Feladatmegoldás

Budapest. Járom a várost és mindenhol daruk, munkagépek. Emberek akik kezükkel formálják az acélt, öntik a betont. Egyszerű nevek. Pista Józsi Feri Laci. Kisemberek akiknek megmondják mi hogyan legyen mettől meddig dolgozzanak. Ők nem bonyolítják túl a folyamatokat. Ők azok akik a papíron és digitális számokban lévő grafikákat terveket megteremtik a világunkban. Ők azok akik kis emberek mégis a legnagyobb dolgokat ők viszik végbe. Láthatóvá tenni a láthatatlant. A tervből valóságot hoznak létre. A projektek elkészültével nem az ő nevük fogja fémjelezni azt amit alkottak. Mégis ezek a nevek azok akik nélkül nem lenne semmi. Adjunk hát hálát a Pistákért, Józsikért, Ferikért, és Lacikért. :)

Nagyon fontos szerepe van annak, hogy a kamerát hova helyezed, honnan nézed, mutatod a szituációt. Nem lehet szemmagasságból ilyet jól megoldani, mivel ki kell emeld a szereplőket, úgymond fel kell emeld ahhoz, hogy ők legyenek a főszereplők. Egyszerű ez, lejjebb kell guggolni. Akkor a szerszám és az ember is feljebb kerül, így formailag is kikerül a csövekből és egyszerűsödik, egyértelműbb lesz a kompozíció is, és nem lesz ekkora felesleges tér a feje felett. A szín, meg minden más egyébként elég izgalmas, szóval van ebben power, csak komponálni kell pontosabban. (hegyi)
értékelés:

az újabb őrület

Nos, ez egy emlékkép. Azért nem tud ennél több lenni, mert rendezetlen, esetleges. Nyilván, valós élethelyzetben ez így zajlik, de a fotóban hacsak nem szocio a téma, nem a valóságot keressük, hanem a mesét és az esztétikát, lehetőleg egyszerre. Ez szól egyrészt anatómiáról, annak esztétikájáról, vagyis a pózról, másrészt ugyanúgy rendezendő, vagy átgondolandó, mint egy csendélet lenne. A homokba fúló eszközök és a sok matatás nyoma is kusza. Nyilván, nem azt mondom, hogy át kell szitálni és zen módra elgereblézni a homokot, de ez most too much. (hegyi)

idén tavasszal itt maradtak a körforgalomban. napi vendég. ronda a hangjuk, de egész megkedveltem őket.

Nézd, formailag ez a kép abszolút rendben van, azt, hogy egy igazi természetfotós mit mondana rá, hát, szerintem számukra ez a kép kevéssé természetfotó, bár ennek a madárnak a város speciel kifejezetten megszokott életforma. Szóval sok mindent nem tudok mondani, nyilván a technikai lehetőségek korlátaival nem lehet mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Első önportré, első photoshop használat. Egy számomra új út első lépései. Gép: panasonic lumix dmc fz200 (Bridge)

Üdv a téren, tudom, erős késésben vagyok, de remélem ez nem vette el a kedved, és folytatod itt a munkád. Ez egy jó önportré, hibái ellenére is. Előbb azokról, amit módosítanék. Az egyik, a legszembetűnőbb, hogy van az egésznek egy sárgás összetevője, amit érdemes korrigálni. Lehet vacakolni a fehéregyensúllyal az exponáláskor is, de ez utómunkában is megoldható javarészt. A másik, hogy több fény kell a szemeidhez, hogy a tekintet éljen. Ez egyrészt világítási kérdés, akár egy asztali lámpa is segíthet, másrészt valamennyire korrigálható ez is utómunkában. De hogy az erényét is elmondjam, az a jó ebben a képben, hogy nem akar semmiben orientálni, nem akar semmit titkolni vagy túlbeszélni, egy arcközeli felvétel, amiben az pont a jó, hogy megjelenik egy pici gesztus, egy pici mosoly, ami épp arra elég, hogy kompenzálja a szigorúságát. Jó ez, és mivel amit hibákat írtam, ezek korrigálhatóak, így a három csillag megvan, gyere, folytassuk a munkát. (hegyi)
értékelés:

Ma készült fotó. Egy virágkarón ejtőzött. Mivel egyre jobban kezdem megkedvelni a makró fotózást, így gondoltam gyakorlásnak jó lesz megpróbálkozni megörökíteni őkelmét. Technika: f/20, 0.6 sec záridő, ISO 200, 105 mm a fényképező állványon volt, 10 másodperces időzítő végezte az elsütést. Pici plusz fényt a telefonom lámpájával próbáltam adni a képnek, hogy ne kelljen túl magas ISO csavarnom.

Mivel most fedezed fel ezt a területet, talán még elég képlékeny a dolog ahhoz, hogy bizonyos kérdéseket újragondolj. Az egyik, és talán legfontosabb, hogy bele lehet szeretni abba, hogy valami olyat látunk, amit amúgy a való életben ebben a részletességben nem, viszont ez sem lehet ok arra, hogy lemondjunk a környezetről. Fontos, mint bármi más képnél. Fogd fel portréként, vagy zsánerként, hogyan él egy szöcske, és akkor adja magát, hogy kell az ő kis lakását is látni, az ebédlőt, ahol épp vacsorál, vagyis nem lehet ennyire erősen kimetszeni a valóságból. A másik, hogy hiába áll ő a száron így, de ha nekem kell a fejem forgatni, akkor az fárasztó elvárás, forgasd be te nyugodtan a képet. De mondom, a legfontosabb, hogy hiába a legizgalmasabb részlet, ha nincs környezet is, akkor nincs mese sem. (hegyi)
értékelés:

jött a téma, a gép meg sehol... marat a telefon

Ez egy igen jó kép, még így, csálén, mobillal is, ritka jó pillanat, és példa arra, hogy résen kell lenni mindig, mert - bár általában azt mondom, hogy nincs talált kép - vannak helyzetek, amikor a jósors megajándékoz valamivel. Ez egy ilyen helyzet, ajándék. Köszi, hogy megosztottad velünk. (hegyi)
értékelés:

Természetesen kedvenc helyszínemen Budapesten kattintottam a képet. Lenyűgöznek a nagy épületek belsejében lévő belső kis kertek amiket teljesen körül ölelnek a falak korlátok emeletek. Kicsit magába húz ez az egész. Romos omladozik minden. Nagyon trash érzése van az embernek. Régi életek szaga érződik ezeken a helyeken. Először bántó szagot érzel a nyomorúság és reménytelenség érzése majd az egész valahogy illattá romantizálódik. Talán azok a könyvek történetei, vagy a filmek amik itt játszódtak. Van valami kettős érzés ami egyszerre vonz és taszít. Zárva vagy. Amerre csak nézel falak kosz és az idő munkája szembesít a kevés beszűrődő fényben. Felnézel és ott van az ég a szabadság üzenetével a remény romantikus illata. Valami ilyesmit érzek az ilyen belső kertekben. Dolgoztatok már ezzel a témával? :) Akinek van kedve megtisztelni a véleményével szívesen fogadom! :)

Kezdjük ott, hogy jókat írsz. Nem minden köszön vissza a képen, de amit írsz, akár az is megfotózható lenne. Aztán meg, jó a kép is, alapvetően. A forma, amit megláttál, jól jön elő. De van pár problémám, amit majd legközelebb érdemes megfontolni, ha folytatod a melót ezzel. Két dolog, amit a helyszínen kell megoldani. Az egyik, hogy az arányok miatt a kamerának még lejjebb kell kerülnie, hogy a házból több legyen, mert most az ég dominál, holott a háznak kéne. Az ég csak egy dísz, szimbólum. A másik, hogy érdemes olyan időt választani, amikor azért némi felhőzet van. Vagy madár, vagy repülő, valami. És végül az utómunka, kevésbé kopogós és tónusaiban kiegyenlítettebb kéne legyen, nem HDR, isten ments, de a sötét részek nagyon feketébe kormolódnak most. Ettől még, a folytatás reményében kapja a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

Számomra a fotózás helyettesíti az időgépet. Amióta megvan az első gépem mindent lefotóztam. Imádom az életet és utálom az elmúlást. Ezzel ha csak illúzió formájában is de képes vagyok megállítani az időt és vissza térhetek a pillanatokhoz érzésekhez amiket újra át akarok élni. Ha sikerül másokkal is megosztanom ezzel érzéseket dupla öröm. :)

Az elmúlásnak is van szépsége, de nem erőltetem rád. Ez egy jó portré lenne, fenn picit sok. De ezt a szelektív színezést ezt kérlek, felejtsd el. Béna, olyan mű, idegen a fotózástól. Reklámosok olykor használják, ott se szeretem, de igazán ez olyan dolog, ami hasonlatos a barnításhoz, giccses és mache, csinált dolog, elveszik a kép értéke, hitelessége, hangulata, minden. (hegyi)
értékelés:

Vacsi.

Az ötlet jó. Az is jó, ahogy exponáltad, vannak mozgásfázisok, ez is szuper. Ami kevéssé jó, hogy ekkora előteret hagysz, aminek sok értelme nincs, miközben a fejből vágsz. És a tónusok, még mindig, már megint sötétek. (hegyi)
értékelés:

Felújítás, harmadik nap.

Vicces kép ez, buddhista fiú szétszedte, most meditál, hogy hogyan is kell összerakni. Van hangulata, de még jobb lenne, ha fentebbről lenne fotózva, hogy még leltárszerűbb legyen a végeredmény. (hegyi)
értékelés:

A 2018. évi szentivánéji darab Örkény István Tóték című tragikomédiája. A szerző portréját Balla Demeter 1974-ben készítette.

Hát, ez nekem nem jön be. Az van, hogy ha nincs téma, akkor bármi lehet technikailag, de a kép nem lesz meg. Ló. Oké. Prága. Elhiszem. De miért? Erre a képnek kell válaszolnia. Dől. Miért? Mert csak? Az kevés. Szóval erre hiába tolod rá az effektet, nem a kép, hanem az effekt kezd el dolgozni. Azt meg nem te, hanem a szoftvergyártó csinálta. Ezt azért te ennél azért már sokkal jobban meg tudod csinálni. (hegyi)

Jó játék ez a miniatürizálós technika, van benne valami gyermeki érzés, de az van, hogy ez akkor az igazi, ha a tereptárgyakon kívül autók, gyalogosok, szóval valami élet is van még. Így nekem ez picit üres. (hegyi)
értékelés:

Zsuzsi lányom merengő tekintete.

Jó lenne a tekintet, a háttér is jó, a kettő együtt is jó, van benne valami hippi hangulat, de túl közel vagyunk. Így a váll, a térd darabja inkább zavaró forma, holott lehetne szerepe, de akkor távolabbról kéne fotózni őt. (hegyi)
értékelés: