Szakkör | Page 100 | Látszótér

A kép Vír szigetén készült a vörös szikláknál ( Red Beach) hosszú 10mp záridővel álványról. Az objektíven egy enyhén sárga szűrővel ami ezt a zöldes színt eredményezi a képen.
Külső szoftveres szerkesztés nincs a képen. Adatok: záridő 10mp, ISO 100, f/6.3, Lens 16mm

Hatásos kép, szó se róla, bár azt kell mondjam, hogy ha az expozícióval még játszol, vagy ha ez RAW-ban készült, akkor a konverziónál, akkor lehetne a világos részekben is több tónus. Jó, nem mondom, hogy barátom ez a zöldes dolog, de elfogadom, mert belátom, van hangulata, én nem csináltam volna, főleg, ha már vörös az a part, akkor hagytam volna érvényesülni a nap hatását, de elfogadom. A tónusok miatt, mert engem picit már bánt ez a sok fény ott, ahol kiégett, emiatt marad zsákban az az egy csillag. (hegyi)
értékelés:

A kép Vir szigeten készült álvánnyal és egy Kenlock MC-tor 80-200 objektívvel, így a kézből szelfi nem lett volna egyszerű. Elnézést a bukósisakért! Amúgy rövid hajam van oldalt 3mm tetején kb 3cm, 2 oldalt enyhén kopaszodó. Koncepció nem volt, csak hogy az okos fejemről csináljak egy képet és ide feltöltsem :)

Csaba, üdv a téren, nincs baj a sisakkal, én becsülöm azt, aki használ ilyet, szerintem az törjön, ne az okos fejed, hehe. Na, a kép tetszik, a barnítás nem, azt ha lehet, felejtsük el egy életre, mert olyan művi öregítés, ami a digitális korban oktalan és valami olyat akar hazudni, ami nem valós, ami nincs. Feketében is jó lenne ez. Most ezért nem veszek el egy csillagot, ha megígéred, hogy nem barnítasz. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Hát, hogy ez miért szorgalmi, fene se érti, de hát ez van, elfogadom, legyen, így a csillagok a zsákban maradnak, pedig jött volna 3. Szép, finom, érzékeny, talán a tetejéből vágtam volna picikét, hogy a sötétek ott ne pilinckázzanak fenn, és hát igen, a horizont vízszintes, de a móló meg ferde, és így ez ferdének hat, ilyenkor én azt szoktam csinálni, hogy a kettő közé lövöm be a dolgot, hogy kiegyensúlyozzam ezt a difit. Jánosom, várom az aktivitásod, kell az energiád, gyere, képezz, írj, minden. (hegyi)

Az van Feri, hogy értem én, hogy ködös, de most akkor elvesztettük a madarakat. Meg kell találni az egyensúlyt ahhoz, hogy a dolog működhessen, mert ha már ott vannak a madárkák, akkor mutassuk is meg, és ez felül kell írja, hogy mit gondolunk a ködről, mert a köd igazán ennyire nem lehet fontos, hogy a madarakat ne kapjuk meg. Így most képhibának néztem elsőre. Csináltam egy javítást, hogy jobban értsük egymást, mit kellett volna a tónusrenddel kezdeni kábé. Így most a megfigyelés az, ami kapja a csillagot. Három lépcsőben nyúltam bele. Az első a fű fölötti rész volt, azt jelöltem ki, és hoztam be a feketéket. A másik a lenti rész, adtam kis kontrasztot neki, és végül az egész képnél is megnéztem, legyen teteje és alja a tónusnak. (hegyi)
értékelés:

A kép Salgótarjánban készült pár éve a családi házunkban egy egyszerű, kompakt Kodak Easyshare C813 fényképezőgéppel. Eléggé sok dolog nyomasztott akkoriban lelkileg, köztük a felnőtté válás nehézségei is és emiatt úgy döntöttem készítek magamról egy képet, emlékeztetőül, hogy honnan is indultam pontosan, hogy legyen mire büszkének lennem, ha egyszer eljutottam valahová.

Üdv a Téren, ez egy jó kezdés, és bevallom nagyon tetszik a leirata is a képnek, fontos dolgokat mondasz benne. És mindaz, amit leírsz, meg tud jelenni a képen is, a felső gépállás által, a túlvilágítottság által és attól is, hogy nincs kontaktus a nézővel. Határozott dolog ez, kedvelem. Várom a foilytatást, gyere, toljad! (hegyi)
értékelés:

Üdv a Látszótéren Gábor, szép színekkel, formákkal jelentkezel, bár kicsit bátortalan, hogy szorgalmival kezdesz. Várom az első leckéd, a bemutatkozást, önportrét, legyél aktív. Jó ez a kép, először azt hittem, egy béka ül és lesi a vizet, van hangulata, kedvelem. Talán egy kicsivel nagyobb mélységélesség ha volna, a víz anyagszerűsége jobban kijöhetne. Szorgalmira nincs csillag, csak a leckemegoldásokra, amúgy ha lecke lenne, három csillag lenne nekem. (hegyi)

Az előző filmben bemutatott kameraállványból két darab került ma kisorsolásra a studioeszkozok.hu és a Látszótér Alapítvány jóvoltából. A nyertesek Czifra Gábor és Bagi Tamás lettek. És mivel a véletlen Tamás nevét hozta ki egyik nyertesnek - ő erre az esetre a saját monopodját a jelentkezéskor felajánlotta - így egy harmadik nyertesünk is van Nemes Nagy Tamás személyében, övé tehát egy monopod lett. Gratulálunk! Kérem a nyerteseket, hogy a hegyi kukac látszótér pont hu mailcímre írjanak, hogy hogyan juthat el hozzájuk a nyereményük.

