Feladatmegoldás

Egy fotóetüdöt kapunk. Összefoglalva az egészre azt tudom mondani, hogy van, ami működik belőle, van, ami kevésbé. Értem, hogy az első képen például izgalmas, hogy mit keres ott a répa, de ebben a méretben ez kevésbé jön ki, lehet, hogy közelebb kell egy picit menni. A második képen a cipő rendben van, én kivettem volna onnan azt a papírt, és csak a cipőt és a követ hagyom meg. Nyugodtan bele lehet ezekbe nyúlni, miért ne lehetne. A következő képpel, a nájlonnal a kőrések között, nem tudok mit kezdeni, nem érdekes számomra. A hüvelykujjszerű fadarab tetszik, valószínű a hajléktalanok által összehordott kupac holmi szintén rendben van. Az álló kép a lépcsőzettel nekem nem érdekes, ugyanez igaz a következő képre is. Amit fentről fotóztál fekvő kép az uszadékfákkal, szép kompozíció, szép tónus, tetszik, de kilóg ebből a sorból. Ez a cipő akkor lenne érdekes, ha nem álló lenne, hanem fekvő. Ugyanez igaz a szobordarabra is, ebben a formában nekem nem működik, a következő képen pedig nem elég izgalmas, az ottfelejtett kesztyű megint rendben van. Értem, nem lenne ez rossz. Ha ez az irány téged érdekel, akkor ebből akár egy erős sorozatot létre lehet hozni. Most ebben is vannak már olyan képek, amik rendben vannak, a tónusrenddel abszolút egyetértek, az szép, tehát hajrá, csináld tovább. Most erre kapsz három csillagot, most kezded, tehát az elején nem árt, ha az ember tisztában van dolgokkal. Egy dologra szeretném felhívni a figyelmedet: nyugodtan nyúljál bele. Ha valami nem pont ott van, rakd odébb, ahol neked kéne. Nem kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy valamit úgy találtunk, és mintha ez mágia lenne, hogy ha hozzányúlunk, akkor elvisz az ördög. Nem fog elvinni, én se fogom tudni, hogy hozzányúltál, és más se. Nyilván ilyen helyzetben olyat nem csinálunk, hogy odaviszünk otthonról egy tárgyat, ha a talált tárgy jelentős számodra. De az megengedett, hogy például azt a papírt onnan kivedd a téglától, mert az bántja a kompozíciót, nem való oda. Elvenni belőle lehet, mert az is elvétel, hogy képkivágást használsz, azzal is levágsz a képről, akkor miért ne lehetne ezt a valóságban is folytatni, de hozzárakni nem. A felismerhetőség számít, a nájlonzacskós kép valószínűleg ezért nem tud engem megragadni, mert tudom, hogy az valamilyen mirelit cuccnak lehet a zacskója, de ettől még nem izgalmas, mert nem tudom felismerni. Ennél jobban stukturáltan és alap üzeneteket hordozóbban kell dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Kutyát látunk, ha jól tudom, ő egy husky. A tónusok sárgásak, ezen jó lenne módosítani, mindig érdemes ezeknél a helyzeteknél odafigyelni arra, hogy ne mozduljon el valamilyen irányba, mert az idegenné teszi az egészet. Szép kép egy kutyáról, annyit lehet javítani, hogy érdemes azt megvárni, hogy minden lába látszódjon, mert most takarásban van a láb. A környezettel van némi problémám, főként az, hogy az a betonoszlop zavar engem, az egész rendezetlen, kusza. Ha ez olyan helyen készül, ahol ez kevésbé hangsúlyos, akkor rendben van. Nem az a bajom, hogy száraz növények vannak a háttérben, hanem az, hogy ezek most túl hangsúlyosak. (hegyi)
értékelés:

Ez számomra az utóbbi idők egyik legizgalmasabb képe. Nagyon szeretem ezt a munkát, és nagyon örülök, hogy a Hónap képe is lett, mert nagyon erős hangulata van, bizonyos értelemben hoz egy szociografikus megközelítést is, de rendkívül érzelmesen mesél egy helyzetről, abszolút működik a sztori. Gondolkodom rajta, átérzem az üzenetét, tényleg nagyon sok fájdalom, megtörtség van a képen, és nagyon szépen van ábrázolva mindez. Nincsen belemászva a modellnek az aurájába, nincs kiterítve, és elemezve az ő élethelyzete, csak könnyedén ábrázolva van egy szituáció, és ez nagyon-nagyon nagy erénye ennek a képnek. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Én örülök ennek a képnek, Fény-árnyék leckébe is el tudom fogadni, önképként is működik. Amit meg tudok jegyezni az az, hogy a tónusokkal most olyan a helyzet, mintha az nem lenne eldöntve egészen, hogy most azt akarod ábrázolni, ahogyan a háttérhez viszonyul ez a test, vagy magát a testet, és a háttér csak egy díszítés. Most az élesség a háttéren van, nem rajtad. Ez egy fontos kérdés, rajtad kellene legyen az élesség. A háttér valóban csak dísz, és ha ezt tudjuk, akkor egyrészt a hangsúlyossága lehet, hogy kevésbé lenne fontos, másrészt a tónusrendnél nem azt kell figyelni, hogy az legyen jól exponálva, hanem a test. Most a test nagyon bebukik. Ha sziluettet akarsz, akkor legyen az, és akkor azt kell végiggondolni, hogy mi az, ami mutat sziluettben. Akkor a két kéznek nem az állad alatt kéne lennie, hanem a combjaidon, és akkor egy "erős ember" szituációt lehet hozni, aki mutatja az izmait. Mindegy, bármelyik út érvényes lehet, de most valahogy a kettő közé kerültünk. Most itt abszolút megmutatkozik az, hogy azáltal, hogy ezt a mackónadrágot magadon hagytad, ez olyan, mintha a széknek lenne az alkatrésze, és ez zavaró momentum. Ott kellene lennie a combnak ahhoz, hogy tudjam, hogy az a test folytatása, és nem a széknek valamilyen furcsa része. Ezt a gondolatot még érdemes lenne tovább folytatnod, nem tudom mennyire ismételhető ez valamikor, ha igen, akkor én szívesen venném azt, ha ezt a helyzetet újból gondolnád. (hegyi)
értékelés:

Kedves Zsolt, elnézést kell kérjek tőled, mert nagyon sok idő telt el azóta, hogy feltöltötted ezt a képet, és nem reagáltam rá, nincsen más mentségem, mint az, hogy elég sok mindennel el voltam foglalva, és sajnos az oldalra kevesebb idő jutott, mint amennyit kellett volna rá fordítsak. Remélem még itt vagy, remélem hallod, hogy fontos vagy, és jó lenne, ha a többi képedet is beküldenéd, bocsásd meg azt, hogy ennyire nem voltam figyelmes abban, hogy az elemzésekkel ennyire elmaradtam. De ami késik, az nem múlik, legalábbis nem örökké, most itt vagyok. Nagyon szerethető ez a portré, nagyon kedves helyzet, mert őszinte, tiszta, mert a látom a szemedet, a tekintetedet, mert hozod a formád. Én tudom azt, hogy nem egy könnyű helyzet az embernek odaállni egy kamera elé, és saját magát ábrázolni, szembenézni saját magával. Egyetlen egy megjegyzésem lenne: talán ott vágnék, ahol a pólón lévő minták bejönnek a képbe, vagy legalábbis a hozzánk közelebb lévő mintánál biztos, hogy engem ne zavarjon meg, hogy ott van egy forma, ami nincs befejezni. Nem tudom az mi, és elkezdek ezzel foglalkozni, elviszi a figyelmemet az arcról. Három csillag megvan, és ha itt vagy még, akkor kérem a többi munkádat is, gyere, dolgozzunk. (hegyi)
értékelés: