotásként tekintjük, akkor vonatkoznak rá képzőművészeti szabályok is, elsődelegesen az, hogy ez egy beállított, csak hatásaiban dokumentarista kép. Máshogy kell értékelni egy pillanatképet, mint egy beállított kompozíciót, mert míg egyiknél a képalkotási hibák nem fontosak, komponált képnél előrevetítjük a kép készítőjének tudatosságát a kompozíciót alkotó elemekkel kapcsolatban is. Mivel a kezek a legfőbb szereplői a képnek, nem indokolja semmi, hogy az ujjakat amputáljuk. A másik, hogy ha tudjuk azt, hogy a belső fényt fogjuk használni, és a két tenyér belseje fontos középpont, akkor igyekezni kell úgy manipulálni a fényeket, hogy a tenyér bőrfelület rajzolatai részlet és tónusgazdagok maradjanak. Fontos kérdés egy képnél az élesség, hogy mit emelünk ki általa - itt utalnék a Felsősöknél látható nyugágyas képre - jelen esetben semmi sem indokolja, hogy ne a kézen legyen az élesség. A jelentet le kell előre próbálni.
   Márti nagyon tiszta gesztusokat, üzeneteket közöl, ezzel sokat segít szerintünk a többieknek is, nyitott tenyérrel nyúl értünk, ami oldaltartása miatt hordoz némi távolságtartást is. Az ötlet tehát két kisdisznó. A kivitelezést viszont nem értékeljük, volna még mit dolgozni vele.
   A képnek azért is örülök, mert nemcsak egy jó gondolatot mutat, hanem mert segít minket abban, hogy érezzük azokat a különbségeket, ami az analóg és digitális között van felfogásban. A régi "kézműves" analóg technika kényszerített az átgondolásban, nehezebb volt ismételni. A digitális gyosabb, nem kerül semmibe újat kattintani, ezért jobban kell figyelni, tudatosan ügyelni arra, hogy ez a lehetőség ne forduljon ellenünk. (-szőke-)
értékelés:

Tisztelt Szőke tanár úr! Bár most sem mutat sokkal többet magából, Anna elszántan gyakorol. A reflexológia, akupresszúra, de főleg mégis a zeneterápia útján lépked. Ettől reméli személyisége kibontakoztatását.

Nagyon örülünk az anyagoknak, amit abból a messzi Kanada országból küldtök, közben én festem a gerendát és az internetem is elromlott, ezért a Pedellusnak telefonon diktálok, arra reagálva, értékelve, amennyit láttam az anyagokból - de rejtőzködés van. Ez nem az arc hiánya - hiszen a feladat ez volt - hanem Anna valódi személyisége rejtőzködik az üzenetek mögött. Technikailag nagyon sok munka, éles, jó a kompozíció, de ami Mártinál mindkét leckéjénél át tud jönni, mint személyes üzenet, az itt rejtve marad. Ez a megjelenítés technikájában is érződik, mert a masszázst vastag zokniban csinálja. Nekem is van Dörögdön a bejárat előtt ilyen tüskés holmi és nagyot szoktam ordítani, amikor belelépek mezítláb. Még több bátorságot - hisz az irány jó, mert a bakancs lekerült. Most a zokni jön. A technikára kap két citromdisznót. (- szőke -) értékelés: