Buborék

Talán egy jó pár képpel ezelőtt egyszer említettem, hogy az intenzív színek és a nagyon naturális színek nem biztos, hogy segítenek egy fotónak. Itt pedig kifejezetten azt kell mondanom, hogy a drága kis modellje Barának, a kis ajkával és evvel a lila, vagy kék, ilyen hihetetlen formájú fúvószerkezettel és a buborékokkal, az egész gyermekkort az örömmel, mindennel együtt hozzák, közvetítik nekünk. Egy nagyon jó kis próbálkozásnak tartom ezt a képet, különösen azért, mert az éppen növekvő buborék kis részletei, villámjai nagyon jól látszanak. (szőke)
értékelés:

és új levél fakad

Anita a természetben többször készített fotókat. Itt is egy ilyen meglepő helyzet van, az elszáradó levél és a háttérben a zöld erdő. Amelynél én megint azt mondom, az előző képeinél is szóba került ez már, hogy meg kéne várni egy más fénytani jelenséget, ahol ez még jobban elváljon, az előtérben lévő halott levél abszurditása és a háttérben lévő növényrengeteg. Úgyhogy én a tisztelet Balla Demeternek kategóriát, azt ismétlésre visszaadnám. Nem fogadom el erre a házi feladatra. (szőke)

Pünkösd
Pünkösd
Pünkösd

Csíksomlyói pünkösdi búcsú.

Egy képsort látunk és érdekes a kis sorozata, ahogy először csak egy lábat, aztán egy elhaladó kis csoportot, és utána a tájat is látjuk egészben. Én úgy gondolom, hogy mint riport, mint tudósítás működik ez. Én a 26-os leckéből átraknám a képriportba. Azt mondanám, hogyha a képeket, most a három képet önállóan szétválasztanánk, akkor ez a magas lecke szám a 26-os leckén belüli ünnep kategória nem biztos, hogy 100 százalékosan átszűrhető lenne a képekben, önmagukban. Itt az ünnep házi feladathoz, mint dramaturgia kapcsolódik ez a képsor, hiszen egy ünnep zajlik, de vizualitásában én azt gondolom, hogy inkább a riport, tudósítás kategóriájában állja meg a helyét. Önmagukban a képek inkább ezt a tudósító jelleget hordozzák. (szőke)
értékelés:

Az arborétum
Az arborétum
Az arborétum

Osztálykiránduláson voltunk. Gyönyörű a Jeli arborétum, mindenkinek ajánlom, bár a rododendron már elvirágzott, ha jól sejtem. Mi is épp elcsíptük.

térKonstrukció

Talán már említettem, hogy Bara nagyon szeret az árnyékokkal, tükröződésekkel dolgozni és itt is ugyanaz a konzekvens munka zajlik, ugyanez a Pest megfigyelés, hogy úgy mondjam, és én ezt egy jó ötletnek, jó ritmusnak tartom. Talán egyetlen egy ujjnyit a vízszintesen a fölső felületből úgy, hogy az a szürke tükröződés, az a betonplacc, vagy valami, az levágható legyen, egy ujjnyit levágnék, és egy ujjnyit jobbról szintén, hogy az a betonplacc eltűnjön és ez az absztrakció teljes egészében meglegyen ezekkel az oszlopokkal, lámpákkal. Én ezt egy háromdisznós képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

Antoine és Desirée

A kép erősen szűkre metszett, vágott. Érdekes az, ahogy a női alak behajol a képbe és erre a kis, kicsit pufók emberkére itt ráhajol, aki egyértelműen korban is különbözik a fiatal hölgytől - ahogy a haja ráomlik erre a, hát enyhén szólva nem dús hajú alsó szereplőre. Nagyon jó ritmusa van a fölső modell szemöldök, járomcsont, az alsó modell homlok, szemöldök, orr, áll viszonynak, ahogy ez a sötétlő haj háttérként, ritmusként, zuhatagként jelen van. Egy jó gyakorlatnak tartom, három disznó. (szőke)
értékelés:

Önarckép
"Tedd, hogy reggelente meglóduljon a nap,
s legyen honnan, s legyen hová..."
(Papp Márió)

Itt a kép tartalmaz egy szöveget is, mintha egy ilyen kis írógép gépelte volna oda a csempe fugájára és talán, mintha egy kollázs lenne ez a kép, ahol a női portré mintha bele lenne applikálva ebbe a kis tükröcskébe, de az is lehet, hogy ez egy fénykép ebben a tükörben. Egy furcsa szövegi és képi kollázst látunk, amelynek van egy nyelvezete. Én örülök, hogy kaptuk ezt a képet. Várom, hogy a Tímeának mik lesznek a további munkái. A kettő disznó az megvan erre a képre. Igazából azért tudok ehhez nehezen most hozzáfűzni, mert egy kicsit azt érzem, hogy két irányba indulhatna el az ember ezen a nyitott ajtón. Az egyik az, hogy nagyon izgalmas képek, nagyon izgalmas üzenetek fognak érkezni Tímeától, a másik pedig, hogy az önportrén belül ez egy védekező helyzet, ahol éppen annyira és csak annyira van egy szubjektív belső világ megjelenítve, amennyire a házi feladat ezt megköveteli. (szőke)
értékelés:

Törött Álmok
A Múlt morajló Rom-tengerét lassan maga mögött hagyva...

Jó a kiválasztás, jó amit a Gergely észrevesz. Amiben szeretnék segíteni az pedig a fény. Volt a fénnyel, világítással kapcsolatos táborunk, ahol Marafkó Bálintéknak köszönhetően nagyon sok mindent megfigyelhettünk ezekkel a különleges lámpákkal, fényvisszaverő eszközökkel. A gondola, ez az ezüst színű kis szerkezet az előtérben helyezkedik el, a háttérben egy romos ház tárgyai és legtávolabb, talán ennek a háznak a fürdőszobájának az oldalfalai. Amitől a kép talán nem 100 százalékosan élvezhető az, hogy az előtér nem kap egy olyan leválasztott fényimpulzust, ami az előtér, középtér, háttér viszonylatában ezt a szürrealitást még jobban erősítené. Ha lámpát oda nem tudtál elhelyezni, akkor talán azt még meg lehetne próbálni, hogy más napszakban, más időszakban, amikor a fény még itt van a gondolásokon érdemes lenne ezt a képet újra fotózni. Egy disznó. (szőke)
értékelés:

Friend-hajó
Bence szemüvegébe fotózkodtunk. A háttérben a Festetics-kastély.

A napszemüveg tükröződésekből is, ami izgalmas játék, abból is láttunk már az Estiskolán. Szerethető is ez a fajta játék és ez így jó, hogy egy kicsit a külső környezetet, tehát a napszemüveget, az emberi arc egy kevés részét és magukat a barátokat látjuk itt. Ami számomra ebben a tükröződésben, mint varázstükörben igazán érdekes az a fotózó hölgy melletti és az integető fiú melletti megbúvó fagylaltot nyaló látogató, vagy barát, aki ott betekint. Azt én most nem fogom tudni megmondani, hogy mit kellett volna itt a napszemüveggel és a tükröződéssel tenni, hogy ez még érdekesebb legyen, de folyamatosan odafókuszál a szem. Ugyanakkor azt tudnám javasolni, hogy a szemüvegek, vagy a tükröződések lehetőségei ott vannak, érdemes evvel játszani, érdemes evvel egy kicsit tovább foglalkozni. Bence szemüvege megvan, Bencével lehet beszélni, és ezekkel a tükröződő felületekkel tovább lehet foglalkozni, de a két disznó az megvan. (szőke)
értékelés:

Anya, félek!

Nagyon szeretem ezt a képet és nagyon sír a szívem, hogy ez a gyönyörűséges pillanat, még hogyha fájdalommal is teli, ez nem látható egészen jól. Nagyon sajnálom, hogy ez az acélrúd, vagy valamilyen kapaszkodó, ez kitakarja a kislány arcát, bal szemét. Nagyon jó lenne, vagy jó lett volna, hogyha ez egy kevéssel jobbra húzódik és akkor ez egy tökéletes kép, de az egy disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Gyász

Nagyon köszönöm Gerlei Gábornak ezt az üzenetét, de nem tudom elfogadni. És elsősorban azért nem – értem, hogy a fényjátékokkal is dolgozik – amit talán már többször próbáltam üzenni, hogy bizonyos képzőművészeti alkotások, amelyek más alkotóknak a munkái, véleményem szerint, hogyha a fotográfia világába belekerülnek, akkor még mindig kell valamilyen lépcső, valamilyen generálás, amitől erősebb tud lenni a fénykép és megtalálja a saját nyelvét, minthogy egyszerűen két erdélyi fafaragást lefotografáljon. Az én véleményem az, hogy itt két számomra nagyon szimpatikus és nagyon szerethető szobor van kint a külső térben lefotografálva. Én visszaadnám a 25-ös lecke tisztelet, búcsúzás, gyászt és várnám a Gábortól erre a következő képet. (szőke)

összetartó párhuzamosok

Nagyon érdekes, és jó lenne ez az anyag, szerintem akkor is megállná helyét, hogyha ez a fakorlát, vagy ez a korlátrész nem lenne ott védekező eszközként. A sematikus háttér, ami az előző helyzetekben is látható volt kellően diszkrét ahhoz, hogy a Kati alkata, ruházata, cipője, tekintete tudjon mesélni, működni felénk. Én most igazából a korlátot - hiába hozza ezt a perspektívát - nem érzem olyan nagyon fontosnak, inkább azt mondom, hogy zavaró, mert nem tudok eléggé a modellre figyelni. Két disznót adnék és esetleg az egész alakos portrét javasolnám, hogy Kati ismételje, ha lehet. (szőke)
értékelés:

Képregény

Rögtön az elején mondanám, hogy nagyon szeretem ezt a New York-i hangulatú pop artos és kicsit vad, de nagyon szerethető képsort Ádámról. És most visszautalnék az Ádám szobabelsőben készített képére, hogy – és itt akkor Ádámnak lenne egy üzenet Banditól – Ádám, ha ilyen képeket és ilyen képsorokat és ilyen asszociációkat tudsz csinálni, akkor megkérdezem, hogy ott a Vége a gyerekkornak, vagy nem tudom mi volt a címe, ott mért nincs ugyanilyen szintre, ugyanilyen minőségre emelve Ádám története? Ha tudsz mesélni, és ha ki tudsz találni ilyesmit, akkor tessék a többi képet is ugyanilyen erőbedobással elkészíteni. (szőke)
értékelés:

Föld felett, majd föld alatt

Vidd hírül a túlélőknek, hogy van még ennél is lejjebb!

Én nem fogadom el a 25-ös leckére ezt a házi feladatot. Nem elsősorban azért, mert itt egy halott madár van, ha jól látom a metrólépcső lejárón, hanem alapvetően úgy érzem, hogy ennek a képnek a színtana, vagy fényrendszere – bár én tudom, hogy ezek a márványkövek, vagy ezek a márványlapok ilyen kékes-szürkék, az oldalfal az ilyen okkeres csontszín keveredett és aztán ez a kórházi sárga kicsit aranyba hajlóan megjelenik ott középen -, de én úgy érzem, hogy igazából maga a kép nincs kellő költőiséggel elemelve azon túl, hogy szimmetrikusan egy állattetem középre van helyezve. Azt mondanám, hogyha valamilyenfajta verssel, valamilyen képköltészettel foglalkozunk, érdemes lenne még egy picit ezt megemelni. Én ezt ismétlésre visszaadnám. (szőke)