Apámnak van egy festménye, régen a kombinált szobában tartottuk, most a Mogyorók Házában van, egy olajkép, ahol hasonlóan van egy vitorlás. Az ugyan egy éjszakai balatoni kép. Azt kell, hogy mondjuk, hogy a Balaton mind csoda, én is nagyon szeretem, a közelében élek, ugyan ritkán járok arrafelé, elsősorban télen. Mindenféleképp hozza ezt az imázst, amit itt látunk. Ez egy klasszikus képeslap. Talán ott lehetne egy picit megtekerni, és behozni azt a tehetséget, ami, továbbra is mondom, hogy a régebbi Bach Viktória képeknél látható volt, hogy valahogy a Viktória világa, legyen az barát, láb, hinta, Viktória keze, nyaka, bármit föl lehetne sorolni, a felbukkanó úszó a vízből, szóval valami, ami a képeslap-szerkezeteken túl tud lépni. Természetesen mint feladat, mint lecke megoldódott a helyzet, jó az arány, működik. Az a többlet nincs benne, ami a Viktória-féle vibráció, a Viktória-féle íz, báj, különlegesség. Az hiányzik ebből a történetből. (szőke)
értékelés:

A Mariannról azt kell tudni, hogy ő egy dörzsölt nő. Most már jó ideje fotózik, és ezért tulajdonképpen azt is így magunk között lehetőség van kimondani, hogy dörzsölt fotós. Nagy trükk ez a kép, mert látszólag ugye egy lakótelep, egy lakótelep korlátja, és van valami kis meghatározhatatlan tárgyacska, legyen ez egy kis nylon pénztárca, vagy egyéb valamilyen női ruhadarab, de az esőcseppek, a rajtuk lévő fény, a tükröződések, a vörös, amely a szürkés zöldbe van ágyazva, ez az egész abszolút hordoz egy olyan fajta töltetet, amely mindenféleképp az érzelmekről és az érzékiségről is beszél. Talán egy nagyon picit lehetett volna kompozícióban mozdítani vagy jobbra, vagy balra tengelyben, mert most úgy határon mozog, hogy középre komponált képet látunk, avagy valamilyen játékosabb ritmust. De az biztos, hogy miközben az épített környezet házi feladatra érkezett be ez a kép, már a Mariann tudatosan is jól dolgozik a színdramaturgiával. Ez a kép egyszerre egy visszafojtott és egyszerre egy érzékiséget is erősítő kép, és ezeket a színekkel, a fényfoltokkal, és a színek összepárosításával, rímeltetésével éri el. Nagyon fontos szerepe van itt a vörösnek, talán többször elhangzott már, hogy a régi falusi környezetben vasárnaponként, amikor úgymond sétáltak a fiatalok az utcán, akkor az egy megszokott technika vagy gyakorlat volt, hogy általában a nagyon szép lányok egy molettebb, nagyobb darab, vagy úgymond csúnyácska lánnyal mentek végig a falu utcáin, pontosan azért, hogy az egymáshoz kapcsolódó dialektikus párhuzam jó erős legyen. Itt is valami hasonló történik, hogy az a vöröses hangulatú meghatározhatatlan kis szerkezet, melltartó, vagy bugyi, vagy bármilyen más kis apróság, az nagyon erősen elváljon a háttértől, ami egy melankolikusabb, visszafogottabb történetet hoz. Tehát ezt egy háromdisznós képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

Mennék vissza vitorlázni. A címet egy barátom megjegyzése alapján választottam.

Azt én nem tudom, hogy mitől érkezett a vágy kategóriájára. Abban biztos vagyok, hogy ritmikai szempontból, színtani szempontból egy nagyon érdekes kép, és ilyen értelemben elfogadható, hogy egy vágyról beszélünk, szép kép, vagy a jó ritmusú kép iránti vágyról. Ha ez történik itt, akkor tulajdonképpen fejet kell hajtani, és azt kell mondani, hogy igen, ez a ritmusképlet, vágy a ritmusképletért, segíti, hogy a házi feladatban az ötös lecke vágy kategóriájába belekerüljön mindaz, ami itt látható. Én mégis azt mondanám, és biztos vagyok benne, hogy lesznek még olyan képek, amelyek bachviktóriásak, és amelyben azon túl, hogy absztrakciót látunk, még jobban a Viktória keze nyoma jelentkezik. Én megadom erre a képre a két disznót, egyrészt azért, mert tudom, hogy a Viktória nagyon jó képeket csinált, másrészt azért nem három disznó, mert tudom, hogy a Viktória önmagát még jobban bele tudja a képekbe építeni. (szőke)
értékelés:

Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult, hogy megvalósulhasson ez az éjszaka. Nagy élmény volt. Nagyon jól éreztem magam. Úgy érzem jobban megismerhettük egymást, és ezáltal még erősebb lett a csapat.

A képsornál nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy egészen biztos, hogy csak képsorozatban, képsorozatként értelmezhető jól ez az üzenet. Érdekes, hogy tulajdonképpen első ránézésre egy fordított rendszerre építkezik ez a képsor. Nem feltár először és aztán abból kitágul, hanem igazából először egy látszólag jelentéktelen, értelmezhetetlen, demerungos éjszakai látképpel mutat valamilyen városképet egy toronnyal, majd ez a torony, mint misztikus vár, mint Shakespeare-i helyszín átsejlik egy függönyön, már egy belső, privát XX. századi vagy XXI: századi térben. Majd ez a tér a reggel megérkeztével még jobban kitágul, érthetővé válik ennek a helynek a csőszerűsége és az elektronika világgal kapcsolatos üzenetrendszerre. Én azt mondom, hogy ettől jó a szerkezete, a hármas szerkezete mindannak, amiről a Szent Iván éj című képsor beszél. Elfogadom azt, hogy a 26-os lecke: Ünnep kategóriájára érkezett ez a képsor, de ugyanilyen értékesnek tartanám akkor is, hogyha riport kategóriájában, képriport kategóriájában lenne fönn a házi feladatok között. Én ezt egy három disznós képnek értékelem. (szőke)
értékelés:

Nagyon szeretem ezt a képet, és elsősorban azért, mert a szereplői helyzet nagyon fontos és nagyon meghitt és nagyon szép beállítás ez. Ugyanakkor mivel Ádám mostanában sűrűn figyeli az estiskola különböző eseményeit, akár még a tábori munkákat is, beszélget másokkal, a rádiónak is egy aktív tagja, én úgy gondolom, hogy mostanában a többiekkel beszélgethetett, beszélgetett a fénytanról, amelynek itt egy nagyon jó kis lehetősége. Ugye az alsó szereplő baloldali nyak, állkapocs, fül részén szépen jelentkezik, ahogy az oldalfény, a háttérfény itt jelen van. És ami még nagyon fontos lett volna, hogy a múzsa, aki fölülről lefelé tekint, az ő arca ne maradjon ennyire árnyékben, egy ún. reflex vagy valamilyen fajta tükröztetéses eljárással, innen a kamera mellől képen kívülről a jobb alsó sarokból le lehetett volna hívni annyi fényt a környezetből, amely visszatükröztethető lett volna a fölső szereplő arc és homlok részére. Ugyanakkor most jelen pillanatban a főszereplője ennek a képnek az orr és az orr két lyuka, ez a két kis fekete vagy sötét kis szerkezet. Tehát ezt a bizonyos reflexmegvilágítást úgy kellene létrehozni, ha meg tudjátok ismételni ezt a képet, hogy ne legyen még előnytelenebb az orr két járata az alsó szereplőnél. Tehát érdemes ezzel még dolgozni, játszani, ha mind a két szereplő hajlandó erre, érdemes elkezdeni ezeket a páros szerepgyakorlatokat, folytatni és képeket készíteni, de azt gondolom, hogy az irány jó és a két disznó megvan, és várom a továbbiakat tőletek. Azért mondom, hogy tőletek, mert mind a két szereplő nagyon fontos ebben az üzenetben. (szőke)
értékelés:

Tópart, Napsütés, Sportkocsi... itt valami nem stimmel.

Én a címmel vitatkoznék, elsősorban a torz szóval, amely hordoz magában egy negligációt Ez a kép inkább azt mondom, hogy az elmélyülésről, az elgondolkozásról, a befelé fordulásról szól, de nem biztos hogy ez felétlenül negatív élményként kell, hogy megértődjön. Nagyon fontos összefoglalásnak gondolom ezeket a ritmusokat, ún. kollázs-technikával dolgozik az egész kép, függetlenül attól, hogy ezt egy tükröződés hozza létre, de az alkotó, amit megfigyel ebből, hogy pókká változtatja a fényképezőgépet, hogy luftballonná változtatja a gondolatokat, a fejet, mindenféleképp egy mozaikszerű rendszerről beszélünk itt. Én ezt egy jó munkának tartom, azt tudom javasolni a Gergelynek, hogyha esetleg az eddigi házi feladataiban, mondjuk a második lecke Önportré feladatokat megnézni, akkor látni fogja azt a folyamatos fejlődést, ami nem elsősorban a formai különbözőségeken érhető tetten, hanem abban a gondolati elmélyülésben, amelyben az önmagát identifikáló, magát értelmező embert jelenti. Én ezt nagyon fontos munkának tartom Gergely útjában, és három disznóra értékelem. (szőke)
értékelés: