Elemzés

Ez egy érdekes kép abban a tekintetben, hogy tulajdonképpen nekem az az érzésem van, hogy van itt egy hármas barátság, vagy baráti kör, és akkor itt most egymásnak fityiszt mutatunk, és ebben az egyébként nem túl jó időben a vízparton megpróbáljuk úgy elütni az időt, hogy az meghökkentse azokat, akik a kamera elé álltak. Nem vagyok eléggé beavatva a sztoriba általad annyira, hogy meg tudjam fejteni azt, hogy ez a kézmozdulat mit akar jelenteni. Lehet, hogy számotokra van jelentése annak, hogy össze van fonva az a két ujj, de nekem ez most így nem visszafejthető, viszont annyira határozott a jelenléte, hogy állandóan ezzel foglalkozom, és ettől a kép többi része huszadrangúvá válik. Ez, amit ehhez mondanék, miközben az őszintesége meg megvan a dolognak, úgyhogy az ötletre adok egy csillagot, de nekem, mint kívülállónak és civilnek, nem visszafejthető. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet Viki, hogy ezzel nekem van problémám, mégpedig az, hogy most a mama valamit csinál valahol, én elhiszem azt, hogy ez egy konyha, mert ott van egy füles edény, meg ott a szagelszívó is, azt, hogy ő most ott mit csinál, azt nem tudom, valamilyen eszköz lóg a zsinóron, és lehet, hogy az egy kutya, de az is lehet, hogy valami más, de lehet, hogy a kutyapórázt dugta be a sütőbe, nem tudom... Közben nyílik egy tér felfelé, de nincsen kihasználva, így kihagyott ziccer lett belőle. Ellenpontja lehetne a lépcső az asztalnak és a széknek, és ezt jó érezted, de nem ennyiben, és nem így, akkor egy kicsit távolabb kellene menni. Szóval, én azt gondolom, hogy ennek most van egy olyan hatása, mintha az IKEA katalógusba belegyalogolt volna valaki. Nem érzem azt, hogy ez egy életkép lenne, valahogy ez a megfigyelés most nem pontos. Miért pont ott áll, miért pont így? Ha őt elfogadom, hogy tömegelhelyezés szempontjából jó helyen van, akkor mi az a vacak ott a földön. Nem tudom, na, ez így most, ebben a formában nekem nem száz százalékosan tisztázott. Én ezt visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Nem tudom, hogy most te a homokba rajzolsz, vagy a homlokba, de az biztos, hogy maga a kép érdekes, és én kedvelem ezt a hangulatot, a játékossága vett meg engem, és ettől működik nekem. Köszöntünk itt a Látszótéren, és várjuk a folytatást. Ne várj rám, az elemzésekre. Igyekszem, hogy ne legyen ekkora távolság a beküldés és az elemzés között, de ne ettől függjön az, hogy jönnek tőled munkák és kommentek. Ami a képnél érdekes, hogy ennyire szűkre vágott fent és lent, miközben ekkora teret hagysz, és ez a térkihasználás attól válik most számomra elfogadhatóvá, hogy miközben ez egy statikus helyzet, némi pici kis feszültséget azért ad hozzá, hogy várhatom én onnan oldalról, hogy valamilyen helyzet, vagy történet elinduljon, és ez jót tesz a képnek. Köszönöm szépen, 3 csillag leckemegoldással. (hegyi)
értékelés:    

Olyan ez, mint egy ilyen montázstechnika, vagy egy kollázs, amibe beleapplikáltad a saját jelenlétedet, miközben valószínű, hogy ez egy valós hely, helyszín, vagy legalábbis ezt feltételezem. A 3. leckére vegyük úgy, hogy egy érdekes próbálkozás, én ezt áttenném az 1. leckébe, mert se arc, se test nincs rajta, azért a 3. lecke másról szól. Hadd tegyem itt hozzá, hogy jó lenne, ha legalább az elején abba az irányba mozdulnánk el, hogy ábrázoljuk azt a testet. Mindig a kitérőket keressük, mindig azt, hogy hogy lehet kibújni egy feladat alól, akkor tulajdonképpen bár magát a kreativitásunkat illusztrálhatjuk ezzel, de a lecke nincs megoldva. Nem véletlenül az a lecke, ami. Most ezt nem azért mondom, mert ez a kép rossz lenne, hanem azért mondom, hogy ha van egy témafeladvány, akkor azt a témát kell megoldani. Ez akkor is érdekes, ha pályázat van, és oda be akarsz valamit küldeni, fontos hogy arra küld, amire azt kiírták. A leckéket én megpróbáltam eléggé körülírni, ráadásul azért ez az első 3 lecke nem annyira kérdéses, hogy miről akar szólni. Ne akarjuk megúszni az egész alakos portrét. Ha továbbmegyek, akkor maga a kép izgalmas, jók a fények, jók ezek a ritmusok. Nekem egy dolog hiányzik ebből, mégpedig az, hogy számomra nincs eldöntve az, hogy az ablak a kép jobb oldali határán van, onnan a fény bejön, és hogy ez az ablak milyen szerepet kap. Nem rendezett ennek a viszonya. Most vagy tegyem rá, de akkor kell belőle még többet adni, én egyébként ezt az irányt tartanám a jónak, vagy pedig hagyjam le, csak a fényt hagyjam meg belőle, mondjuk, akkor nekem önmagában lehet, hogy ez kevés lenne. A döntés a tiéd, de most így, ebben a megoldásban azok a formák, amik elindulnak az ablakkal, azok nincsenek jól vágva, és befejezve. Ahhoz, hogy ez értelmezhető, konkrét, és határozott jelenléttel bírjon, többet kellene adni az ablakszárnyból, merthogy ott van egy olyan rész, ami a külvilágból már elindul - valamilyen indák is belógnak ott, tehát valószínű, hogy ez egy elhagyott épület lehet -, akkor tessék azt eldönteni, hogy oda mit rakok, vagy hogyan kezdem el használni. Magyarul, ahogy be tudtad lakni ezt a szemben lévő ablakocskát, úgy be kell tudni lakni ezt a részt is. Nem hagyhatjuk ki. Azt nagyon jól észrevetted, hogy ez kell ahhoz, hogy ez a kép működjön, tehát, hogy kell oda az az oldalfal, de akkor tessék ebből többet adni. Erre én most azért adok 1 csillagot, mert a leckebesorolást megúsztuk, a leckemegoldás meg nem száz százalékos. (hegyi)
értékelés:

Nekem is feladtad ezzel a képpel a leckét, meg úgy tűnik, hogy a nézőidnek is, mert az egyértelmű, hogy a barátságra működőképes megoldás, és az is érthető, és világos a nézők számára, hogy egy beállított, vagy egy megrendezett szituációról van szó, világítással, mindennel, amit akarunk. Ezt akár lehetne külön is elemezni, és ha ez a kérdés, akkor azt mondom, hogy magát a környezetet egy kicsit döglöttnek tartom, és emiatt soknak tűnik a két főszereplő és a környezet közötti különbség világításban. A főszereplők derítése, vagy világítása szinte már kemény, ettől válik az egész olyanná, mintha egy tapétát, vagy egy vetített képet néznének, és nem a valóságban lennének jelen. Ezen azért érdemes majd finomítani, mert most túl nagy a különbség a két világ között. De talán ennél még fontosabb az, hogy miről akarunk mesélni.
   Azt hiszem, hogy én itt arra vagyok tartva, hogy ne sokat beszéljek mellé, és én azt gondolom, hogy ez itt több, mint barátság, amit mutatsz. Bizonytalanná teszel abban a tekintetben, hogy ez mennyire volt tudatos, de hát, azt kapjuk, amit látunk, és abból kell kiindulnom, hogy a fotós tudja, hogy mit csinál. Márpedig ha ez így van, akkor ez egy olyan helyzetet mond, aminek a meséje, vagy a története akár arról is szólhat, hogy van egy ilyen kamasz barátság, egy nyári történet, és ez annál egy kicsit tovább is halad. Miért gondolom, miért mondom ezt? Különbség van a barátság és a már egy testiség felé elmozduló érzelem megmutatása között, akár egy szerelemről, vagy túlfűtöttségről, kíváncsiságról legyen is szó. Mi az, ami erre utal? A félrebiccentett fej, az, hogy a barna hajú szereplőnk már nem a jövőt kémleli a barátnőjével, hanem tulajdonképpen a másik szereplőre figyel. A vállra tett kéz, ha barátságról van szó, akkor inkább a vállon kellene, hogy elhelyezkedjen, ez viszont onnan már lecsúszott, így tulajdonképpen már többről is mesélhet ez a tétova, kicsit suta kamaszos mozdulat, a test másféle felfedezését is mutathatja. Azért fontos erről beszélni, és ezt tisztázni, mert ezek azok az eszközök, amik a későbbiekben már használhatóak arra, hogy az ember határozott gondolatokat öntsön úgy formába, hogy az a nézőben is elindítson egy gondolatot. Én azt gondolom most, hogy sikerült, a nagy kérdés az az, hogy ez a gondolatmenet volt-e a célod. Ha igen, akkor azt mondom, hogy ezt megoldottad. Az a nagyobbik kérdés, ha nem ezt akartad ábrázolni. És ez vajon mennyivel van egységben azzal, amit a szereplőig közölni akarnak. Tehát, az a kérdés, hogy ők a saját kapcsolatukról akartak képet készíteni, és ezzel megbíztak téged, vagy pedig őket te használtad fel modellekként a saját gondolatod megvalósításához. A differencia abban van, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy míg egyik esetben, mint alkalmazott fotográfus, mi vagyunk használva, és nekünk kell az ő igényeiket kielégíteni, a másik a saját missziónkról szól, amiben a megfelelő modellek megtalálásával, egy kitalált, vagy egy megrendezett világot hozunk létre, és ezzel a megrendezett világgal mesélünk el egy történetet. Abban rejlik a különbség, ha én azt szeretném ábrázolni, ami az ő gondolatuk, akkor ott nem tehetem meg a modellel, vagy modellekkel, hogy kétségeket hagyok a képen, ha ezt ők nem így gondolják. Még egyszer mondom, hogy ez egy fontos kérdés, és ezt tisztázni kell. Az is megtörténhet, hogy ez az ő részükről egy felvállalt, vagy kért helyzet. Ezt nem tudhatom, de egy biztos, ha most össze kellene foglalnom, akkor azt mondom, hogy az egy jó ötlet, hogy a világítással elkezdtél dolgozni. Sok a derítés ahhoz képest, amit úgymond a térben fel lehet lelni, mint valós fényviszony. Ráadásul azt is gondolom, hogy azáltal, hogy sok a fény, vannak olyan árnyékok, amik idegenek, tehát, amik ellentmondanak ennek az egész helyzetnek főképp a kéznél. A másik pedig az, hogy ez, mint barátság lecke, egy jó megoldás, meg is adom rá a 3 csillagot, mindazzal együtt, hogy ezen a képen bizony fellelhető már, legalábbis csírájában a vágy, ami nem baj, mert ez lehet része a barátságnak, és ez is egy szép történet mesélés lehet. Tisztázzuk azt, hogy ez volt-e a cél. (hegyi)
értékelés:

Nagyon érdekes az, ahogy a szereplőid leválnak a háttérről a világítás által, és ez egy nagyon jó megfigyelés. Ha innen indulok el, akkor az a kérdés, hogy hogy sikerült őket térben elhelyezned. Nekem az a problémám ezzel, hogy vagy egy leheletnyivel közelebb mennék, akár az ég beáldozása árán is, mert abból kevesebb is elég lenne, meg tulajdonképpen a kép jobb oldalából is két-három ujjnyit is beáldoznék ahhoz, hogy ez a fajta kapcsolat hozzám nézőhöz közelebb kerüljön, és ez lenne az egyik irány. A másik pedig az, hogy távolabb megyek, és azt mondom, hogy ebből az egész helyzetből és szituációból többet mutatok. Most valahol a kettő határán mozgok. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Ugyanakkor, mint leckemegoldás abszolút működik, tehát, mindazzal együtt, amit most mondtam, megadom a 3 csillagot, sőt, megadom a leckemegoldást is, mert maga a megfigyelés, és az az időpont, és az a szituációmegválasztás az, amiből itt dolgoztál, az tulajdonképpen működik. Jól sikerült ezt az egészet helyreraknod. Utómunkában meg még van egy kicsi meló vele, de azt majd megtanuljuk. (hegyi)
értékelés: