Máté, itt is mondom, az emberfotózás még korai neked, előbb magad legyél az alanyod, aztán tárgyak, hogy a perspektíva, komponálás menjen, és csak ha már ezekkel tisztában vagy és biztosan használod, akkor keress modelleket. Ha már bele akartad a teljes ajtót komponálni és odaállítottad a modellt, akkor menj lejjebb. Most annyira fent vagy, hogy a perspektíva is így torzul, fentről. Nem instruáltad, vagy rosszul a modelled. A póz befagyott, kihívó akar lenni, de nem működik. A has, a ruha, ezek olyan eszközök, amiket nem használunk, mert annyira közhelyes. Szóval Máté, kezdjük az elején, és legyen türelmes, hogy nem akarsz rohanni előre. (hegyi)

Kedvelem, hogy egy olyan nézőpontot mutatsz, ami eltér a szokványostól. Bár nem vagyok nagy barátja, de itt elfogadom az álló formát is, lehet, hogy a kupolából többet, az előtér padlójából kevesebbet adtam volna, de ezt ott a helyszínen lehet megítélni, innen, a fotelből csak egy tipp. (hegyi)
értékelés:

Bevallom, én is fontolgattam, hogy veszek egy makró objektívet, de olyan kurva drágák, és annyira ritkán van szükség rájuk, hogy úgy döntöttem, nekem nem éri meg, így egy előtétsort vettem. Tudom, nem könnyű mindezt a szabadban végezni, ahol szél van, mozog minden. Én azonban most inkább arról beszélnék, hogy mi legyen a téma. Lehet a rovarvilág is, aki szereti, örömmel nézi - én nem vagyok ilyen értelemben bogaras - és itt az szuper, hogy színben redukáltál és a pók meg a virág is azonos világban van, de ennyire nem mennék közel. Több kéne a virágból, hogy az egész arányrendszere érzékletesebb lehessen. A téma fontos, mert maga az, hogy a mikrovilágba nyerünk betekintést, készítéskor izgalmasabb, mint nézni a végeredményt. A makrofotó ott lesz bajos, hogy a legtöbbnél ha egyet láttál, láttál mindent, és ez a kihívás, ennek ellene dolgozni. Témakeresés, ez a jelszó. (hegyi)
értékelés:

A leirataid, szöveges dolgok nem mindig mondom, hogy 100%-ban érthetőek nekem, de mellékes, a kép jó. Kicsit talán az olajos tónusokkal kezdtem volna valamit, mert most ez a középtónus alatt némivel lévő világ az, ami uralkodik, és talán nyitnék ezen, hogy szerethetőbb legyen a végeredmény, de az üzenete, a gesztus jó. (hegyi)
értékelés:

István, most mesélhetnék arról, hogy jók a fények, a tónusok, de annyira már ismerjük egymást, hogy a lényegtelen dolgokról ne kelljen írnom, mert a lényeg az, hogy a sztori működik vagy sem. És ez tőled függ, kizárólag. Ha nincs a fejedben meg, mit akarsz, csak találomra lősz, ami eléd kerül, azaz amíg nem adsz időt magadnak a megfigyelésekre és azokból a következtetésekre, addig nincs pontos üzenet. Itt most mi az érdekes? Az áruk dömpingje? Az atmoszféra? Az adás-vétel? Egyszerre minden nem lehet, vagyis neked kell sorrendet felállítani, és utána ennek megfelelően exponálni. Itt minden van, és semmi se. (hegyi)

Egy fotóetüdöt kapunk. Összefoglalva az egészre azt tudom mondani, hogy van, ami működik belőle, van, ami kevésbé. Értem, hogy az első képen például izgalmas, hogy mit keres ott a répa, de ebben a méretben ez kevésbé jön ki, lehet, hogy közelebb kell egy picit menni. A második képen a cipő rendben van, én kivettem volna onnan azt a papírt, és csak a cipőt és a követ hagyom meg. Nyugodtan bele lehet ezekbe nyúlni, miért ne lehetne. A következő képpel, a nájlonnal a kőrések között, nem tudok mit kezdeni, nem érdekes számomra. A hüvelykujjszerű fadarab tetszik, valószínű a hajléktalanok által összehordott kupac holmi szintén rendben van. Az álló kép a lépcsőzettel nekem nem érdekes, ugyanez igaz a következő képre is. Amit fentről fotóztál fekvő kép az uszadékfákkal, szép kompozíció, szép tónus, tetszik, de kilóg ebből a sorból. Ez a cipő akkor lenne érdekes, ha nem álló lenne, hanem fekvő. Ugyanez igaz a szobordarabra is, ebben a formában nekem nem működik, a következő képen pedig nem elég izgalmas, az ottfelejtett kesztyű megint rendben van. Értem, nem lenne ez rossz. Ha ez az irány téged érdekel, akkor ebből akár egy erős sorozatot létre lehet hozni. Most ebben is vannak már olyan képek, amik rendben vannak, a tónusrenddel abszolút egyetértek, az szép, tehát hajrá, csináld tovább. Most erre kapsz három csillagot, most kezded, tehát az elején nem árt, ha az ember tisztában van dolgokkal. Egy dologra szeretném felhívni a figyelmedet: nyugodtan nyúljál bele. Ha valami nem pont ott van, rakd odébb, ahol neked kéne. Nem kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy valamit úgy találtunk, és mintha ez mágia lenne, hogy ha hozzányúlunk, akkor elvisz az ördög. Nem fog elvinni, én se fogom tudni, hogy hozzányúltál, és más se. Nyilván ilyen helyzetben olyat nem csinálunk, hogy odaviszünk otthonról egy tárgyat, ha a talált tárgy jelentős számodra. De az megengedett, hogy például azt a papírt onnan kivedd a téglától, mert az bántja a kompozíciót, nem való oda. Elvenni belőle lehet, mert az is elvétel, hogy képkivágást használsz, azzal is levágsz a képről, akkor miért ne lehetne ezt a valóságban is folytatni, de hozzárakni nem. A felismerhetőség számít, a nájlonzacskós kép valószínűleg ezért nem tud engem megragadni, mert tudom, hogy az valamilyen mirelit cuccnak lehet a zacskója, de ettől még nem izgalmas, mert nem tudom felismerni. Ennél jobban stukturáltan és alap üzeneteket hordozóbban kell dolgozni. (hegyi)
értékelés: