Nagyon örülök, hogy a Zoltán dolgozik a csendélettel, foglalkozik vele, világít. Ugye ez a régi-régi könyv külön kap egy fényértéket, talán a fölötte lévő lámpa, vagy valami, ami ezt még megvilágítja. Nem a gyertya az elsősorban irányadó. Itt a gyertya nem 100 százalékosan főszereplője ennek a képnek, bár kompozícióban az asszimetrikus kompozícióban fontos helyre van helyezve, hanem még külön világításokat is kapunk, bizonyítéka ennek a szék háttérben lévő árnyéka. Én úgy gondolom, hogy mivel, tehát egy plusz fényforrást is használ az alkotó, és ebből a környezet megjelenik a háttérben, talán egy picit a szék mögött kellett volna valamilyen drapériát, felületet elhelyezni ahhoz, hogy ne érezzük azt, hogy a kép alsó harmada szépen ritmikailag is jól megoldott. Bár ezeknél a fajta csendélet munkáknál, festményeknél a könyvnek ez a szárnyaló formája, amelynek az egyik felét látjuk itt ahogy a könyv ki van nyitva, a másik felét pedig a pohár szára és a vörösboros butella széle kitakarja, ott még egy picit lehetett volna játszani. Ugyanakkor a fölső kétharmadban, elsősorban a baloldali résznél úgy érzem, hogy nem nagyon tudott az alkotó mit kezdeni ezzel a háttérrel. Tehát én ezt jónak tartom ezt a képet. Érdekes ez a zöld világ, amivel fedve van az egész kép. Kettő disznót gondolok és remélem, hogy próbálkozik még a Zoltán ugye a csendélet feladataival, mert az látszik, hogy örömet talál benne. Pontosítani kéne. Például önmaga felé elsősorban azt, hogyha készítek egy csendéletet azon túl, hogy szeretem ezt, mi még az a plusz üzenet, ami csak rajtam keresztül tud átáramlani a nézők felé, és hogy ez a képemen meglelhető legyen. (szőke)
értékelés:

Fekete-fehér képet látunk. Ennél a képnél én azt sejtem, hogy a Mariann részvétele a 6. táborban, ahol világítástechnikával foglalkoztunk nagyon is érzékelhető. Sokat gondolkodik, sokat foglalkozik most már a fénnyel és nagyon jó kis részletmegfigyelések láthatók itt a Hét törpe családjában, akár itt a jobbszélen látható kis stampedlis pohár, vagy a két különböző formájú kristálypohár. Különböző karaktereket választ, ezeket tengelybe rendezi és egy drapériahátteret használ. A drapériaháttéren lévő árnyékok eléggé határozottan geometriát hoznak létre. Sajnos a középső gyűrődés azért a pont középre helyezett kristálypohár hátterébe egy furcsa szürke tónusfoltot hoz be, amitől a pohárnak a ragyogásai és a pohárnak a tükröződései, ez a legmagasabb pohár, amiről beszélek, egy kicsit zavarossá válnak. Én nagyon kérdésesnek tartom azt, hogy a kólás pohár, mint szintén egy olyan elem, amin a fényjátékok megfigyelhetőek, nem vagyok 100 százalékig biztos, hogy beleillik ebbe a sorba. Azért nem, mert a coca-cola felirata, a coca-cola szociológiája, az egy teljesen más vonulatot visz bele a képbe. Ennek a képnek meg kell tudnia állnia a maga lábán úgy, ahogy a fénytani és a formai játékok megjelennek a poharakon. És énszerintem nem szükségeltetik külön még egy valamilyen geg ebbe az egész történésbe. Azért a kólás pohárra gondolom mindezt, mert nagyjából a többi pohárnál a ragyogások, csillogások azok uralkodóak és nem kapnak külön még egy valamilyen verbális hangsúlyt. Tehát én egy jó iránynak tartom amit a Mariann ezzel az üzenettel létrehozott, de azt mondanám, hiszen a poharak rendelkezésre állnak, a drapéria rendelkezésre áll, a fények rendelkezésre állnak, hogy még egy kicsit dolgozni kéne ezzel a képlettel. Akár úgy, hogyha ezeket a poharakat személyeknek, személyiségeknek tekintjük, lehet, hogy valaki ebből a katonás rendből egy picit előbb léphetne, rosszalkodhatna. És hogy ne csak a kólás pohár tegye ezt a maga formai világával, hanem a képtani rendszer is hozhassa ezt a családcentrikusságot. Tehát én adnék egy disznót erre a képre és javasolnám, hogy még egy picit dolgozzon a Mariann, próbáljon ezekből még változatokat létrehozni. (szőke)
értékelés:

Egy fekvő formátumú képen majdnem hogy azt mondhatjuk makró felvételt látunk. Ez a makró felvétel teszi azt lehetővé, hogy a kamera felé behajló, kinyíló virágsor szép lila szirmai élesek és közel vannak hozzánk, és a hosszú hengerfelületen lévő további kis virágbimbók azok már életlenek és egészen távolinak tűnnek a virágszáron lévő többi virágformák. És ez aztán az egész kertre, és a kertben lévő más kis fehérszirmú, sárgaközepű virágocskákra is érvényes. Ebből az következik, hogy egy erős előtér és egy háttérfelület egy életlenben tartott háttérfelület, amely foltjaiban, folthatásaiban él meg, színfoltjaiban, mint egy expresszionista festményfelület adja a hátteret, mint egy szőnyeg háttér, amelyre mostani érzet szerint szinte ráapplikálódik ez a két virágsziromforma. Így az mondható, hogy a háttereknek a kis körformái, pici festékritmusai nagyon jó, vidám hangulatot kölcsönöznek a képnek. És ez azért is nagyon fontos a Camilla munkáinál, mert ő elsősorban az elmélyülést, az elgondolkodást, ezen belül sokszor a drámát fogalmazza meg. És ez a képe az, amely annak ellenére, hogy nem vállal nagyot, nem különleges a kompozíciós rendje, mégis egy fellélegző, egy kitárulkozó színképlet. És én úgy gondolom, hogy ilyen értelemben a 18-as lecke nyár házi feladatra ez egy nagyon kellemes kis kép. És különösképp azért tartom fontosnak, mert Camillától érkezett egy ilyen nyitott üzenet. Kettő disznó. (szőke)
értékelés:

Nagyon érdekes, hogy mostanában több olyan kép van, amely a világ abszurd helyzeteit keresi, találja meg. Ez talán egy Barkas. Nekünk volt is egy ilyen barkaszoló produkciónk sok évvel ezelőtt az Egyetemi Színpadon. Tudjuk azt, hogy a KGST-nek egyik nagyon fontos eszköze a Barkas, barkaszolás és egy ilyet talált meg Ági, és ő a kis matrózblúzában mint egy ilyen kis emlékkép beleült és mosolyog felénk. Megint csak azt mondom, mintha egy Sörgyári Capriccio-ból, vagy más cseh filmekből, Egy szöszi szerelmei-ből kandikálna itt ki felénk. És ez jó, én ezt fontosnak tartom, hogy van egy ilyen ironikus önportré, amely természetesen nem csak ironikus, hanem önironikus is. Úgyhogy én azt mondom, hogy megvan rá a három disznó. (szőke)
értékelés:

Emlékek, töredékek, kollázsok, minden, ami a múltból, a megélt popkultúrából maradékként meglelhetőek, az emberek számára, azok számára az alkotó, befogadó típusú emberek számára, melyek sokat éltek meg életkoruk ellenére a világból és sokfelé mozogtak, sok társadalmi eseménnyel találkoztak. Nyilvánvalóan időnként egy-egy olyan pillanatban, amelyben a magány segíthet, összegzésekre van szükség. Itt, ezen a képen is pici, finom, szemérmes szimbólumokkal Che Guevara portréjával, sapkáján elhelyezett szimbólummal, Camilla arcával és egy összekent, összemaszatolt régi felülettel, talán egy szobasarokban, ahova éppen csak belelóg egy selyemsál rojtjainak széle egy kollázst látunk itt, és mint egy ilyet, igazából el kell tudni fogadni. Egyetlenegy kérdésem van, hogy a négyes lecke barátom kategóriájában ugyanakkor itt a pozícionálás maga Camilla arca és nem Che Guevara. Tehát, ha ilyen értelemben akarom a képet befogadni, akkor valójában ennek a képnek az lehet az üzenete, hogy Camillának Camilla a barátja? Egy múltbeli arc, egy múltbeli történés, és valójában most ez 2009-ben azért kérdés, mert ez a múltbeli történet, vagy barátság ez most szétszakítódott? Sok mindent elindít ez, de nem tudom, hogy ugyanakkor a kép kapcsán, a kép elkészülte kapcsán tudatos volt e az ilyesfajta pozícionálás, de megvan a kettő disznó. (szőke)
értékelés:

Egy korty nőiességet.

Szilvi előző képe is tulajdonképpen egy kvázi műtermi beállítás volt tárgyakkal. Nyilvánvalóan a műtermi beállításoknál az ember igyekszik időt hagyni magának a képi átgondolásra, a kompozíciókra. Egy 100 százalékosan középre komponált obeliszk-szerű, posztamens-szerű üzenet, fölhasználva a pohárban torzuló tükröződéseket és a kicsit mór stílushoz, vagy orientalista hangulathoz használt drapéria, varrott drapéria meleg színformáit, amelyek egészen extrém módon tükröződnek a pohár belső pezsgő felületében. Egyszerre a nőiség és egyszerre a férfiasság szimbólumai jelennek meg ezekben a látszólag egyszerű formákban azért, mert a formavilág, erről már beszéltünk sokszor az Estiskolán régebben képek kapcsán, nagyon is hordoz különböző pólus üzeneteket. Az a képben a megdöbbentő, hogy egyszerre nagyon is erotikus, nagyon is jelen van benne a női- és jelen van benne a férfivilág alapkérdése, ha csak a formák egymásból való kimetszéseit, az árnyékokat tekintjük, ugyanakkor azt szeretném mondani, hogy a kép, bár én ezt most nem fogom tudni 100 százalékosan megfejteni, egészét tekintve valamilyen oknál fogva számomra női kezet, női alkotói meglátást mutat. Én ezt a képet nagyon szeretem, háromdisznósnak gondolnám. (szőke)
értékelés: