Önportré arc nélkül

Üdv Tibor az Estiskolán. A lecke szempontjából szimpatikus ez a láb üzenet, de én mégis kapaszkodnék a kép szövegi üzenetéhez és azt hiszem itt van valahol válasz arra, miért azt látunk, amit látunk. Tiborról is van üzenet, látjuk a tornacipőjét, de nem véletlenül keringek a nézgelődés szó körül, mert azt érzem hiánynak, hogy mintha a kamera az alkotó kezében, miközben ő hátradől, hirtelen magától megnyomódott volna. Ez így egy spontán képnek tűnik, ahogy például korábban a polaroid géppel készített fotók voltak, aminél az ember örült annak, hogy a gép azonnal előhívja a képet, így sok meggondolatlan exponálás is történt, ami aztán később megmaradt, mint dokumentum szelet, de erőteljes kompozíciós rendet nem hordozott. Itt talán a betonlapokon a falomboknál lehet az élesség, látok egy öntött kandellábert, ami benn is van és ki is maradt, ezt érzem a fán is, aminek a lombjai a földön hevernek, és azt érzem, hogy nincs eldöntve, hogy azon kívül, hogy egy perspektivikus önképet látunk, mit mutasson a fotó, mi történik a kép többi részén. Így a kép megmarad egy spontán dokumentum szintjén. Annyi tanács, hogy fontos eldönteni az expozíció előtt, hogy az ember mit akar fényképezni. (szőke)
értékelés:

A félreértések elkerülése végett...nem "popólyuk" ;o))

Ez a kép Varga Tamás képe kapcsán is említett makro technikával készült. Ha visszatekintetek az Estiskola elmúlt időszakára, több ilyen próbálkozás volt már, ahol az emberi testrészeket, mint felületeket, mint természeti képződményeket, sokszor mint tájakat tekintették a fotósok, ehhez kapcsolnám Krisztina első képét. A lecke szempontjából nagyon jól, bátran teljesíti a feladatot. A köldökben megült kis tengerszem visszatükröződésében láthatjuk a szobában lévő lámpának a fényét. A köldök melletti kis testgyűrődések nagyon jól ritmizálják a képet. Talán annyit jegyeznék meg pontozáson kívül, hogy egészen extrém módon akár úgy lehetne még ezt a képet variálni, hogy a tengerszemben visszatükröződő látvánnyal is foglalkozik a fotós, hiszen jól látszik, hogy a belső térben lévő felületek is tükröződnek, és ide egy pici előkészülettel beállítható lett volna akár egy emberi alak, a társ vagy bármi konkrétabb üzenet. Mindenesetre ezt a képet nagyon szeretem és nagyon köszönöm, ha ilyen bátor alkotásokkal jelentkeztek. (szőke)
értékelés:

Ez egy meglepetés kép. Elsősorban a tanár úrnak szól, mesél, emlékeztet. Arra, hogy amit esetleg elveszettnek hitt, az jó kezekben van. De lehet, hogy ez egy elrabolt malac SOS kiáltása? Ki tudja meg?

A kép egy absztrakt kép, függetlenül attól, hogy konkrét formákat látunk, leveleket, margarétát, kisgyermek kezet, kardigánt és valami varrott zsákocskát, aminek az oldalán ilyen beatricsés foltocska van az oldalán és lelóg valamilyen alkatrésze ennek a zsáknak. Az, hogy véletlenszerű, vagy tudatos a választás, hogy ezek a mély sötétzöldek, okkeres sárga és a rózsaszín együtt összekapcsolódnak, azt nem tudom eldönteni, de a képnek egy jó dinamikát ad, főleg az, hogy ezek mellett a világosabb színek mellett egy drámai zöld is uralja a bal oldalát a képnek, ez így mindenképpen egy mesei környezetnek tűnik. A címmel annyi problémám van, hogy ha a képet önmagában vizsgáljuk, akkor nem értelmezhető a viszontlátás, merthogy nem tudhatjuk, hogy mire vonatkozik ez. Természetesen a leirat arról szól, hogy ez egy meglepetés, elsősorban nekem, de mivel itt mindannyiunk számára mutatunk be képeket, egy műhely vagyunk, próbálunk egymásnak segíteni, így a többiek számára is érthetőnek kell lennie az üzeneteknek. Én ezt a képet nagyon szeretem és jónak is tartom, adok is rá három disznót, de azt megjegyezném, hogy nem jó a címválasztás. Két dolog miatt. Ebből nem lehet értelmezni a képet másoknak, ha pedig az a feladat, hogy én értelmezzem, azzal pedig másokat zárunk ki, márpedig ez az oldal nem nekem szól, hanem mindannyiunknak és én is egy részese vagyok ennek a dolognak. Viszont hogy mégicsak megfejtsük ezt a kódolt üzenetet, ez ami a kisgyereknek a kezében van, ez maga A Citromdisznó. Ez egy varrott zsák, amiben ilyen szivacsdarabkák vannak és a Citromdisznó című filmben evvel a malaccal szaladgálok én is és a ma már nem az élők között lévő Ternyák Zoltán 1987-ben készült ez a zsák, ha jól tudom. (szőke)
értékelés:

Kedves Dániel, üdvözlünk a suliban. Ebből a képfajtából is kezd kialakulni egy erős vonulatunk, a kamerával kitakart és tükröződéseket használó fotós megoldásokból, én úgy gondolom, hogy jó az irány. Ha a borotválkozótükör tükröződését is megnézzük, akkor talán arra is érdemes lett volna odafigyelni, hogy most a fotós a mi szemszögünkből az optikán keresztül kommunikál felénk, miközben kitakarja a saját arcát. És ha abból indulunk ki, hogy a fényképezőgép a fotós szeme, és a gépnek egy szeme van, akkor Dániel tudott volna úgy mozdulni, hogy a gép elmozduljon valamelyik irányba, úgy, hogy a másik szem kitakarva maradjon. Ezen kívül most a fényképezőgépen hagyott reklámmatricák és egyebek elvonják a figyelmet, mivel az eszköz takarja ki az arcod, tehát a gépet az exponálás előtt manipulálni kellett volna. Ráragasztani valamit, lefesteni, hogy mintegy sematikus forma a benne lévő sötét lukkal, a varázslukkal, az objektívvel jobban kapcsolatba tudjunk kerülni és a jobb szem helyébe behelyettesíthessük ezt. A kompozíció alapjában véve jó, de a cserszömörcés szájvíz, a tükörben látható matricák a gépen erősebben jelentkeznek a kelleténél, miközben a fontos infó az a borotválkozótükörben van. (szőke)
értékelés:

Hirtelen jött ötlet, egy keret a munkáimmal, egy kis ízelítő belőlem...

Kedves Sándor, üdv, az estiskolások között. Majdnem három disznós a kép, sokat nem is tudunk hozzáfűzni, mert az ötlet és a megfogalmazás is jó, ahogy feldobod a falra a képeid. De ha már a képeidnél a keretben a paszpartu egy szigorúbb rendet mutat, a mozdulat lazaságát segítette volna, ha a képkeretet ferdére hozod kicsit a fal függőlegeseihez képest is, magyarán ha a jelenlegi ferdeségéből visszább hozol valamennyit, mert az dinamikájában előre mutatóbb történet lenne. (szőke)
értékelés: