Vessetek a mókusok elé, és még az is lehet, hogy később meggondolom, de ez a kép nekem többet mesél a másiknál. Nem is biztos, hogy jó kifejezés az, hogy többet mesél, mindenesetre van benne valami enyhén dekadens szomorúság, ami átélhetővé válik azáltal, hogy a háttér csak jelzésértékű, a figyelmet nem vonja magára, csak jelenléte van, elmolyolunk az ablak páracseppjeivel, szóval ez így nekem hoz egy olyan hangulatot, ami a másik képnél kevéssé van határozottan jelen. Persze, lehet azt mondani, hogy így önmagában nem teszem a falra, viszont egy sorozat részeként kiváló lehetne. Talán érdemes lenne majd István eltöprengeni azon, hogy hogyan mesélnéd el egy középkorú pasi életét Budapesten. (hegyi)

Tömegelhelyezés szempontjából jónak gondolom a képet, a hangulata is átjön, egyetlen dolog az éles és befejezetlen formák tolulása a bal oldalon, ami valamennyi elvarrást igényelne nekem, hogy ne akadjak bele folyton. Mazsi, neked is azt mondom, amit többeknek már, hogy tessen legalábbis megduplázni a beküldési ritmust, mert nem a hibátlan képekből tanulunk a legtöbbet. (hegyi)

Nekem így sokkal jobb lett, hogy nincs rajta a művignyetta, így tiszta a konstrukció, élnek a tónusok, érthetőbben beszél a kép. (hegyi)

Lépésről lépésre lenne jó haladni abban, hogy mit kezdjünk a testtel. Nem kell egyből mindennek sikerülnie. Kisebb falatokban a dolog felépül és eléred azt a tapasztalati szintet, ahonnan már az önkifejezésben használni fogod tudni a test formáit. Kezdjük azzal, hogy aktnál fontos a hőmérséklet. Hidegben libabőr van, és ha nem azt akarod kifejezni, hogy valami mennyire hideg, rideg, embertelen, akkor kerülendő, mert a néződ kezd el fázni. A másik kérdés a világításé. A surlófény kiemeli a bőr struktúráját, ami jó lehet, de a bőrhibákat is, ezt retussal utómunkában kell akkor majd javítani, tehát mérlegelendő, mennyire viszed el a fényt érintőbe. De a legfontosabb, hogy egyelőre nem csinálnék színes aktot, mert az a lépés szerintem akkor lehet fontos, ha a FF már megvan. Ugyanis nehezebb a színesnél elérni, hogy ne legyen primer a közlés. Szeretném, ha folytatnád. Ja és a libabőrhöz még egy általános tanács, hogy aktfotó előtt a modellnek 20 perccel kb már le kell vetkőznie és olyan köpenyt venni, ami nem hagy nyomot a bőrön, a bugyi, a gatya gumija, a melltartó pántja, szóval ezek a nyomok nem jók, ha megmaradnak. (hegyi)

Na igen, értem én, hogy a háttér a finom fátyolszerű hatásával nem hagyott békén, de kéne az etető is, viszont ott ez a fa, ami nem elég attraktív, be is lógnak ágak, kuszaságot ad ki, így valóban nem könnyű döntést hozni, hogy mi legyen a képhatár, de Feri az a helyzet, hogy van, ami nem alkalmas a fotóra, ez most olyan helyzet, hogy akárhonnan fogom meg, mindig akad valami, ami nem jó, leginkább a fa és az, hogy az etető ennyire ellenfényben van. Nyilván a madaraknak itt a jó ez a szerkezet, de képileg nem megoldható. (hegyi)

Jó a tükörjáték is, de nekem inkább a színek azok, amik izgalmasak és finomak, viszont ha innen közelítem meg, akkor fenn a második drótsáv az már sok a jóból, én a kilincs fölötti részt kihagynám. Úgy egyből beindulna az a térjáték, ami ezt az egészet izgalmassá teszi, jó dinamikai ellenpontként a színekre. (hegyi)

Én kedvelem, ha szerepet kap a véletlen, könnyed és játékos ügy ez, működik, van formai értéke, és egy olyan ajtót nyit ki, amiben benne van Moholy-Nagy is, úgyhogy aki akarja, felfedezheti ezt a világot úgy is, hogy tudatosan kezdi el ezeket a dolgokat használni és a dimenziókkal játszani. Balázs, kapcsolj rá, küldj még képeket. (hegyi)