Hát, bevallom, nekem ez így még csak egy színpadi helyzet, ahová várom a szereplőt, most a technikáról nem akarok beszélni, mert azt akkor lehet értelmezni igazán, ha a kép kész van, ha az a bizonyos szereplő megérkezik. Hogy az egy női akt, egy kisgyerek a sarokba fordulva, egy öregember, mindegy, de valami kéne ehhez nekem, amitől a dolog több, mint sima dokumentálás. (hegyi)

A cím nem olyan erős, mint a kép, ami nagyon jó megfigyelés, poénos is, hatásos. Viszont azt kell mondjam, hogy ehhez a kéoi világhoz, ami a graffiti világa neked is bele kell taposnod a gázba, azaz az utómunkára nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Kontrasztemelés, világosítás, hogy ez a szürke fátyol lekerüljön a képről, egyből élni kezd és a kis növény szerepe is felerősödik. (hegyi)

Nekem ez így elosztottabb a tömegét tekintve, mint az elődje, ami itt is, ott is bibis még, az az íves tető kifutása alul, az ott vagy futhatna lágyan, vágva még alul, vagy ha kell az az ív lezárás, akkor legyen határozottabb, akkor több kellene alul, nem tudom. De Jánosom, kapcsolj rá kérlek, duplázzuk a beküldés tempóját. (hegyi)

Tudom Gábor, hogy álláspontod szerint a képhez nem kell utómunka, az úgy jó, ahogy megtaláltuk, mintha ez a nyersesség hordozna valami hitelességi pluszt (nem hordoz), de itt most az első, ami szembetűnik, az a szín- és tónuskorrekció hiányából adódó technikai problémakör, ami miatt épp az nem tud életre kelni, ami a téma lenne, a rétegek, és a rétegződések mögött rejlő történet-történelem. A fények szépek, hogy ennyire skurcba kell-e lőni a dolgot, azt nem tudom, nem vagyok meggyőzve, de lehet, hogy ha rendbe lenne a technikai, vagy más szóval a labormunka téve, akkor nem lenne gond, bár az átlóra futtatott vonalaknál mindig kérdés, mi az, ami a fontos, a tömeg vagy a rajza a dolognak, és most így nekem a se ide se oda nem futó vonal zavaros. Nem lehetne olyat, hogy egyrészt mondjuk 2-3 nagyságrenddel több képet kapjunk (az is csak heti egy lenne), és hogy az utómunka is szerepet kapjon? (hegyi)

Tudjuk le előbb a kompozíciós problémát, hogy utána a kép erényeiről beszélhessünk, mert ami a szerkesztéssel problémás, az egy ollóval könnyedén megoldható, fentről másfél ujjnyit ha levágunk, máris helyére tud kerülni a madártetem, mert bár érthető, hogy ha lenn van egy sötét flekk, fenn se rossz, ha van annak ellenpontja, de ha így teszünk, akkor a madár tömege kerül kényelmetlenül lentre, ezért érdemes megfontolni, hogy fent csak egy jelzésértékű feketeséget hagyjunk, egy pamacsnyit, hogy a tömegek egyensúlyban legyenek. Viszont a kép tónusai nagyon élnek, nagyon erősek, olajszerűen folyik a jég, és príma, ahogy a tetem egybe tud ezzel olvadni. Kifejező, erős üzenet, ráadásul tanulmánynak se utolsó, hogy a fény hogy tud játszani a víz anyagszerűségével. (hegyi)

A pozíció perfekt, nagyon kifejező, elesett, de nem ernyedt, céltalan, nem kapaszkodik, nem keres másik kezet, nem markol, nem tevékeny, viszont nem is pihen, nem nyugalmas, inkább önmaga ellen forduló, szuicidnak is mondható akár. A fények is jól lennének, de azt gondolom, hogy akkor lenne igazán tökéletes a megfejtés, ha egyrészt nem vetne az ujj árnyékot a karra, másrészt az, hogy mire tesszük a hangsúlyt az adná a szerepét annak, hogy a fény foltjai hova esnek. Ebben az értelemben a tenyér, az ujjak fontosabbak, mint a kar, és a tetoválás formái is érdekesek lehetnek, még akkor is, ha nem akarunk főszerepet nekik. Szóval jó ez a dolog, kifejező, van benne javítható rész is, várom a folytatást. (hegyi)

Szomorú kis virág lett ebből Viki, kelletlen érzetet kelt, odatettük a kis mélységélességet, mert az személyes hangulat, nagyon hogy hol az élesség, az nem fontos, legyen hangulata, de közben az esztétikai összhatás elcsúszott. Jóllehet van valami oka annak, hogy ez a kép elkészült, de a nézőnek ez nem lett történet, ahhoz meg, hogy formaiságában élményt adjon, nem elég egyedi. Bevallom, én jó ideje szeretném neked mondani, hogy kéne időt szakítanod arra, hogy egy utat elkezdj felderíteni és megpróbálni elmenni rajta addig, amíg csak lehet. Bátorítalak erre, volna értelme. (hegyi)