Sokat gondolkodtam ezen a képen, vannak egészen profán meggondolásaim is, hogy miket látok itt, tehát az elsődleges női nemi jellegnek valamiféle megnyilvánulásait, miközben valószínű, hogy nem erről van szó, de mindenképpen érdekes ez a képi játék. Régen volt ez az amerikai varieté filmekben szokás, körülbelül a negyvenes évekről van szó, hogy a táncosokat felülről filmezték és különböző formációkat hoztak létre, amik a mandalához voltak leginkább hasonlatosak, és ebben emelgették a nők a lábukat, különböző formába tették a kezüket, azok újabb formákat hoztak ki, mint egy virág, mintha az kinyílt volna. Tehát ez mozgásában egészen izgalmas dolgokat hozott, aztán ez nem volt nagyon hosszú életű, mert ebből 3-4-et megnéz az ember, és azt mondja, hogy köszönöm, már az összeset láttam, túl nagy variációs lehetőség nincs, de a revü műfajában ez egy fontos szerepet játszó momentum volt. Itt most nem erről van szó, hanem arról, hogy egy technikai trükkel jött létre ez az ismétlés, amivel különösebben nincsen bajom, és megint a karóra. Nem értem a karórát, hogy milyen célból van ott. Aztán a kép közepe felé vannak ilyen rombuszformák, amik nem tudom, hogy mit akarnak jelenteni, nem tudom, hogy micsodák azok a fehérrel keretezett feketék. Az ötlet itt is rendben van, valamiért el is van fordulva egy kicsit. Az kétségtelen, hogy sok meló van ezzel, de leginkább technikai trükkben, ezért egy kicsit öncélúnak érzem, miközben a formák nincsenek abban a tekintetben eldolgozva, hogy ha már egy ilyet csinálok, akkor döntsem el, hogy mire megy ki a játék. Ha azt akarom megfogalmazni konkrétan, amire a cím utal, akkor menjek afelé, ne szépelegjek, ha formákkal akarok játszani, akkor a karórára figyeljek oda. Ha ez egy óra reklám, akkor szuper, de egyébként elviszi a figyelmet, miközben gyönyörű a kar, a kézfej. A másik kéz nem tud ennyire erős élményt adni, és ott ezek a kiszögellések, a csúcsok eléggé agresszívak nekem. Létrejön egy mandala, egy virágkompozíció, de itt vannak olyan formai játékok, amikkel nem tudok teljesen azonosulni. Miközben élményt nyújthatna, nem tudok beljebb kerülni egy bizonyos szintnél, mert onnan visszapattanok. Lehet, hogy egy kicsit játszani kellene a kontraszttal. Nem az egész képet illetően, mert a közepe gyönyörű ezekkel a szürke tónusokkal, de a széle felé kifárad ettől a se nem fehér - se nem szürkétől. Szóval az ötletet értem, de ez nekem kicsit mechanikusnak tűnik. Ezek a játékok akkor állnak meg, ha tökéletesen meg van csinálva, ha billeg, akkor nem jó. Itt most nem tudom azt mondani, hogy ez most két csillag, mert vagy igen, vagy nem, itt nincs közbülső állapot, pontosan azért nincs, mert az egészben van egy mechanikai játék, ami eleve „gyorsan fárad”. (hegyi)

Kicsit ronda, kicsit béna, de a mienk. :)

(bocsánat, csak megtetszett a szójáték:)

jobb ma egy közhely, mint holnap semmi...

Tamás, én ezt elfogadom leckemegoldásnak abban az esetben, ha kapunk róla egy ismétlést. Az ötlet ugyanis jó, de talán a kevesebb több lenne, hozzáteszem azt is, hogy a személyesség nagyon fontos lenne, vagyis most van ebben valamiféle távolságtartás, miközben a versek a legintimebb dolgok közé tartoznak az életben. Máshogy mondom. Ha ez egy könyvheti illusztráció, akkor azt mondom, rendben van, de azt a távot kéne leküzdeni, ami az illusztráció és a valós élmény között létrejön. Ezen felül még egy megjegyzés: az fontos, hogy a szerzőket, címeket meghagyod, de olykor olyan helyen is vágsz a könyvformába, ami nem indokolt. Szóval 3 csillag, lecke is, de ismétlést is kérek. (hegyi)
értékelés:    

Gime, az ötlet jó, még azt is mondhatnám, sikerült egy erotikus lámpát lefotóznod, és a leckét is teljesíti, de két dolgot nem értek. Az egyik, hogy miért kell ehhez ekkora tér üresen körben? Miért nem feszítheti ki a kompozíciót, a teret maga a fény sugarassága? A másik kérdés, ami nem világos, hogy mik azok a vízszinteshez közeli vonalak? Valami szerelék, vagy valami árnyékot vet, nem tudom, de az bontja a formát. Ettől még a kép jó, csak bizonytalanság érzetem van ezek miatt, legfőképp, hogy mi az indoka ennek a kimozdításnak a középpontból, és mihez kell ekkora tér, főleg alul és jobbra, mert ettől olyan távolinak tűnik a dolog, ami épp azt a finomságot gyengíti, ami egyébként ereje lenne ennek a képnek. (hegyi)
értékelés:

Utalnék a másik avarégetős képre, itt most jó irányba mozdult el az arány a káosz és a líra viszonylatában. A háttér, ahogy a fény és a füst összeolvad, egyrészt hagy teret a szabad asszociációknak, másrészt eléggé kordában van tartva a gondolatisága ahhoz, hogy ne kalandozzon össze-vissza a néző. A kép alján a sötét részek is rendben vannak, tehát úgymond a színtér, színpad, az a keret, amiben a történetnek el kell indulnia, rendben van. Ami problémás, az az a rész, amit az ágakkal történő konkretizálás akar mutatni, mert ezekkel a botokkal még mindig esztétikai problémáim vannak. Ahhoz, hogy főszereplői legyenek a képnek, nem elég jellegzetesek és az elhelyezkedésük is esetleges, miközben mint formák, önmagukban nem teljesítik azt az úgymond elvárást, amit esztétikailag indokoltnak éreznék, hogy beleférjen abba a világba, amit a háttér mutat. Máshogy mondva, két történetté válik a kép két része, az egyik egy komorabb, de lírai közlés (füst és fények), a másik ehhez képest kaotikusabb és olyan kopogós, hogy így ez a két réteg külön életet él. Azt gondolom, hogy a színpad adott, azzal sok kérdés nincs így, ahogy itt látom, ehhez kellene úgymond szereplőt válogatni, hogy mi az, ami nem giccs, ami egyensúlyt ad és nem viszi az egészet el valami mesterkélt lírába, mert a háttér eleve édes kicsit, és mi az, ami ugyanakkor nem töri szét azt a varázst, ami a háttérrel létrejön, azaz - nem tudok jobb szót - méltó a megörökítésre. A háttér 2 csillagos. (hegyi)
értékelés:

Tetszik ez a sorozat, jó ritmusokat láttál meg, néhol lehetne finomítani még, de az ötlet fontos, mert akár ablakain keresztül is megismerhető egy kultúra, ráadásul nagyon izgalmas tud lenni, ahogy a belvilágok kitüremkednek az ablakon, ahogy az emberek élete az összezárt nagyvárosi világban keresi a maga pirinyó tereit egy-egy ablakmélyedésben vagy balkonon. Az első kép tetején talán egy hajszálnyit a korlátig lehetne vágni, hogy feszesebb legyen, a második kép fenn és oldalt nem letisztázott képhatárokat mutat, ott is egy pici vágás segíthet, harmadik, negyedik rendben, az ötödiket jó lett volna negyed órával korábban elkapni, hogy az épület árnyéka kevéssé legyen erős, a hatodik is szuper, bár nem tudom, miért nem léptél balra még egyet, hogy ne legyen ekkora oldaldőlés, de ezek apróságok, ezek közül egyedül a második az, amit mindenképpen javítanék, mert ott a fenti és jobb felső sarok árnyékai nem kellenek. Várnám a Camillás városképeket még, hogy a lecke is meglegyen. (hegyi)
értékelés: