Szakkör | Page 609 | Látszótér

Este

Van gondom evvel a képpel, mert itt elöl az álomhozó manó NDK-ból kisbojtos sapkával, vagy valaki bekandikálhatna rögtön az optikába, de ugyanakkor meg, hát nem tudok mit csinálni, szeretem ezt a képet. Szeretem a foltjait, szeretem a kiszűrődő zöldes, neonzöldes, vagy műtőasztalos fényt ott a fölső harmadban. Van az egésznek valami furcsa, őszt magába szívó melankóliája, meg biztonságérzete is, de ugyanakkor az egész képnek a fényei, folthatásai mégis csak működnek. Tehát jó lenne még egy picit trükközni itt evvel az előtér, háttér viszonylattal, de közben meg azt kell, hogy mondjam, hogy jó látni ezeket a város biztonságát idéző foltokat. Ugye van valami régi dal, ahol az énekesnő énekli, hogy – Budapesten azért jó, mert hallja az ember a városban a gépzajt.. – és aztán nem tudom, ez talán egy 60-as évekbeli dal és teljesen abszurd, de mégis időnként faluról fölérkezve a városba tényleg fura az az energia, amit ott az ember megérez, még ha csak rövid ideig is, hogy amíg itt már késő éjszakák vannak és egy másik fajta világ, Pesten, vagy a nagyvárosokban így kiszűrődnek a fények, és valahogy olyan biztonságos jelenlétté varázsolódik mindez. Ez nekem egy háromdisznós kép. (szőke)
Hegyi belekotnyeleskedik András elemzése után, elfogadva az elfogódott 3 malacot, hogy akár az előző, akár a mostani képnél a kompozíció - tudom, ez matek, ez szakmázás - lehetne feszesebb, tehát minden rendben, impulzív módon alkotunk, de be kell emelni mindazt a tudatosságot is az ösztönös varázslásba, amit akár a táborokban elleshetünk, gyakorolunk. (hegyi)
értékelés:

meglesni a belső világot

Nagyon, nagyon szeretem ezt a képet, hogy mondjam, sebezhető vagyok, mert kicsit ott van benne az egész roncsfilmes időszak, vagy akár a Sárkány utca a belső udvaraival, a gangjaival, az egyszobás lakásaival, szóval az a tipikus pesti környezet. Igaz, hogy ez a VIII. kerületben ívódott belém, de nekem nagyon hozza ezt az érzelmi részt a sokszor újrafestett, zománcozott, aztán olajfestékezett, aztán mázolt különböző maradék színek, amiket a gyárból, vagy a Láng Művelődési Központból haza lehetett hozni. Szóval hoz mindent ez az üzenet. Talán csak annyi pici megjegyzés, hogy itt valami falragasz darabka, vagy emberi jelenlét itt ebben az egész közeli előtérben még becsusszanhatott volna, de mint megfigyelés nagyon jó és van humora ennek a képnek. Úgyhogy nagyon örülök, hogy ezt elküldted nekünk. Ez egy, nekem egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Andrásnak volt több megfigyelése, nyilván környezetből is adódik, lehet, hogy körülötte valahol a vasút, a vasúthálózat jelen van. Nagyon jó körbejárások zajlottak a vasút mitológiával és ez a mostani kis film is ezzel a témakörrel foglalkozik. És meglepő beállítása van a második résznek, azt hiszem három részből áll a kisfilm. Az első részben várakozunk, arra gondolna az ember, hogy arról a hídról mindjárt valaki leugrik, nem ez történik, hanem egyszer csak hirtelen vágással a sínek közé el van helyezve a kamera és ide-oda, talán ugyanaz a vonat, vagy ugyanazok a ritmusok többször is vissza vannak váltva szinte sokkolóan. És aztán befejeződik a film. Valahogy olyan érzésen van, minthogyha nagyon fontos mondatok kezdődnének el, mert azt lehet érezni, hogy érdekli ez a világ az Andrást, mondjuk például egy olyan mondat, hogy "édesanyának nagyon finom lekvárjai vannak a spájzban és én amikor fölléptem a lépcsőre és onnan bementem a spájzba…" - nem fejeződnek be a mondatok. Nincs lezárva. Nincs igazából elvarrva a történeteknek a vége. Ennek a kisfilmnek is annyi a baja, hogy nagyon jó ötleteket lehet látni és igazából most a film vége az, hogy http://Gime.hu. Ami hát enyhén szólva nem egy filmnek a befejezése, hanem esetleg csak egy keretezés, önreklám, hogy hol lehet letölteni ezeket az anyagokat. De nincs meg egy mondat indításából, működtetéséből a lezárás. És ennyi a bajom ezzel a munkával is, hogy nagyon jó, nagyon szeretném nézni ezt tovább és akkor egyszer csak így vége van, nem értem, hogy és akkor ezt most mért néztük? Ez most akkor mi? Tehát én azt szeretném, hogyha ha megtennéd, hogy foglalkoznál ezzel és segítenél és mennénk tovább ezen az elkezdett vonalrajzon, ami aztán, minthogyha csöngettek volna, kiszalad közben a rajzoló és otthagyja a konyhában az egészet és aki legközelebb jön az már így találja meg, de nem tudja, hogy mi lett volna annak a kacskaringónak a vége. Úgyhogy én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)

Gyufa rövid tudósítása a festő táborból - köszönet az ofőtől és a peditől is Bandi bácsinak és segédjeinek, Sanyinak, Iminek, Gabinak, Gyulának, Anitának, Tamásnak, Gyufának, Mariannak, Gergőnek és Vikinek.

gyülekező

Gyülekező, itt az ősz!

Egy internetes oldali portálnak az egyik beharangozóját is elképzelhetné az ember ennek a képnek a kapcsán, mert nagyon sokszor a ringatóbaba.hu vagy a babamamamasszázs.hu oldalakon lehet látni, hogy Székesfehérvárott vagy Gárdonyban a nem tudom milyen terápiás intézetben ilyen környezetben tudnak a gyerekek ezekből madzagokra fölfűzve nagyon szép játékokat létrehozni. Ezt nem bántóan szeretném most mondani, hanem azon túl, hogy egy tárgyfotózás olyan fényviszonyokban, ahol nagy árnyékokkal, de nem kellően nagy árnyékokkal a gesztenyék megjelennek, egy tárgyfotózást látunk itt, egy sematikus földfelületen, ahol ennyi és nem több a kép üzenete. A képpel nincsen baj, az a kérdés azért bennem fölvetődik, hogy vajon a képkeret az ekkora, kisebb, vagy nagyobb, mert hogy nincs semmi ami indokolná, hogy meddig terjednek az avarszerű levelek, gesztenyegolyócskák. Valami hiányzik a képből amitől tulajdonképpen komponált rendszernek kéne tekintenünk. Olyan mintha valami nagy egészből ki lenne ragadva egy kisebb felület. Úgyhogy én ezt egy disznóra értékelném és továbbra is várnám, hogy - mert hogy tudom, hogy az András jókat tud csinálni -, hogy a 19-es leckére esetleg még próbálkozzon. (szőke)
értékelés:

A világot, mint üveggolyót

A tökéletesség kategóriája kapcsán sokszor a kék, és a kékkel kapcsolatos tükröződések, fények, foltok, vizek erőteljesen jelen vannak. Nem fogom tudni most megmondani, hogy mi a megoldása ennek, de érdekes, hogy a kék ilyen szinten jelen van mostanában az oldalon. Egy makró felvételt látunk, ahol az öntött formájú gömb a maga torzulásaival átereszti a napfényt két ujj között. Egy jó ritmikai játék. András szeret is ezekkel a fajta geometriákkal dolgozni, talán ezért elfogadhatóbb mint a sokszor az előzőek, ahol vitatkoztam a manipulációkkal, mert hogy sérüléseiből, torz felületeiből jön létre ez a kis megfigyelés. Felhívó jel a néző számára is, hogy sokszor a parányi világ is mennyire izgalmas tud lenni. Ennyi és nem több ami most ezen a képen látható. Ugyanakkor én ezt elfogadom, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy tudom, hogy az András tud ennél többet és azt is bátortalanul megjegyzem, hogy ezek a magas házi feladat számok – 31. lecke – ezek talán akkor célozhatóak meg és úgy érdemes nekiveselkedni alkotóként, amikor az ember úgy érzi, hogy az alapfeladatokból összetettebb üzenetrendszereket is létre tud hozni. Ebbe természetesen, amit most mondtam nagyon könnyű belekötni, és nagyon könnyű érvelni, hogy akkor mondja meg az ember, hogy ezt hogy kéne csinálni és én ezt talán azért nem tenném, mert szerintem az itt történő munkák, közös együtt dolgozások, táborok, rádióműsorok, televízió műsorok, együttléteink, azok éppen arról szólnak, hogy mindannyian kereshessük a pici, apró házi feladatokon, helyzeteken keresztül, fesztiválokon keresztül a kérdésekre a választ. Nem kell, hogy mi ezt jobban tudjuk. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Reggeli fények

Igen, ez egy érdekes dolog, hogy mit kellene mondani Gerlei Gábor képéről. Hol kellene belekötni háttérrel kapcsolatban vagy bármivel. Azért nincs értelme ezt megtenni, az egyértelműen látszik, hogy a Gerlei egy olyan fajta lírai költő, vagy egy olyan fajta irodalmár, aki folyamatosan a lassulással és a csenddel nagyon jól tud dolgozni. De ez csak az egyik titok a Gerlei-féle történeteknél. A másik, hogy igenis jól és különlegesen tud bánni az emberekkel. Az más kérdés, hogy olyan emberekkel, akikkel a Gerlei akar foglalkozni, de akivel akar, azokat az embereket megnyitja. Nagyon furcsák lesznek valószínűleg, amiket most mondok, hogy ez a kép látszólag egy portré, látszólag egy normális, konszolidált beállítás. Tele érzelemmel, erotikával, vággyal, szexualitással, lemondással, szomorúsággal, örömmel és nagyon sok mindent el lehetne még mondani. És egy kép komponensekből állhat össze elképzelésem szerint. Az egyik az alkotó különleges megfigyeléseiből, helyzetismeretéből, ha ez egy családi környezetben történt, akkor ott, amelyet reprodukál, létrehoz és keletkezik belőle ez a fotó, másrészt pedig amit az alkotó kisugároz, mert hogy az alkotó instruál, a munka közbeni instrukciók egészen bizonyos, hogy nem csak szavakból kell, hogy álljanak az alkotók szempontjából. Hanem lehetnek érintések, csendek, elharapott félszavak, pislantások, zavart ruhaigazítás, de olyan szoros kapcsolat van, az egyértelműen látszik, a modell és a fotós között és mi ennek csak tanúi lehetünk, csak beleselkedhetünk egy belső történetbe, egy érzelmi helyzetben, nézők, aminél tulajdonképpen, ha akár a Mario és a varázsló című méltán híres történetet ide lehetne emelni, a varázslótól függően az ő engedélyével nézhetünk bele a titkok birodalmába. Ez egy titkos és titokzatos kép amit megenged Gerlei a fényképezőgépén keresztül, hogy mi belefülelhessünk, beleszagolhassunk. Ez egy büszke kép, egy büszke tartással. Ez köszönhető annak, hogy a Gerlei megteszi, exponálja, rögzíti, elénk tárja, hogy ez a látvány itt van. De köszönhető annak a bizalomnak is, az, akit ő fényképez, a jövőnek manifesztál, hogy ő teljes egészében a bizalmával, a Gerlei varázsütése miatt kitárulkozik. Ettől van olyan gyönyörű módon ábrázolva a nőiség, az érzékiség, a szexualitás, vagy akár az anyaság. Ezt egy nagyon jó képnek tartom. Ha megtehetném, akár négy disznót is adnék rá, de három disznó a maximum, amit adhatunk. (szőke)
értékelés:

Apró titkok

Kezdem azt feltételezni, hogy Pablo Picassonak is különböző korszakait tudjuk a memoárokból megismerni, itt a Mikolics-féle kék korszak van, ahol ezekkel a kék hangulatokkal dolgozik a Mariann. Nem biztos, hogy ez baj, csak a Mariann-féle személyes íz, az most egy picit a kék miatt úgy elillant és valahogy a kéknek az öröme, a vágya ezzel a majdnem monokróm hatással valamiben csak talán ez a bordó fonott kis ékszerféleség adott egy más ritmust, hogy ennek az öröme, ennek a színnek a megtalálásának az öröme egy kicsit most a Mariannt mintha elcsúsztatta volna az önmagával való még mélyebb foglalkozástól. Természetesen tudom, hogy a gyöngyök ezek a kis formák, mind-mind a személyes létezés kellékei, de talán egy picit érdemes volna jobban fölrakni önmagunk számára a lécet. Az megnyugtató, de ezt csak megint ismerősként mondom, természetesen fotográfiai újságokban, szaklapokban, akár külföldi újságokban, külföldi alkotóktól látunk ilyet, és ezek bárhol megállnák a helyüket ezek a képek, de hát azért csináljuk mi ezt a kis Estiskolát, hogy a magunk számára folyamatosan meg tudjunk felelni. Úgyhogy én ezt egy kettődisznós képre értékelném. (szőke)
értékelés:

Utolsó fény

Ezeket a kis virágokat nagyon szeretem. Taliándörögd, amely a Bakonyban található kis település, itt is a környékünkön vannak hasonló kis virágocskák, nem biztos, hogy pont ilyen színűek, a nevét nem fogom tudni megmondani, de akár Fábián Gyulával vagy Kelemen Imrével, vagy Rádli Robival, amikor jártuk az erdőket akkor én láttam ilyen virágokat. Nagyon örülök, hogy a természet ilyen formán rögzítve van. És egy klasszikus – bocsánat a kifejezésért –képeslap formátumban tulajdonképpen bárhol árusítható képeslapot látunk egy tájról. És ez azt is jelenti, hogy az Ágnes elérkezett arra a pontra, hogy ő mint falusi vagy városi fotográfus tulajdonképpen dolgozhatna ilyen helyeken, és akkor ezekből egész jól meg lehetne élni, hogy ilyen képeket elkészítsünk. Jó fotós és szépen, korrekt módon el tud készíteni házi feladatokat. Mivel azonban látható az ágnesi világban folyamatosan az ő sajátos és megismételhetetlen íze, nagyon sokszor öniróniája, iróniája, meglepő megfigyelései, ez az, amit egy picit ennél a képnél hiányolok, hogy úgy csuklóból elkészült. És támadhatatlan az itt látható alkotás, csak nincs benne a bartosos hangulat. Technikailag talán a kép felső részéből le lehetne vágni annyit, hogy ne legyen a fény ennyire centrális. Ennyi csak, amiért azt mondanám, hogy a 19-es lecke ősz házi feladat számomra is nagyon szép, csak emiatt két disznó. (szőke)
értékelés:

Jöjjetek fényecskék!

Ez egy önportré, nem sokkal több...A fényecskéknek köszönhetően szerintem egészen jó...:)

Nagyon szeretem Évának ezt a munkáját, már amikor megérkezett ide a fotó, sajnos akkor nem volt időnk rögtön elemezni, akkor is erősen hatott rám. Nagyon érdekes, hogy a horizonthoz képest a kamerát magasabbra helyezi és tulajdonképpen egy fajta áldozati, vagy egy fajta kicsit Jeanne d’Arc-szerű aláminősítést hoz létre. Azzal hogy a kamera magasabban helyezkedik el a szemsíktól, van az egész képben egy furcsa alázat és a kamerához képest viszont a fényforrás még magasabban helyezkedik el, ettől van valamilyenfajta szakralitása a képnek. Van valami furcsa spiritualizmusa, ezekkel elsősorban Bergman nagyon szeret a filmjeiben, irodalmi munkájában foglalkozni. Talán a Bergman szó nem véletlenül kapcsolható ide, mert közben a háttér amely, véleményem szerint egy ilyen kompozíciós rendben nem tekinthető véletlennek, hozza a szociót, hozza az emberit, az emberi teret a gyűrődéseivel, a felületen megjelenő árnyékaival és nagyon hálás, ahogyan az üvegablakon kitekintő arc tükröződései jobbról megjelennek. Ez igazából csak a dörzsöltség, és a rutin, hogy ezekkel a fajta trükkökkel érdemesebb egy picit játszani, hogy a tükröződésben a szem, csak egy picit kellet volna a valóságban elmozdítani a tekintetet, a szem pontosan ide, a kamerába tekinthetne bele, csak egy nagyon picit kellet volna ehhez igazítani. Ugyanakkor még, és ezt most hozzátenném, hogy csak zárjelesen mondom, hiszen ezt a képet nagyon szeretem, ez egy háromdisznós kép, ha az arcon megjelenő fényekkel még egy picit lehetett volna dolgozni, hogy az orr, az orrnyereg, az ajak, álkapocs résznél ne folyamatosan egy sárgás erőteljes fényfoltként jelentkezzen ez, hanem az arc szépségét még jobban emelje ki, de nagyon köszönöm ezt a képet, és nagyon szeretem, ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Tökéletesség

Az jó, hogy Mariann a fotográfiát, mint terápiát, mint elméletet, mint világmegismerést is használja és ezeken a lépcsőkön szépen, higgadtan halad előre és úgy tűnik, hogy miközben, ha az ember találkozik Mariannal a külvilágban, akkor egy kis visszafogott, egy kis csöndes emberkét lát, kiderül, hogy igazából a függöny mögött őrületes kritikai érzés, megfogalmazások, vitalitás, dinamika rejlik. Itt ennél a képnél, ha Mariann szempontjából nézzük, akkor a szürkéskék és ez a vörös Uránusz-szerű billiárdgolyó kapcsolatrendszere és egészen izgalmas tükröződései jelzik, mutatják ezt. Elsősorban egy festői kísérletet láthatunk itt. Azzal nem vagyok 100%-ig kibékülve, hogy vajon az a 31-es lecke tökéletesség kategóriáját jelzi-e, de mindenesetre a kép öntörvényűsége, ereje helyet követel itt az oldalon nem szorgalmiban, hanem házi feladatként. Tehát a képet önmagába értékelve tartom jónak és háromdisznósnak. (szőke)
értékelés:

Őszi tükör

Egy másik kép kapcsán beszéltem arról, hogy vajon a kereteknek, amikor így beküldjük a képeinket, mennyire van fontos szerepe, kell-e, esetlegesen nem. Itt az Ágnessel azért nem tudok vitatkozni, mert megkeresi a szegmenst, megkeresi a jelenlétet az adott térben. Ugye itt valamilyen tócsa, pocsolya, talán egy átlátás ablakkereten, amely tükröződésként jelenik meg szervül, ugyanabban a tónus világban jelenik meg, mint az alkotó és alkotó mögött megjelenő fák kis levelei. Tisztelettel adózva érdemes megemlíteni a híres filmet Zolnay Pál Hogy szaladnak a fák, azt hiszem az a címe a filmnek, abban van egy híres jelenet Iglódi Istvánnal, ahol, vagy akár Andrzej Wajda Nyírfaliget filmjét megemlítendő, ezek nagyon hálás játékok. Jól és biztonsággal, a Bartos Ágnesre jellemző humorral mutatja mindazt, ami most körülötte zajlik. Azt nem tudom, hogy a legjobb megoldás-e a négyzetformájú közlése ennek a képnek, így egy kicsit olyan Duna tv-s hatása van, nyilván kellett ezt tenni, hiszen a belső tükröződés is valamilyen négyzetszerű szerkezetet adott. Talán erőteljesebb lenne akár egy fekvő vagy egy álló formátumban megpróbálkozni, ezekkel a türköződésekkel, de a kép nagyon szimpatikus, bár az elgondolkodtató, hogy ritmikájában a nagyobb fény információkat, ezek a fadarabkák és levélkék felül a kép tetején kapják meg és az alkotó ezzel a tükröződés és szürke lazúrral beleolvad a háttérbe, tehát mindenfélekép térben a kép tetején elhelyezett levelek érzékelhetőek és így a kép folyamatosan föntről lefelé mozog, pulzál, liheg, olyan mintha ezek a levelek állandóan le akarnának ide elénk zuhanni. Ez egy szabadon hagyott kérdés, ami lehet talán vitatkoznunk. (szőke)
értékelés:

Variációk

Svolvaer házai. Játszottam egy kicsit. :)

Nagyon szeretem Viktória megfigyeléseit és jóknak is tartom. Konszolidáltak, precízek, nem akarnak nagyobbat vállalni annál ami, apró lépésekkel, de nagyon szépen mondja ki az alap mondatokat és ennél a képsorozatnál is úgy gondolom, hogy ezek megtörténnek. A színvariációk, a ritmika, a dinamikával való játék, vörösben hagyva a falakat, barnásítva, és fekete-fehérben tartva ezt a három tájképet. Színvariációs játék ez, ami egy fontos és jó dolog. Ugyanakkor elfogadható az, hogy ő egy aránylag, egy logikusan gondolkodó ember a fotógráfia szempontjából, tehát mindezeket, valószínűleg, hiszen az ő döntései, hozta meg, látja, akkor el kéne tudni fogadni azt, hogy ezek a képek saját rendszerükben és erejükben is megállnak a talpukon és esetlegesen el lehet felejteni ezeket a gyászkereteket, nem kell külön kiemelni, ezek a képek és a kép hozzárendelések működnek ezek nélkül is, nem kell külön megerősítés. Azt tudnám neki mondani, ne bizonytalankodjon, hanem higgye el, hogy jó, amiket csinál. Én ezt egy háromdisznós kis gyakorlatnak gondolom a 13-as lecke, épített környezetre. (szőke)
értékelés:

Ahogy azt már az előző filmjében is elmondta Gyufa, 2009. szeptember 25-26-27-én festős és takarítós tábor lesz Taliándörögdön az Ősök Házában Gyufa és Mariann szervezésében. Program: színpad gerendáinak kezelése, festése, ház kitakarítása, kert rendberakása. Jelentkezni továbbra is Mariannál és/vagy Gyufánál lehet e-mailban (kattints a nevükre). Néhány fontos változás van! Egyrészt velünk lesz Bandi bácsi is, aki a Dörögdi Fesztiválon festeni tanított, másrészt Hegyi pedellus a festékek árát átvállalta, Szőke ofő pedig felajánlotta, hogy a Mogyorók házában lehet lakni, és a hűtőgépben vannak húsok, meg van tészta meg vannak konzervek is, vagyis enni is volna mit, apróságokkal kell csak kiegészíteni. Tehát amiről a táborlakóknak kell gondoskodni, az innivaló, kenyér, ilyesmi. Hozzatok meleg játszóruhát, cipőt, mert itt az ősz.