Feladatmegoldás

Kedves Sándor, üdv a Téren, öröm, hogy előbújtál és belefogtál a képbeküldésbe. Ez egy alapvetően jó irány, jó önkép, őszinte, szerethető. Van azonban technikai problémám vele. Valószínű sRGB-ben lehet a géped hagyva, ha lehet, a menüjében ezt állítsd át Adobe RGB-re, mert az sRGB egy idejétmúlt és erősen csonkolt színtér, a kőkorszakból maradt velünk, sajnos a gyártók lustasága okán még velünk van, bár már kimúlhatna igazán. Erre azért is szükség van, mert az sRGB egyik fő baja a színvisszaadás, a túlszaturáltság, kitörések, rossz átmenetek keletkeznek így. Az is fontos persze, hogy az utómunkánál is maradj az Adobe RGB-ben, és amikor webre mentesz, akkor se legyen konverzió. Photoshopban a Save for web parancs felhoz egy ablakot, ott van egy jelölőnégyzet, ott azt ki kell kapcsolni, ahol írja, hogy convert to srgb, és a dolog helyreáll. Egyébként meg, ha a gépeden ez nem kikapcsolható, akkor meg érdemes átkonvertálni a munkafolyamat kezdetén az utómunkánál, és figyelni a színegyensúlyra, a szaturációból simán 15-20%-nyi is visszavehető, hihetőbb színvilágot kapsz. Most ez el van a sárgába tolódva, ettől lesz a bőrszín narancsos. Jó munkát, várom a folytatást, még erre a leckére is simán jöhetnek képek. (hegyi)
értékelés:

Hát, nekem hold párhuzam nincs ebben, se fogyó, se dagadó hold se. A kérdés nekem nem ez, és a problematika finomságai nem ebben érhetők tetten, hanem a fényekben. Alapvetően az irány jó. És nem is kell mindent megmutatni, nem kell fül, haj, ezek elhagyhatók. Viszont az külön jelentéssel bír, ha nincs szem. Nem könnyű ebben a tónusban a szemet is valahogy megcsillantani, de érdemes vele kísérletezni. A főfény mellé valami picike spottal külön lehet ezt kihozni. Persze, ha az üzenetben fontos a szerepe annak, hogy nincs szem, ez is lehet valid, de akkor ennek még valami kell, ami megtámogatja a szem helyén az űrt, és ilyen kevés eszköznél ez csak a gesztus lehet. Egy nagyra tátott üres száj mellett a "vak" szem máshogy kap értelmet. Szóval hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Megint egy álló. Szeretem, amit csinálsz, ezért ilyen távszigorúan kérlek, hogy mondjuk egy hónapra függeszd fel az álló portrét. Fekvő, vagy négyzetes lehet, ok? Nagyon szép a gesztus, a mozdulat, kifejező, jó a fén, a ruha, minden. De ha négyzetes lenne, jobb dinamikája lenne, mert a bal oldal most olyan fenetudja maradjonígy érzetű, nem határozott, nem átgondolt és okolt eléggé, miért így és ott van vágva a test, ahol. Nem azt mondom, hogy tokától bokáig kell egy formát megadni, mert érvényes a vágás, de ez azt is jelenti, hogy a vágással - ahogy az elforgatással a térben - egy új viszonyrendszert alakítasz ki a tömegelhelyezés kérdéskörében. Ezt is szívesen megnézném ismétlésben. (hegyi)
értékelés:

Viki, azt tudjuk, hogy szép vagy és ezt alapvetően jól is szoktad ábrázolni. Itt alapvetően egy jó irányt kezdtél el, beszéltünk erről korábbi képednél, fontos lépés. Próbálok segíteni, hogy még pontosabb legyen a dolog. Ha hangulatot akarsz közölni, tehát sztorit, és erre következtetek a címből, akkor ez jobb, ha fekvő, mert akkor lehet benne környezet is, az ágy, a takaró, tehát az, ami a reggeli ébredés utáni állapotot ábrázolja. A talán barna pokróc nekem idegen, elhiszem, hogy kedves darab és meleg is, de színben nem nagyon szerethető, mármint túl komor a képhez, és a sötét foltja miatt túl erős a jelenléte. Próbáld ki, hogy az állóról fekvőre váltasz. (hegyi)
értékelés:

Értem a viccet, hogy házi kedvenc, de ez nem az, bele lehet a természetfotóba tenni. A pillanat jó, az is jó, hogy ebben a barnás színben van az egész, a föld és az állatok szőre jól működik. Fentről mindenképp levágnám azt a fél ujjnyit, amivel elérhető lenne, hogy bal felül az az új mintázat már ne legyen benne, nyilván ez átrendezné a súlypontot, ezért utána kell menni ennek a többi széleken is, de a kép jó. Azt nem tudom, hogy ha kevésbé erős a clarity, hogyan nézne ki, mert most határán vagyunk a hihetőnek. (hegyi)
értékelés:

Laci, hadd kezdjem a problémával. A horizont ha nem vízszintes, akkor az a legjobb helyzetet is gyengíteni fogja, mert nincs indoka annak, miért térsz el ettől, miérd dől. Szépek a tónusaid, ízléssel dolgozol, csak van egy pici hiányérzetem. Ez egy dramatikusra laborált kép. A vignettálás, a kontraszt, a fény és árnyék hatása, szóval az egész erre mutat, hogy valami érzelmi közlést szerettél volna mutatni. És ezt javarészt el is hisz az ember elsőre, egészen addig, amíg nem kezdi el keresni az indokokat a képen belül. No, és akkor jön az, hogy oké, drámázás van, de hol a sztori. Az az egy fa, meg az a kocsinyom nem elég ehhez. Úgy tűnik számomra, de cáfolj meg, ha nem így van, hogy megtetszett a helyzet, a fények, és exponáltál, majd otthon jöttél rá arra, hogy ez azért nem elég, és ami nem volt a képen, azt megpróbáltad utómunkával pótolni. Mondom, jól sikerült a dolog, de ettől még a hiány az hiány marad, és ez így egy üres színpad. Közhelyeket tudok sorolni, csak, hogy az irány érthető legyen. Akkor lenne ez teljes és kevéssé is kéne belenyúlni, ha lenne valaki, aki a tájban gyalogol kifelé, vagy egy ottfelejtett szekér, akármi, tehát ha lenne még egy olyan ember vagy tárgy, aminek van sztorija. Ha levesszük róla az effektet, akkor ami marad, az egy nem túl speciális tájképszerű dolog lenne, nem állna meg az ember, hogy nézegesse. Viszont ha ezt a problémát az utómunka oldja meg, az azért nem elég vagy jó, mert a néződet tulajdonképpen egy esztetizáló hatással szereled le. Szóval technikailag és ízlésében az irány jó, de ahhoz, hogy valami egyéni legyen, kell még valami plusz a képen. (hegyi)
értékelés: