Jó lenne ez, hatásosak a fények, csak az eszköz nem megfelelő valószínűleg, ebből adódhat nem csak az életlenség, de az is, hogy a tónushatárok ennyire átfordulnak, szellemképesek. (hegyi)

Én ezt kedvelem, jó ötlet, van hangulata. De most nagyon szűk a tér, és emiatt a sztori, hogy valahol voltunk és ott gyűjtöttünk, az kevésbé erős. Nem sokra gondolok, egy-másfél centinyi max, ami kéne körbe, és lehetőleg mindenütt kell levélke. Az megfontolás tárgya, hogy kell-e a kosárba is a levél, vagy az emeli ki jobban, ha ott nincs, mindkettő járható út. A tobozt viszont ha kell bele, akkor beljebb hoznám a kosár szélétől valamennyire, hogy ne billentse ennyire meg a ritmust. Ettől még ez 3 csillag, mert értékelem az ötletet és a színek, formák is jók. (hegyi)
értékelés:

A tárgyak megtalálása jó, és az is jó, ahogy elrendezted őket. Két dolog, ami javítandó, akár utómunkával, ahogy én tettem, akár már ott a helyszínen. Az egyik a fényelés. Most sok a főfény és ehhez képest az árnyékos rész derítése hiányzik. A másik a szín, ez a sárgás fátyol nem tesz jót. És a vágás, most jobb oldalon szabad, lifegő terek vannak, ettől az egész tömege kimozdul balra. A csendélet lényege ott keresendő, hogy a valóságból mit emelsz ki és azt hogyan rendezed össze, a csendéleten a valóság nem számon kérhető és nem is kell rá hagyatkozni, mert nem tárgyfotó, ezért a formákra és tömegekre kell a hangsúlyt fektetni. Csináltam egy sebtében javítgatott verziót. Nyilván, ha neked kell jobbra, hogy az íveid megmaradjanak, akkor balra kell még teret adni. (hegyi)
értékelés:

Az ősz a fotósokat a tenyerén hordozza. Ami a nehéz ebben a témakörben, az az időpont megtalálása. Egyrészt a napon belüli, másrészt azt megfogni, amikor a legattraktívabb a színkavalkád. Alapvetően ezeket jól megoldottad, amit én másképp csináltam volna, hogy hagytam volna előteret is, akár az ég mértékének kárára is. Látok erre utaló jeleket alul, hogy voltak ott valami füvek, persze amit mondok, az a helyszín ismerete nélküli tapogatódzás csak, de ha picit lentebbről lősz, megvan az előtér. Amúgy ez csak abban az értelemben fontos, hogy most ebben a napszakban az ég elég semmilyen, ezért nem adnék neki ekkora szerepet csak. (hegyi)
értékelés:

Azt hiszem, hogy az, amiért ez megfogott téged, az a képhatáron kívül maradhatott most, mert anélkül, hogy a környezetet látnám, így, ez a maradék, ami képre került nekem annyira nem izgalmas. Gondolom a környezetéből lógott ki ez a nagy rendezettség, de annyira zártak a formák, hogy nem látok be a falon túlra sehol, és hát igen, még valami: a rendhez hogy jól ábrázoljuk, kell egy kis kosz, egy kis hiba, rendezetlenség valahová, egy kilógó autó orra, vagy a fene tudja, itt mi lehetett volna, de ahogy a káoszt se lehet csak rendezetlenséggel mutatni, így ezt se, mert kell valami viszonyítási lehetőség. A mihez képest. (hegyi)

Jó a kiindulás, az ötlet, de megint a térrel van problémám. Két irány van. Az egyik a szokványosabb, az, hogy elmozdulunk a makró felé, és közel hozzuk a szőlőszemek világát. A másik, ha ez a méret, hogy hagyunk teret, ürességet, hogy a nagy semmi is érződjön, amiben ez a három árva áll. Nos, ehhez viszont ez a baromi pici mélységélesség nem jó. Ez a makró világához még elmegy, bár nekem kezd már telítődni a zsákom a sok kurva kis mélységélességgel dolgozó képpel, ezt csinálja a sok kajafotós, portrénál is szeretnek belemászni így az arcba, szerintem ez egy cukorka a szemnek, de épp emiatt el is csapjuk vele a gyomrunk. Akkor kell, ha van kifejezett értelme, önmagában csak egy effekt marad. Fussunk ennek neki újra. (hegyi)