Szakkör | Page 211 | Látszótér

Anna művész

Nekem egy nagy csalódás volt, amikor múltkorában vonaton kellett utaznom és kiderült, hogy már nincsenek az ülések fölött tájképek. Gyerekkoromban kedveltem őket - és ez a kép ezt idézi vissza. Ezeket a gegeket az emelheti feljebb, ha van türelmünk kivárni, amíg például a kinti világban valami olyan történik, ami képileg beleillik a kompozícióba, mert most ez a nagy fényesség és kevéssé jellegzetes fa nem elég ahhoz, hogy egyensúlyt tudjon teremteni és mintegy dimenziójáték besegítsen a képbe. Anna jó alany, szóval várom a bolondozást vele. (hegyi)

psyche

A gesztus pontos, jól érthető a nézőnek. A kompozíciónál ha fent egy fél ujjnyi még levágódik, akkor lennénk jók, mert most fenn túl sok a levegő és ez elengedi a drámát is. Közelíteni kéne a repedések középpontját az aranymetszési ponthoz és talán a szemed is a repedések közepéhez. A másik, hogy most egyfajta merengés van az arcon, a felfelé nézés miatt olyan, mintha beverted volna a fejed, és csodálkoznál, ami nem rossz gondolat, de azért ha ekkorát koppanok egy üvegen, akkor annak nyoma marad, akkor nem maradok úgymond érintetlen, szóval összességében jó a gondolat, de azt nem érzem eldöntöttnek, hogy ez most egy kvázi divatfotós hangulat, ahol csak esztétikai eszköz a berobbant üveg, vagy valamiféle drámai önportré, ahol viszont jobban be kell vonódni. (hegyi)

Üdv

Üdvözlöm az új rendszert, akkor vágjunk bele!

Na, hát azóta még újabb lett a rendszer, úgyhogy a belevágás még időszerűbb Ágnes. Van egy furcsaság, mármint nekem furcsaság, hogy a 24x36 mm-es leica mérethez képest a digit cuccok szélesebbek, ez nekem itt is szokatlan, hogy arányaiban a jobb oldal sok, és akárhogy nézem, ettől sok, hogy a 4:3-as digit nem azt az érzetet adja, mint a 3:2-es analóg méret. Azért beszélek erről, mert főleg egy ilyen közeli dekomponált képnél ennek nagyobb szerepe van. Az üzenet elég világos, a hangulat átjön, a komponálásnál ha egy leheletnyivel hátrébb vagy, akkor a szádnál nem kerülünk ennyire közel, de azt is lehetne, hogy még közelebb vagy és vágsz a szájnál, szóval amit szoktam mondani, hogy a száj és a szem miről mesél, van-e párhuzam vagy nincs, ez fontos, de ehhez az is kell, hogy a kettő egyenlő szerepet kapjon, vagy ha el akarok ebből mozdulni, akkor azt határozottan tegyem. (hegyi)

Árpában

Idén nyáron készült, most utómunkáztam. Látom a hiányosságait, és már csak ezért is várom a következő nyarat, hogy ismételhessem. Egyszerűen befeküdtem a táblába. Nagyon szeretem azt a nyugalmat (még ha a fotó nem is nyugodt, azért az van ott)

Én kedvelem ezt a nyüzsgést. Jó az ötlet. Ha kinevezel egy kalászt, ami a főszereplő és őt közelebb hajlítod a kamerához, az még dinamikusabbá tehetné a dolgot, mert talán most ez a főszereplői státusz az, aminek hiánya miatt a kép billeg és nem találunk benne nyugvópontot. De nagyon jó a hangulata, tetszik az, hogy egyszerű eszközökkel dolgozol. (hegyi)

Biciklista

Nekem tetszik ez a párhuzam a nő ruhái és a falon lévő állatkák között. Ami azt illeti, lehetne egy hajszálnyival vízszintesebb a dolog és talán ha lejjebb van a kamera, akkor izgalmasabb lenne az összkép, mert hát lássuk be, a hölgy feneke és nadrágja az, ami a csúcs, de mindenképpen jó az, hogy ilyet meglátsz és megcsinálsz, én arra ösztökélnélek, hogy a kamerád legyen mindig nálad, kezdj el a várossal dolgozni. (hegyi)

Rózsa közeli

Tamás azt írta, érdekelné a közeli, úgyhogy megcsináltam azt is.

Az érdekes, hogy Gábornak a tökeire kell lépni, azaz ha valaki valamire noszogatja, akkor ugrik akkorát mint egy bolha, ez részint jó dolog, mert megszülethetnek ilyen képek, de abban az értelemben nem jó, hogy ez kívülről jön és nem belülről. Érzelmek, Gábor, értelem helyett az érzelmeidre kell erősíteni. Vannak, tudom. Azt is értem, hogy nem szoktad közszemlére tenni őket. De a kép épp azért van, mert segít áttételes módon a képnyelvvel elmondani, amit szóban nem merünk, nem szabad vagy nincs rá eszköz. Ez egy igen erős üzenet. Sőt, azt kell mondjam, hogy finomságaiban, tónusaiban talán ennyire még sosem volt összeszedett és érett a munkád. Kompozícióban alul szűk, de ez ha gyakorolunk, rendeződni fog. Szóval hajrá, ezt kell kihozd az almáidból is. (hegyi)

Cím nélkül

Én kedvelem, hogy végre nem az élességre megyünk rá, mert hát persze, sok esetben fontos, hogy legyen élesség, az se mindegy, mennyi, de van szerepe és helye annak, ha valami nincs fókuszálva. Ahogy a csendnek a zenében. Szóval ez jó, és ez az üveg is kiváló főszereplő. Ami mégis valahogy hiányzik, vagy amiben határozottságot keresek, azaz, hogy töke legyen a képnek, az a bal oldal. Ott jön valami formai drámaiság, de most úgy vágódik, hogy átkerül a hibába, miközben ha erősebb, ha egy kicsit több, akkor már ellensúlya a virágnak. (hegyi)

Lépcsőházi impresszió 2

Én ehhez nem fogok sokat írni István, azt gondolom, hogy ez így amit ebből ki lehet hozni, azt kihozza, jók a fények, jó a komponálás, a ferdesége sem zavar, szóval a hangulat egyértelmű, és az is érdekes, hogy Tamás és te is egyfajta filmes hangulatot mutattok. Ami a legjobb ebben, az az ablak mögötti sárgás fényes rész, az ott az egészet nagyon jól fűszerezi. Hajrá, tessék csak aktívkodni, jó lesz ez! (hegyi)
értékelés:

Munkából hazafele

Átrium

Hotel Solar, Nagyatád

Lehet, hogy becsap a szemem, mintha nem lenne az oszloprész függőben, de ez mellékes, mert az a formaérzékenység, amit mutatsz, levesz a lábamról. Jó, tónusban brutálisan sötétek vagyunk, szinte félek a sötétektől, de ez is korrigálható, nem kéne sok, 1-2 fényérték talán. Ez valószínű kalibrációs probléma lehet, nem az első, hogy a mélyebb tónusokban bebukás határára jutunk. Szóval jó kép, tetszik, thrilleres nézőpont. (hegyi)
értékelés:

Rózsák

Felhívták a figyelmem, milyen szépen száradtak el a rózsák, esetleg fényképezzem le. Ez lett belőle.

Kemény vagy Gábor, de nem baj ez, bár egy pici derítés a tárgyon még nem vágta volna agyon a képet, de a feketéknél nem engedne bebukni. Ugyanakkor nem nagyon értem, miért kapunk fönn ennyi helyet, ha alul ennyire szűkek vagyunk. Lecsúszott? Annak örülök, hogy megmozgatta a fantáziád a vetített kép, zseniálisan szép lett, talán ha picit csalunk, és az árnyék függőlegesén még egy foknyit forgatunk előre, akkor egyensúlyba kerülünk - nem mindig a függőleges az, ami a tömeget helyén tartja, mert a légies árnyék és a valóság itt most kívánná ezt a "csalást". Mindent egybevetve nagyon örülök ennek a munkának, és azt mondom, hogy most találtál valamit Gábor, amivel érdemes lenne még foglalkoznod, szóval várom a továbbiakat! (hegyi)
értékelés:

Ildika

Szeretnék még egy önportrét feltölteni, mert az előzőt igyekeztem rövidre zárni. Ezen a képen a kevésbé lelkes énem látszik, bár valójában ebben az állapotban vagyok tökéletesen alkotásra hajlamos. Ez még a régi Konica Minolta gépem, ami 4 db ceruzaelemmel működött, ráadásul az elemtartó kis ajtó egyfolytában lejárt, és hajgumikkal fogtam hozzá a géphez. Néha minden erőlködésem ellenére is a legváratlanabb pillanatban kapcsolt ki. De sok jó fotót csináltam vele.

Vicces ez, ahogy a szemed helyett egy guvvadtabb nagyobb szemet formák az optika, jó a póz és minden ami a főszerepben megjelenik, ami zavar, az a plakát a háttérben. Zseniális a maszatos tükör, érdemes ezzel még majd játszanod. Folytasd kérlek! (hegyi)
értékelés:

Tetők

A Pumuklit mindenki ismeri. :) A tetők az egyik kedvenc témám. De bármelyik tetős történethez lövök szívesen egy tetős képet. VSCOCam-mel szerkesztem őket.

Ildi, itt most az a helyzet, hogy ahhoz, hogy átbillenjünk a szubjektív mese világába, azt, ami a technikai akadály, nevezetesen az élesség és felbontás hiánya, azt erénnyé kellene forgatni, azaz ha már ez van, akkor festőibbé tenni azzal, hogy tudatosan máshová helyezzük a fókuszt, de valami nem ártana, ha előnyt kapna, és azt mondanád, hogy ez Chagall nappala, és a hegedűs épp most esett le a tetőről. Hülyéskedek, de érted, ha a tető a kedvenc, azt nekem is éreznem kell. Most a félbevágott formák sem segítik ezt, esetlegessé teszik a képkivágást, mintha ez egy tanulmány lenne vagy könyvjelző, hogy gyorsan megmutasd, hogy amúgy ám szeretem a tetőket is, én egy tetős csaj vagyok - na ja, de akkor adj magadnak időt, hogy megtaláld azt a kivágatot, ami a tömeggel a képhatárral félremagyarázhatatlanul egyértelmű érzetet ad a néződnek. Én ezt visszaadom, hogy tessék nekem ebből mesét faragni. (hegyi)

Október

Csömörhöz tartozik egy erdő is, és hazafelé sokszor megyek haza az erdőn keresztül. Ezek a fák, októberbe öltözve, már régóta várhatták, hogy végre észrevegyem őket. :)

Festői és drámai ez a kép a maga kopogós kontrasztvilágával, és megint azt mondom, hogy a semmiből építkezve teremt hangulatot. Ugyanakkor ha az előző utcaképpel hasonlítom össze, itt most valami hiányérzetem van, ami abból adódik, hogy ez a helyszín egy színpad így, ahol még nem lépett színre a főszereplő. Azt hogy az egy pöttyös labda vagy egy kosár, vagy egy pár elhagyott cipó, nem tudom megmondani, hiszen ez a te ügyed, hogy mi az, ami mint úgymond mese benned elindul, de valaminek kell kiemelt szerep, mert önmagában a rejtélyes hangulatú terep az az alaphang, a kiindulási pont. (hegyi)
értékelés:

Csömöri utca

Csömör, a Budapest melletti kis község csupa ilyen utcából áll, legalábbis a régifalu részen. Ezek között az utcák között lakom már lassan 10 éve, mióta a 16. kerületből végleg kiköltöztünk ide. Mesekönyv-illusztrációknak is beillenének. (A színeket a VSCOCam szerkesztőprogrammal szerkesztettem.)

Érdekes dolog ez a leletmentés, mert azt gondolom, hogy nem csak a híres épületek érdemlik meg a figyelmet, hanem azok az életformát és korszellemet hordozó városrészek, amik a külvárosi környezetet jellemezhetik. Komor lenne picit az a mesekönyv, de abban egyetértek, hogy a képnek minden egyszerűsége ellenére erős hangulata van. Boncolgathatjuk, hogy ez a villanydrótok, az esős út vagy a kerítés miatt van, valószínű mind benne van a dologban, a lényeg, hogy határozott. Köszönet. Ami a technikát illeti, nem tudom, hogy van-e a mobilon kívül másra is lehetőség, vagy sem, de ha tudjuk, hogy mire képes a mobilunk, azzal is lehet simán fotózni, ez nem probléma. Abban van igazság, hogy a képzaj a sötét részeknél erős lehet, erre érdemes figyelni. (hegyi)
értékelés: