...
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
...
Kiszínezném vele az életem.

Rájöttem valamire, és ezt köszönöm Tamásnak. Nevezetesen, hogy ha hagyom magam általatok elragadni érzelmileg a saját értelmezési mezőtökbe, akkor legfeljebb okosan tudok bólogatni, de abból meg nem lehet kihámozni semmit se, nem segít - már ha segít egyáltalán, ha mondom a magamét. Ezért hát azt mondom, hogy Tamás, ez egy kép, nem három. Engem az első kép érdekel, a másik kettő a te bizonytalanságod magadban, hogy vajon sikerült-e az elsővel elmondani, amit akarsz. Igen, sikerült. A másik kettőt lehet tartalékba tenni. Az első kép elég és elmond mindent. Bízz magadban és a néződben. A második kép nagyon alternatív, mondjuk úgy modern, de a fenét érdekli ebben a kontextusban a modernség. A harmadiknál meg elragadott téged a technika. Az első kép oké, az kapja a három csillagot, és csak azért nem kapja meg a kép a leckemegoldást is, mert a bizonytalankodás levon a feladatmegoldásból. (hegyi)
értékelés:

Szeretem a közvetlen, lényegretörést, de lehet, hogy ez túl egyszerűre sikeredett.

Az egyszerűség abban a tekintetben nem rossz és nem baj, hogy nem kell a néződnek köröket futnia, hogy értelmezhesse, amit lát. Szomorúság, fáradtság, és érdekes, a két arcfél különbözőségének árnyalatai adnak értelmezési utakat is, mert elég jól elválik a bal arcfél, ami inkább a szomorúságé és lemondásé, és a jobb arcfél, ami a kitartásé és erőé. Ez abban a tekintetben fontos megfigyelés, hogy mindig van a portrénál domináns arcfél, és azzal, hogy a két arcfelet milyen müódon mutatjuk, ezt a dominanciát vagy kiemeljük, vagy hátrébb soroljuk, tehát az alkotói eszköztárnak ez fontos eszköze. Köszönöm, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Sopron

Jó a meglátás, jó, hogy a fények így központozzák a képed, és az is jó, hogy a mélységet ábrázolod a közeli faágak képbe foglalásával. Az egy másik kérdés, hogy ez a helyszín mennyiben jellemző Sopronra, hiszen aki nem ott él, annak a Tűztorony látványa ebből a távból nem evidens. Dolgozz még Sopronnal, érdemes lenne. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy ha kinyitom a közhely szótárat a tavasznál, akkor a kisvirágok, a kisméhek és a nünükék biztos benne lesznek a leiratban, szóval ezek a képek teljesítik a feladatukat, és mindenkinek meg kell csinálnia a maga virágzó cseresznyefa képét, de azt tudnunk kell, hogy ezek a képek ennél többet nem tudnak. Ez nem azt jelenti, hogy a tavasz ábrázolásánál nem jöhet szóba a virágzó fa, de akkor azt úgy kell megcsinálni, hogy tökéletes legyen, hogy világításban érdekes, izgalmas fényeket találjunk, hogy a kompozíció hibátlan legyen és mindemellett valami újszerű meglátást is mutassunk, használjuk a mélységélességet ésatöbbi, ésatöbbi. Vegyük úgy, hogy Ágnes ezzel letudta a közhely részét a leckének, lehet tovább, mélyebbre menni. Talán a második kép az, ami elindul ebbe az irányba. (hegyi)

Úgy érzem egy kicsit nehéz helyzetbe kerültem a kép elemzésekor, hiszen itt nincs nagyon mibe belekötni, legalább is én nem javítanék ezen a képen semmit. De mondjuk az is fontos, hogy miért működik. Gondolom Zsolt valahogy instruálta azért a modellt, és szerintem jó választás, hogy Zoé nem néz a kamerába. Így egy finom, merengő női arcot kapunk, ami nekem mégis ambivalens egy kicsit. Mintha egy kis indulat is ott feszülne benne, de közben teljesen nyugodt, és ez az, amitől számomra olyan izgalmas a kép. A szép derítés, a kompozíció, meg a többi már csak üres fecsegés lenne. A vágás is jó, örülök, hogy Zoé nem lett megskalpolva. Szóval nekem ez a kép három csillagos, de valljuk be, Zoé nélkül nem sikerült volna. (Bach Viktória)
értékelés:

Ilyen szürkének, ilyen árnyéknak érzem magam.

Mariann, ez egy jó kép lenne, ha eldöntötted volna, hogy most akkor feszültséget akarsz beletenni a függőleges döntésével, vagy lírát és nyugalmat azzal, hogy ezt a finom árnyékjátékot megmutatod. Azáltal, hogy átlós lett az elrendezés, ennek a döntésnek lett kiemelt szerepe, de benne hagytad a bizonytalanságot a képben. Néha a legegyszerűbb formajátékok lehetnek a legerősebb üzenetek, merni kell ezeket átélni és ábrázolni, viszont akármennyire is hatás alá kerülünk egy-egy szituációban, a bennünk lévő fotósnak mindig kontrollálnia kell tudni az érzelmeinket azáltal, hogy formailag úgymond rendet tartunk. Azt kérem, hogy ezt a képet akár itt, akár máshol rendezd meg és ismételd meg, hogy ez a fajta képalkotói tudatosság erősödhessen. Az érzelmek a legfontosabbak minden önkifejezési formánál, de óvatosnak kell abban lenni, hogy az érzelmesség ne váltson át érzelgősségbe. Ismétlés. (hegyi)