Szakkör | Page 97 | Látszótér

Kezdjük azzal, ami a hibája a képnek, hogy gyorsan túl legyünk ezen. Valószínű, hogy vagy mobillal, vagy a hátlapon lévő kijelzőn kontrollálva csináltad a képet, emiatt lehet az, hogy mivel az érzékelő, azaz a gép nem volt síkjában azonosan a fotó tárgyával, így van egyfajta csavarodás a képen, Ez perspektíva korrekcióval javítható, és tudom, hogy akár mobil, akár hátlapi fotózás, ez a probléma sokszor megjelenik, és nehezen kontrollálható. Ezért ha van mód, jobb a keresőt használni. Ezen kívül azonban a kép abszolút rendben van, jó a ritmusa, a tónusai, van hangulata, kicsit a régi horrorfilmekéhez hasonlatos nekem ez az érzet, szóval azt kell ,mondjam, hogy függetlenül attól, hogy nem hibátlan, de mégis három csillag, a hibát meg a későbbiekben több türelemmel fotózva ki tudod küszöbölni. (hegyi)
értékelés:

A hangulat tökéletes. Mindenki megtalálhatja a maga meséjét a képben, lírait, drámait, thrillereset, szóval sikerült valami egészen egyszerű dologból megtalálnod olyan részletet, ami túl tud emelkedni a hétköznapin. Egyetlen megjegyzés, amit én másképp csináltam volna. Utómunkában a tükröt, azt a háromszöget ott alul azt besötétítettem volna, az az egy, ami formailag szerintem nem kellene oda. (hegyi)
értékelés:

Azt hiszem, valahogy úgy vagyok ezekkel a görbült tereket létrehozó szupernagylátószögű objektívekkel rajzolt képekkel, mint a panorámafotóval is, vakfolton van nálam jószerivel ez a világ. Értem, látom, de nem tudok vele mit kezdeni. Ez nem a te hibád, ez egy helyzet, amit én nem tudok valószínű megugrani. Az a nagy üres tér középen, hogy minden kiszorul szélre, szóval na. De adok rá három csillagot, meg elismerem, hogy biztos fontos és jó ez, csak én vagyok ehhez balfácán. (hegyi)
értékelés:

A kép még szeptemberben egyik bringás barangolásom során készült. Makró optika híján egy 55 - 300 -as kistelevél készült a kép. Az erős szél miatt az ISO-t 400-ig kellett felcsavarni. Záridő 1/1250 sec, f/8, 200 mm.

Ezek szép ritmusok, ízléses, ahogy tálalod, nincs túlgondolva, és ez jó. Oldal irányba jó lenne nekem még egy kis tér, hogy ezek a kis fejek ne érintgessék az oldalhatárt, mert úgy még jobban lehet a szabadságra asszociálni. (hegyi)
értékelés:

Hát, ez egy jó játék unaloműzőnek, amíg az ember elmolyol vele a gépen, de mint fotó, nem sokat mond, annyira nem izgalmas a formai eredmény. Oké, kaleidoszkóp, jó, jó, de minek. Persze meg kell ahhoz csinálni, hogy az ember utána rájöhessen, hogy az ilyen gegek nem időtállóak. (hegyi)

Ezek jó ritmusok, amit mutatsz, a tónus is rendben van, jó az ötlet, szépek a formák. Egy dolog, amin érdemes elmorfondírozni. Kell-e, hogy jobbra, balra és alul ennyi teret hagyj. Értem én, hogy íves, és mi van, ha belevágok. Hát, akkor belevágsz. Mert azok az ívek a kép egyéb részein megvannak, tehát ha veszteség is, de nem komoly, viszont ehhez az egész ritmushoz feszesebb rend illik. Hát, és a háttér csíkjai, ott fenn a képhatárnál az az elhajlás becsapja az embert és azt érzi emiatt, hogy az egész el van fordulva. De tetszik, szóval hajrá tovább. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy van-e még a képből a képhatárokon túl, azaz kivágtad-e ezt egy nagyobból, mert ha igen, akkor menthető, hogy ennyire ferde a horizont. Ott a falon az olajlábazat teteje, az a mérce. A gesztus jó, a pozíció, a hangulat átjön, érthető, kicsit agyonverted az utómunkával, annyira kopogósra akartad venni, hogy ez visszaütött. Higgy abban, hogy amit csinálsz, az oké, és akkor nem kell túlhúzni a dolgot, akkor nem lesz ilyen fura a bőr, a tónus, mintha néhol már visszafordulna, mintha olajos lenne, szóval ha van mód a javításra, akkor úgy, ha nincs, de lehet ismételni, akkor érdemes lenne, és akkor egy kicsivel több fényt kell csinálni, hogy a telefon picike érzékelője ne szenvedjen ennyire. De mondom, a gesztus jó megfigyelés, az tetszik. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem a Balatont ősszel, ahogy elcsendesül...

Hát, hogy természetfotó-e, azt vitatom, attól, hogy természet van rajta, még nem lesz az, mert ahhoz pont a természetnek kell egyedinek, főszereplőnek lenni, legyen szó fűről-fáról, vagy az állatokról, mindegy. Itt a főszereplő a pad. Ez nem baj, csak a kategóriát, azt érdemes tartani. Mint hangulat, impresszió működik nekem ez a fotó, van feszültsége is azzal, hogy a pad így tolakszik, szóval két csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Úgy gondoltam, hogy mindjárt az elején kimutatom a fogam "fehérjét". Mivel nincs fényképezőgépem, minden képemet a telefonommal készítem és utómunkázom. samsung SM-A510F (3,7mm) 1/8sec f/1,9 ISO250

Üdv a téren, kedvelem a bolondokat, szóval ez egy jó bemutatkozás nekem, ettől függetlenül persze azért kérek majd hagyományosabb, geg nélküli önképet is. A telefon nekem nem probléma, persze ismerni kell a határait, például hogy nem szereti azt, ha nincs elég fény, a zaja se a legszebb, szóval kezdésnek mindenképp jó dolog a telefon, aztán ha kiderül, hogy érdekel és tetszik a fotózás, majd beszerzel valami digitális gépet is. (hegyi)
értékelés:

Maga a helyzet, a ritmus, amit megláttál, szuper, tetszik. Olvastam a kommentben, hogy mi van a szarvassal, azzal nincs semmi baj, viszont onnan azt a lámpát a fotó erejéig biztos elvettem volna. Ami azonban ennél jobban zavar és egy pillanat alatt orvosolható, hogy a formákat nem fejezed be, fenn is sok, jobbra is. Csináltam egy vágást. Egyrészt jobbra az a baj, hogy ott elindul egy új, zavaros ritmus, fenn pedig felesleges, hogy nem a lépcső tetején zársz. (hegyi)
értékelés:

Ez egy jó szoció, jól mesél egy emberről, egy világról, amiben él, mint egy itt felejtett emlék, minden ellenére, a rohanás, a zaj, az érdektelen nemtörődömség ellenére is teszi, amit fél évszázad óta minden nap, kimegy és söpör. Neki ez fontos és amíg fel tud kelni, ki nem hagyná. Ez benne van. Viszont a tónusrend, a kontraszt csökkentése modoros, nincs oka, miért akarod ebben a szürkében tartani. Érzelmes a kép önmagában, ha erre így erősítesz rá, érzelgős lesz. Ő még itt van, él, még kimegy az utcára, ő nem egy emléknyom, hogy megfakítsuk, attól, hogy öreg, az ő világa, amíg van ereje kimenni, addig ugyanolyan valós, mint a tiéd vagy az enyém. És ha már ennyire közel vagyunk hozzá, megáll ez négyzetesben is. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Egy lélek, egy növény sincs az utcán, minden halott, csak a néni él, a kis apróvirágos ruhájában tartja a frontot, öregsége, betegségei és összeroppant csigolyái ellenére tesz a szépért, a jóért, rendezi a portáját. Elsőre az elmúlás és fájdalom érzése ugrott be, főleg azért, mert tudom milyen fájdalmas ez az állapot, de sokadjára nézve a képet összességében nem érzem szomorúnak. Ahogy süt a nap, a néni virágos ruhája és a cselekvőképessége számomra megnyugvást és békességet jelent. Abszolút illik erre az évszakra mindegyik értelmezésben. Márton, a hónap képe a tied, gratulálok, remélem még sok jobbnál jobb képet láthatunk tőled a jövőben és többet megtudhatunk rólad. (Molnár Andrea)

Ez egy jó irány, hogy kis modellautókkal, vagy más hasonlóval kezdesz mesélni valami történetet, mert a néző, ha ez jól van megcsinálva épp azért tud beleszeretni, mert ez a modellvilág ez ad egy plusz ízt, hatást, visszavisz a gyerekkorba is, de közben mintha valami nyomozati anyag lenne, szóval pártolom, ha érdekel ez, hogy menj még jobban bele ebbe a világba. Egy javaslat csak a 16:9 mellőzése mellett, hogy picivel nagyobb mélységélesség kell, természetesebb lenne, és fentebbről, magasabb kameraállásból még izgalmasabb lehetne, mert a környezet is hangsúlyt kapna. Megadom a 3 csillagot, folytasd. (hegyi)
értékelés:

A gesztus szuper, a fiú, mintha valami videoklip szereplő lenne, énekli a szomorkás történetét, mint Chris Isaak, szóval van hangulata, kevéssé is bajos a tónusvesztés emiatt. Fenn sok a tér, nem kell ennyi, a haj fölött vágható picivel, egy kicsi lentről is vágható, szóval ha fenn és lenn szűk lenne, akkor erősebb lenne az a gesztus, ahogy balra van téve és a kezei is hatásosabban érvényesülnének. A szemeknél meg pici utómunka, fél fényérték emelés jó lenne. (hegyi)
értékelés:

Sírba fogtok vinni a 16:9-es filmes képkivágással, az egészen biztos. Látom, hogy ez trend, de nem igazán értem. Ez a filmnél azért van, azért működik, mert sok a párbeszéd, kell a hely, jönnek szereplők és mennek, ehhez jó a 16:9. De fotóhoz, na ott indok kell, hogy ezt használd, és ha a kompozíciód nem okolja a dolgot, akkor ez sokkal nehezebbé teszi a formai befogadást, széltében lötyög, fent-lent szűk. A film általában balról jobbra mesél, a fotóhoz meg, hogy a teret érzékeltesd, kell az előtér, középtér, háttér, ez meg a vertikális irányban igényel helyet. Na, a többire is valamit: értem, hogy beleszerettél ebbe a kontraszthiányos világba, van is ennek értelme, működhet, de akkor baromi precízen kell komponálni és ehhez akkor kellene valami fő motívum, ami megint azt mondom, indokolja, miért ezt a fád dolgot mutatod a színtérben. Ha nem baj, még van idő, ha nem is sok, kérek egy ismétlést ebben a témában. (hegyi)

Nekem ez ugyanaz a vonal, mint az előző, és akár a sárga is lehet a kapocs, de a sztori is, ő Mariska, akinek a kertjéből az almát loptuk, kergetett a botjával, a kerítés leszaggatta a melegítőm, aztán mára megöregedett, a lánya látogatja csak, rendben tartja a portát, de a fát kivágatta. (hegyi)