Feladatmegoldás

Jó, hogy van ember a képen, jól ábrázolja a szabadság érzetét. A tónusok azonban túl sötétek, érdemes lenne utómunkában ezen finomítani, és az égből kevesebb is elég lenne, viszont cserébe lent kéne még, hogy jobban lehessen érzékelni a teret, a magasságot, a bázist, amin áll az ember. (hegyi)
értékelés:

Ami kifejezetten szép, az a dombok, hegyek vonulata, ott nagyon finomak a tónusok. Fenn azonban az ég kilukad, másfél ujjnyi része már nem igazán érdekes. Szívesebben nézném, ami lenn van. (hegyi)
értékelés:

Úgy gondolom, hogy technikailag ez egy jól megcsinált kép, a teszt szerintem elég jól sikerült, a helyszín megválasztása, ami fontos, hogy izgalmasabb, jellegzetesebb legyen. (hegyi)
értékelés:

A téma és a kompozíció is jó, de ami agyoncsapja, az a tónus. Gondolom ez valami mobil filter lehet, insta vagy hipstamatic, mindegy is, de annyira elvesztek a középtónusok és ki van vasalva, hipózva, hogy ettől az egész fura, idegen lesz, ráadásul a tükröződésben látszó arc se él így, pedig fontos lenne. (hegyi)

Mi a szabadság? A korlátok nélküliség? A választás lehetősége? Vagy csak egy hamis érzés? A szabadság egy tudatállapot? Nehéz megfogalmazni hogy mi a szabadság. Az biztos hogy egy fantasztikus érzés és nagyon ritka az, amikor egy rövid időre a téridő börtönében egyszer csak megtapasztaljuk. Csodáljuk ezt az érzést de amint nyúlunk felé, már el is röppent.

Ez egy jó üzenet lenne, fekvőben. Úgy, hogy a nő keze ne csak mint egy fuldoklóé úgy legyen jelen. Tudom, hogy a pillanat és a madár, és minden együtt nem könnyű, de a galamb egészen jól irányítható kis kenyérgalacsinokkal, szóval azért valamennyire ismételhető a szitu. Ha jó idő lesz, ezt az üzenetet érdemes újragondolnod, mert jó lenne a gondolat, csak a forma most ellene dolgozik. Adok rá mégis csillagot, mert az is erény, hogy a pillanat megvan. (hegyi)
értékelés:

A virágot véletlenül láttam meg. Túl erős volt a fény a virágon hogy a környezetével eggyütt lehessen fotózni. Szpotmérést alkamaztam és ez lett az eredmény.

Péter, ha csak a virág lenne rajta, akkor azt mondom, hogy akár még működhetne is, de így, hogy minden firlefranc is van még ott, ez nem jó. Miért sötétítetted le ennyire a környezetét? Nem igazán értem, hogy mi az, ami erre vezetett. (hegyi)

Korányi Frigyes belgyógyász és a bicaj

Egy megszűnt üzemegység pincéjében készült a felvétel. A portré alanyát adó hölgy egy barátom ismerőse volt. Világítás vakuval.
A technikai adatok: ISO 100, 1/125 és F 5,6. A vaku TTL ben működött 35 mm zoommal.

Máté, itt is mondom, az emberfotózás még korai neked, előbb magad legyél az alanyod, aztán tárgyak, hogy a perspektíva, komponálás menjen, és csak ha már ezekkel tisztában vagy és biztosan használod, akkor keress modelleket. Ha már bele akartad a teljes ajtót komponálni és odaállítottad a modellt, akkor menj lejjebb. Most annyira fent vagy, hogy a perspektíva is így torzul, fentről. Nem instruáltad, vagy rosszul a modelled. A póz befagyott, kihívó akar lenni, de nem működik. A has, a ruha, ezek olyan eszközök, amiket nem használunk, mert annyira közhelyes. Szóval Máté, kezdjük az elején, és legyen türelmes, hogy nem akarsz rohanni előre. (hegyi)

Budapest Váci utca. Szeretem az igazságot, és nem csak a szebbik részét látni az életnek. Hiszen köztünk vannak az elesettek is, akik segítségre szorulnak. Ez a kép nem csak arról mesél hogy egy hajléktalan kéreget. Egy kettétört sors várja, nem a felszabadulást, de legalább egy falatra valót. Egy olyan világból kiált felénk, ahol már nincs önelégültség, önhittség, felfuvalkodottság, büszkeség. Ami maradt, az élet. Ilyenkor szívünkben is érezzük hogy jön egy érzés, amely abból a világból való ahol nincs önelégültség önhittség,.. fájdalom és bánat. De engedünk e ennek a tiszta érzésnek hogy adjunk. Ezáltal ha csak egy kicsit is kapcsolatba kerülünk azzal amit bár odafent keresünk, pedig szívünkben lakozik. ( Nikon D3300 1/40 s f/5,3 75 mm )

Kristóf, végre eljutottam a képhez, picikét megkésve, amiért elnézést. Leszögezem, hogy a kép alapvetően jó, hogy megszületett, mert van miről beszélgetni. Erénye, hogy a nézőpontja jó, nem fentről le, ahogy azt sokan csinálják városfotó vagy szoció címén. Nekem kicsit sötétek a tónusai, akár zsáner, akár szoció, a tónus is orientáló, ezért finomabban kell adagolni, mert hatásvadász lehet, és az nem jó. Te itt azt választottad, hogy egy viszonyrendszert mutatsz, ő és a sétálók. Ő kuporog, a lábak szintjén, a többi masíroz el mellette. Ez is érvényes. De egy igen fontos, a kép szempontjából a legfontosabb momentum most mellékszereplő így. És ez a kendő és az arcot takaró kéz. Ha én csinálom, erre fókuszálok, ez a fontos ugyanis, minden más csak ahhoz kell, hogy ezt építse. Jó, most is a képen van, ezért vehettem észre, de most egyenlő a hatása a többi kellékkel úgymond. Pedig ez az igazi üzenet. A szégyené. A személytelen, dehumanizáló szituációé, élethelyzeté. Szóval persze, három csillag, kiemelkedő munka, de most azt mondom, hogy folytasd ezt a felfedezést, de ne légy szégyenlős és merj közel menni, merj dönteni és azt közölni, ami fontos. Igen, ehhez kapcsolat is kell, és most, ez a pont, ahonnan fotóztad, bár a képszerkesztés okán érthető, de mégis átbillen a lesi pozícióba. Szóval hajrá, várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Szeretem ezt a képet nem tudom megmondani miért. Talán mert ilyennek képzelem a purgatórium várószobáját. Talán mert benne van az elmúlás . Talán mert egy olyan helyet találtam a világban ahol mindegy ki milyen autóval állt a parkolóba és mindegy milyen a cipőjének a márkája. De vajon elbújtunk Isten és az az angyalai mögé vagy beálltunk isten katonái közé ?

Kedvelem, hogy egy olyan nézőpontot mutatsz, ami eltér a szokványostól. Bár nem vagyok nagy barátja, de itt elfogadom az álló formát is, lehet, hogy a kupolából többet, az előtér padlójából kevesebbet adtam volna, de ezt ott a helyszínen lehet megítélni, innen, a fotelből csak egy tipp. (hegyi)
értékelés:

A kép még 2017 -ben készült makró fotózás gyakorlás közben. Nehezítő körülmény volt a szél, de hellyel - közzel sikerült eltalálnom a fókuszálást. Ekkor még nem volt valódi makró optikám, így a fénykép még az 55 - 300 -asra felcsatolt makró előtéttel készült. Technika: f/10, ISO 400, 1/1250 sec záridő, kézből fotózva.

Bevallom, én is fontolgattam, hogy veszek egy makró objektívet, de olyan kurva drágák, és annyira ritkán van szükség rájuk, hogy úgy döntöttem, nekem nem éri meg, így egy előtétsort vettem. Tudom, nem könnyű mindezt a szabadban végezni, ahol szél van, mozog minden. Én azonban most inkább arról beszélnék, hogy mi legyen a téma. Lehet a rovarvilág is, aki szereti, örömmel nézi - én nem vagyok ilyen értelemben bogaras - és itt az szuper, hogy színben redukáltál és a pók meg a virág is azonos világban van, de ennyire nem mennék közel. Több kéne a virágból, hogy az egész arányrendszere érzékletesebb lehessen. A téma fontos, mert maga az, hogy a mikrovilágba nyerünk betekintést, készítéskor izgalmasabb, mint nézni a végeredményt. A makrofotó ott lesz bajos, hogy a legtöbbnél ha egyet láttál, láttál mindent, és ez a kihívás, ennek ellene dolgozni. Témakeresés, ez a jelszó. (hegyi)
értékelés:

Múlt hétvégi kis túránkról, annak is első harmadáról pár fotó, Dömösről a Vadálló-köveken át fel a Prédikálószékre. Az ország egyik legszebb túraútvonala és panorámája. A túra a nehezebbek közé tartozik, mert van egy meredekebb köves szakasza, de igazán megéri a fáradtságot - elég nagy a forgalom is erre, és mint látható is, idősebbek is vállalkoznak rá...

Nem rossz sorozat és a tónusok is jók, a történet is működik. Két dolog, amin még gyomlálni kell. Az egyik, hogy akármennyire is szeretném elfogadni, de egy képsornál jó, vagy legalábbis célravezetőbb, ha kiválasztasz egy képformát és azt igyekszel végigvinni. Legyen ez négyzetes vagy fekvő, mindegy, de az, hogy ugrálunk ebben, az engem legalábbis kivisz a hangulatból, mert érzem, mikor vágtál csak azért, hogy a poénra erősíts, és ez úgy vélem, bizonytalanságból fakad, ez meg átragad rám is, a nézőre. A másik a poén maga Értem, fejforma a szikla. De annyira a számba tolod ezt a megfejtést most, hogy ez kigyengíti a sorozatod. Nem kell a poén, legalábbis hagyd, hogy a néződ dolgozzon picit, ennyire nem kell előrágni neki. (hegyi)
értékelés:

Egy másik arc. Nem ismerem

A leirataid, szöveges dolgok nem mindig mondom, hogy 100%-ban érthetőek nekem, de mellékes, a kép jó. Kicsit talán az olajos tónusokkal kezdtem volna valamit, mert most ez a középtónus alatt némivel lévő világ az, ami uralkodik, és talán nyitnék ezen, hogy szerethetőbb legyen a végeredmény, de az üzenete, a gesztus jó. (hegyi)
értékelés:

István, most mesélhetnék arról, hogy jók a fények, a tónusok, de annyira már ismerjük egymást, hogy a lényegtelen dolgokról ne kelljen írnom, mert a lényeg az, hogy a sztori működik vagy sem. És ez tőled függ, kizárólag. Ha nincs a fejedben meg, mit akarsz, csak találomra lősz, ami eléd kerül, azaz amíg nem adsz időt magadnak a megfigyelésekre és azokból a következtetésekre, addig nincs pontos üzenet. Itt most mi az érdekes? Az áruk dömpingje? Az atmoszféra? Az adás-vétel? Egyszerre minden nem lehet, vagyis neked kell sorrendet felállítani, és utána ennek megfelelően exponálni. Itt minden van, és semmi se. (hegyi)