Elemzés

Sándor, ez nekem inkább ilyen leltár fotó, amikor a múzeumi darabok között fényképezünk, és azt mondjuk, hogy II. századi maja ábrázolás Azték kincsek sorozat 2. Azért, mert kiragadtad a környezetéből, de beletetted egy színvilágba, ami szépen plasztikussá is teszi ezt az egészet, de olyan erős ez az üzenet, amit ez a szobor képvisel, hogy lerúg magáról minden mást. Ez nem azt jelenti, hogy ez a szobor nem megfotózható, de nem csendélet. Valamilyen érzelmi kötődésed biztos van ehhez a szoborhoz, és ha ezt erősíted föl és fogalmazod meg képileg, akkor meg fog születni az, amit keresel. Most ebben a képpárban ez nem történik meg. Értem a maszkulint, a feminint is, de most inkább ez egy vicces utalás lehetne akár a világvége őrületre, ami körülvett minket, akár ennek az újabb magyarázatára, hogy egy új világ indul el, szóval erre az egészre lehetne ez egy jó ritmus, de most, amit a képen látok, az nekem csendéletnek kevés, és arról sem vagyok teljesen meggyőzve, hogy tárgyfotónak ez működik. Van ez a szőnyeg háttér, amin van egy szobor, majd van egy kavics (ez önmagában rendben lenne), majd vannak ezek a kék gyurmák, amik nekem már sok, elvisznek engem ebből a hangulatból. Amíg csak a szobor meg a kavics van, addig még rendben van, addig van egy párhuzam, de ezek a kék hengerek nem jönnek nekem annyira be. (hegyi)

Laci, ahogy azt az előző elemzéseknél már mondtam, a karácsonyi üdvözleteket én nem fogom csillagozni, mert nem tartanám méltónak, én nagyon szépen köszönöm ezt, ez egy nagyon jó kis üzenet, talán érdemes lesz majd legközelebb azt a drótot kihagyni, mert az kicsit illúzióromboló, de a gömbben a tükröződés meg benne téged felfedezni viszont nagyon izgalmas és barátságos. Köszönöm szépen a többiek nevében is. (hegyi)

Azt hiszem, hogy itt az a helyzet, amit a leirat mond a képnél is problematika. A modell lehet, hogy türelmes, amíg te beállítod a gépet, megkeresed a nézőpontot, a fényeket is adjusztálod, ő ezt kivárja, csak a várakozástól az egész meg is fagy. Erre érdemes odafigyelni. Ha nem is mindig csípőből kell lőni egy portrénál, de érdemes valamilyen állványra föltenni a gépet, beszéltetni a modellt, kommunikálni vele, és akkor exponálni, amikor mi már látjuk, hogy a kép összeállt, de ő kellőképpen lazult és elvontuk a figyelmét erről a szituációról, hogy ő fotózva lesz. Egyébként a kép érdekes és az is, hogy ő miért néz a kép fölső sarka felé, ahonnan várunk valamit, hogy történjen, viszont a képkivágás kellően szűk, ez ellentmond annak, amit a tekintettel fölrajzolsz. Egyszerűbben fogalmazva: ha már fölfelé és kifelé néz a modell, akkor valamit oda nem ártana még hagyni, hogy legyen hova nézzen. Technikailag annyit tudnék hozzátenni, hogy a homloknál, a hajnál rendben van a világítás, az orrnál, szájnál, arcnál kicsit sok a fény. Ha elképzeled, hogy egy kicsit visszább veszel a fényen, akár utómunkában is lehetne ezen módosítani, akkor a test anyagszerűsége és az anatómiája jobban meg tud jelenni. Én most ezt egy egy csillagos portrénak gondolom, és mivel tudod azt, hogy a modelled türelmes, ezért érdemes lenne ezzel még foglalkozni. Visszautalnék egy kicsit az előző leckéidre, amit önportrénál elindítottál, jó lenne, ha nem hanyagolnád azt az első három leckét, mert ott elindítottál egy vonalat, aztán mintha megtorpantál volna, tehát érdemes lenne bátrabban nekifogni ennek az első leckesornak, mert amit ott tapasztalsz, majd a portréidnál fogod tudni alkalmazni. Egyébként egy kicsit nagyobb tempóra kellene kapcsolnunk, másrészt, jobb lenne, ha az önportrézásnál az egyszerű megoldások felé elindulva, de küldenél még képeket. Annál is inkább, mert ha majd benne vagyunk az önportrézásban, akkor fogod látni, hogy itt például tökösre kellett volna venni a képet, a gesztust és a fényeket, hangulatában olyan vadra, mint a te fekete portrédnál, hogy ellensúlyozd a befagyottság okán létrejövő lágyságot. (hegyi)
értékelés:

Pistám, ez egy nagyon érdekes kép, mert az ember első látásra nem tudja eldönteni, hogy milyen drótok vannak, és miért vannak ott, mit akarsz te ezzel mutatni. Aztán rájövünk, hogy ez egy hosszabb expozíció, és ezek valószínűleg a tűzből kipattanó szikráknak az útjai, és innentől kezdve egy nagyon érdekes boszorkányos képet kapunk. Szóval van ennek az egésznek egy nagyon furcsa húzása azzal együtt, hogy a hosszabb expozíció miatt a valóságérzetünk is át van verve és ez jót tesz ennek a képnek. A halászlét csak bemondásra hisszük el, hogy nem valami más állatot főzöl te abban a kondérban, de a megfigyelés tökéletes. Minden ünnep szakrális is, ha az az ünnep jó, és megvan itt ez a szakralitás, ez a fajta mese. Köszönöm szépen. De tudod mi zavar a képen? A röcögősre vágott fenyődeszka, az ott nem szép. (hegyi)
értékelés:

Azért vagyok bajban, mert megint ott a problémám, hogy a vízszintesek, a függőlegesek, a vonalak megint olyan furák, egy kicsit el van tekeredve ez az egész. Van egy kisember, aki mászkál a képen, nem tudom, hogy neki most mi a szerepe. Vannak ilyen primér megoldások, hogy megy oda a karácsonyfához, értem, de ez a része engem kevésbé érdekel, engem sokkal jobban érdekelne az, ami az ablakokban létrejövő tükröződés és a valóság viszonya. Azzal, hogy a gyerekkel le akarsz venni a lábamról, elédesíted az egészet. A gyerek nélkül ez egy izgalmas kép lenne. Ez most így egy csillag. (hegyi)
értékelés:

Elolvastam a kommentet, hogy ez most micsoda, és ott olvastam meglepetésszerűen, hogy ez egy kókuszdiónak a belseje. Régen volt a kezemben szétszedett kókuszdió, úgyhogy abszolút sikerült meghökkentened. Itt fölmerült kérdésnek, hogy mit lehetne ezzel kezdeni ahhoz, hogy esetleg ez még erősebb megfogalmazás lehessen. Egyrészt kevesebb fénnyel kellett volna dolgozni ahhoz, hogy ne égjen ki ennyire a kép középső vonala, másrészt pedig a kép megadja neked erre a választ: nézd meg a képhatárnál, hogy milyen gyönyörűen létrejönnek ezek a struktúrák, tehát ott már valami megtörténik. A kép fölső régiója meg a bal oldala abszolút izgalmas, aztán van egy középső, jobb oldali rész, ami túl van világítva. Itt ez a túlvilágítás a probléma, minden más működik. A leckemegoldás rendben van, a kivitelezés nem, én ezt visszaadom ismétlésre, akár utómunkára, ha ez megoldható, akár ismétlésként más világítási környezetben megoldva ezt az egészet. Ismétlés. (hegyi)

Főképp a második kép az, ami tökéletesen rendben lévő ismétlés, én az első képből is tudnék vágni úgy, hogy meglegyen ez a kép, de annak nagyon örülök, hogy Viki foglalkozik ezzel a leckével, és olvasta az elemzést, ha nem is reagált rá szóban még, de a képi reakciót mindenképpen elfogadom. Köszönöm szépen, erre most megadok három csillagot. (hegyi)
értékelés: