Elemzés

Csak egy nap...

Pistikém, hogy egyem azt a nyíló virágos lelkedet, kedvelem, ha kijön belőled az érző kanmadár, de azért élesnek kéne valahol lenni. Mert szép az, hogy sikerült úgy elkapni a kis bogarat, hogy az épp jó háttér előtt van, értékelem is ezt így két csillaggal, de azért nagyobbat ütne, ha lenne valami éles is. (hegyi)
értékelés:

Júlia nem akar a földön járni

Én ezt kedvelem, nem biztos hogy értem a vagonokat, de a mozgásra ez jó ötlet. Érdemes lenne ezt úgy is megcsinálni, hogy nincs ez a pufikabát, mert a mozgásnak a lényege, hogy a test jól körvonalazva látható lehessen. De megadom rá a 3 csillagot, viszont szeretnék ilyet látni úgy is, hogy nem csak az ugrás van megtervezve, de a környezet, a ruha és gesztus együttese is. (hegyi)
értékelés:

Kitti 2

Én itt sok mindent indokolatlannak érzek. Egyrészt mit keres ez a lány a mezőn ebben a csizmában? Mi ez a borzalmas hippi nadrág? Honnan kerül a fény az arcra? Szóval valahogy azt kell eldönteni egy képnél, ami embert ábrázol, hogy mi az a sztori, az az érzelmi megközelítés, amit általa meg akarsz mutatni. Mert ha nincs ilyen, akkor a fotóbeállítás tökölődése miatt a modell elkezd unatkozni, és ez rajta lesz a képen. Ezen felül érdemes határozottnak lenni, hogy a helyszín és sztori fedésben legyen a ruhával - vagy ha viccet akarunk, akkor lehet ez ellenpontozva is, akár drámai is lehet mondjuk egy nagyestélyi a mezőn, de az ilyen szerelések ledobják magukról a környezetet, és kilóg a lóláb, hogy nem természetes közegben lett lekapva a modell. (hegyi)

Kitti

Zoli, az egyik szemem nevet, a másik meg morog. Ugyanis egészen szép ez a kép, jegyezzük meg, hogy főleg a mellrésznél szépek és finomak a fények, ott és abban a sávban a szőrmén is, egy picit az arcra ráfért volna némi derítés, de ez még így elmegy. Ugyanakkor ami a kezekkel történik, az olyan mértékben disszonáns, annyira erőszakos és kemény, amit nem is igazán tudok mire vélni. Hideg volt? Vagy félt tőled? Mi az oka ennek a rejtett feszültségnek? Valami a középtónusokkal is történt, ott valahogy beszürkültünk, de mondom, jó lenne ez az irány, ha a kezekkel kezdtél volna valamit. Akár lágyan a mell alatt karba fonva, nem kapaszkodósan, csak úgy egymáson pihentetősen, szóval hogy ezt a merengő, várakozó hangulatot ne törje szét az, ahogy most kapaszkodik a modell az életszínvonalba. Hát így. (hegyi)
értékelés:

hátsó ablak

Ezt látom a konyhából.

Ha hozzáveszem a fim sávos tónushibáit, akkor ez végül is kompenzált kép, már ami a tömegelhelyezést illeti. Így most önmagában tetszetős, nem mondom, hogy letekeri a fejem, de végtére hát, megvan, mondjuk. Vagyis a hiba biztos az én készülékemben, de valahogy a dolog súlya nekem nem átütő. (hegyi)
értékelés:

Ramónának

Ez egy szép, nyugalmas pillanat, jó a gitár-növény, gitár-ember párhuzam, szeretetteli a kép. A formai megoldáshoz annyit mondhatok, hogy ha a fejből meghagyunk ennyit, annak lefelé a gitártestnél kell lennie tömegében ellenpontnak. Azaz a kép alsó régiójához jól jött volna még pár centi. Ha meg akarjuk az arányokat tartani, akkor mindez átformálható lehetne négyzetesre úgy, hogy a jobb oldalon a vállrészt vághatjuk. Ha lehet ismételni, az jó lenne, hogy lássuk mi lenne, ha. (hegyi)
értékelés:

Vizsgafilmnek készült, az volt a feladat, hogy cold open*-t készítsünk egy általunk forgatandó filmhez. Szabad téma és műfajválasztás volt, egyedül az 5 perces keretbe kellett beleférni. * "előzetes", cím előtti rész, ami felveti a film témáját, stílusát és alapvetően hangulatteremtő.

Azt gondolom, hogy a közösségünk történetének egyik, ha nem a legösszeszedettebb filmjét kaptuk, és akárhogy is volt a feladat, hogy főcím előtti összefoglalót csinálj, de ami született, így is működik, és azt mondom, érdemes lenne elgondolkodnod arról, hogy ebből készíts egy rövidfilmet. A szereplő hiteles, a környezet skandináv sztorimesélésre hajaz, az egész viszont nagyon magyar, a szó jó értelmében, épp annyira száraz, amennyire kell, és működnek az érzelmi pontok is. Köszönet, csillag, lecke, meg amit akarsz. Azt meg tudod, hisz beszéltünk róla, hogy ha lazázol, és magad sem veszed elég komolyan, akkor meg foglak verni. (hegyi) értékelés:

TÉR - (tél - tál) - SÁL

A cím eredetileg tér-sál lett volna, de hirtelen beugrott egy régi kedvenc szójátékom: juss el a tértől a sálig legrövidebb úton úgy, hogy mindig csak egy betűt változtass meg :) A kép Tatabányán készült, egy rekordot szeretett volna a város megdönteni (sikerült! - az ország leghosszabb sálja) A száz négyzetméternyi területet befedő sál kötésében az az alapítvány is részt vett, melynek évek óta tagja vagyok.

Én odavagyok ezekért a kezdeményezésekért, közösségformáló és nagy élmény. Úgyhogy mindenkinek gratulálok, aki ebben benne volt. A kép is jó, ha én csinálom, akkor onnan csinálom meg, ahol állnak az emberek, mert akkor az arányítás még jobban megtörténhet, azaz a sáltenger és az ember viszonya adná meg azt, hogy a néző mellbevágó erővel érezhesse, mennyi munka is volt ezt létrehozni. Nem tudom, mi lett a sál sorsa, ez a sztori amúgy megért volna egy dokumentáló sorozatot is. (hegyi)
értékelés:

Csobbanás

Nagy pacsálást rendeztünk egy paradicsommal, persze a végén úszott a konyha. A kép bridge géppel készült, tudatos próbálkozás volt, a felfröccsenő víz alakjára voltam kíváncsi.

Mariann, nem is tudod, mekkora öröm téged újra látni, bárcsak az aktivitásod is errefelé mutatna a facebookról, mert igen kevés hiányzik ahhoz, hogy egy nagy minőségi lépést tegyél felfelé (előre). De ehhez folyamatosabb jelenlét kellene és kommunikáció. Itt most az ötlet jó, és az is jó, hogy benne maradt a gyerek keze - de mindezt elő kell állítani úgy, hogy tudod hogy ez fog történni és mint egy karmester, helyére rendezed a taktusokat. Placcs, szuper, kisujj eltart, de mindez képhatáron belül! És nem árt, ha a környezet inspirálóbb. Kérek egy ismétlést. (hegyi)

Turista

Ágnes, ez a kép szinte tökéletes, de bosszantó, hogy azt a keveset, ami a tökéleteshez hiányzik, nem vetted észre, nevezetesen a bal szélen belógó táblát. Ha azt levágod, minden oké. De nem vágtad le. As is - mondja a művelt angol, ahogy találtam, úgy kapod. Nos, ezen kell változtatni Ágnes, mert ez a lépcső a következő, hogy ne talált kép szülessen, hanem tudatos munkafolyamat végterméke. (hegyi)
értékelés:

Macska és bicikli

avagy ami a kerékpáros feladatból kimaradt.

Ezt a két dolgot egy képre hoztad, de nem érzem azt a kohéziót, ami összekötné a cicát a bicajjal. Ő nem a kerékpárral van elfoglalva, hanem valami mással, és a képkivágat és kompozíció esztétikailag nem áll meg. Tömegelhelyezésben dől a mérleg a kerék felé, a macska ezt így nem tudja ellenpontozni. És hát a helyzet az, hogy ilyen elven lehetne ott felmosóvödör vagy kisszék is, miért épp kerékpár? Ez nem jelenti, hogy nincs létjogosultsága a kerékpárnak, de akkor azt formailag egyértelművé kell tenni. (hegyi)

Lábsztori

Lomos cucc: Diana F+ a masina, amit azért szeretek, mert bármilyen gondosan ragasztgatod le-ki-be kívül-belül a vázat, valahol juszt is fényt kap:) ez is rég lejárt 120-as rollfilmre készült. Tudatos a multiexpo.

Tökéletesen jó a hangulata a képnek, érződik a spontaneitás és az, hogy ott és akkor ez a társaság kiválóan érezhette magát. Ha csak ennyi lenne az elvárás egy fotóval szemben, akkor három csillag és pont. De azt kell mondjam, hogy az archaikus felé kacsintgató technika sem menti fel a dolgot a kompozíció és világítás feladata alól. Ha ugyanis elvonatkoztatok attól, ami ebben a cool, a buli jelleg, akkor azt látom, hogy egyrészt az egész csúszik balra, másrészt igen erősen szétkaszabolódik az árnyékok által. Gyönyörű részletek fedezhetőek fel, amiket azonban ezek a dolgok megzavarnak. A jobb felső rész a legszebb a lábak áttűnéseivel. Szóval ezt kéne valahogy egyenesbe hozni. (hegyi)

elsők

Első bútordarabok a lakásban.

Azt hiszem, egy lépés kimaradt. Ha ez egy költözés története, ha ez az első saját bútoroké, az első saját lakásé vagy szobáé, akkor így most ez távolságtartó nekem. Korrekt. De a korrektség kevés a képhez. Ahhoz, hogy ez egy lenyomat legyen, éreznem kell a hangulatod. Kérek ismétlést. Rendezz, Mazsi, kérlek rendezz! (hegyi)

gyermekkor

Mazsi, ezt nem úszod meg annyival, hogy szelektív feketébe teszed magad. Tessék ezt megcsinálni képben, ne legyél lusta arra, hogy ami a fejedben van, azt a valóságban és ne a szoftverrel oldjad meg. Ha jól értem a képet: adva van egy lány, aki már felnőtt kihívásokkal néz szembe (felnőtt környezet) de amikor megriad ettől, menekül a macihoz, a gyerekkorba, abba a boldog időbe, amikor nem kellett felelősnek lennie (mackó, gubbasztás). Nos, ennek most a környezet rendezetlensége ellentmond. Ahhoz, hogy a kontraszt meglegyen, nem a szelektív színezés kell (borzalom az, te is látod), hanem az, hogy te, a szereplő a maciddal, és a környezet formai, érzelmi kontrasztba kerülj. Tehát rendezni kell. Gondold végig, hogy a gombos szőnyeg mit sugall, adja-e a felnőtt ízt? Az ágy még valahogy igen, de a többi nem annyira. Szóval az a feladat, hogy találj egy olyan helyet, ami kellően felnőtt és rendezett, és ebbe kerülj bele te, aki visszavágyik. Szerintem így lehetne ezt megoldani. (hegyi)

Mama
Mama
Mama

Jelenet-képek egy kisfilmemből.

Bevallom, ezek így tanulmányok maximum, a film működik, de kiragadott képekkel a filmből legfeljebb odáig jutunk, hogy a fotó szerepét lenyomjuk a doku szerepre. Holott nem csak az. Az első kép érdekes lehetne, ha fotóban megcsinálnád. (hegyi)