Feladatmegoldás

Escheri látomás

Nagyon örülök annak, hogy egy ilyen alkotót hív be idézet címkén az András közénk, és én javaslom is, hogy Eschert tanulmányozzátok, az interneten biztosan találtok hozzá megfelelő mennyiségű információt. Az, ami érvényessé teszi ezt a fajta asszociációt a különböző térsíkoknak, a párhuzamosoknak a rendszere itt most ezen a képen, értem ezalatt az ablakok, ablakkeretek által adott perspektivikus torzulásban mutatott külső világot, és a belső tetőgerendákkal és tetőlemezekkel másik, belső világot, és a kettő rendszere, ami nagyon érdekes, kint-bent térjátékot mutat. Én ezt nagyon szeretem, ennél sokkal többet nem is tudnék róla mondani. Talán annyit, hogy én azt a fehér foltot jobb oldalon a lehető legkisebbre hagytam volna, tehát abból még lehetne vágni, de ennyi. (hegyi)
értékelés:

Egy cseppnyi elegancia

Közös megegyezéssel került ez a reklám leckére, mert egyébként csendéletnek indult, és én jobban is tudom értelmezni reklámként. Mégpedig azért, mert hordozza azokat az eszközöket, amit egy reklámfotó általában hordozni tud, tehát egy picit szebbé van formálva az a történet, mint a valóságban, olyan pillanat van kiragadva, amit a hétköznapokban nem figyelünk meg. Tehát mondjuk, ha veszek egy üveg vörös Bacardit, akkor én azt kiöntöm aztán csókolom. Nem azt fogom nézegetni, hogy milyen szépen folyik maga az ital. Tehát a reklámfotónak ez is egy jellegzetessége, hogy egy olyan pillanatot rögzít, amit a hétköznapokban nem figyelünk meg, ezt emeli egy kicsit ünnepivé, és ettől rugaszkodik ez el a valóságtól, és ez az, ami reklámfotóvá teszi. Nekem ez egy abszolút jól működik. Egy picit többet adtam volna a pohárból, most az súlypontban nekem egy kicsit kevesebbet kap, mint amennyi szükséges volna. Tehát hogyha a képtömeget figyelem, akkor a poharat, ha nem is a talpáig, de legalább ennek az oldalívnek az aljáig meg kellett volna hagyni. Reklámfotóknál az is fontos szempont, hogyha maga a reklámfotó nem hordozza a termék nevét, akkor legyen hely, ahova feliratokat tudnak tenni a grafikusok. Ez itt abszolút megvalósul, tehát szlogent is, reklámcímkét is rá lehet rakni. Én erre megadom a három csillagot azzal, hogy egy kicsit kompozícióban javítani kell. (hegyi)
értékelés:

hívogató

nekem nem csak ő a fontos hanem az is ami neki az.

Nagyon szeretem ezt a képet azért, mert a hetvenes években volt ez igazán jellemző, amikor úgy próbáltak mesélni – főleg amerikai fotósoknál volt ez divat – hogy elkezdtek történeteket mesélni az akkori Amerikából, abból a helyzetből kiindulva, amit úgymond az akkori reklámok sugalltak, hogy minden szép és minden jó, és ezt kontrasztként beállították ezekkel a belső térben készült, kicsit elmozdult horizontú helyzetekkel. Tehát hangulatában ez az érzetet hozza, és ezt nagyon jónak is tartom. Számomra az is izgalmas, hogy ebben a kicsit bemozdított, kicsit eltekert kompozícióban mindezt helyre tudja húzni az a szőnyeg, tehát tömegében jó egyensúlyt tud teremteni. Takarjuk ki, nézzük meg, hogy anélkül a szőnyeg nélkül az egész kép elkezd borulni jobbra és elkezd pörögni, az az, ami megállítja ezt a kép. Nagyon kedvelem. Az is egy jó megfigyelés, amit a macskák életéből láthatunk. Nekem négy van, úgyhogy abszolút tudok azonosulni ezzel a helyzettel, de szerintem az is, akinek nincs ilyen kis házi állata. (hegyi)
értékelés:

Csend

Abszolút érhető és világos a fogalmazás - Ferinek le fogom törni a kezét, mert babrál ezzel a hülye photoshoppal, ez a kép baloldalán látszik, hogy ott megint valamit machinált. Nem kellett volna, nincs semmi értelme, sőt, az, amit most besötétítettél a kép baloldalán, az most igenis kellene ahhoz, hogy ez a bal felső sarok a jobb alsó sarokban lévő nagy fehér flekkel tudjon feleselni. Tehát most pont azt vetted el tőle, és ettől borul is az egész, amit ezt egyensúlyba hozta volna. Úgyhogy ha lehetne kérni, akkor próbáld meg egy kicsit komolyan venni, amit kérek, hogy felejtsd már egy kicsit el ezt a fotószerkesztőt, mert nem mondom azt, hogy minden fotószerkesztős megoldásod annyira sikeres. Fotóban sokkal előrébb tartasz, mint a labortechnikában, hogyha ezt az elektronikus bizgerálást labortechnikának nevezzük. Labortechnikával nagyon sokszor agyon tudod csapni magát a megoldást. Itt most két eset lehetséges: vagy elkezdünk a fotókkal foglalkozni és a labortechnikát háttérbe szorítjuk, vagy megtanulunk „laborálni”. Ami a képet illeti, jó megoldásnak tartom a csend leckére. Az érdekes kérdést vet fel, hogy a jelen megoldásban nem érzem stabilnak ezt a kompozíciót, borul baloldal felé, hogyha nem lenne ez a sötétítés, talán az megfogná ezt a borulást, de most kompozícióban nincs ami kiegyensúlyozza a képnek a jobb oldalán lévő nagy üres teret, onnan nekem most valami hiányzik. Úgyhogy tetszik, jó az irány, de ez most egy csillag. (hegyi)
értékelés:

macskaszem

Izgalmas meglátás. Nagyon kedvelem azt, hogy András ennyire emberközpontúan közelít egy házi kedvenchez, és ez nagyon nagy erénye ennek a képnek. Ugyanakkor azt mondom, hogy értem a kiválasztást, de nem értek egyet vele teljesen, hogy ennyire szűkre véve a szem az, amire csak és kizárólag koncentrálunk. Ráadásul azt kell mondjam, hogy nem is biztos, hogy 100%-ig jó helyre érkezik az a fény, amivel most dolgozik az alkotó. Arra azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy óvatosan a fényekkel. Erről már beszéltünk, hogy milyen világítást adunk egy állat szemébe. Most ez a fény nekem nem is teljesen jó helyen van. Azzal, hogy ennyire elvész a honnan-hová, mettől-meddig határ nehezen lehet beazonosítani, hogy mi történik. El tudom ezt fogadni, de akkor is a szem körüli szőrzetből és abból a helyzetből, amit ennek a kis állatnak az arca mutat, én többet adtam volna. Kifuthat ez teljesen feketére, mint ahogy a kép nagy részén kifut, akkor viszont nem nagyon értem, hogy a baloldalon az a háromszög miért marad benne, mert meg lehet azt oldani, hogy az ott nem kell. Most ez itt nekem egy kicsit bizonytalan, úgyhogy egy csillag. (hegyi)
értékelés:

A fátylas nő

Tetszik a kép, nagyon kedvelem ezt a történetet. Egy picit nekem maga a „hívás” egy kicsit sötétre sikerült, tehát ezzel lehetne tónusban egy picit még előrébb hozni, de hát ez csak egy technikai meglátás. Nagyon tetszik az, hogy itt van egy ilyen helyzet, amikor valószínű, hogy vagy egy fátylat, vagy kendőt, másik szoknyát, blúzt, vagy valamit ez a hölgy föl akar még úgymond venni és egy hosszú expozícióval elérjük azt, hogy egy ilyen festői helyzet jön létre. Miközben nagyon is jó, és nagyon is fontos, hogy a képen vannak éles pontok és vannak olyan momentumok, amik beazonosíthatóan megmaradtak, tehát nem minden mozog, hanem igazándiból a kéz hirtelen mozdulatával a kép felső része az, ami a mozgást nagyon jól mutatja, míg az alsó rész stabilan áll és támasztja alá ezt az üzenetet. Úgyhogy én ezt nagyon szeretem. Egy picit szűkre komponáltnak tartom. Tehát itt megint az a helyzet, hogy nincs a mozgásnak elég tere. Most dekára szét van mérve a kettő. A mozdulatlan talapzat és a bemozdult felsőrésze a képnek. Én pedig azt mondom, hogy ezt a döntést meg kell hoznunk, hogyha minket itt most a mozgás érdekel, akkor nagyobb teret kell adni, mert valószínű ez a ruha azért suhan magasabbra, meg oldalirányban is egy picit jobban, mindez mehet a rovására a nyugalmi helyzetben lévő talán alsószoknyának, vagy kis kombinénak, vagy nem tudom, minek hívjáknak nevezhető fehér ruhafelületnek. Az irány az nagyon jó, de a kompozícióval nem 100 százalékig tudok egyetérteni. Kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Gyász

Feri, azt kell, hogy mondjam, hogyha ezt a reklám leckére küldöd be, akkor még tudok is vele mit kezdeni, mert egy ruhareklámnak bár egészen extrém, de ott el tudnék képzelni egy sorozatot, amit mondjuk divatfotósok ruhával megoldanak egy temetői környezetben. Izgalmas lehetne a megoldása, hogy feszegetjük a határokat, hogy meddig lehet ebben elmenni anélkül, hogy bárkinek az érzületeit sértenénk. Tehát mondom, reklámra ez egy jó megoldás. A tisztelet, búcsúzás, gyászra nem. És azt is megmondom miért nem. A modell az, aki igazándiból komolytalanná teszi ezt a megoldást. Ugyanis azt lehet mondani, hogy fehér gyász, lehet azt mondani, hogy magyar népszokásban is, külföldön is sok olyan helyzet van ahol a fehér a gyász színe, ezt el tudom fogadni. De az a póz, amit itt látunk ez sokkal inkább egy ilyen divatfotós beállításnak tűnik nekem, mintsem hogy bármi köze volna ehhez a helyzethez a modellnek. Tehát én nem érzem azt az összekötő pontot, ami igazándiból mozgatná ezt a történetet. Beállíthattad volna egy buszmegállóba is ilyen elven. Tehát tulajdonképpen én nem látom azt a kötött formát, ami itt most ezt a gyászt indokolná. Sem az arckifejezés, sem a test gesztusai, a póz, tehát nem tudok ebbe belekapaszkodni. És még azt sem tudom mondani, hogy majd magyarázatot várnék, mert erre most azt mondom, hogy erre sokkal kevésbé találok elfogadható magyarázatot. Azt tudom mondani, hogy itt valamit eltévesztettünk. Mondom, ha reklám, akkor elfogadom, de ez így most, erre a leckére nekem nem megoldás, úgyhogy én ezt visszaadom. (hegyi)

Bárcsak...

Hit

Bárcsak...

Remény

Bárcsak...

Szeretet

Újévi "kívánság-kosár" eregetés

Nagyon kedvelem ezt a képsort, mert nagyon szerethető üzenetet hordoz. Nagyon tetszik az a fajta helyzet, amikor az ember azt mondja, hogy találtam az időben, az életemben olyan nyugalmi pontot, amikor áldozok saját magamra, vagy arra a kapcsolatra, akivel együtt vagyok annyit, hogy elkészítjük, gondolom közösen ezt a kis ballont, ha jól látom rizspapírból vagy selyempapírból, és úgymond a mi kis boldogságunknak, szeretetünknek a ballonját az égnek engedjük. Minden benne van ebben a képsorban, ami fontos. Azon vacillálok, hogy készítettem volna-e még képet. Lehet, hogy ennek itt van vége és én el tudom ezt fogadni, hogy igazándiból nem megyünk tovább, hanem megelégszünk azzal, hogy repül ez a kis szerkezet és az ölelkező pár nagy szeretettel és féltő gondoskodással figyel erre a kis szerkezetre, hogy a mi kis érzelmi üzenetünk hova jut, milyen magasra emelkedik. Tehát mondom, én ezt abszolút el tudom fogadni, hogy itt van vége, bár még mesélhető tovább is ez a történet. Mesélhető lenne. Tehát én azért mondom, nem tudom, ez most ennyi és így működik, tehát ezt így kell elfogadjam és ez így nekem három csillag. (hegyi)
értékelés:

el...

András - most már mondhatom – új korszakának egyik állomását láthatjuk ezen a képen. Itt a leckebesorolással egyáltalán nem értek egyet, ezt én mozgás leckére nagyon nyögvenyelősen tudom elfogadni, tehát itt még mindig azt mondom, hogy van pontosítani való András. Ez még egy kicsit a múlt, amikor didaktikusan próbálunk valamit megfogni, és akkor mozgás és el, mert ez az ember megy kifelé a képből. Hát jó, ez nekem erőltetett. Úgyhogy találjunk ennek valami másik leckét légy szíves. A kép viszont önmagában nagyon filmszerű. Nagyon jó az a fajta kontraszthatás, amit azzal tudott elérni András, hogy a szereplőre fókuszálva, a szereplőre állítva az élességet olyan fátyolszerű légréteg, légtömeg kerül a háttérben álló épületekre, ami miatt azok egy ilyen szürkés-fátyolos tónusban tartódnak és ez nagyon is rajzosan kiemeli ezt a figurát, aki itt gyalogol ezen a – talán – hídon. Tehát mondom a kép az erős, a leckebesorolással nem értek egyet, ezért kettő csillag. Próbáljuk meg azért úgy értelmezni ezeket a leckéket, ahogy azok vannak. Ha mozgás, akkor valami utaljon a mozgásra. Itt a kép vágásával az András tulajdonképpen még le is vágta a lehetőségét is annak, hogy itt a mozgásról beszélhessünk, mert se kéz, se láb. Úgyhogy mivel az expozíciós idő viszonylag rövid, ebből kifolyólag, hát itt én mozgást – mondom – csak nagyon nyögvenyelősen tudok értelmezni. (hegyi)
értékelés:

Hullámkörök

Na, most jól felrúgtam az 'újrakezdem a leckéket és sorba megyek' fogadalmamat, de ezt megláttam és muszáj volt. Nekem ez a rezonancia: a kő-víz hullámkörök, a lent és fent, az élő és élettelen, a mozgás és mozdulatlanság egyben.

Azt kell, hogy mondjam, hogy kevés ennél pontosabb, vagy ennyire betaláló megoldást kaptunk erre a 27-es leckére, ami egy viszonylag nehezebben értelmezhető lecke talán a leckék sorában. Mégpedig azért mondom ezt, merthogy izgalmas, hogy a mechanikus ember által épített kicsit iskolás szökőkútban létrehozott ilyen műgránit kockás hullámkörökkel miképp rezonál, miképp felesel erre a természet által létrehozott hullámzás. És ez önmagában is izgalmas lenne, de nekem, ami miatt ez a kép nagyon kedves, az pont az, hogy Nóra megvárt egy olyan pillanatot, vagy szerencsésen elkaphatott egy olyan pillanatot, amikor ebben a kis medencében egy galamb iszik a vízből. És ez az, ami mint egy könnyed szignó ezt az egészet ott feljebb emeli egy ilyen didaktikus megközelítésnél, és továbbgondolásra késztet minket. Köszönöm és ez három csillag. (hegyi)
értékelés:

Kave s az ujsag baratsaga orok. Egyutt kezdenek minden napot... felebreszt reggel az illatuk... felvidit tartalmuk...

A képen egy nagyon jó vizuális geget látunk. Egy olyan bögrét, aminek a díszítése egy újságból kimetszett darabkákkal, mint hogyha egy hirdetésvadász lenne valaki és így kivágná az Expressz-ből a neki tetsző munkahelyi hirdetéseket, tehát kicsit erre hasonlít maga ez a megoldás, amit a csészén látunk. És hát azt is látjuk, hogy bár életlenben tartva, de hát egy újságra van ez ráhelyezve. Tehát igazándiból ez egy jó felütés. Ami miatt azt mondom, hogy ez is kettő csillag az az, hogy ebből a képből nem derül ki, hogy ebben a csészében mi van. Márpedig, hogyha kettős függőségről beszélünk és mind a két forma tulajdonképpen az újságra, a betűre, az olvasásra utal, akkor a második a kettős függőségből, amit a leiratban láthatunk, hogy kávé, nem ártana, hogyha valahogy meg tudna jelenni. Ez csak annyi, hogy egy picit följebb helyezem a kamerát, igaz, hogy egy kicsit leíróbb jellegű lesz ezáltal a kép, de valamennyire talán látunk egy kis kávéfoltot ott a csésze sarkában megbújni. Ez is lehet egy megoldás. A másik, hogy egy kis kávécsepp lefolyik a csésze szélén. Szóval mindegy, lényeg az, hogy ezt azért lehetne egy kicsit így javítani. Tehát én azt mondom, hogy ez kettő csillag és ezt azért nem árt átgondolni, hogy ne csak a leirat mondja meg, hogy mit látunk, hanem ezt mindenféle szöveg nélkül is kell tudnunk értelmezni. (hegyi)
értékelés:

a hulyeség s a marhaság

*a kép címe idezet anyukámtól.
Ahol szabad vagyok, gondtalan, vidám, nyugodt... gyakran bohóckodom itt egyedül.

Mint megtudjuk, ez a képcím ez egy idézet s szerző édesanyjától. Én nagyon kedvelem ezt a képet. Nem túl bonyolult az az üzenetrendszer, amit hordoz, viszont ezt az üzenetrendszert, ezt jól teljesíti. Tehát látunk egy ilyen tengerparti helyzetet, ahol a szereplő egy sziklán hanyatt dobta magát, égnek emeli a lábát és mosolyog a kamerába. Ez nagyon kedves üzenet és nagyon kedves maga a megfogalmazás, bár azért azt mondom, hogy azért az is egy érdekes vonal, hogy ezen a képen nincs más szereplő, csak ő. Sem a távolban egy hajó, sem egy mit tudom én víz felett keringő sirály, sem mondjuk két turista, aki nézi, hogy ő mit csinál, tehát senki más, csak ő. Ebből kifolyólag ez a fajta öröm és játék az egyedül játszás élményét is adja, és ez is egy érdekes út, vagy ez is egy érdekes irány, amit ez a kép megszólít. Én kedvelem ezt a képet. Amiért kettő csillag lesz az az, hogy itt bizony lemaradt a láb. És bár fontos az a talapzat, ahonnan elrugaszkodunk, tehát ez a szikla és ennek az ábrázolása, de akkor vagy hátrébb mozdulok egy kicsit a fényképezőgéppel, vagy feljebb biccentem magát a gépet és akkor azt mondom, hogy benne van a lábacskám. Vagy, hogyha ez a beállítás van, akkor valamilyen szinten megpróbálom ellenőrizni azt, hogy mennyi látszik be. Tehát nekem most az, hogy a láb így kilóg a képből, az nem annyira szerencsés, ezért kettő csillag, de nagyon örülök neki, nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Falhoz állítva

Egy hideg napon, séta közben megpihenve

Szeretem ezt a képet. Igazándiból kettő kérdésem van. Az egyik egy technikai jellegű kérdés. Nyilvánvaló, hogy ez adódik abból a fotómasinából is, amivel az András dolgozik, merthogy most egy picit életlenben van ez az arc tartva, tehát az élesség nem oda került ahova azt mondjuk optimálisan az ember elhelyezné és ennek most igazándiból nincsen oka, azon kívül, hogy lehet, hogy a gép maga nem tud ilyen közelre éleset állítani. Ha ez így van, hát akkor meg kell valahogy oldani, hogy valami kis állványra, vagy nem tudom mire föltesszük a gépet, mert egyébként a választott házfal az igazándiból nem hordoz információt olyan értelemben, ami indokolná ezt a fajta élességválasztást. Ha pedig még jobban megnézzük ezt a képet, akkor azt mondom, hogy hát lehet azért valamit keresni ott azon a házfalon, ami indokolhatná ezt a fajta megoldást, és ez a repedés. Csakhogy most nem teljesen értem, hogy most mért a fülén megy át ott a delikvensnek és mért pont ott van ahol. Tehát ha van egy ilyen repedést, akkor azt el lehet kezdeni használni, mint képalkotó elem, vagy pedig keressek egy olyan részt, ahol ilyen nincs. Izgalmasabb nekem ez a repedés mint megoldás, mint hogyha teljesen homogén lenne a háttér, csak most ez a passz, ez nincsen kihasználva. Úgyhogy ez nekem kettő csillagot ér meg ezek miatt az okok miatt. Várnám azért Andrásnak a többi leckéjét is és én azt mondom, hogy még egy kicsit dolgozhatunk ezzel az első két leckével akár, nem kell rohanni, nem kerget a tatár, az első két leckét lehet megoldani. (hegyi)
értékelés:

Kész átverés

kicsivel tobbet magambol...

Gondolom, hogy a cím arra akar picit utalni, hogy itt egy geget látunk, mint hogyha egy álruhás kis királyfi lenne, aki tulajdonképpen királylány, csak a mesében ugye a különböző kunsztokat akkor tudja végrehajtani, hogyha fiúruhába bújik, és ehhez egy bajszocskát rajzol magának az ujjára. De én ettől azért vonatkoztatnék el, merthogy ennél sokkal izgalmasabb számomra az a fajta megközelítés, ami a kompozícióban látszik, hogy egy erősen dekomponált, a képnek a jobboldalára koncentrálódó helyzetet látunk. És ezt azért érdemes megfigyelni, mert a tömegelhelyezés az, ami fontos. Tehát jelen pillanatban van egy képtömegünk a képnek a jobboldalán, ami az információt hordozza és ezt egyensúlyozza, ellensúlyozza az a tömeg, ami tulajdonképpen mondhatnánk azt, hogy információ nélküli tömeg – és minek kellett ennyit adni ebből? – hát pontosan azért, hogy súlyban úgymond, kilóban kiegyensúlyozza ezt a mérlegserpenyőt. Tehát én ezt egy nagyon jó ötletnek látom és az is izgalmas, hogy bemutatkozásnál az ember azt mondja, hogy hozok egy döntést ahhoz, hogy megismerj, ahhoz hogy rám tudj egy kicsit koncentrálni, ahhoz nem kell kötelezően kell a teljes arcomat megmutatni, fejben ezt te kitudod jól egészíteni kedves néző és rakd hozzá a magad képzeletével az arcom másik felét. Úgyhogy ez is izgalmas, és hát nyilvánvaló, hogy az üzenetnek az a része is érdekes, hogy valamilyen mímes játékot is látunk ezzel a kis bajszocskával, tehát tulajdonképpen egy maszk, egy álarc készül el ezáltal és az álarc mögötti én egyelőre még egy kicsit védve marad. Úgyhogy ez ilyen nagyon aranyos és kedves belépő az Estiskolára. Kinyitottam az ajtót és úgy bekukucskálok, hogy sziasztok, itt vagyok. Nagyon köszönöm, három csillag. (hegyi)
értékelés:

20 év különbség

Köszöntöm Andrást az Estiskolán. Örülök neki, hogy egy ilyen megoldást kapunk, és azt kell, hogy mondjam, hogy megint az a jó ebben a képben, hogy bár már viszonylag sok elsőleckés képet kaptunk, de András egy új fejezetet nyitott ezzel a képpel, egy új irányt tud mutatni. Biztos, hogy egész akrobatikus lehetett ez a helyzet, ahogy ezt a képet elkészítette, tulajdonképpen elég nehéz is elképzelni magát azt a pózt, hogy fönn állok a padon, és még fényképezem is magam. Hát erről azért megnéznék én egy werkfotót, tehát biztosan izgalmas lehetett, ahogy a járókelők erre reagáltak, de mondom maga a kép az egy nagyon jó megoldás. A „Húsz év különbség”, mint cím, nem igazán könnyen értelmezhető ebből az aspektusból, hogy mi között van húsz év különbség. A pad és a szereplő között, a keze meg a lába között, vagy hogyan? Belekukkantottam én a kommentekbe és így a megfejtést is tudom hogy itt a bakancs az, ami a megfejtést hordozza, de hogyha ez így van és ez volt a cél, akkor most azt mondom, hogy igazándiból ez azért nem értelmezhető könnyen, mert a fókusz nem a bakancson van. A bakancs csak egy szereplő a sok közül ezen a képen. Tehát, hogyha ezt a különbséget akarnám megmutatni, akkor egy picit más megoldást kéne keresnem. Részint nehezíti az értelmezést az, hogy a bakancs kora az nehezen megállapítható, azért merthogy részleteiben nincs megmutatva, tehát most ez tűnhet úgy is, minthogyha csak saras lenne, vagy koszos. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy ez a bakancs húsz évvel idősebb, mint a gazdája. Ha ezt a megfejtést keressük, akkor majd ezzel tessék egy kicsit dolgozni, hogy ez fotóban is megvalósuljon. Én ezt első leckére háromcsillagosra el tudom fogadni, viszont a címmel, hogyha már így elkezdtük és földobtuk a labdát, magas ez a labda, úgyhogy tessék lecsapni és megoldani, hogy ez a húsz év ez látszódjon is a képen. (hegyi)
értékelés: