Feladatmegoldás

Hát, István ez a jó jó, de minek - szokta volt Demeter mondani ilyesmire - kategória. Oké, de mire megy ki a fuvar? Formára? Ahhoz nem elég összeszedett. Szocióra? Kevés az ellenőr, nincs sztori. Szóval ez így nekem nem elég. (hegyi)

Nils Frahm az egyik legjelentősebb kortárs zeneszerző. Zseniális koncertet adott a Müpában.

Ez azért nem működik, mert az utómunkája lapos. Nem tud érvényesülni, mi is a lényeg, miről akar ez szólni. Van más probléma is, mert a keresztről a levelekből és egyebekből picit le kell szedni, ennyire fedetten nem jó, de a fő gond az a tónusrend. Így ez most csak kuszaság. (hegyi)

Az a jó ebben a képben, hogy amellett, hogy mindenkinek érthető maga az, hogy mit is lát a képen, mégis ad egyfajta elvonatkoztatást is. Két dologban lehetne finomítani. Az egyik a színe. Ha ennyire sárga, az nekem túlmegy a melegség érzet határán. A másik meg az, hogy ahogy ezek öregszenek, úgy koszosodnak belülről általában, és ez a kosz látszik az elején a spirálnak. Ha egy új ilyennel csinálod, ez jó esetben nincs ott. (hegyi)
értékelés:

Állatbarát vagyok. Különösen szeretem a kutyákat, - ha egy kicsit ironikus akarok lenni, akkor azt mondom, minél több embert ismerek meg annál jobban - a szépségüket, ragaszkodásukat, feltétlen szeretetüket és hűségüket. 2017-ben lehetőséget kaptam, hogy a Herosz állatmenhely működésének 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen készíthessek fényképeket az általuk fenntartott menhelyen. Legalább olyan megrázó élmény volt, mint amilyen a nagyon régi , 1976-os látogatásom volt Auschwitzban. Rengeteg volt a különbség persze, Itt arról volt szó, hogy az itt dolgozók mentik, védik, óvják a rájuk bízott lelkeket. Remélem a képek magukért beszélnek.

Fontos, hogy van egy törekvés a képsorban arra, hogy történet legyen belőle, van kezdőképe és záró momentuma is, ez egy fotóetűdnél igen erős szempont. Ha riport, akkor több nézőpont jót tenne, hogy a helyszín is kapjon hangsúlyt. Túl sok a kutyaportré. És ami a lényeg, hogy ugrálnak a kompozíciók, hol álló, hol fekvő, ahogy esik úgy puffan, nincs koncepciója, hogy hogyan ábrázold ezt. Pedig ez is szempont. Minden kutyát kábé ugyanonnan fotóztál, ugyanabban a kivágásban. Laci, azt neked kell a helyszínt megismerve eldöntened, hogy mire megy ki a fuvar. A cukiság nem szempont. Te vagy a mi szemünk. Sorsok vannak itt, amit meg kell mutass. Értem, hogy nem akarod zavarba hozni a kutyatelepieket, hogy a ketrecek szörnyűsége is látszódjon, csak az a baj Laci, hogy emiatt nem lesz a dolog hiteles, hihető. Ezek ha akarom, drámai helyzetek. Akár onnan nézem, hogy minek ennyi kutyát a világra szabadítani, ha nincs rá "piac", akár onnan, hogy a szeretett eb miképp válik a sintértelep lakójává, akár onnan, hogy milyen heroikus munka ezeket a telepeket fenntartani, szóval sok érvényes megközelítés van, egy ami biztos:. a cukiság nem az. Tele a net szívszaggatóan kedves, jajjdeszeretem, minnyáhazaviszem, zabáljammeg képekkel. Neked ez fölé kell lődd a magad elvárásait. (hegyi)

Kora ősszel néhány napos szuper "nyaraláson" vettünk részt párommal. Fantasztikus idő volt, minden a szépségről, az élet szeretetéről szólt. Hortobágyi kirándulásunkon készítettem ezt a képet. Nekem nagyon sokat mond, remélem sikerült megmutatni azt, amit én ott beleláttam.

Nézd, azt csak te tudod, mennyi ebben az utómunka, és például az ég hogyan lett módosítva, mert most olyan a hatása, mintha egy másik képről került volna oda. De a lényeg nem is ez. Mindaz, ami a növényeknél és a híd ívek belső felületével történik, az szép, az izgalmas. Én simán lehagytam volna az eget. Nem kell, sőt, zavar. Ott a lényeg, hogy ha megtalálsz valamit, ami izgat, ami érdekes, nem kell csak azért otthagyni mondjuk az eget, mert úgy korrekt a kép. Még lejjebb a kamerát, szinte bele a fűbe, és onnan lőni, a híd is más struktúrában jelenik meg úgy, és kap egy szubjektív nézőpontot, ami ilyen esetben, mint ez, amikor valami olyan téma van, amit már szétfotóztak az emberek, nagyon fontos szempont lehet. (hegyi)
értékelés:

A minap feltett portré sajnos úgy került fel, ahogy nem lett volna szabad. Most pótlásként felrakom azt, amit akkor kellett volna unokámról, Majáról. Elnézést kérek a figyelmetlenségért, igyekszem elkerülni az ilyen malőrt a későbbiekben. Ahogy a pedellus mondta: eleinte nyilván bénázás lesz.... Hát van, volt. Kérem, hogy alapos elemzést adjatok a képről, mert szeretnék tanulni, különösen, arról, hogy hogyan kell elemezni, bírálni egy képet. Köszönöm!

Alapvetően szerethető az alanyod és az is, ahogy ábrázolod. Érződik, hogy még nem nyitott teljesen arra, hogy fotózva legyen. Vannak erre trükkök, hogy érheted el, hogy felszabadultabb legyen, de ez lehet egy jó első lépés. Beszéltetni, meséljen, és közben dolgozni a géppel. Ami fontos: ha le akarod a háttérről választani őt, márpedig néha nem árt, akkor ahhoz, hogy ez működjön úgy, hogy ne kelljen túl kis mélységélességet választani, azaz túl kinyitni a blendét, távolabb kell őt vinni a háttértől. Picit jobban szembefordítani a kamerával, hogy ne kifelé nézzen, ne kifelé szóljon a gesztus, a mosoly. A kezeivel játszhat a hajával, szép lehet ez, haj is van hozzá. Az kifejezetten jó, hogy nem valami reklámpóló van, hanem egyszínű, sötét, ez segít az arcra fókuszálni a figyelmet. Szóval várom a folytatást. Itt jegyzem meg Laci, hogy legalább ezt a szintet várom el az önportréd esetében is, úgy technikailag, mint gondolatiságában. (hegyi)
értékelés:

Zoli, két dolgot mondok a kép elemzése elé. Az egyik, hogy sokkal nagyobb aktivitást várnék tőled. Többször mondtam ezt, többször ígérted is. A face, az insta csak depresszió ellen jó, másra alkalmatlan, ott véleményeket nem fogsz kapni s segítséget sem a továbblépésre. Gyere le közénk. A másik, olvastam a humort a kommentekben. Nem akarok féleszű pedellus lenni, de beugrott egy amúgy szerintem fontos dolog. Ha magad nem veszed komolyan magad, és azt, amit csinálsz, mástól se várhatod. Márpedig a kép nem humor kategóriában indul. Szerencsére. Értsd jól. Úgyis lesz, aki trollkodik majd, akinek csak a csavart fagyiig terjed a képmező. Ne add olcsón.

A kép tetszik, jó alapanyag, remélem, megjegyezted, hol hogyan mikor csináltad, hogy ismétléskor ne kelljen ezt a részét újra kitalálni. Zárójel, hogy ezeket érdemes felírni. Jó az, ahogy tónusokat használsz a szobron, szép, anyagszerű. Amin lehet még segíteni hogy összébb hozod a kamera nézőpontjának módosításával azt, hogy az a füstölő kémény is közelebb legyen, picit magasabbra állni valahogy, többet adni a városból, az ég kevéssé lényeges. Persze a hó jót tesz, nem tudom, lesz-e mostanában még és te jársz-e erre, össze lehetne akár egy ilyen közös fotós túrát hozni erre is. A lényeg, hogy jól látsz és ízlésed is van, használd. Képeket várok Zoli. Még. (hegyi)
értékelés:

Értem, amit szerettél volna, de szerintem ez túl lett tolva részben, részben meg technikailag nincs megoldva. Mondom bővebben. Az, hogy megint effekthez nyúlsz, az nem jó. Ha lehet ilyet kérni, most egy jó időre, amíg a fotó maga nem lesz stabil rutin nálad, zárd be az effekteket a fiókba. És lehet, utána már nem is veszed őket elő újra. Ugyanis leválik a képről. Ha nem vagy biztos abban, hogy maga a kompozíció elég erős-e, hogy érzékeltesse a felfelé rohanást, vagy robbanást, vagy ilyesmit, az nem fog segíteni, hogy a felhőknél bezoomolod. Ami meg a technikát illeti: élesség. Én aztán tényleg nem vagyok egy élesség mániás csávó. De az építészet szereti, és az se baj, általában - kivéve a művészi megfejtések direkt roncsolt helyzeteit - ha a képen van valami, ami éles. És itt nagyon nem a sharpen effektre gondolok, az is egy fiókba zárandó, csak annak a fióknak a kulcsát el is kell dobni messzire. Ami a kép tárgyát illeti, két út van. Az egyik, hogy még jobban alámégy és emelsz rajta ezzel, vagy tényszerűbb maradsz és hátrébbról fotózod. Így most a kettő között vagyunk, és épp emiatt lesz az is bizonytalan, hogy miért és mennyire ferde. Hát, valahogy így. Lehet ezt ismételni vajon, jársz arra? (hegyi)

A kép keszekusza tudom. Miért ferde. Mit keres két canga egy lakásban? Egy kihalt elhagyatott helyen? Miért van ott az a szék? Én ezt kérdezném. Lassan két éve kezdődött elmebaj egyik megállója ez a kép. A muszáj szülte. De legalább meleg van. Ami nem látszik.

Márti, a fő kérdéseket te magad felteszed a leírásban. Technika ide vagy oda, te vagy a főnök, te rendezel. Ezért neked kell a beállítást megcsinálni. Mit akarsz mondani? Ezt a kérdést kell feltenned exponálás előtt magadnak. Ennek függvénye, mi hol legyen, hogyan. Ha a téma az, hogy ez lakás, és üres, és szürreális benne a két canga, akkor többet kell mutass a térből. Ha a forma az érdekes, akkor lejjebb kell menni és félredobni a realitást, és csak a formákat figyelni, és azt megmutatni. A te döntésed. (hegyi)

Maja. 16 éves, gyönyörű, okos kislány. Amikor felkértem, hogy csináljunk néhány fényképet róla, szemrebbenés nélkül elfogadta az ajánlatot, bár úgy tudom, nagyon csúnyának tartja magát. Az anyukája a fényképezés után reménykedve mondta, hogy ezek után talán elhiszi, hogy milyen szép. Maja az én legszebb unokám, tehát nagyon elfogult vagyok. Ettől függetlenül kérem, hogy határozott bírálatot kapjak a képre.

A háttér életlenítése nem sikerült jól. Ezt ott, a helyszínen kell megoldani, ha a gépeden lehet állítani mélységélességet, akkor azzal. Ahogy a többi képeden látom, van erre alkalmas masinád. A többiről a másik képednél fogok írni. (hegyi)

Az első önportré után feladatul kaptam, hogy csináljak egy normálisabbat, ami tényleg annak készült. Nagyon "nemszeretem" munka, de ha bevállaltam, hát megpróbálom. Nincs mit tenni, ez vagyok, el kell fogadnom.

Laci, ennek újra neki kell fuss. Ez egy beszorított, túl közeli fotó, rosszul világítva, olyan, mintha egy másik képből lenne kivágva, mint egy igazolványkép. Ez, és mondjuk a portréid között óriási a szakadék. Kérlek, gondolkodj ezen, várok egy értelmezhető, portréként működő, technikailag is működőképes önportrét tőled. (hegyi)

Érdekes, játékos fény szűrődött be az ablakon és ezt produkálta. Nagyon megtetszett, főként, hogy DELL mániás vagyok, szerencsére ott volt a gép kéznél és így lett ez a nekem nagyon tetsző kép.

Azt gondolom, hogy itt is az a helyzet állt fenn, ami oly sokszor megtörténik az emberrel, hogy benne van egy szituációban, és ott az akkor hatással is van rá, majd amikor kész, ő még látja benne azt is, ami a környezetben volt, de a nézőnek ez nem jön át, mivel ő nem volt jelen az exponálásnál. Magyarán valószínű, neked ott ez azért tetszett meg, mert a környezetből ez a fény úgy világította meg a kedvelt cég logóját, hogy az így számodra hordozott valami extra élményt. Itt azonban én, akinek a Dell egy cég a többi közül, ez nem jön át. Látom a logót, látom a fény által kirajzolt formát, látok benne valószínű kábelek árnyékait elég kuszán, mindez a képnek harmada lehet, a többi fekete. Ez így nekem annyira nem érdekes, nem mutatja azt, amit a leírásból megtudhatunk. (hegyi)

Én annak örülök, hogy elkezdesz a mozgással foglalkozni, ez fontos. Picit jöhetnél sűrűbben, hogy folyamatában tudjunk beszélni ezekről a dolgokról. Ugyanis az ötlet jó, meg a helyzet se rossz, picit steril, de ez belefér. Viszont a térrel máshogy kéne gazdálkodni, mert most nagyon kifutunk a szélre. És még valami. A végponton jó, ha a tárgy éles. Azt is kipróbálhatnád, hogy állványon a gép, fix és koncentrált a fényképzés és a fényforrás és a tárgy közé teszel egy olyasmit, mint egy ventillátorlapát, hogy szakaszosan kapjon megvilágítást, hogy így mit ad ki. Persze ez vakuval is megoldható, de annak lehet, hogy sok lenne ilyen pici tárgyon a fénye. Hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

A kép egy workshopon készült, ahol a cél az utcán élő, szerencsétlen sorsú emberek életének a bemutatása volt. A Blaha Lujza tér hajléktalanjai nagyon súlyos nélkülözések között tengetik életüket. Ez a pár együtt próbálja meg átvészelni a férfi szívműtétje utáni sülyos heteket. Magáért beszél a két ember viselkedése, gesztusai. Egymás iránti érzéseik jól kivehetők, mégis, talán párban túlélhetik.... A helyzet pikantériája volt, hogy talán 50 méterre egy vallási szervezet kínálgatta a prospektusait, kiadványait de hozzájuk nem mentek oda.

Nem tudom, hogy mindezt megelőzően volt-e már önálló kísérleted az utcán élők bemutatására, vagy a szociofotóra, mert azt nehéz megítélni, mi az, ami a workshop számlájára írható és mi az, ami nem. A közös fotózások szerintem csak ritkán működnek jól, főleg ilyen érzékeny téma esetében, hajt az idő, az oktató-elóadó, ott vannak sokszor a többiek is, nem egy bensőséges szitu. Ugyanis a képen azt érzékelem, hogy nem voltál nyugodt, nem voltál egyensúlyban, ezért a szándék érezhetően jó volt bár, de a megoldás több szempontból is hagy kívánnivalókat maga után. Az egyik fontos kérdés, hogy ilyenkor mi a cél. Ezt neked kell előre meghatározd. Nem a szitu ismeretében, hanem előtte, hogy most akkor te portrézni akarsz, vagy helyzeteket megmutatni, riport, lírai etűd, mi a cél, mert ez meg fogja neked mondani azt is, mi a hozzá tartozó és elvárható forma. Ha portré, akkor ki kell kerülni a lehető legtöbb zavaró tereptárgyat, nem állhat ki a fejéből a deszka pl, és nem vághatod így el a kezeket. Ha szocio, akkor viszont több kell a környezetből, hogy egy viszonyítási alap legyen, hol él és hogyan, hogy történetbe helyezhessük. A tónusok kábé megfelelnek a most eévárt és használt kopogós tónusrendnek, én nem vagyok ennek feltétlen híve, mert a drámázásnak nem tónusokkal kell megtörténnie. A kompozícióban a fejek felett túl sok a hely, miközben lenn meg legalább annyi kéne, amennyit fentről vágnék. Hát, én most azt mondom, hogy bármennyire is ritka itt az, hogy emberek fotósként bevállalják az emberábrázolás ezen formáját, de azt mondom inkább, hogy ha érdekel ez a téma, ugorj majd neki újra, de előbb a portrét, ezen belül is az önportrét kell gyakorold, mert az fogja neked megadni a biztonságot abban is, hogy hogyan ábrázolj egy embert és abban is, hogy önmagad elfogadd, mert enélkül nem tudsz elég közvetlen lenni az emberekkel sem. (hegyi)