Kedves Ágnes! A ledrótozott nádpalló valamilyen nyaralóhelyen a kép tetején belógva és a két fehér madár nagyon érdekes ritmusjáték. Azt úgy teljesen nem értem, hogy mitől misztérium, nem is tudok ehhez igazából közelebb kerülni. Azért azt finoman mondanám, hogy láttam tőled már erősebb kézjegyeket is. Egy kicsit most úgy érzem, hogy bár a kép nem olyan rossz, de történt egy kattintás, amihez aztán szerkesztettünk gyorsan egy címet és gyorsan bedobtuk a 18-as lecke nyár kategóriájába, hogy ne maradjunk le ebből a házi feladatból csak kettő, vagy három megoldással. Én ezt azért visszaadnám javításra neked. (szőke)

Itt egy kicsit vitatkoznék a Barával, mert amiket a „barai” munkákból nagyon szeretek, a tükröződések, az elmosódottság és nagyon szeretek az épített környezetből való megfigyelésekben, itt – szórjon rám bárki követ, ellenkeznék és azt mondanám, hogy – azért az üvegtükröződések és az oszlopok és egyáltalán ez a felülnézeti kép nem adja teljesen azt az üzenetet kompozícióban, formáiban sem. Számomra hevenyészettnek tűnik ez a mostani levél, mostani üzenet. Olyan, minthogyha a gép elkattintódott volna és tudom azt, hogy őneki sokkal mélyebb, és sokkal erősebb értelmű munkái érkeztek már be pont épített környezet kategóriájába, úgyhogy éppen a Bara érdekében én visszautalnám a 13-as lecke házi feladatát és kérnék ismétlést, vagy pedig egy újabb kísérletet. (szőke)

A Tátrában készítettem.

Nagyon örülök annak, hogy egy fekete-fehér és egy színes kép van párba állítva, és ráadásul nem csak annyi történik ezen az utazáson, hogy ugyanazt a helyszínt, vagy ugyanazt a beállítást a fotós két különböző időszakban lefényképezi, hanem hasonló motívumok, erdők darabkái, fenyvesek, különálló fák és a köd és ez a furcsa misztikus hangvétel ez kétféle módon ábrázolódik. Véleményem szerint ugyanakkor a két kép az nem egy képsorozat, vagy nem egy képriport, tehát esetlegesen lehetne annyi bátorság talán a későbbiekben, hogy ezek a képek, a fekete-fehér kép is és a színes kép is önmagában megállják a helyüket. Én megpróbáltam volna a két kép közül valamelyik mellett dönteni, hogy az a kép teljes erejével, kompozíciós rendjével tudja uralni ezt a házi feladat megoldást, mert itt most igazából a kétféle verzió egyfajta hezitálást hoz létre. Nem tudom, a két szék közül, hogy melyiket válasszam. Ettől függetlenül örülök ezeknek a képeknek és én úgy gondolom, hogy a két kép együttesen a három disznót megkaphatja. (szőke)
értékelés:

A Gonnok, a Cila, a Tomi és a többiek a Tilos kertben. Autentikus képriport, helyzetben.

Azok, akik a Dörögdi Fesztiválon jártak és esetleg megfordultak a Francia udvarban és eltöltöttek ott pár napot, azok ismerik azt a helyszínt, az evangélikus templom mögötti kertben. Talán ha áttekintettek időnként, akkor látták Kajdi Gyula bátyámat is, úgyhogy ismerik ezt az egész környezetet, amit nyilván az alkotó megpróbált minél többféle színnel átadni. Én mégis azért azok mellett is érvelnék, akik esetleg semmit nem tudhattak erről a világról, és talán nem mindegyik kép jelenti ugyanazt az üzeneti értéket, amit esetleg Zsoltnak, aki tegyük azért hozzá, hogy nagyon sokat dolgozott itt a fesztivál alatt és nagyon sokat volt jelen az eseményekben. Ebből az is következik, hogy természetesen lehet, hogy mindazok számára, akik ott a mindennapi pillanatokban - és itt főleg éjszakai felvételeket látunk – jelen voltak, azok számára dekódolható ez az üzenet. Ugyanakkor, ha külső szemlélőként nézem mindezt végig, akkor azt mondom, hogy kicsit spontán, kicsit bizonytalan az a sorozat összerakás, amiből egy átlagos néző számára is értelmezhető lenne mindaz a történés, amit nekem is volt lehetőségem egyszer vagy kétszer megtapasztalni. Tehát én azt tartom egy kicsit problémásnak evvel a képriporttal, hogy a nézőnek nem tud 100 százalékos kommunikációt létrehozni, hanem bizonyos üzenetei, mint például ahol életlen képeket látunk, megmaradnak ezoterikusnak, megmaradnak egy belső titkos körnek és ezáltal mint riport, nem biztos, hogy teljességgel megállja a helyét, úgyhogy én ezt a leckét, a 20-as lecke riport leckét visszaadnám a Zsoltnak ismétlésre. (szőke)

Délután a parkban.

Nagyon érdekes ez a függőágy, ahogy ide a nyírfák közé ki van kötözve és érdekes, ahogy mindez eltolódik egy kicsit a kép baloldala felé avval az idősebb nyírfatesttel és a körülötte lévő levél sötétekkel. Jó ez a ritmika, jó az, hogy ezek a színes felületek, ami a kicsit indián ágyhoz hasonlító színvilággal belekerülnek a természetbe. Egy jó gesztus, egy jó emlékkép, ami a csend kategóriájában szerintem nem egy rosszízű történet. Egy nagyon picit itt az előtérrel kezdtem volna valamit és egy picit jó lett volna véleményem szerint, ha valaki kiles, vagy kikandikál onnan abból a zsákból. Vagy talán a fotós és a fotós körül lévő emberek, ha voltak ott, azok valamilyen módon bekerülnek ebbe a képbe. De mint ritmus egy jó játék, azt gondolom, hogy a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

A tükröződések nagyon kedvelt témái az Estiskolásoknak. Sokféleképpen voltak földolgozva már. Törött tükrök, szobában fekvő tükrök, torzítós, homorú és domború felületek. Egy ilyen játékot látunk itt is. És talán annyi lenne a megjegyzés, hogy ez a tükör kint a valóságban segítve a közlekedéseket, talán Budapesten a feladatát végrehajtja és dacol az időjárással. Sok ilyen apró jelzést látunk itt a fényképen, ahogy a kép legalsó sarkán, az épület frontfalán egy kis foncsorhibát láthatunk a vakolatot kitakarva, vagy mindazokat a festékfoltokat, amely a jobb fölső sarkon érzékelhető, ha jól látom fönt a tükrön, vagy akár a tükörkeret, amely felhívó jelként pirossal és fehérrel körbe van festve. Ott is a festék sérülései mind ezt az idővel dacolást jelzik. Én nem szégyenlősködtem volna, azzal, hogy ezt a keretet megpróbálom kihagyni. Már csak azért is mert maga az optika, a fotóapparát optikája is valamilyen módon torzít, tehát ha magát ezt a tükröződő épületformát szeretném ábrázolni, akkor vagy nagyon sokat kellett volna az épületből vágni, és mindez a szép ovális forma nem lenne látható, vagy pedig ugyanilyen nehézség jönne létre, mint amit itt érzékelünk, hogy a keret benne is van a mi valós keretünkben, a képkeretünkben és nincs is. Én igazából azt a döntést hoztam volna meg inkább, hogy ezt a furcsa, szoció, pop-artos, vörös és fehér zebraszerű keretet is megtartottam volna, mert nincs ezen mit szégyenkezni, hogy ez az anziksz úgy teljes. Kettő disznóra tudnám ezt értékelni. (szőke)
értékelés:

Az a nagyon fontos Ágnes mostani képeiben, hogy folyamatosan keresi a nézőpontokat. Keresi az anyaggal, a felületekkel, a helyzetekkel, az emberi szituációkkal kapcsolatban a nézőpontokat. Ennek a képnek is az az erénye, hogy – ha jól látom gyermekláncfű, meg talán hereföld, vagy valamilyen ilyen növény rengeteg – lebújik a kamerájával, a kamera szinte beleszimatol itt a növényekbe és ebből az egész földközeli alsó gépállásból fényképez. Ettől őserdőnek tűnik az előtérben lévő növényrengeteg és ha egy picit mozdítva van még a kamera talán jobbra, akkor a háttérben lévő erdei felület, hegy is még kompozícióban is a helyére ugrik. De. Talán ez egy kirándulás elkapott képe, pillanata, amelyben nem biztos, hogy 100 százalékosan megfelelőek az előtérre vonatkozó fényviszonyok. Ugyanis ebben az erős napsütésben fölülről megvilágítva ezek a kis növénykék nem válnak el egymástól, hanem egy ilyen maszattá állnak össze, egy zöld festékfelületté, pedig ha az ember folyamatosan sandít, akkor látja, hogy mennyiféle különböző izgalmas levélforma, lándzsás útifű és sok minden más kandikál itt ki. Ha mindez egy surlófényben, hajnal vagy este, vagy délután és az este közötti időpontban lenne fényképezve – az esti időszakot demerungnak hívjuk, amikor naplemente van – ezek olyan megvilágítást kapnak, ezek a kis növények, amitől a háttér és a közvetlen közelünkben lévő előtér még jobban térbe kerül. És talán akkor egy pontos élesség beállítással valamelyik virágszirmon, levélkén pedig létrejöhet mindaz, ami most ennél a képnél első ránézésre hiányzik, hogy valami katicabogár, vagy Sokol rádió vagy én nem tudom én mi, valami itt a mostani képen nincs jelen. Lehet ez egy bekandikáló láb, vagy bármi, de nincs jelen ezen a képen. Abban reménykedem, hogyha egy másik időszakban, másik fényviszonyban fényképeznéd mindezt, akkor a tárgyakon megjelenő fényfoltok, csíkok, azok megoldhatják azt a hiányt ami ezen a képen nincs jelen. Szeretem ezt a képet, de a fölsoroltak miatt csak egy disznót tudok rá adni. (szőke)
értékelés: