Fura a felhők határvonala, olyan érzetet kelt, mintha két képből lenne összerakva, mintha külön történet lenne a felhő és külön a fa és a táj. El tudom fogadni, hogy ez a valóságban is így történt, de nehezen tudok elvonatkoztatni az első benyomástól, hogy ez szendvics. Meghökkentő, az biztos. (hegyi)
értékelés:

Itt mesélek a vonatsorozatodról, mert talán ez a középső kép az, ami okán össze lehet szedni mindazt, ami elmondható ezekről a fotókról. Az első képen a hiány miatt mivel maga a táj elég zavaros és sok képelemmel dolgozik, ezért nem jön létre az a nyugalom, ami mondjuk ha filmre forgatsz, akkor megmutatható lehet, az állókép kegyetlenebb és részletezőbb ennél. Van egy harmadik kép is, ami szorgalmiba került, és van ez, amin vonat van, és a kettő között van valahol félúton az igazság. Egyrészt a harmadik képre sikerült elérni azt, hogy a horizont egyenes legyen, erre tehát érdemes figyelni, gondolom azóta te is látod, hogy ebben az a kép a jó. Az, hogy színes vagy fekete-fehér, azt neked kell eldöntened, vagy ez, vagy az. Szubjektíve nekem a fekete-fehér jobban tetszik, mert kevésbé zavaró a táj, hiszen ott csak a formákkal kell küzdeni, és a sín ezt javarészt megoldja, itt a színekkel is. A kérdés, hova kerüljön a vonat? Ezt ki kell dekázni, mert a monokróm képednél még túl messze van és elbújva, ott ha vársz egy picikét, előrébb jön a mozdony, csak annyit, hogy a két oszlop közé kerüljön az eleje, és akkor már határozottabb a történet. Itt meg a vonat közel van, de itt is azt mondom, hogy ha vársz picit, akkor kijön a bokorból rendesen, és a szerelvény adja ki az ívet. A kérdés ott dől el nálad, fejben, hogy mi a fontos, a vonat vagy a sín, a forma, vagy a tények, ezt neked kell eldöntened, hogy ehhez mérten hova teszed a szerelvényt. Ismétlést kérek. Egy képet, amivel levonod a tanulságokat, nem ötöt. (hegyi)

Szabó Istvánnak.

a városi embernek ez jut - ollan gyönyörű látvány, ugye?

Azon vacillálok Mariann, hogy mi lehet az, amivel ezt a képet fel lehetne emelni oda, hogy valóban falra akasztható legyen és ne csak egy széljegyzete egy gondolatnak, ugyanis most attól, hogy a kompozícióra kevésbé figyeltél, elragadott a mondanivaló, ettől lötyögős lett az egész. Az előtér háztető kezdeménye, az életlenség, a kiválasztás és a napszak mind olyanok most, hogy akár lehet így is, de lehet úgy is, ha akarom hús, ha akarom hal. Ha izgat ez a témakör, ha magát a környezetvédelmet vagy annak hiányát, a városképromboló helyzetek felmutatását fontosnak gondolod, akkor jó lenne, ha ezekre tudatosabban készülnél és keresnéd azt a pontot és azt az időt, amikor ezek jól megoldhatóak. (hegyi)
értékelés:

Tetszik az ötlet, hogy ezeket a fura kirakati bábukat Camilla valós térbe képzeli a tükröződések által, de a középső kép ebből a sorból kilóg. Leginkább az első képen érezhető az a hatás, ami egyedivé teszi ezt a sort, az a látásmód, ami érvényesíti a képeket, úgyhogy az ötlet okán kérem Camillát, hogy folytassa ezt a sort, törekedve arra, hogy az utca, a helyszín is belekerüljön a képekbe, és ne csak a bábuk, és minél többféle sztorit tudjon így kihozni. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom mit vettek fel, akár az is lehet, hogy a batátokköztöt, vagy mittudomén.

A leckére tökéletes megoldás, hiszen az árnyékokkal Gábor itt külön történetet ír, vagyis úgy segít rá az eredeti nem túl érdekes csoportosulásra, hogy abból egyértelmű sztoriként emelkedik ki, hogy ki kivel van, melyik csoport mit csinál, és ez mindenképpen izgalmas, mert olyan werkfotó, ami nem a tényszerűsége, hanem a filmes helyzet megismerése miatt fontos. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Itt főleg csak árnyék van, dehát végülis éjfél...

Gime, az ötletet értem, itt is a tónusokkal van bajom, hiszen ha állványra kerül a gép és úgy exponálsz, akkor lehet olyan hosszú időt választani, ami többet enged a térből, de nem csak a tér a kérdés, hogy hagyod-e hogy felderengjen valamennyi belőle, hanem az is, hogy a redőnyön átszűrődő holdvilág, vagy utcalámpa fénye most nem tud azzal az erővel megjelenni, ami egyértelművé és visszautasíthatatlanná tenné azt a látványt, aminek útján elindultál. Visszautalok a tónusrendre, azaz amit néhány elemzésnél elmondtam már, hogy azzal, hogy ragaszkodsz ehhez a darkos világhoz, hogy mindenre ráhúzod, tulajdonképpen amellett, hogy modoros vagy, az mellett elveszted a mozgástered is, és magad kényszeríted be magadat valamibe, ami csonkolás, ami tulajdonképpen elvesz belőled és nem ad hozzád. Gondold át, hogy mi a célod ezzel a leszűkített, bekeményített tónussal. Így most a kép bal oldala értelmezhetetlen és felesleges, a redőnyön túli fekete tömeg nem kell, de a kérdés az, hogy elég-e a hangulat és forma ábrázolásához az a néhány csík, amit látunk. (hegyi)
értékelés: