Én kedvelem az életképeket, mert betekintést engednek, de főleg azokat kedvelem, ahol azért marad valami pici, óvatos távolságtartás is, valami intimitás, és itt most ezt a valódi távolság ábrázolása adja meg. Ami viszont elbillen, az a tömegelhelyezés. Valahogy beljebb kéne legyen a laptop, mert most annyira kiszorult így a szélre, amit nem tud teljesen egyensúlyozni a nagy tér balra. És ami még fura, az az, hogy hogy lehet az, hogy csak a terítő vakít, hogy minden máson van egy szürkés fátyol. Így most a terítő ezért külön hangsúlyt kap, ami nem tudom, mennyire volt szándék. (hegyi)
értékelés:

Hat, nem vagyok egy nagy macskas. Meg jo, hogy Demeter tekintete megmenti a kepet. A korabbi korhazi folyosoi kepekhez hasonloan itt is akarva-akaratlanul parhuzamba allitom a ket kepet, hiszen lathatoan egy alkalommal keszult a ketto, sot, azt is merem mondani, hogy ez ugymond a mellektermeke a masiknak. Nem akarok sokat idozni itt, az egymasra rimelo szemek megerdemlik az emlitest, azon kivul azt hiszem ugy tudnam egymashoz hasonlitani a ket kepet, ahogy a ket lecke, a ket kategoria viszonyul egymashoz, a hazi kedvenc komolytalansaga a portre fejedelmisegehez. (bobak csaba)

Szubjektiv leszek, egyreszt mert nyilvan nincs meg a tudasom es tapasztalatom, hogy objektiv elemzest irjak szemelyes velemeny helyett, masreszt mert szeretem a geometriat hasznalo kepeket. Az a csoda ott a kep also felenek kozepen, szamomra az csinalja meg ezt a kepet. Osszekoti a bal felso nyitott ablakot a jobb also sarokban felsejlo talan torolkozovel vagy furdokopennyel, ezzel egyutt elvalasztja a jobb felso sarokban megjeleno orjito forrosagot (ld. cim) a bal also sarok nyugalmaval. Mindekozben husit a formak jateka, a zuhano reluxa inkabb suhogo mint csorgo hangja, mintha ventillatort idezne mindketto, mintha ereznem a frissito szelet, ami megov a kulvilag tuzviharatol. Lehetne meg beszelni az ajto es a kulvilag kozotti folyosorol vagy a tukrozodesben lathato nezo-szereplorol, a lenyeg, hogy kellemes ez a kep, nyugodt hangulatu. (bobak csaba)

A végével kezdem. Az elcsípett pillanathoz sokkal több szerencse kell, hogy jó legyen, mintha instruálnád a modellt. Megkockáztatom, hogy 10000:1-hez az arány a sikerre. Az más kérdés, hogy a pózolás, ha nincs a fotós kontrollja alatt, magyarán ha a modell magától kezd el valamit csinálni, az zsákutca. Ugyanis a modell nem látja magát, csak képzel valamit, hogy milyen lehet. Ezért MINDIG a fotós feladata a kontroll és az instrukció. Itt most az a baj, hogy minden nagyon szép és minden nagyon jó, csak a modell áll rossz helyen. Neki hátrébb kellett volna picit lépni, hogy takarja azt a kopasz falrészt, neked meg hozzá képest kellett volna elmozdulni jobbra annyit, hogy a test a tuják és egyebek kuszaságából szabadabb felület felé kerüljön. De értékelem, hogy Sisi-mánia van és hogy foglalkoztál azzal, hogy ebből kép legyen, a gesztus tőled mindenképp kedves. (hegyi)
értékelés:

Örülök, hogy nyitsz, ez a kép már lazább valamivel. Azt hiszem, neked kifejezetten fontos lesz ez az első lecke dolog, hitem szerint sokat segíthet, hogy még jobban kitolva a komfortzónád határait, ennek eredményeképp az alaphang, az alap beállítódásod is lazulhasson. Jó ötlet ez a csomagtartós rész, de tudod mi lenne még lazább? HA a kamera kinn lenne valahol és látható lenne a hátsó ajtó kerete, nyílása, vagyis az, hogy te ott ülsz benn, még evidensebb lenne, még szürreálisabb, és talán humorosabb is, ami sose árt. (hegyi)
értékelés:

Kedves Zoli, köszöntünk a Téren, épp beleestél egy leckeátalakításba, így mivel összevonásra került az első három, nálad megtettem, hogy átsoroltam az újba őket. A kép szerint neked az idő a legfontosabb kérdés, vagy kihívás, ez fontos üzenet, örülök, hogy vállalod, én is bajban vagyok vele. Egy kicsit hiányolom a teret az óra mellől, így fura a vágás. (hegyi)
értékelés: