Dani, az a helyzet, hogy az ötleteid mindig érdekesek, és első blikkre tetszik is, de azért az idő próbáját akkor állná ki ez, ha nem csak az ötlet lenne rendben, hanem a képisége is. Máshogy kérdezem: ha ezt neked kell megrajzolni, tuti, hogy ennyi felesleges képemelet is rárajzolsz? És ha rajzolsz is rá hangulatfestő dolgokat, mint a kötélen a ruha, valóban nem kell azt befejezni? Bevallom, engem ez bosszant, úgy kábé, mintha egy mix hangereje nem lenne összerakva, egyik szám hangos, másik halkabb, közben odakenve a zajok, de csak úgy, ahogy épp puffan, na, hát én így vagyok képileg ezzel, hogy a skicc oké, de azért ez megérne annyit, hogy gondosabban komponálva is elkészüljön. Ugye csinálsz belőle javított kiadást is? (hegyi)

Feladtad a leckét Feri, mert bár a téma ugyanaz, de ez a négy kép négy különálló fotó. És bevallom - remélve hogy nem haragszol meg érte - egyikkel se vagyok megelégedve. Hátulról kezdem a negyedik képpel: azt gondolom hogy ezt a képet tökéletesen érthető kompozíciós ihlet hozta létre, nagyon jó az, ahogy a teret a fenyő törzse és a kerítés felosztja, csak sajnos a bemozdulás nem tesz neki jót és ráférne egy kis utómunka is. A harmadik kép akkor lenne igazán érdekes, ha valamiféle rendszer össze tudna állni a kerítés függőlegeseiből, az árnyékaiból, a drótokból, szóval ha mindez pontosabban lenne elhelyezve. A második képet igazán azért nem értem, mert ez a szelektív színezés majdnem annyira ki tudja nálam verni a biztosítékot, mint a szépia. Lehet hogy meghökkentő lesz amit mondok, nincs olyan szituáció, ami indokolná a szelektív színezést bármilyen képen. Ezt hagyjuk meg azoknak, akik az alkalmazott fotográfia területén próbálkoznak egy unalmas beállítást, vagy egy termék jelenlétét kiabáló színekkel túlhangsúlyozni. Azt kell mondjam az ember akkor használ, legalábbis szerintem, ilyen szelektív színezési őrületet, amikor nem elég biztos abban, hogy a képe érthető, a fogalmazása pontos. Rövidebben megfogalmazva: szájbarágás. Abban valóban igazad van, hogy így ebben a formában ez a kép most billeg. Mégpedig abban, hogy a néző nem tudja eldönteni helyetted, hogy mire megy ki a fuvar. Számomra az első kép a legérdekesebb, látom, hogy kerested azt a pontot, ahonnan nem vakít az utcalámpa, ezért álltál a takarásba. Sajnos azonban pont ott, abban a csomópontban, ami így létrejött, túl sok a bizonytalanság. De ha ezt leszámítom, ez a kép az, ami elmesél egy téli történetet, várjuk a szereplő színre lépését, tehát megvan a maga belső feszültsége is. Nem tudom, fog-e még esni idén a hó, ha igen, szeretném, ha jól felöltöznél, és újból nekikezdenél ennek a feladatnak. (hegyi)

Üdvözlünk a Látszótéren Roland, jó ez a bújócska, első leckének mindenképpen az, a szépiát leszámítom, mert az kilágyít, érzelgőssé tesz, de jó a felfedezésed, sőt, van sztorija is, úgyhogy hajrá, várom a folytatást, és ne várj rám, igyekszem, de addig is jöjjenek azok az önportrék. (hegyi)

Na, az már jobban. Csak az arányok. Lenn picit azért így kevés, nem sok, de egy fél ujjnyi még jó lenne, fenn meg kis utómunka, picit keményebbre, hogy legyen valami struktúrája ennek az eső előtti vagy utáni pillanatnak, de a fasor finom, a házak jól világítanak, szóval minden más rendben és igen, ez így már valami, érthető, érezhető, tudok hozzá viszonyulni. (hegyi)

Vegyük úgy, hogy én vagyok az a messziről jött, aki nem tud semmit. Látott már ezt meg azt, és érdeklődve várja, hogy megmutasd neki a sárközi világot. Utána kerestem a wikipédián, sok a napsütés, homok, por, tikkadt szöcskenyájak. És akkor itt ez a kép, és nem tudom, mire kell figyeljek. A poros útra? A növénytöredékekre? Az égre? Mi az, ami itt most megismételhetetlenül egyedi? Zavarban vagyok, mert Pestlőrincen a kiserdő mellett a reptér felé pont ilyen volt. Ha korábbra kutatok magamban, akkor Sárvárnál is volt ilyen, meg a Fertő tónál is. Sőt, Tómalomra a telekre is így mentünk ki. El is akadtunk, ha esett. Szóval Tamás, ezt most úgy gondolom, hogy belül maradt, az ismeretlen idegennek ez most nem azonosítható. (hegyi)

Az van, hogy ez egy jó hangulati meglátás, de én szigorúbb lennék, mert azok a részek, amik fenn, lenn és tulajdonképpen jobbra a két székkel látszódnak, nem adnak a történethez hozzá, viszont a világos flekkek el tudják vinni a figyelmet a belső mozgásokról, hangulatokról, arról, ami ennek az egésznek a lényege. Nyilván ez nehezen kigyakorolható ott a helyszínen, én nem mondom, hogy ezt ott is kellett volna eleve korrigálni, de törekedni kell arra, hogy a tónusok és színek harmóniája meg tudjon maradni és minél kevesebb dolog zavarjon bele. Például a miniperec az jó, hogy ott van, mert Ágnes foltjának jó ellenpontja, ez bemozgatja a kompozíciót. (hegyi)