Hirtelen először azt hittem, ez egy pitypang, aztán láttam, hogy azért ez nagyobb. Én nem tudok belekötni, jók a fények, az viszi el a vállán a képet, hangulata van, ha van némi probléma, az a képminőség. Nem tudom, ez mobil? Mert az nem szereti a sok apró részletet és nagy tónuskülönbséget. Ha nem mobillal készült, akkor viszont végig kéne nézni a képkidolgozás processzusát, mert valami valahol túl lett tolva, tömörítés, élesítés, vagy a fene tudja mi. Ellőt még most megvan a három csillag, de beszéljünk erről, hol csúszott el a technika. (hegyi)
értékelés:

Nincs történet, nincs mondanivaló ("akarta a fene"), csak az út meg a Hold. (meg fényképező híján, a telefon...)

Nos, nem egy nagyon bonyolult kép ez, de mégis valamiért hatással van rám, húz, feszültsége van, és persze nyilván ez benne van az éjszakában, az autóban, a mozgásban, de talán ez így együtt, meg a Hold, szóval valamit sikerült elkapnod. Szorgalmira nincs csillag, ha lecke lenne, 3-at kapna. (hegyi)

Kisfiam 7 hónaposan, ilyenkor az ember ugye probál mindent megörökíteni, amit csak tud, ez is így "ne mozdulj! ne mozdulj! csak egy pillanat" kép, úgy kellett ugrani a gépért, nehogy elmozduljon a "modell" :)

Üdv a Látszótéren, kedves Péter! Bevallom, kicsit nehéz helyzetbe hoz a képed, mert hogy nem véletlen, hogy első leckére önarcképet várunk, könnyebb arról kommunikálni az elején, mint egy portréról, amit másról készítesz. Alapvetően engem ez a világ, főleg a tónusok a hatvanas-hetvenes évek analóg világára emlékeztet, ezt jól megfogtad, kifejezetten tetszik ez, hogy nem valami művi archaizálással érted ezt el, hanem egyszerűen a tónusokkal, képkivágással, beállítással. Fejtetőnél vágnék abból a háttérben ferdén látszódó talán ágyszélből, az nem probléma, ha belevágsz a hajba, ennyi belefér. Kedves a modelled is, a pillanat is jó, egy dolog, amin ha lehet, majd gyerekeknél érdemes változtatni, ez pedig az objektív gyújtótávolsága. Ugyanis a gyereknek arányaiban eleve nagyobb a feje, közelebb is van a kamerához, mint a karok vagy a test, ha ezt akár csak normállal fotózod, akkor erre a méretkülönbségre még rá is adsz. 105-135 mm körüli lencse lenne jó, az kevésbé torzít. Várom az önportréd is, és a további munkáid. (hegyi)
értékelés:

Épített környezet leckébe szántam volna, az építészetbe szerintem már nem fér bele, így maradt egy szorgalmi...

Kis becsípődést érzek a színhasználattal, de mondjuk itt ez még elmegy akár, ami viszont inkább kérdéses nekem, hogy ez a kép miért álló formátumú? Így most fenn lötyög, oldalt meg szűk. A sztori határoz meg mindent. Ajtó valahová. A sztori nem felfelé zajlik, hanem oldalra. Onnan jöhet valaki, oda mehet valaki, onnan várunk bármit, tehát ha az a téma, hogy van egy ajtónk és az megfotózható így, hogy feszültséget keresünk abban, hogy nem egyértelmű mi merre, hogyan, és ez így alapban meglenne, akkor a meséhez nyitni kell oldalra, hogy ne egy leltár legyen az ajtóról. (hegyi)
értékelés:

Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Jöhet hideg, meleg!

Üdv a Téren, kedves Balázs, ez egy jó belépő, határozott és kedvelem a tónusait is. Fenn és lenn nekem picit szűk, ez a formátum a filmes formátum, ha már, akkor inkább a 3:2-es képarány lenne hozzá alkalmasabb. Várom a folytatást és a bemutatkozó első leckét is. Csak így tovább! (hegyi)
értékelés:

Szóval aaaaz vaaaaan, hogy ha csendes az az ősz, miért üvöltenek a színek? Az előző képnél kevésbé zavart, de itt ez a tónus, ez a túlhúzás ellene dolgozik annak a hangulatnak, ami ha meghagyod a lágyságot, egyből kijön, az a kicsit szorongató, kicsit félelmetes mese, hogy vajon mit rejt a hátsó udvar, szóval a sztoriban van némi thrillerszerű, ha nincs ennyire kopogósra húzva. A zöldekkel is ez a baj, hogy hihetetlen így, ami amúgy más mesében jól is jöhet akár, de itt most elhúzza a dolgot. (hegyi)
értékelés: