Szürkében

Az a bajom, hogy azon kívül, hogy a szürkét értem, és tényleg ott van ebben a dologban egy bohémság, egy ilyen idős emberek huncut összekacsintása, amik meghatóak, és megrendítően jók tudnak lenni, de ezzel nekem van bajom. Itt van egy korlátunk, egy padunk, ezek mind-mind akadályok. A bal oldali modell még viszonylag rendben van, ez az enyhén hátulról fényképezett profil, de a jobb oldali embernél már az arcot se nagyon látjuk, annyira takarja a váll. Én értem, mert a barátságban vannak titkok is, és nem kötelező mindent a nagyvilágnak kitárnunk, de itt ennél a képnél még kellett volna egy keveset ahhoz hozzátenni, hogy magasabbról készüljön el ez a kép, följebb tenni a kamerát. Akkor a belsőséges helyzethez a lábaknak, a kezeknek a megmutatása is valamit hozzáadna. A magasabbat úgy értsd, hogy legalább egy fél méterrel, vagy akár egy méterrel is kellett volna emelni a kamerán, és akkor személyesebb lenne ez a dolog. Így most nekem nem áll össze, sőt, ez így a bizalmatlanságról üzen inkább. Ismétlés. (hegyi)

kikapcsolódás

Szeretek a szabadban lenni, szeretek a panelből kiszabadulni szeretek a füvön feküdni.

Szenzációs. Azt gondolom, hogy ez a nő mindent tud arról, hogy hogyan kell egy ilyen üzenetet megfogalmazni. A virágos rét, a háttér, és ebben, ahogy elhelyezi saját magát, ez mind őrületes, és ahogy itt mosolyog nekünk a kamerába... Még azt is elnézem, hogy ez a szemüveg fönt maradt, mert ugye süt a nap. Valószínűleg Mariann itt napfürdőzött, és élvezte a természetet, csak közben üzent nekünk egyet, és ennek kedvéért nem vette le a szemüveget, mert ahogy kész a kép, ő fekszik vissza a fűbe, tehát még ezt is megértem. De azért jobban örülnék, ha majd ez esetleg a szemüveg nem lenne annyira fontos, mert ez ebben a helyzetben egy védekezés is, egy fal, amit kettőnk közé emelsz. Talán egy pici megjegyzésem van: a háttérben van egy kopaszabb fa, aminek sötétebb bigyói benyúlnak, annak én annyira nem örülök, mert kicsit elviszi a fókuszt. A virág is rendben van, a háttér is, lehet, hogy ha egy kicsit a kép bal oldala felé még elmozdulsz, a bokorhoz közelebb, akkor lehet, hogy ez kihagyható lett volna. De nem tudom, hogy mi volt ott még tovább, mennyire lehetett volna ugyanezt a beállítást megcsinálni, de az ott jobbra egy kicsit zavar. De megvan a három csillag is, és a leckemegoldás is, mert ez a gesztus annyira erős, hogy ritka, hogy valaki ennyire összeszedett és ütős üzenetet küldjön magáról. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

A könyv: nagyítóüveg

„A könyv: nagyítóüveg. Az olvasók általuk önmaguk olvasóivá válnak.” Hát íme az én egész alakos képem. A fotelemben vagyok, imádok ott olvasgatni... :) (És így a 3. képem alkalmával, már azt is kiderült rólam, hogy szemüveges vagyok... de csak alkalmi.)

Lapozgatom a két képedet: az előző portrét és ezt. Őrület, hogy ez ugyanazt a szereplőt ábrázolja. Egészen elképesztő, hogy mennyire megváltozik az ember akkor, ha más cselekvéssorba kezd. Az, hogy olvasás, és nyugodtan elvagyok, és beletemetkezem ebbe a könyvbe, nagyon jellemző gesztusokat hoz. Ez nem csak a szemüvegre igaz, hanem a hajra, amit a fül mögé tettél, az öltözékre, az egész sokkal visszafogottabb, befele forduló helyzet. Ez egy nagyon izgalmas dolog, én tökéletesen egyetértek vele. Egyetlen dolgot változtattam volna: nem tudom, hogy az a gyertya a gyertyatartójában valóban elegendő fényt ad-e neked este. Ha pedig ott van, akkor meg kellene gyújtani, de hát nappal minek meggyújtani. Tehát nekem az ott kérdéses, abban nem vagyok biztos, hogy az ott most így jó. Ott lehet hagyni valami világító eszközt, hogy az én kis kuckómat mutassam, hogy én itt szoktam olvasni, de ez most ebben a formában idegen. Olyan, mintha ott elkezdődne egy másik mese, nem is tudok odakoncentrálni egészen arra, amit látok. Ha az ott nem lenne, akkor tökéletesen rendben lenne a kép. Három csillag ettől függetlenül megvan, de várnám azt, hogy kapjak még rólad képeket az első három leckére, főleg erre. (hegyi)
értékelés:

nádas

Nádas, testközelből.

Fantasztikusan rendben van nekem ez a kép, nagyon szeretem. Azért, mert olyan megfigyelés, amit olyan ember tesz, aki nem csak dokumentálja azt, amit lát, hanem szereti is, érzelmei vannak ezzel kapcsolatban. Ezek a kis levélkék, amik a nádról leválnak, és külön életet kezdenek élni, mint kis sapkák a fejen, olyanok, főleg jobb szélen. Tényleg mesei az egész, kellemes látvány, jó vele bíbelődni. Speciálisan természetfotó, de az, én elfogadom, megvan rá a három csillag, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Ahogy azt az első Műteremmunkánál ígértük, itt a folytatás! A 2. Estiskola Műteremmunka 2011. április 30.-án szombaton 17 órakor kezdődik. A helyszín Sebestyén Laci fotóműterme (Budapest, XIII. kerület, Váci út 14., a Kossuth mozi mellett), arra kérünk mindenkit, aki szeretne részt venni a munkában, hogy: - itt a hozzászólásoknál jelentkezzen, - pontosan érkezzen, a mozi előtt találkozunk, a későket nem biztos, hogy észrevesszük, mert nincs térerő, - hozzon magával fényképezőgépet, memóriakártyát. Most a műtermi portrékészítés és világítás lesz a téma. A műterem költségeihez hozzájárulásként minden résztvevőtől 2000 Ft-ot kérünk. Az előző összejövetel képeiből ízelítő látható a Tábor rovatban!

2011. április 13-án, szerdán nyílt Balla Demeter fotográfus Balla 80 című kiállítása Répcelakon a Nyitott Tér Kulturális Egyesület Répce Galériájában (Répcelak, Bartók Béla u. 55.), melyet Kincses Károly fotómuzeológus nyitott meg a Móra Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanulóinak közreműködésével. A Répce Galéria 82. kiállítása megtekinthető 2011. május 8-ig.

Mosolygós, szeplős, vörös hajú lány

Kihívás volt ez a házi, hiszen úgy gondolom, nem vagyok valami fotogén alkat. Próbáltam megmutatni magam, hogy milyen is vagyok egy hétköznapi helyzetben. A cím azért ez lett, mert ezek a legszembetűnőbb tulajdonságaim. Azt hiszem ezeket a dolgokat bárki észreveszi anélkül, hogy ezt elolvasná.

Virág, zseniális a kép, mindent elmondanak a szemeid, a mosolyod, az arcod, a hajad, ez az egész helyzet, amit itt mutatsz - még hogy nem vagy fotogén... mi lenne, ha az lennél? Van abban egy kis kihívó gesztus is, amit itt most látunk, ezzel a blúzzal, gondolom, hogy ezt te is látod. Ez a kivágás a pasiknak a szemét viszi lefele a kép aljához, eltereli a figyelmet a tekintetedről, pedig az nagyon sokat mesél. Ha ezt az ember felvállalja, és azt mondja, hogy ezt akarom, hogy bolonduljanak miattam, akkor tessék ezt a formát befejezni. Most belevágtál a blúznak az aljába, és ettől a melled csonkolttá válik. Valószínűsítem, hogy a ruha takart annyit, amennyit szeretnél, és akkor ezt az ívet be lehet fejezni, hadd csorogjon a nyálunk. Azt is jelzem, hogy ehhez a tekintethez ez hozzátartozna. De nagyon rendben van a dolog, jó kis dögös, csajos. (hegyi)
értékelés:    

Jóbarátok

Klassz idő volt!

Jó az üzenet, és jónak gondolom azt is, amit látok. Itt szemmel láthatóan egy fotós társaságot örökített meg az alkotó, én legalább három fényképezőgépet vélek fölfedezni. Érdekesek ezek a tükröződések. Annyit tennék hozzá, hogy ha már az orrba, mint formába belekezdtünk, akkor azt én befejeztem volna, nem vágtam volna az alján ennyire erősen el. Kedves gesztus, és jól mutatja a szereplők közti kapcsolatot is. Ezzel a kis kompozíciós megjegyzéssel megtűzdelve kettő csillagot adok. (hegyi)
értékelés:

Devecseri tavasz
Devecseri tavasz
Devecseri tavasz

Három képből álló képsort látunk. A képsornak a sorrendjével nem vagyok teljesen kibékülve, mert ha én a tavaszra akarok utalni, akkor a harmadik kép valahol a sorozat elején szerepelhet, ahonnan elindulok, hogy van egy drámai helyzet, ez a vörös víz, de utána arra fókuszálok, hogy a természet mégis túlél, és újból kizöldülnek a fák. A másik két kép ezt viszonylag jól ábrázolja, nekem a sorrend egy kicsit gond. Másrészt az első kép egy nagytotál, jól vezeti föl a helyzetet, de amikor ráközelítünk, és ezeket a mikro –megfigyeléseket és rezdüléseket figyeljük, akkor ahhoz nem optimális az, amit a kettes képen látunk. Maga ez a fatörzs ebben a nedves állapotban ő önmagában is már eleve szenved abban, hogy egy árok partján, egy beton környezetben kellett neki kihajtania. Ha ezt még le is öntötték ezzel a vörös iszappal, és ő még egyszer neki kell futnia, kevésbé jön le a képről, mert maga ez a forma, a vékony kis törzsecske a vörös színnel nem nagyon esztétikus. Abban a drámában, ami történt, ha én a tavaszt akarom elmondani, akkor meg kell találnom azt az esztétikát és esztétikai élményt, ami által az ember el tud vonatkoztatni attól, amit lát, és a vörös és a zöld kapcsolatát kell keresnem. Arányaiban is úgy kell megvalósítani, hogy ezt ne vigye el a dráma irányába a vörös, mert a drámának akkor kell lecsengenie a nézőben, amikor tudatosítja magában azt, hogy ja, ez Devecser, és a vörösiszap. Ennek nem szabad egyből lebuknia. De ha ezzel indítok, hogy elmagyarázom a néző számára, hogy mit is fog látni a következőkben, akkor utána kell tudnom ezt visszahúzni, és fölemelni arra a szintre, ami a túlélés és ennek boldogsága és öröme. Ezt most nem annyira látom. Visszaadom ismétlésre úgy, hogy tessék ezen elgondolkodni, hogy hogyan lehetne ebből egy frappáns sorozatot létrehozni, mert szerintem meg tudod csinálni. Ismétlés. (hegyi)







Brúnó gondosan elkészített B terve, ami egy olyan ábécé szerint B, ami bével kezdődik.

A kommentekből az tudható, hogy Gabriella ezt a sorozatot nem leckébe küldte, hanem szorgalmiba, és én voltam az a galád, aki mégis a Gyermekkor leckébe ezt besorolta, mégpedig a következő miatt: nagyon is jellemző a gyermekkorra az a fajta fantázia világ, aminek a megszületésével itt találkozunk. Nagyon izgalmas felnőtt fejjel azokat az asszociációs rendeket megpróbálni követni, amit a gyermekek létrehoznak. Az is látszik, hogy a kép szereplője, Brúnó nagyon is komolyan gondolja ezt, és az ő számára nagyon mély és fontos jelentéssel bírnak ezek az ábrák, melyek ahogy látom, olyan jelképeket, jelzéseket hordoznak, amik akár valami archetipikus szimbólumrendszerben mozognak. A kreációnak, a gyermek világának az felépülésének mintapéldája ez a sorozat. Tessék megnézni a harmadik képet, hogy annyira belemerül Brúnó ebbe a játékba, hogy fekszik a szőnyegen, és tényleg centiméterekre van a tárgytól. Nem is az egészet látja át, hanem a rajz mikromozgásait, miközben az ő fejében ez az egész dolog már összeállt. Ez az üzenet azért fontos, mert valami hasonló dolog a fényképezés is, hogy az már csak egy kivetülés, hogy ez az exponáláskor megtörténik, de az ember fejében ezek a dolgok korábban megszületnek. Ha az alkotási folyamatot tudnám saját magam jellemezi, főleg az ilyen fényképezési módot, ami nem egy dokumentarista fényképezés, akkor azt mondanám, hogy hasonlatos a gyermeki ábrázoláshoz, a gyermek alkotásához. Én ezért örülök ennek a képsornak, nekem ebben benne van minden. Saját magamat is látom, nekem a szőnyegek nagyon fontosak voltak, és nagyon jókat üzentek, nagyon szerettem rajtuk, de velük is játszani, a szőnyeg nem csak egy felület volt, hanem maga a mese. Három csillagot megadom, de ami a leckemegoldást illeti: ha majd Gabriella a saját gyerekkoráról mesél nekünk, akkor az a megoldás is lehet erre a leckére, ez a további irány. Gabriella, nyugodtan tessék dolgozni a fényképezés eszközével is. (hegyi)
értékelés: