Feladatmegoldás

Hát, ezzel nem tudok sok mindent kezdeni. Értem, de zavaros és sok. A megfigyelés fontos, keresni kell olyan helyet és helyzetet, amikor ez kevesebb figurával és koncentráltabban működik, két szelfibot még kevés. Ráadásul ez a világ és ez a jelenség igényli a színeket is. (hegyi)

Én szeretem, amit látok itt István, kis eltéréssel. A hangsúlyok a fontosak. A szépen folyó vízesés szemcukor, édes, az emberek és az ő expozícióik, mozgásuk, ez az, ami a fűszer. Ezért hogy ízléssel és mértékkel élve kiadja a kép, fentről elég lenne kevesebb is, egy ujjnyi simán, de lehet több is vágható lenne, lent viszont kéne még élet, ember, tehát tér. Az arányok így állnának helyre. (hegyi)
értékelés:

felhagyott építőanyagok és lábbelik rendezett rendezetlensége

István, ez talált kép és rendezetlen, nincs átgondolva az üzenet, ezért a formák is esetlegesek, és nem áll össze. Lehetne akár csendélet is, de most ez még messze jár. A csizmák a legérdekesebbek, a szürke csövek is beleférnek, a rozsdás szög már nem, és a könyökcsövek se kellenének. Ki kell mondjam, hiába tudom, hogy nehezen fogadjátok el, sőt, van, aki kifejezetten hisz az ellenkezőjében, de nincs olyan, hogy egy talált kép úgy jó, ahogy van. Ahhoz a szerencse olyan szintje kell, amire nincs idő elég, hogy kivárjuk. A képkészítő rendező is kell legyen egyben, ezt butaság elutasítani vagy feladni, hiszen ha már képkivágást csinálsz a valóságból, akkor eleve rendezel, tehát ha ezt elfogadod, akkor nincs már alapja, hogy valami áhítattal közelítsünk ahhoz, hogy a sors vagy a véletlen hogyan sodort épp egybe tárgyakat. (hegyi)

paloznaki szőlőhegyen

Pár fokot megint ferdék vagyunk, hogy ez csak optikai csalódás a ferde gerendák miatt, vagy valóban el van forgatva, nem mértem ki. De valami van. A kép oké, az ötlet is, viszont most zavaros a végeredmény, mert nem volt eldöntve, hogy dokumentálni akarsz, szociót, vagy a struktúra a főnök. Ezt neked kell előbb magadban eldönteni, mert ez fogja a kezed vezetni, hogy így hagyod, de akkor közelebb mégy, hogy meglegyen a szocio ereje, vagy kicsit rendezel, takarítod a felesleget, és akkor szépen működhet a struktúra és forma. Most a kettő között vagyunk. (hegyi)
értékelés:

Én ezt szeretem, jól megáll magában is, de lehetne sci-fi film vagy könyv plakátja, illusztrációja is. Ritka, hogy az inverzbe fordítás ilyen jól működjön, hogy nem is érdekel, hogy mi volt eredetileg a kiindulási forma, mert annyira egyben van az egész. Amit érdemes lett volna viszont még a konverzió előtt egyenlíteni, az úgy kábé 4 óránál a sáv, ami most túl világos, ott úgymond ereszt a kompozíció. Javítható, szóval emiatt nem vonok le csillagot, de érdemes figyelni az összképre, mert mindig elviszi a figyelmet a legvilágosabb rész. (hegyi)
értékelés:

Alapvetően én ezt kedvelem, és jó az üzenete is, több szálon fut az üzenet, benne van az otthonosság is, a gyerek szabadsága, a kötődés, minden. De. Az van, hogy a technika bajos. A mobil, a tablet és egyebek mindig hordoznak korlátokat. Ezek van, hogy beépíthetők, erősíthetik is akár az üzenetet, itt viszont a zaj és a tónusvesztés, az életlenség mind inkább esetlegessé formál, és emiatt azt mondom, hogy az üzenet megérné, hogy ez ismétlésre kerüljön jobb technikával. (hegyi)

Nos, látom, volt vita, élesség, életlenség, stock vagy sem, én meg azt mondom, az ötlet jó. És ezen kell elindulni. Ami miatt nehezebb tárgyfotóként vagy reklámként nézni, az valóban az, hogy kicsi a mélységélesség, túl sok minden van, ami életlenben marad emiatt, és ez épp a tárgyiasságból viszi át valami érzelmi helyzetbe, viszont az meg azért nehézkes, mert maga az ötlet ha, akkor max a humor felől közelíthető. Tehát én, ha én vagyok aki csinálja, akkor feljebb megyek a blendével, hogy ne nagyon essen ki semmi az élességből. Ami a stockfotót illeti, ott belefér sok minden, mert a piac megveszi azt is, ami reklámként nem lenne technikailag elfogadható. Nem keverendő tehát a reklámmal a stock. A reklám keményebb világ, ott még a villa karcait is ki kell retusálni, semmi ilyesmi nem fér bele. Szóval én annak örülök, hogy Mó ugrott egy nagyot és előjött ezzel a képpel, remélem folytatja is. (hegyi)
értékelés:

Érdekesek ezek a tükröződések, jó formai játék. Nem tudom, hogy ez egy autó motorteteje vagy mi lehet eredetileg, ez csak azért fontos, mert amibe lehet, érdemes belenyúlni valahogy, személyesíteni, hogy a tiéd legyen. De így is jó hangulat, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Kedves Látszóteresek, egy évnyi előkészület után megjelenik Balla Demeter új könyve, amely a Városháza Kiadó Csak képek sorozatának első darabja. A könyvbemutatóra 2018. december 11-én 16 órai kezdettel kerül sor, a helyszín a Szimpla Kert, Budapest, VII. kerület, Kazinczy utca 14. Mindenkit szeretettel várunk!

A természetfotó leckébe csak nehezen fér be, merthogy ez épített kert, Írország egyik legszebb kertje. Robinson stílusú, ami nem a hajótörött Robinzon után kapta a nevét, hanem William Robinson után, aki rájött, hogy a kert a legszebb, ha olyan, mintha csak úgy maguktól nőttek volna pont oda és pont úgy a növények, hogy szép legyen.

Fura, hogy Ágnes képe után egyből egy szintén szokatlan képsor jön. Gábortól nem megszokott ez a fajta összeszedett, tónusaiban is jól működő világ. Persze, az utolsó kép a csúcspont, külön is megállná a helyét, de a többi is zseniális. Szóval Gábor azt kell mondjam, hogy rég dobtál ekkorát, frankó lett. Különös világ, van benne valami fura abban, hogy mintha kukkolnánk, mintha egy olyan mesevilágot látnánk, ami díszlet, ami mögött valami titok lakik, nincsenek emberek, minden a pompáról szól, de mint egy thrillerben, valami félelmetes is rejtőz itt. Köszi. Így kéne mindig. (hegyi)
értékelés:

Több szempontból is eltér ez a kép attól, amit Ágnestől megszokhattunk, nincs ember, nincs önábrázolás, nincs semmi más, mint egy jól, de furcsán komponált kép, egy érzés, effektek, és mindenféle sallang nélkül. Furcsán komponált, erre jutottam, mert valami szokatlan van abban, ahogy a bal oldalon a fa törzse megjelenik. Minden más légies, könnyű, álomszerű. Ez nem. Vészjósló a jelenléte. Ettől az egész kép kap valami másféle mélységélességet, nem csak fizikájában, de közlésében is. Szóval fura, szokatlan, de mégis olyan kép, ami nehezen enged. Keresd tovább ezt, mert ez jó irány. (hegyi)
értékelés:

Jó hangulata van a képnek, persze a pasi nélkül a szélen perfektebb lenne, de nyilván nem mindig adódik vegytiszta helyzet, ez szerencse kérdése. A hordótorzítás és az a pici dőlés korrigálható. De az erény, ahogy a kint és bent most találkozik. (hegyi)
értékelés:

A kis pontatlanságok azok, amik miatt a kép nem tudja kifutni magát, ami ad egy civil érzetet. Tudom, van ilyen tendencia, hogy fotózzunk úgy, mintha turista lennénk, vagy mintha minden csak úgy spontán lenne, én ezt annak tudom be, hogy az emberek java valóban nem tud fotózni és az alapokat elsajátítani, ezért játszik erre még jobban rá, de nem gondolom, hogy ez jó irány lenne. A belógó cipő bajos, és biza kellett volna várni még, hogy jellegzetesebb, mondanivalót segítő szereplő gyalogoljon be. Bakancsban vagy körömcipőben, de semmiképp sem farmerben és edzőcipőben, mert ennek a képnek nem a szoció az iránya, hanem az absztrakció. Amúgy tetszik, és jó is lenne az üzenet, hogy rágyalogol(nak), de lehetne ez tisztább és határozottabb közlés is. (hegyi)
értékelés:

Sokszor autóztam el a fotón látható táj mellett és mindig jó érzéssel töltött el amikor ránéztem a domb tetején lévő fára.

Tetszik nagyon. Annyi talán, hogy nem tudom, miért de mintha élesítettél volna rajta, vagy a jpg konverzió bajos, de a kontrasztos határoknál és éleknél van egy ilyen szellemképszerű túlhúzás, ami nem nagyon jó. Ha az ok az életlenség volt, akkor kell állvány, rekeszelni és hosszabbat exponálni. Érdemes ennek utánajárni. De tetszik, jó kép. (hegyi)
értékelés:

Lehetne a cím az is, hogy Tisztelet Dobos Sándornak, nála találkoztam ilyen érdekes, izgalmas térábrázolással, amiben szerepel a mű is, de alakítja a környezetét is, szóval ez jó, tetszik, talán csak annyi, hogy azt bátrabban, határozottabban kéne eldönteni, hogy kell-e a környezet vagy sem, ha igen, akkor többet, és nem így vágva, ha nem, akkor kihagyva azt, szóval ennyi az egész, de így is nagyszerű. (hegyi)
értékelés: