Szakkör | Page 623 | Látszótér

perfect natur

Fejet hajtok Camilla képe előtt és azt mondom, hogy erről a képről én is ezt gondolom. Nagyon jó az az akár ösztönös megérzés, hogy a háttérben lévő rudak vagy szerszámok, vagy faágak - nem lehet tudni mi, mert életlenben van hagyva - ilyen érdekesen tartanak össze egy pontba. Miközben ez a nagyon szép kezdődő virágforma, talán bodza, nem tudom megállapítani, egy lefelé hajló háromszög, egy élére állított háromszög motívumot jeleznek. Tehát amíg a háttérben egy talpára állított háromszögforma sejlik, az előtérben pont ennek a fordítottja, ami a háttér-előtér viszonyban az életlen és az éles kapcsolatában is a fénytani különbözőségek miatt is egy folyamatos mozgás forgást hoznak létre. Én egy nagyon finom, jó munkának tartom ezt a képet. Talán itt a virág tartórésze, az az ág, talán evvel lehetett volna valamit parányi módon kezdeni, ezt azonban nem tudom megmondani, hogy azt ki kellett volna takarni, vagy mit lehetett volna csinálni avval a növényszárral. De egy jó munkának gondolom, három disznó. (szőke)
értékelés:

Tanulmány

Nagyon szépek azok a ritmusok, amelyet a Mariann a kép jobb fölső részén a váll, nyak, kulcscsont, csuklyásizom mögötti háttérrel és ugyanez reciprokaként baloldalon nyak, csuklyásizom, váll háttérrel játszik - a klasszikus képzőművészetben, a portréfestészetben ezt nagyon sokszor látjuk. A sötét háttér tehát jobbról, az oldalról megvilágított nyak fényei, a fejbiccentő izommal, talán oda egy picit több fény mehetett volna. A baloldali árnyékban tartott nyakrész és a mögötte picit világosabb szürkés háttér, ennek a négyes ritmusa ez nagyon szépen jelen van. Érdekes, ahogyan ezt így egy teljesen klasszikus tanulmánynak tekinthetjük és emiatt, mondjuk például a portré, az arc erről a fél alakról lemarad. Ez itt nem gond. Sőt, inkább azt mondanám, hogy mindaz, ami a két váll viszonylatában látható, a két vállforma, a két vállív az nagyon is jót tett volna ennek a képnek. Nem kellett volna itt félni attól, hogy mondjuk ez egy elnyújtott, hosszúkás, panorámaszerű kép, ugyanígy megtartva diszkréten a mellkas alsó vonalánál való keretezést, de mind a két oldalon meghagyva a váll, karok íveit, azt esetleg megtartani. Ez úgy egy panno-szerű üzenet lett volna. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy a 30-as lecke akt házi feladatra megvan a két disznó. (szőke)
értékelés:

Ha megfárad...

Nagyon izgalmas, hogy az épületfal, a régi ajtó melletti falforma, az mintegy képkeret maradék jobbról végig párhuzamosan fut a valódi képkerettel és baloldalról pedig ez a leomlott vakolatrész mintegy ilyen színházi díszlet a kapcsolóval együtt baloldalon külön életet él, az ajtó elé pedig egy szék elhelyezve, amin már nem ül ott az aki esetleg ezen a régi ajtón ki szokott jönni és figyeli a külvilágot. Ezt egy jó ritmusú, jól komponált képnek gondolom. Talán egy picit az ajtó árnyékban tartott deszka sötétjei túl sötétek, ezért elveszik belőlük a részlet. Ez lehet annak az eredménye is, hogy a külső falfelületre és a belső értékre egyszerre mért fényt a kamera és így egy kicsit a kép fölső részénél az ajtó felületei feketén elégnek. Talán erre egy picit lehetett volna ügyelni, de nagyon jó irányú kép az, amit látunk. (szőke)
értékelés:

12:05
Andris megérkezésének pillanata. Ritkán látom. 22:35-kor indult haza. Hangulatos 10 és fél órát töltöttünk el.

Nyilván itt van egy barát és barát közötti viszony, amely sokszor a fiatalok között valamilyen extrém gesztussal jelenik meg. Ugye itt egy ilyen manó figura mackó fölsőben és ilyen skótkockás nadrágban, mintegy eléugorva a kamerának ad egy üzenetet, amit látunk. Ugyanakkor amilyen térben ez elhelyeződik, az utca kerítései, a háttérben traktor, az előtérben itt egy picit sejthetően egy bicikli, gyümölcsfák és kerítés, tehát egy olyanfajta vidéki környezet, ami szerintem nagyon fontos háttere ennek a gesztusnak, ennek a gegnek. Annak örülök, hogy az előtérben a „frédi-béni” kerítés és ez a hántolt faoszlop ez szegélyezi a képet. Ugyanakkor egy picit, ha meg lehetett volna oldani, ha úgyis haverok vagytok, énnekem úgy tűnik, hogy ez a gesztus, elég sokszor használt gesztus, megismételtettem volna a modellel úgy, hogy a jobboldali kézfej, vagy akár ez a nagyon is szerethető skótkockás nadrág is talán látszódjék a képen egy picit hátrébb, a középtérbe emelve a modellt. De az iránynak megfelelőnek tartom azt, hogy egy ilyen kis geg készül el a 4-es leckére, a kettő disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Cipőm arcai, azaz én és megviselt őméltósága

Szegényt már kissé lejártam.

Viktória nem most küldi először be a munkáit és annak nagyon örülök, hogy egy hosszú képsor, tulajdonképpen, mint egy ilyen, a régi mozgóvilágból, egy ilyen szoció jelennek meg itt a képek a talajról, a ruháról és a cipőről, ugye folyamatosan a fotós szeme felől, tehát saját magát fotózva. Ez egy nagyon jó kis karcolat, aminek azért örülök, mert Viktória magától tért vissza az első leckéhez és az önvizsgálat itt egy elég pontos aláírást közöl felénk, amiből nagyon sok mindent meg lehet róla tudni. És én ezt a képsort nagyon szeretem. Van egyfajta fókuszálás is, ahogy egyre távolabbról közelítünk és a végén egész közel vagyunk a cipőfűző nélküli, farmerszerű kis szerkezethez, amely tulajdonképpen olyasmi, mintha Bach Viktória egy picit beengedne az ő saját, privát világába. Én ezt egy három citromdisznós képnek értékelem. (szőke)
értékelés:

anyajegy
május első vasárnapja...

Egy tulajdonképpen képsort látunk, és mint ilyet én az ünnep fogalmából, bár a történet kibontódni látszik, ugye itt az első képen, hátha akupresszőrnél volnánk, akkor a vastagbél 4-es pont akupresszúrás pontjára elhelyezve a hüvelykujj és a mellette lévő ujj közé egy szem rajzolata van elhelyezve. Itt nyilván a tekintetet szimbolizálja ez. Majd a következő képen egy kis szív van egy testfelületen fölrajzolva, és aztán valamilyen kis szatirikus éllel az utolsó képen egy ökölbeszorított kéz, ahol az ujjakra az „anya” szó van ráhelyezve. Én ezt inkább képriportnak gondolnám. Ugyanakkor, ha önálló értékként kellene kezelnem a képeket, akkor lenne vele azért problémám, mert például az utolsó képnél is az „anya” felirat, én úgy gondolom, hogy az alkotó szempontjából is, mint üzenet, fontos - ha ez egy valamilyen szimbólum, vagy valamilyen üzenetcsomag, tehát az „a” betű, az „ny” betű ipszilonja, vagy az utolsó „a” betű is fontos, hogy a néző számára érthető legyen. És ha ez nem jól látszik, márpedig az utolsó képbe belevágódik a kép széle, az anya „a” betűje, az utolsó „a” betűje pedig csak sejthető, ha erre nem tudunk ügyelni, akkor ezek a gegek, ezek a szimbólumok – mert itt három szimbolikus sorral dolgozik az alkotó - akkor nem fogják tudni 100 százalékosan közvetíteni az üzenetet. Márpedig úgy tűnik ebből a három képsorból, hogy az alkotó számára nagyon fontos, hogy az üzenet eljusson a nézőhöz. Nekem a színvilága is kérdéses, hogy ez a mályvás-rózsaszínes hangulat, ez vajon mit szimbolizál. De én mindenféleképp ezt egy képriport kategóriában tudnám értelmezni, nem negligálva azt, hogy Daninak az ünnepre érkezett ez az asszociációja. A hozzáállást nagyon jónak tartom, ugyanakkor én úgy érzem, hogy egy kicsit precízebben kellene az alkotási folyamatokat kezelnie. Én erre egy disznót adnék. (szőke)
értékelés:

Lapozz!

Itt tulajdonképpen a perspektívával dolgozik az alkotó, a fény-árnyék ellentétével és egy átlós kompozícióval is, mert ugye a talán régi albumkönyv lapjai egy balról jobbra haladó, lentről fölfelé működő ferde tengelyt is létrehoznak a képen, ahol a lapok árnyékban lévő felülete és az oldalvilágítás miatt szépen csíkozódó felső felületei találkoznak. Mindenféleképp itt egy ritmusjátékot kell feltételeznünk, egy ritmustanulmányt, és mint tanulmányt, én ezt egy nagyon jó kis munkának gondolom. Bár a könyv gerinc része, ahol összetalálkoznak ezek a ferde tengelyek, jó lenne, ha egy picit az megjelenne, egy picit a kompozíció még többet lett volna mérlegelve, de mint tanulmány önmagában a kép megállja a helyét. Talán a 27-es lecke rezonancia szimbolikus fogalmával egy picit többet kéne foglalkozni. Úgy érzem, hogy Mariannban az eddigi munkái alapján is több van, és talán nem egy könnyű, laza csuklómozdulattal kellene megoldani egy ilyen magas pontszámú házi feladatot. (szőke)
értékelés:

Élet

A híres motívumok, ugye itt egy népművészeti tárgyat, egy varrottast, egy terítőt látunk felülnézetben, tehát szinte ennek a használati tárgynak a geometriája az, ami itt elsősorban ebben a négyzet alapú képben megjelenik. A virágmotívumokon túl, mert hogy ezek virágmotívumok, ezek a varrottasok, konkrétan is megjelenik a virág, mint motívum, ugye talán felülnézetben itt egy virágváza, amelyben zöld levelek, levélszárak és virágok díszlenek, ezeknek az erős zöldjei, ugyanakkor a varrottas textíliának az erős vörösei, amelyek árnyékukkal, szürke árnyékokkal és fehérrel keverednek, ezeknek a ritmikája élteti, működteti elsősorban ezt a képet, és minden tekintetben egy dinamikus rendszernek kell elfogadni mindezt a színvilág miatt. Erről többször beszéltünk az Estiskolán, hogy a vörös-szürke, a vörös és zöld kapcsolatai, azok mindig, minden helyzetben valamilyen dinamizálást hoznak létre. Lakókörnyezetben az egész biztos, hogyha lakásbelsőket festünk vörössel, akkor az csak egy olyan terem lehet, ahol mindenféleképp azt szeretnénk elérni, hogy az odaérkezők folyamatosan valamilyen dinamikus szituációban legyenek ott jelen. Táncterem, vagy valamilyen tárgyalóterem, ahol folyamatos párbeszédekre vágyunk. Ez a kép sem nyugalmat, hanem egy egyfolytában működő dinamizmust jelöl, egy életigenlést. (szőke)
értékelés:

Gondolatok burokban, szívből, Tisztelettel Balla Demeternek.

Az egész képnek, amelyen valamilyen fém és textil keverékű tárgy egy szobabelsőben a formái látszanak, nyilván a régies hangulatot idéző formavilága hozhatja akár Makk Károly filmjeit, filmjének világát, vagy Fábri Zoltán Ötödik pecsét című filmjét. Itt elsősorban a szobabelső miatti felső világítás, amely ezt a tárgyat megvilágítja, a háttér félhomályban tartott rendszere és az, hogy ezen a középen lógó tárgyon található meg az élesség ez hoz egy intim, belső, szemérmes világot. A monokróm hatás is, amelyben a barnás sötétek működnek a háttér különösen egységesen tartva ebben a szürkületben, ez is hozza ezt a szerethetőséget, ezt a megnyugvást, amely nyilván a Camilla részéről a 33-as leckére egyfajta tisztelgésként, vagy üzenetként működik. Érteném talán ezt az utolsó részt úgy is, hogy a tisztelet szó, ami ebben a 33-as leckében megjelenik, az nyilván hoz valamilyenfajta melankóliát, valamilyenfajta lassulást, és attól, hogy ez a kép nem expresszív, nem dinamikus, nem vibráló sem kompozíciójában, sem színeiben, ez okozhatja a kapcsolódást az előbb említettekhez, a melankóliához, a meditációhoz. Úgy gondolom, hogy ez egy jó megközelítése ennek a házi feladatnak, három disznó. (szőke)
értékelés:

Még nem nőttem ki belőle
Képregények, de azért könyvet is szoktam.

Általában a német gyermekvédelmi újságok, vagy olyan családcentrikus szállodák hirdetési fotóját látjuk itt, ahol gyakorlatilag minden szín beszél, nagyon erőteljesen. Gondolok itt a hullahopp karikákra, a macikra és a könyvekre. Ebben a színvilágban egy szobabelsőt látunk egy beállított helyzetben - én úgy gondolom, hogyha ez egy fikciós, tehát tulajdonképpen egy játékos szituáció, gondolva itt Ádám szépen egymásra helyezett lábaira, papuccsal együtt való lefekvésre, a kis könyöklő fejre - általában a régi fényképalbumokban lehet ilyen beállításokat látni - a modell elhelyezése az nem tud 100 százalékosan uralkodni a képen, mert ezen a képen egy félbevágott pozdorjabútor, lemezek, könyvek és egy csomó apróság is megjelenik. Kicsit rendezetlen a kép színvilága és a kép formavilága is, amelybe tulajdonképpen csak 1:6 arányban van meg a szereplő. Ráadásul a szereplő testkódja is takarva van ennek a számomra kiolvashatatlan, valamilyen rock, vagy valamilyen zenei album által, amely a kezet, a jobboldali kéz alkarjának a fényeit, formáit kitakarja. Én ezt a képet egy kicsit rendezetlennek tartom. Én azt gondolom, hogy a 16-os lecke gyermekkor házi feladat - pont azért, mert az Ádámtól már nagyon jó dolgokat láttunk – egy könnyű megoldása. Én ezt visszaadnám ismétlésre az Ádámnak és várom a következő megoldást. (szőke)

Hajnal a határon

A 70-es, 80-as években nagyon kedvelt téma volt a vasút, az elutazás, a vasúti sínek, a táj a vasút kapcsolata naplementében, napfelkeltében, ellenfényben, elsuhanva, stb., stb. Ezen az úton, ezen az alkotói úton készült el az Ágnes képe is. Igazából azt kell, hogy mondjam, hogy most, így első nézetre nem nagyon tud a kép túllépni azon a szimbolikán, hogy lemenő vagy felkelő Nap, csillogó vasúti sínek, táj, vagy elment, vagy megérkezett a vonat. Én úgy érzem, hogy abban a fajta személyességben, melyben Bartos Ágnes - mivel már régóta látjuk a képeit -, munkái mozognak ezt én most nem érzem olyan súlypontosnak, különösen nem úgy, hogy a 24-es leckénél tartunk. Én úgy gondolom, hogy anélkül, hogy meg szeretném bántani az Ágnest, hogy most egy kicsit blattolva van ez a házi feladat, és beérkezett egy kép, aminél az Ágnes szerintem többet tud. Ezt a képet visszaadnám ismétlésre, és nem adnék citromdisznót. (szőke)

menekülő mad max
"Egy kis patak mindig rohant, s közben csak énekelt....
Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom, még a jóbarátoktól sem búcsúzom."

A cipő

Tulajdonképpen egy olyan képet látunk, aminél valahogy az az érzés is megmarad az emberben, hogy akár ez egy álló formátumú kép is lehetne. Két cipőformát, agyonhasznált sportcipőformát látunk, ahol igazából a főszerep a cipőfűzőé, vagy a cipőfűzőhöz kapcsolódó kis felületeké. Tulajdonképpen ez valamilyen részlettanulmánynak tekinthető. Önmagában a fotó, mint egy textiltanulmány a természetben az elfogadható. Én visszaadnám ismétlésre a képet és erre a képre maximum egy disznót tudok adni. (szőke)
értékelés:

Fábián Bea filmben mutatja meg, hogy milyen is volt a patakmeder takarítás harmadik napja, ahogy ő látta. Még egyszer nagyon köszönjük mindenkinek, aki ott volt és segített.

Portré
Rosszul beállított zársebesség, rekesz, és ISO. Hibát hibára halmozva született meg ez a kép, ami egy jó portrénak indult.

A hiba leckénél egy olyan hármas felállítást alkalmaztunk, amikor azt mondtuk, hogy a hiba megjelenése a képzőművészetben tulajdonképpen úgy fogalmazható meg, hogy vannak olyan hibák, amik tőlünk függetlenül keletkeznek, vannak olyan hibák, amiket tudatosan komponálunk és vannak úgymond a rontott képek. És ugye ezekből minket igazándiból azok az események érdekelnek, vagy azok az események izgatnak, amelyeknél a hiba, mint egy új szervező erő jelenik meg a képen, tulajdonképpen plusz értéket hordozva épül be a kép egyébként is meglévő struktúrájába. Ezeknél a helyzeteknél nagyon fontos a kompozíció szerepe, mert a kompozíció az, ami tulajdonképpen legitimálja, igazolja a kép létét, azt, hogy ez a kép a nagyközönség számára is bemutatásra kerül. Ennél a képnél kapunk egy leiratot, hogy tulajdonképpen mi is az ami itt történik és hogy jött létre maga ez a megoldás. Hogyha próbáljuk értelmezni a hiba nélkül ezt a fajta képi üzenetet, tehát megpróbáljuk elképzelni azt, hogy mi lett volna ha, akkor látunk egy portrét, egy félprofilos portrét. Igazándiból azt kell, hogy mondjam, hogy, bár nehezen megállapítható ennél a képnél, hogy mi is lett volna az eredeti gesztus, ami az üzenetnek az esszenciája, de hát azért valamennyit ebből tudunk érzékelni, és abban nem vagyok 100 százalékig biztos, hogyha ez a kép úgymond nem romlik el, akkor ez valóban egy erős portré lett volna. Azáltal, hogy egy hosszú expozíciós idő jött létre és ezért a bemozdulással tulajdonképpen egy ilyen függöny mögül, egy ilyen kendő mögül, fátyol mögül tekintünk rá erre a portréra, ez igenis jót tett ennek a képnek. Azért, mert olyan új formákat, olyan új folthatásokat hozott a képbe amik izgalmassá, mozgalmassá teszik ezt a kompozíciót, miközben azokat a jelzéseket, amik igazándiból nem biztos, hogy nagyon erősek lettek volna önmagukban, azokat jótékonyan elfödi valamilyen fátyolszerű ecsetvonással lágyítja a néző számára. Tehát azt gondolom, hogy ez egy jó történetté állt össze. Nyilvánvaló, hogy ezek a helyzetek megközelíthetőek lennének onnan is, ezek a hosszú expozíciós helyzetek, hogy tudatosan alkalmazzuk ezt a magunk fotográfiai munkájában. Tehát én azt tudom mondani, hogy ez jelen pillanatban egy három disznós megoldás, ugyanakkor arra kérném a Mariannt, hogy próbálja meg ezt kicsit tanulmányként is felfogni és a tanulmány jellegéből adódóan a hosszú expozícióval mint lehetőséggel próbáljon meg valamit kezdeni, mert ezek igenis fontos fényképészeti eszközök és ezeket az eszközöket lehet tudatosan is használni. Én azt gondolom, hogy talán ez az amit erről a képről fontosnak tarthatok elmondani. (szőke-hegyi)
értékelés: