Ez a modern képeslap verzió, tehát ez tulajdonképpen már abban az időben készült, amikor nem gyártanak képeslapot, de ha ma gyártanának, akkor lehet, hogy ilyen lenne egy karácsonyi üdvözlet, és a hátulján felmutatott hüvelykujj, mint likeolás lenne az, amit be lehetne ikszelni. Nekem tetszik az, hogy elmozdulunk valami egészen absztrakt irányba, viszont ami nem tetszik benne, az a monotonitása ennek az egésznek. Igen, szépek ezek a karikák, tényleg egészen jó, meg ki is hoz nagyjából egy talpára állított háromszöget, ami akár a fenyő szimbóluma is lehet, bár lehet, hogy csak sok autó jött az úton, és az van életlenre véve. Szóval, nem tudom, egy biztos, az absztrakció megvan, csak nekem unalmas. Unalmas színben. Az, hogy ennek a barnás aranysárgának a különböző tónusrendű változatai vannak meg, ez jó, de valami kellene még ehhez, vagy párban, vagy ellenpárban, de valami kellene még ezzel kezdenünk, hogy ez színben létrehozzon valami olyan játékot, amitől nem ez az óarany nagymama szín van. Merthogy akkor ez is mehetne a giccsbe, még akkor is, ha ez modern giccs. Nekem ehhez még valami kellene. A gondolat jó, úgyhogy az kap 1 csillagot, ismételni meg talán jövőre, amikor megint lesz fa. (hegyi)
értékelés:

Az előző képnél elmondtam már, amit gondolok, és itt is hasonlót tudok megismételni, hogy másról szólnak a gesztusok, mint amit te, mint kérdés felteszel a képpel. Ha megnézem ezt a képet, akkor nem az jön le, hogy ez a kislány csokit akar enni, hanem inkább az, hogy valószínű belepancsolt mondjuk a karácsonyi ebédbe, és ezért ő kikapott, és most bűnbánó, vagy valahová elkeverte az ajándékot, és ezért most szorulni fog, és elnézést kér. Nagyjából ezek azok a gondolatok, amik nekem kijönnek. Semmilyen csoki. És nem azért, mert nincs a képen csokoládé, hanem mert az instrukció, és a valós megvalósítás között megint azt mondom, hogy különbség van. Amit az előző képnél mondtam, azt most nem ismétlem meg, erre a képre ugyanaz igaz. Dolgozzunk Attila, kapcsoljunk rá. (hegyi)

Valószínű, hogy ez az én problémám, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a képpel. A fenyőt még látom, a cédrust inkább sejtem, de a kettő párhuzamát, és hogy tulajdonképpen mi is történik, és hogy ez hova fut ki, mi ennek a kettőnek az eredője, azt nem tudom felfogni. Bocsánat, úgyhogy nem tudok mit mondani. Néztem már sokszor ezt a képet, akkor is, amikor megjött, meg az elemzés előtt is, hogy mit fogok erre mondani, de nem nagyon tudok hozzászólni. Valahogy ez most belül maradt, nem tudott átjönni. (hegyi)

Oké, hogy valamilyen sztoriba belehelyezed Demeternek a könyvét, de nem értem, hogy mi történik itt elöl, hogy összedőlt a Marokkó társasjáték, vagy színes spagetti szálakat ettünk vacsorára, vagy hogy ez mi akar lenni? Nem értem, hogy mi történik az előtérben, márpedig, ha nem értem, akkor nem tudok vele azonosulni sem. Szétkaszaboltad a borítót, mondhatni mozaikszerűen, éles sarkokkal, de itt a mélységélességgel van kérdés. Valamiért úgy érzem, hogy ez egyrészt nagyon szűk, nincs az enteriőrből hagyva semmi, hogy abba kapaszkodjak, másrészt, ha ezt a döntést meghoztam, hogy nem az enteriőr fog segíteni, akkor viszont azt mondom, hogy magával a formákkal kell tudni kezdeni valamit úgy, hogy a nézőnek valamilyen szinten legalábbis megfejthetővé váljon. (hegyi)

Reakciót kapunk tulajdonképpen erre az egész ünnepi feelingre, és ráadásul egy szeretetteljes üzenetet is kapunk, hogy Ajronmen kapott ajándékba egy csomó alumínium angyalt, és ezek számomra nagyon erősek. Ugyanakkor azt mondom, hogy Pista, jó lenne, ha értékén kezelnéd a kuszaságot, vagy a slendriánságot. Nagyon fontos. Nem akarom tőled ezt elvenni, nem akarlak én felöltöztetni téged kantáros nadrágba, meg nyakkendőbe, hogy te most félrenyalt hajjal szépen üljél rendesen a helyeden, mert ez szerintem ostobaság lenne a részemről. De az szerintem egy jogos elvárás, hogy gondold végig, hogy a második képnél az a két kéz hogyan szerepel, mert ez így most nekem olyan esetleges, és nem jó üzenet, hogy ott van valaki, de őt most tartjuk-e annyira fontosnak, hogy megjelenjen, mint szereplő, vagy nem. Ha nem, akkor miért van ott? Az első képnél is van problémám, mégpedig az, hogy van ez az egészen furcsa ködösnek tűnő, párás, nyirkos külső világ, és ehhez képest van egy belső, ami mint párhuzam tökéletes, ugyanakkor teljesen halott a belső ügy. De ez nem az a fajta jó halottság, ami morbiddá tenné ezt az üzenetet, hanem egyszerűen csak bedöglött a tónus. Ehhez az kellett volna, hogy valamivel derítsd a belső teret. Akár úgy is, hogy nem az angyalra deríted a legtöbb fényt, hanem magára a koszorúra, ez már a te mondanivalódnak a kérdése, hogy mit akarsz ezzel mesélni, hogy az angyal van a középpontban, a koszorú, vagy, hogy mi ennek az egésznek a bánatos humora. A lényeg az, hogy valami felé el kellene ennek mozdulni, mert az nem elég, hogy ezt meglátod. Én értékelem, de azért lássuk be Pista, hogy ennek fent kéne maradnia az utókor számára úgy, hogy nem mondja azt egy két hete fényképező valaki, hogy jajj, de hát ilyet én is tudok, sőt, én még be is kapcsolom a vakut. Nem a vaku lett volna a megoldás, de az biztos, hogy jót tett volna, ha akár egy íróasztal lámpát odaviszel, és azzal valamilyen fényt adsz a belső térből. Még az sem baj, ha az egy meleg tónusú fény, mert akkor legalább van valami különbség a külső és belső világ között egyébként is, szóval jót tett volna neki. Ráadásul furcsa egy gyermekkor, ahol sörös dobozokból csinálunk angyalt, már a gyerek szempontjából mondom ezt, mert elég korán szembesítjük akkor őt nem csak a fogyasztói társadalommal, hanem annak negatív hatásaival is, magyarán a részeg apával. Mindenesetre azt gondolom, hogy ez most így, miközben egy nagyon erős gondolatiság, és van humora is, a Pistás humor megvan, eközben a technika megint egy kicsit megbicsaklik. Attól még, hogy megvan az üzenet, attól még lehet azt normálisan csomagolni. (hegyi)
értékelés: