Elemzés

Azt gondolom Pista, hogy ez a kép akkor lenne érdekes, ha az enteriőr, a környezet nagyobb figyelmet kapna, mert így, ez kb egy selfie a vécében és nem sokkal több. Ahogy leírod, a helyszín az, ami fontos lehet, de az így most elég sematikus. A másik gondolatom az volt, amikor a képet megláttam, hogy ezen te már túl vagy. Már ha hihetek annak a néhány tudatosan megcsinált képednek, amiket pl. a sziluetten láttam, szóval én most arra vinném a dolgot. (hegyi)

Ennél a képednél is azt mondom, hogy az az izgalmas, hogy finomságokat veszel észre. A megvalósításnál még van mit finomítani, most a tónusrend a komorabb szomorúbb mélyebb tónusok felé billen el, ez a téma vitalitását csökkenti. Ez egyrészt utómunkával korrigálható valamelyest, de tegyük hozzá, hogy az a zsebtükör itt is jól jött volna. (hegyi)
értékelés:

A megfigyelés jó. A kivitelezés attól gyengébb, mert maga a helyszín olyan, ami túl sok egyéb képelemet tartalmaz, emellett a lámpa fénye sem olyan nagyon erős. Erre szoktam azt mondani, hogy tanulmány, ami azért fontos, mert ezeket az élményeket el kell raktározni, hogy amikor majd szembejön újra optimálisabb körülmények között, már felkészülten lehessen megfotózni. (hegyi)
értékelés:

Örülök, hogy gondolkodsz a témáidon, ez fontos. A kép még nincs kész, egyrészt mert a képalkotó elemek jelen állapotukban esetlegesen helyeződnek a képre, másrészt mert itt is érvényes, hogy mindig a legvilágosabb dolog az, amit figyelünk, ami a központi üzenet lehet, és itt most erősen kiugrik egy fényfolt, ami mint forma, és mint tartalom sem érdekes. (hegyi)

Ahogy lányod cseperedik, egyre komolyabb modelleddé válik, egyre tudatosabb és érettebb arcát mutatja nekünk általad. A kérdés egy képi megoldás esetében mindig az, hogy mikor elég. Azaz kell-e a csillagokat ilyen layerszerű megoldással újra és újra ismételni, erősít ez, vagy épp gyengíti a formát, ami a kendőn megjelenik. Én azt gondolom, hogy érdemes lenne kipróbálni enélkül. A másik, hogy nekem ehhez a tekintethez és formákhoz kellene, hogy nagyobb, levegősebb terünk legyen, ha már kendő is van, meg haj is van. Most ezek a formák furán vágódnak. Az is érdekes lehet, ha a tekintetre fókuszálunk, de most valahogy a kettő között vagyunk. HA a cél a szabadság, a megzabolázhatatlanság érzékeltetése, akkor a tér fontos. Ha ennél fojtottabb érzelmeket akarunk előhívni, akkor viszont - és talán erre akar utalni a csillagok ismétlése - úgymond "koszosabbnak" kell lennünk. Ez mindig nehéz ha az ember gyerekkel dolgozik, hogy ne is legyen édelgés, de ne is kényszerítsük erőszakkal valamilyen irányba. Hát, nem mondtam, hogy egyszerű lesz... ha mindezt egybevetem, akkor nekem ez egy érdekes kérdésfelvetés, jó irány, de a döntés a te kezedben van. (hegyi)
értékelés:

Most akkor határozottan mondom, Ágnes nézz utána a beállításoknak a gépeden, valamit elállítottál, mert ez a kép is túl van szaturálva. Nem tudom, hogy milyen metódust követsz, ha RAW-ban dolgozol, ez a jelenség korrigálható, jóllehet a géped eleve hozzáad, ezt szokták azt hiszem vividnek csúfolni a menüben, nem tudom, de zavaróan erőszakosak a tónusok. Az ellenfény abban az esetben indokolt, ha a kép domináns részlete mondjuk a szereplő és ehhez képest minden egyéb lírai leirat. Itt a konkrét fal, a konkrét korlát és a konkrét környezet okán ez a sziluettes megfogalmazés hibaként jelenik meg. Ezen felül - tudom, hogy nem egyszerű, inkább bizalmi kérdés - az lenne a jó, ha már mögötte vagyunk a szereplőnek, ha azt az érzetet erősítenéd, hogy mi tulajdonképpen azt nézzük, amit ő néz, de most csak a korlát látszik, és abban biztos vagyok, hogy ő nem ezt nézi. Annak is kéne tehát szerepelnie a képen, ami az ő figyelmét ennyire felkeltette. (hegyi)

János, én ezt visszaadom. Ugyanis nem értem, hogy miért így vágtál. Én nem foglalkoznék ebben az arányrendszerben a takaróval. Nem kell. A takaró akkor értelmezhető, ha látom, hogy abban hogy futnak a formák ÉS ehhez képest kilóg egy lábacska. De így csak egy zavaros katyvasz a határon. Ha akarsz takarót, akkor tessen azt rendesen megcsinálni. Ismételjünk. (hegyi)