ismét
Nagyon örülök, és nagyon köszönöm Erika azt, hogy komolyan vetted a kérést, és újból foglalkozol ezzel a képpel. Én erre most megadom a 3 csillagot, és ezután most elkezdek beszélni arról, hogy miért is fontos az, amit itt most látunk, mert nagyon finoman, de azért terelgeted a nézőt az értelmezésben úgy, hogy nem rágsz szájba dolgokat, magyarán hagyod azt, hogy a néző botorkáljon ebben a szobában, amit te, mint vezető kinyitottál a számára, és ő maga jusson el a maga végkövetkeztetéséig. Semmi nem véletlen. Nem véletlen a lábujjhegyre állított láb sem, a világítás sem, és az sem, ahogy a két karoddal tulajdonképpen feszíted magad a képen, mert az a két kar tónusban van, azért ezt itt tessék megfigyelni. Tehát, ez nem egy nyugalmas helyzet. Ha ez csak egy balett szituáció lenne, vagy egy táncra való felhívás, vagy magának a tánc örömének az ábrázolása, akkor nem így ábrázolta volna a szerző ezt a két kezet, merthogy megfogom a két lábamat, szépen odateszem a két kezemet, gyönyörű struktúrák jönnének létre. De valamiért ő fontosnak tartotta azt, hogy ez a két kéz a test előtt összekulcsolva szorítsa a két lábat. És ez nem csak a szeméremről szól, mert nyilvánvaló ez is egy fontos kérdés, hogy olyan dolgokat ne ábrázoljunk, amit nem akarunk megmutatni, ugyanakkor az óhatatlanul leolvasandó üzenet itt most, hogy van egy szégyen, vagy fájdalomérzet ebben az egészben. És én ezt fontosnak tartom, mert ha az ember hozzárakja a pipiskedő lábujjhoz, akkor nem akad meg azon a szinten, hogy akkor most ez egy táncos üzenet. És akkor választ kap arra, hogy miért is van lábujjhegyen. Azért, mert minél inkább magzat pózba, minél inkább elbújva akarja magát mutatni. Hogy mindez a földön történik a fal előtt egy lakótelepi lakásban, az szerintem még pluszban hozzáad ehhez az egészhez, mert nem teremt valamilyen elvont helyzetet, vagy valami nagyon furcsa lebegést ennek, nem misztifikálja túl. Még a világítással sem. Viszonylag egyszerű eszközökkel dolgozik, és ezekben az eszközökben keresi azokat a megoldásokat, amik az ő lelkiállapotát a legjobban tükrözik. Ezt fontosnak tartom azért elmondani, hogy ne akarjunk valami olyat erősíteni, ami nem biztos, hogy olyan erővel van jelen, viszont másról meg ne akarjunk nem tudomást venni. Fontosak ezek az üzenetek, a testbeszéd, mint olyan, nagyon fontos jelzéssel bír. Szerintem, az emberábrázolásnál ezek megkerülhetetlen dolgok. Előrébb vannak, mint a forma az, hogy a karunkkal, a lábunkkal, a testünkkel, a vállunkkal miket mutatunk. Köszönöm, 3 csillag, várom a folytatást Erika! (hegyi)
értékelés:
Kanalas adag
Csaba, légy szíves nézz utána annak, hogy a csendéletnek mik a kritériumai, mert ennek köze nincs a csendélethez, ez, ha akarom, egy tárgyfotó, vagy reklám, vagy illusztráció, de csendéletnek semmiképpen nem nevezném, mert itt semmi nem viszonyul semmihez. Nem jön létre semmilyen mese, vagy valamilyen tárgyi, formai ritmus abban az értelemben, ami a csendéletnél alap elvárás. Ugyanakkor a kép fontos és jó. Azért fontos, mert elkezdtél valamit, és a tónus, a világítás megtanulásában ez egy fontos iskola. Adok most erre 3 csillagot azért, mert egyébként a képet nem nézegetném túl sokáig, meg az sem nagyon érdekel, hogy hova sorolod, viszont az egy fontos dolog, hogy az ember találjon ki magának feladatokat, és azokat próbálja megoldani. Ezt én mindenféleképpen követendőnek tartom a többiek szempontjából is, tehát, ha mondhatok ilyet, akkor tessék menni Csaba után, és ezt megcsinálni, jó? Utána beszélhetünk arról, hogy milyen történet jön ki, meg hogy egyáltalán ezek alkalmasak-e arra, hogy történetet meséljenek, vagy túl szépek, vagy túl csináltak, mert ez mind érvényes és jogos kérdés lehet, de egyelőre én értékelem azt, hogy Csaba ezeket a feladatokat végzi magának, mert látszik az, hogy el akar jutni valahonnan valahová. És ez másképpen nem megy, úgyhogy Csaba, vedd úgy, hogy most nagyon meg vagy dicsérve, és utána tessék jó képeket csinálni, hajrá! (hegyi)
értékelés:
Ecset
Hát, ami az ecsetet illeti, szépen van ábrázolva, a nyele is, a króm is, bár a króm lebuktatja azt, hogy nem takarítottad le rendesen, mert ott látok én azért ujjlenyomatot, de ha műteremben tárgyat fotózunk, az egyik legfontosabb, és legidőtrablóbb dolog, hogy az oda nem illő ügyeket az ember eltakarítsa, ugyanez igaz arra a kis szőrszálra, ami kiáll. Ugyanakkor az a hamutartó, vagy nem tudom micsoda a háttérben, hát, ezt nem tudom értelmezni, hogy ez mi. Valószínűsítem, mert hát, mi másért került volna oda, hogy ez hozzá tartozik ehhez az ecsethez, tehát ez valami smink eszköz lehet, de ebből nem derül ki. Márpedig az, hogy egy ufó lebeg itt felettünk, ez így most nem olyan nagyon erős. Örülök annak, hogy foglalkozol ezzel, és remélem, hogy nem veszi el az a kedved, hogy én azt mondom, hogy tessék ismételni, értelmezhetővé tenni a dolgokat. A reklám, az alkalmazott fotográfia ilyen módon nem hagy kétséget, nem hagyhat kétséget, mert minden, ami az üzenet fókuszából kikerül, az tulajdonképpen elfecsérelt energia lesz, és a néző nem fog tudni vele azonosulni. Várom, hogy folytasd ezt az irányt. Ezt pedig most visszaadom ismétlésre. (hegyi)
Ha jól értem, akkor itt most arról van szó, hogy úgymond műtermi körülményeket teremtve próbálunk valamit ábrázolni, ami nem rossz, de túl van világítva, túl sok, elvesztettük a formáját ennek a kagylónak, ami egyébként egy nagyon érdekes forma lenne. Na, most ez ellene dolgozik ennek az egésznek, ugyanis én értem, hogy ez ad egy ilyen finomkodó ízt ennek az ügynek, hogy ilyen nőies, ilyen puha lesz, de a kagyló nem ilyen. Lehet, hogy a nők szívesen simogatnak kagylót, ezt nem tudom, de azért azt gondolom, hogy ahhoz, hogy anyagában és tárgyszerűségében korrekt legyen, ahhoz kellene valami a középtónusokból. Ez most itt eltűnt. (hegyi)
Ceruzák
Csaba, én azt mondom most neked, hogy értem, ez egy jó gyakorlat arra, hogy hogyan fotózzunk le valamit, amit nem nagyon jól oldottál meg abban az értelemben, hogy azért itt vannak tónusok, amik eléggé furán jönnek ki, és itt főképp a világosabb részre gondolok. Ugyanakkor, mint tömegelhelyezés, én nem tudok ezzel mire menni. Itt vannak ilyen félig megfaragott, vagy hát, használatban lévő ceruzák, amit értek, de nem érzem azt, amit éreznem kellene ahhoz, hogy hozzá akarjak nyúlni ezekhez, és akarjak velük rajzolni. Fuldokolnak ők egy kicsit a képhatár miatt. Nem tudom, nekem azért most ahhoz kevés, hogy csendéletnek nevezzem, és ahhoz is kevés, hogy értelmezzem. Tanulmánynak jó, tehát, hogy hogyan lehet egy anyagszerűséget ábrázolni, de maradjunk abban, hogy ez egyelőre még megmaradt a tanulmány szintjén, túl is van egy kicsit világítva, és az egész túl steril. Légy szíves, kerülj ehhez közelebb. (hegyi)
Sailboat
Nem tudom, hogy mi az a sailboat, mert itt még nem tartok az angol nyelvleckében, de biztos valamilyen hajó, mert a boat hajót jelent. Ami a két embert illeti, az egy nagyon érdekes, és szerethető helyzet, amiben ők tényleg vágyódva nézik azt a katajevi vitorlást, szóval egy nagyon finom rezgéseket tartalmazó képet kapunk, nagyon ízléses, nagyon visszafogott, és ettől nagy csendjei vannak, nagy terei. Nagyon örülök ennek az egésznek, mert a két figurával, akiket látok, ráadásul idősebb korú figurákról beszélünk, tényleg benne van az, hogy kijöttünk ide a tengerhez, és figyeljük azt, hogy mi fog ott történni a távolban, már oda mi nem jutunk be, de azért a vágy megvan még bennünk. Abszolút jól olvasható kép, úgyhogy köszönöm szépen 3 csillagos leckemegoldás. Számomra az egyik legfontosabb kép a hónapban. (hegyi)
értékelés:
Fa mögött
Nem tudom, hogy mik azok a gyertyacsonkok a kép alján, persze, mondhatjátok, hogy a Hegyi egy cinikus állat, mert miért nem veszi észre, hogy azok ott síremlékek. Azért nem veszem észre, mert az arányrendszerrel van problémám. Miközben ez egy fantasztikus, meseszerű kép lenne, de most elvitte az egészet a fa. Ennek a nagy lélegzetnek, amit ez ad, ennek a nagy nyitott égnek, és ennek a gyönyörű kontrasztnak, amit megtalált, (és ezért nagyon nagy dicséret jár) ennek most itt az alján nincs meg az, ami lehorgonyozza, rögzítse. Miközben azok is meseszerűek, és nagyon szépek, amik ott történnek, és ráadásul, ha egy picit lejjebb van a dolog, és az aljából többet kapunk ennek az egésznek, akkor meglesz az a plusz hatás is, hogy az ember gyönyörködik a felhőkben, a faágban, meg mindenben, és közben ott a dráma, hogy ez mégiscsak egy temető. Még egy dolog, hogy ha lejjebb mentél volna a kamerával, és nem sajnálod összeporolni a nadrágodat, akkor azáltal, hogy lejjebb mész, közelebb is került volna egymáshoz a felhő és a faágak dolga, és nem marad itt ez a másfél ujjnyi rész, ami tulajdonképpen információ nélküli. Ez az, amit én hozzá tudok fűzni, de az ötlet jó, és a megfigyelés is pontos. Most olyan 2,5 csillagnál tartunk, de mivel neked ezt már kéne tudnod, ezért maradjunk 2 csillagnál, jó? (hegyi)
értékelés:
Barkas
Ez egy nagyon jó kis leckemegoldás. Hogy ne legyen nagy izgalom, már most megmondom az elején, hogy megvan a 3 csillagos leckemegoldás. Nagyon sok szeretet van ebben, mosolyog az egész, vidám. Mondjuk, én azt az oszlopot már lehagytam volna, mert az nekem már sok a jóból, ott az a fatörzs pont eléggé határolna minket, és tulajdonképpen tömegében is rendben lenne a dolog e nélkül a vas oszlop nélkül, úgyhogy javasolnám azt lehagyni, de maga a kép a főszereplővel nagyon szerethető. Jó ez a törülköző, bár, ha én vagyok a rendező, akkor átteszem a másik tükörre, és akkor ad egy jó kis ritmust azzal, hogy a kékes fal, meg a kékes minden így le is záródna, és kapna egy ellensúlyt. Ezt ott még akkor érdemes meggondolni, hogy biztos, hogy jó-e az, hogy az a törülköző ott bent úgymond bonyolódik, mert hát itt ez egy olyan helyzet, ami formailag eléggé zaklatott, miközben a másik oldala meg nyitott maradt ennek az egésznek. Függetlenül ettől megvan a 3 csillag és a leckemegoldás, mert a szeretet mindent visz, és ez a kép egy szeretettel teli kép. (hegyi)
értékelés:
Only alone
Fantasztikus teret varázsoltál erre a képre. Nagyon érdekes az, hogy közben meg ellene dolgozol a térélménynek azzal, hogy ennyire nagy mélységélességgel ábrázolsz, és minden egyformán éles, mert kihagyod azt a ziccert, amit a mélységélességgel való játék adhat. És az is egy furcsa dolog, ahogy idehelyezted ez a modellt a kép aljába, mint egy véletlenül ottfelejtve, miközben ő adja meg ennek az egésznek a súlyát, ő horgonyozza le. Érdekes a kép, nem nagyon hagy nyugodni. Talán annyit hozzátennék, hogy ahhoz, hogy ez nekem a csendhez, a magányossághoz, vagy legalábbis az egyedülléthez, ehhez a belső meditatív helyzethez közelebb legyen, lehet, hogy egy kicsit még fent is és lent is adnék hozzá. Tehát, ha egy-két lépéssel hátrébb készül el ez a kép, akkor az egész talán még inkább megfigyelés szerű lehetne. Még kevésbé érezném azt, hogy beletolakodtunk ide a nőnek az aurájába, és nem hagytuk őt békén, mert tulajdonképpen ezt a csendet mi nézők zavarjuk meg. (hegyi)
értékelés:
Lebegő
Jó a szituáció, ez a fűző nélküli piros cipő nagyon izgalmas - nekem ettől egy elég furcsa asszociációm van, a börtönökben van az, hogy elveszik a nadrágszíjat, cipőfűzőt, mindent, hogy nehogy az emberek kárt tegyenek magukban. Nem tudom, hogy nálad is ez történt-e, vagy ez valamilyen divat ügy, ebben nem vagyok száz százalékig biztos. Mondjuk, legalább nem esel le a cipőfűződ miatt, ez egy előny, csak vigyázz, mert aztán leesik a lábadról, aztán lebucskázol innen a magasból, úgyhogy azért csak óvatosan Feri. Félretéve az egész viccességét, a gesztusa jó, tulajdonképpen a ferdeségeket kiegyenlíti az íve ennek a csőrendszernek, úgyhogy a megfigyelés rendben van, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. Remélem, hogy ez az első leckés bejelentkezés azt is mutatja, hogy Feri újból felveszi a szálat, és végre megfogalmazza saját magát képekben, mert ez még várat magára. (hegyi)
értékelés:
Szeress egy kicsit
Valószínűleg egy elhanyagolt kutyus lehet. Abban az utcában lakik amelyikben az iskolám is van és nap mint nap kidugja a fejét egy kis szeretgetésért. Ezt a képet az első találkozásunknál csináltam róla.
Tökéletesen el tudom fogadni azt a helyzetet, amikor az embert elragadják az érzelmei, és próbál valamilyen módon, akár a kép rögzítésével figyelmet felhívni, közel kerülni valamihez és valakihez. Itt most a kutyánál ez abban mutatkozik meg, hogy a lehető legközelebb próbáltál kerülni fizikailag. Így látjuk a szomorú tekintetét, és az egész szituációt tényleg olyan testközelből kapjuk, ami szerintem nagyon előnyös. Azt, hogy ezt a magány, hiány leckébe tetted, ez nem értelmezhető ettől. Ugyanis ahhoz, hogy ez magány, hiányként jelentkezzen ugyanebben a szituációban, ahhoz az kell, hogy érezzem azt a helyet is, tehát azt, hogy ő oda be van zárva. Most egy kukucskáló, szomorú szemű kutyát látok, ami a kutya ábrázolásának tekintetében jó, de mivel szinte semmit nem kapok a környezetből, ezért nem érzem azt, amit te ott éreztél, aki ott elmegy nap, mint nap, és látja ezt az egész helyzetet távolabbról is. Látja, hogy ez egy kert, ami akár elhanyagolt, vagy a külső szituáció olyan, hogy érezhető az, hogy ez a kutya oda be van zárva. Ez most ebből a képből nem jön át. Tehát magyarán, ha ezt a képet, mint házi kedvenc leckébe küldött képként nézem, akkor egy 3 csillagos kép, ha távolabbról akarom szemlélni, és a magány, hiány áttételes üzenetét is akarnám, hogy értelmezhető legyen, akkor viszont ezt visszaadom ismétlésre. Mivel a leiratban azt írod, hogy mindennap tudsz vele találkozni, azt gondolom, hogy talán ez a szituáció megérne annyit, hogy akár ezt a helyzetet próbáld meg feldolgozni egyrészt valóban a magány szempontjából úgy, hogy én, aki nem ismerem ezt a helyzetet, átérezhessem ezt. Másrészt lehet, hogy érdemes lenne erről az egészről több képből álló etűdöt készíteni. Én most erre adok 1 csillagot, mert a házi kedvenc vonal jó, a gesztus is jó, és kérek ismétlést egy kis továbbgondolással. (hegyi)
értékelés:
Platán
Kedves Demeter, Isten éltesse sokáig!
Ez egy nagyon izgalmas kép, és nagyon izgalmas megfigyelés, ráadásul Demeter kedvenc fájáról beszélünk. Mondjuk nekem is az első három helyezett között van a platán. Ami talán még jót tenne ennek a képnek, az egy kis utómunka ennél a szürke vízfelületnél, mert ha ez egy határozottabb, sötétebb tónust kaphatna, és kisebb lenne az az ugrás a tónusrendben, akkor eljutnánk oda, hogy nem az lenne az érzése az embernek, hogy ez egy túlmelegített húsleves, hanem megkapná azt, ami ennek a víznek szükséges. Hogy legyen valami tere, legyen valami mélysége, megfogható anyagszerűsége. Most az ott nekem nem jön létre, de egyébként a megfigyelés is pontos, meg minden egyéb, és köszönjük az üzenetet. A 3 csillag megvan rá, de azért tessék most már elkezdeni az utómunkával is dolgozni Ágnes, itt van az ideje. (hegyi)
értékelés:
Majális
Annyiban majális, hogy van rajta valami zöld, meg valami park helyzet, meg emberek. Egyéb párhuzam a Szinyeihez nem sok van. És mint olyan, én ezt nem is érzem annyira erősnek ezt a képet, és azt is megmondom, hogy miért. Minden, ami ebben izgalmas és szép, távol van. Tehát, egy olyan helyzetből fotóztad le ezt az egészet, amiből lehet, hogy nem zavarod a csajokat, akik ott összegyűltek, ugyanakkor ők ilyen kis bolhaméretek, azért ne tévedjünk nagyot, azért az ő méretük és elhelyezésük szerintem fontos lenne. Sokkal fontosabb, mint például az a rész, ami ennél a nagyon szépen föléjük hajoló bokor mögötti résznél jelentkezik. Van a kép bal oldalán egy egész nagy flekk, ami önmagában nekem nem érdekes. Ha elmozdulsz ezen a képen, és a kamerával egészen közel mész, és keresel egy olyan pontot, ahol ez az elbújás élmény, ahogy oda ők bekucorodtak erősebb, akkor ez működhetne. Máshogy fogalmazva, olyan ez az egész, mintha lenne egy filmforgatás, ahol ugye létrehoznak a statisztákkal, meg a szereplőkkel, meg a háttérrel, meg mindennel egy helyzetet. Aztán készülne egy olyan werkfotó, ami ezt az egészet lebuktatja, hogy jah, hát, ez a fa csak festve volt, jah, hát, az a rendőrautó csak papírmaséból volt, jah, hát az a macska nem is volt döglött. Szóval, most én azt érzem, hogy ez nem tesz ennek jót, hogy ennyire távolságtartóak vagyunk. (hegyi)
Vettem kocsit ezerért
És egy ezer dolláros kocsi rendszeres használatának bizony következményei vannak.
Szilárd, sokáig várattál te is magadra úgy, ahogy Csongor is, és érdekes, hogy mind a ketten a kezetekkel kezdtek el valamit üzenni. Nekem ez most egy egészen erős kép. Megtaláltad a tónusrendben is, formailag is azt, ami fontos, ha nem is tökéletes az elhelyezése ennek az egésznek, mert talán egy kicsit felfelé a jobb felső sarok felé az egész kompozíciót eltolnám, de ettől függetlenül az üzenete jó. Abban nem vagyok biztos, hogy ha én lennék egy autószerelő tanítómester, akkor nem csapnék a kezedre, hogy fityiszt mutatsz az ujjaddal, mert aztán még valamilyen sérülés lesz, és utána meg megy a sírás-rívás az orvosi rendelőben. Ezt én ott nem csak ezért nem érzem indokoltnak, mert egy primér geg, hanem azért sem, mert ellene dolgozik annak, ami egyébként tökéletesen rendben lenne a szutykos kéznek, a köröm alatt összegyűlt olajnak, a kis szerszámnak, ennek a leterített rongynak, tehát minden más egyébként tökéletesen rendben lenne. Nekem ez már sok, a csúcsponton, úgymond a delelőn túlmutat, hogy bekerül egy ilyen fricska, hogy fityiszt mutatunk. Értem én, hogy az autónak mutatsz fityiszt, meg a kritikusoknak is, meg mindenki másnak is, mert te élvezed ám titkon azt, hogy egy viszonylag olcsón megvett autóból mit lehet kihozni. Valószínű, hogy kikapcsolódásnak se egy utolsó ez a helyzet, szóval várom én ennek a folytatását. Ettől függetlenül én erre megadom a 3 csillagot, mert erről még keveset beszéltünk, hogy egy-egy gesztusnak mekkora az élettartama, talán itt most annyit mondanék ehhez, hogy az időtállóság szempontjából nem mindegy az, hogy egy ilyen gesztus mennyire mutat primér üzenetet. Tehát én talán ezért nem gondolom azt, hogy ez jó irány lenne, hogyha ez a fityiszmutatás van, mert lehet, hogy mondjuk egy fél év múlva már nem ezt gondolod, és ez a pillanat rögzült. Úgyhogy ennyi az, amit én hozzátennék, de a 3 csillagos leckemegoldás megvan. Szeretném Szilárd, ha újból küldenél képeket, és szerintem ezzel nem csak én vagyok így, hanem a többi Látszóteres is. (hegyi)
értékelés:
Kéz
Ez vagyok...
Csongi, jó sokáig váratsz magadra, hogy újból visszatérj közénk, de örülök neki, hogy itt vagy. A cselekvő kéz mindig egy izgalmas kérdés. Az, hogyha valaki valamilyen munkát végez, és látszik abban a szakértelem, vagy látszik az, hogy nem először nyúl hozzá, ez egy érzet, a pólusok közé ivódott por, az egésznek a munkássága érződik. Ugyanakkor nem biztos, hogy száz százalékig jó irányból van ez megközelítve, már csak azért sem, mert ami itt a közlési ritmust illeti, ott előkelőbb helyre került a pulóver, meg a kézfej, ami önmagában nem rossz, csak mindehhez képest engem az érdekelne, hogy azt a smirglipapírt ott csiszatolod, mert ott történik az izgalmas dolog. Azok a poros pólusok lennének azok, amik igazán szépek. Kicsit menjünk ehhez közelebb, jó? Ezt most úgy adnám vissza, tudom, hogy neked ez szakmád és szerelmed is ez a fa munka, úgyhogy talán nem nagy kérés, ha azt mondom, hogy avass be minket ebbe, és azt az érzelmet, ahogy ehhez az egészhez hozzáállsz, azt a felfokozottságot, azt a magába feledkező munkát, azt mutasd meg. Így ez most nekem tárgyias. Szeretném érezni azt, amit te érzel akkor, amikor hozzáérsz egy fához. (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 12. 30. - 21:27
"Se está acabando ya." "-És a fiúk. -Na pufff. -Ági és a.fiúk. -Az már félig Kontroll csoport…
Bartos Ágnes
2024. 12. 29. - 15:34
Én is meghallgattam,köszi Gabri és Gyula. Szépszomorú volt valóban, mint minden mostanában.
Aureliano
2024. 12. 28. - 13:14
Na, ezt is meghallgattam. Izgalmas az olasz kaland, érdekes lett volna hallgatni a felújításról.…
Aureliano
2024. 12. 28. - 12:15
Meghallgattam. Csodálatos borsodi japán halandzsareppet is tartalmazott, ami tetszett. Gyula is…
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 27. - 21:16
Jelezném, hogy az árnyas patakot szeretném elkérni háttérképnek. -- az a Sagittario folyó egyik…