Örülök, hogy eljutottunk az első leckéig, mert szerintem ez a lecke az alapozás bármi további irányokhoz, ezzel lehet a legtöbbet elmolyolni és igazából azt gondolom, hogy az önarckép az, amihez a legtöbb személyes közünk van. Ahogy látom, ez egy dual expo, vagy régi szóval szendvicsnega, több layer, réteg van itt egy képpé gyúrva. Ilyenkor szerintem az a legnehezebb kérdés, mikor elég, mikor mondjuk azt, hogy készen van. És ahhoz, hogy ez valóban jó eredményt adjon, nagyon erős kontroll kell, mert az effektek, a rétegekkel való meló be tud szippantani rendesen. A fő motívum az arc, és ez jól meg is marad, értelmezhető, nem veszik el az információk tengerében. A második réteg valami tájkép lehet, ház fenyőkkel, legalábbis a bal arcfélen ezt látom én. A kérdés az, hogy ennek mennyire kell hangsúlyosnak lennie, és erre az ad választ, mennyire fontos a közlés egészét tekintve neked. Ha az, ha jelentése van a háznak, akkor egy fokkal lehetne értelmezhetőbb is. Ha nem, akkor viszont kosz szinten van jelen, mint egy bányásznál, de akkor meg túl hegyesek azok a fák. Mindegy, melyiket választod, vagyis ez a te döntésed, most nekem a meséhez picivel több kéne a másodlagos layerből, de az nagy erénye a munkának, hogy ízléssel dolgozol és nem vitted el valami trendi cukorka irányba. Várom a folytatást, és felhívom a figyelmed a Zártosztályra is. (hegyi)
értékelés:

A címből indulok ki. A képen egy férfi van, aki talán zenét hallgat, közben talán olvas valamit, vagy olvasott, és most mélázik rajta. De hogy csinálna is valamit, készülne az adás, az nem látszik, nincs a képen. Ez ugyanaz a probléma, mint korábban, hogy ami a te fejedben evidens, azt a néződnek is meg kell mutasd, mert ő ha nincs a képen, el kellene higgye bemondásra, de miért? (hegyi)

Kedves Kálmán, üdvözlünk a Látszótéren. A helyzet, amit mutatsz, érthető, átélhető. Ember a volánnál. Nyilván fontos számodra az autó vagy az utazás, vagy mindkettő, bár a képen a gesztusból azt érzem, mintha mindezt a hátad közepére kívánnád, de az is lehet, hogy a forgalom volt erős. Erre abból következtetek, hogy nincs öröm az arcodon, és nem nézel ránk. Várom a folytatást, küldj képeket. (hegyi)
értékelés:

István, örülök, hogy újra itt vagy, én ezt a képet nagyon kedvelem, van atmoszférája, hangulata. De haragszom is, drága István, te egy építész ember vagy, mi a tökért nem egyenes a polc, miért hagyod ferdén a dolgot? Ennek akkor van húzása, ha a mértani szerkesztettség is megjelenik, és ennek ellenpontja lehet a lírai élesség-életlenség, és a tónus, a fád hangulat. Na de ha nincs megcsinálva rendesen a koordinátarendszere, akkor cseszhetem, akkor a hangulat se maradéktalan, mert gyakja a szemem a ferdeség. Kérlek, tudod te ezt, figyelj picit jobban oda erre, mert ha ezt leszámítom, a kép hibátlan. Lenne. (hegyi)
értékelés:

Kedves Martin, ez még makrónak tág, de ez nem probléma, úgyse vagyok oda a makrókért, valahogy nekem a makrofotózás olyan, hogy az egyszeri nézőt lehet, hogy rabul tudja ejteni a mikrovilág felnagyítása, de ritkán találkozom olyan megoldással, ami mond is valamit a primer közlésen kívül. Na de a képről is szóljak. Most balra és lefelé van koncentrálva a történet, kiszorítottad a képhatárra ott a fő motívumot, aminek akkor lenne értelme, ha jobbra fönn valami még történne, ami értelmezi azt, miért így van a kép komponálva, ellenpontja, ellensúlya lenne a virágnak. Hogy ez micsoda lehetne, nem fogom megmondani, mert nem voltam ott, de ezt ki kell találni. Azért nem mondom, hogy beljebb kéne hozni közép felé az egészet, mert akkor lehet, hogy a kompozíció nyugalmas lenne, de nem mondana többet, mint egy virág, ami szép, szép, de sokan fotózzák, nem lenne egyedi. Szóval maga az, hogy belevágsz és kiszorítod, az jó lenne, de ki kell találni, mi legyen a felszabaduló területen. (hegyi)
értékelés:

Az biztos, hogy tárgyfotónak ez túl absztrakt, annyira grafikába hajlik, hogy nekem legalábbis nem felismerhető, mi is akar ez lenni. De ez egy dolog, mindegy is, ami viszont számomra probléma, az az, hogy ez így nekem egy üres színpad előadás előtt. Máshogy mondom. A tónusok is redukálva vannak, a világítás is, a forma is, minden, így ez ha nincs valami még hozzáadva, mint fő motívum, vagy - utált szó - mondanivaló, akkor elsiklik, akkor forgatom, de nem tudok mire menni vele. Hogy mi az a valami, na ennek kitalálása az, ami a képhez, mint egyedi közlés, szükséges. (hegyi)