Az a baj, Gábor, hogy tisztában vagyok vele, hogy te az utómunkát feleslegesnek tartod, mert azt hiszed, valamilyen fals gondolat alapján, hogy a kép már akkor kész van, amikor exponáltál. Senki fotós ezt neked nem támasztja alá, aki ilyet mondott, annak nyugodtan mondd azt, hogy én üzenem, hogy marhaságot beszél. Valamiért nem lehet téged az utómunkára rávenni. Ennek a képnek ott van az egyik problémája, hogy a mély tónusok, az árnyékos részek annyira sötétben vannak most, hogy nem lehet jól kivenni az egészet, és így inkább grafikai formává válik, mintsem felismerhető növényekké, nagyon kopogós. Lehet, hogy lenne olyan időpont, amikor másik irányból jön már a fény, és akkor lehet, hogy egy jobban megcsinálható kép lenne. Ha már így történt, akkor utómunkában ezen valamennyi finomítható. A másik, ami ennél is fontosabb probléma az a kompozíció. Túl sokat akarsz egy képen megmutatni. Meg akarod mutatni a majdnem kiszáradt magas fákat is, meg a kis tujákat is, meg a kis pompom virágokat is, amik a kép aljához szorultak, de így most az egésznek a közepe pont egy érdektelen rész lesz, maga a pázsit, ahogy megyünk bele a bokros részbe, minden szétesett. Gondolom én, a saját kertemből levonva a következtetést, hogy a kép egyébként értelmes növényekkel folytatódhatott még jobb oldalon, az lenne az izgalmas. Ennek a képnek a fele használhatatlan, méghozzá a bal oldali fele, nem érdekes. Azok a fák így, ebben a formában nem izgalmasak. Az lenne izgalmas, ami a kis növénykékkel létrejön, ez a tipikus angol kert. Akkor tessék ezt megmutatni. Ha eldöntöd fejben, hogy mire megy ki a fuvar, akkor azt kell exponálni, ez így, ebben a formában túl sok képi elemet tartalmaz, és így egyikre se jut kellő figyelem. Mivel ennyire el voltam késve az elemzéssel, azt mondom, hogy ha jövőre ugyanitt jársz, próbáld meg nekem szépen megcsinálni, megérné. (hegyi)

Az egy kérdés nekem, hogy milyen technikával csinálod ezeket a képeket. Ha ez még mindig ipad, vagy mobil, akkor oké, valahogy nekem ez most sötétebb egy picivel a kelleténél. Hogy Lilla mennyire fogad szót instruálásnál, nem tudom, de talán jobb lett volna, ha valahova odateker, ahol fény is van. A fák között látom, hogy vannak olyan részek, ahol a lombokon keresztül szűrődik át a nap, tehát ott rajta is lenne fény. Ez nem lenne rossz, mert így most ez szomorú hatású lett. Szóval ez egyébként egy jó helyzet lenne, a fénytani problémák miatt kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Az egy kérdés, hogy a lányodnak mennyire volt kényelmes ez a póz, mert kicsit kényszeredettnek érzem ezt most. A másik, hogy annyira ki van számolva most a képkeret, hogy minden beleférjen, a lábujjai is, hogy szétfeszíti a képkeretet a modell. Kevés így a környezet. Ha ennyire átmegyünk személyesbe, akkor lehet, hogy érdemesebb lenne vágni a testből. Ott az ajtó már nem fontos, az elviszi a figyelmet, mert egy sötét flekk, és konkurál a hölgy hajával. Takard le a kezeddel, látod, hogy már jobb hangulatú, koncentráltabb kompozíciót kapsz. Szerintem ez akár egy négyzetesre komponált kép is lehetne, mert ami ennek a képnek az erénye, a lányod haja, az nagyon szépen formálódik. Az kérdés, hogy mit csinál a kezeivel. Nagyjából látszik, hogy az egyiken támaszkodik, de a másikkal is valami történik, mintha valamit keresne a fűben. Ilyenkor érdemes instruálni: tedd a kezed a válladra, túrj bele a hajadba, tehát valami mozgást létrehozni, hogy ne úgy tűnjön, mintha ez egy befejezetlen pillanat lenne. (hegyi)
értékelés:

Nem könnyű feladat a gyerekfotózás, mert a gyerek izeg-mozog, egy sajátos külön világban él, és az ő tempója nagyon ritkán találkozik a miénkkel, nehéz elkapni a pillanatot. Ez egy jól megfogalmazott képi üzenet. A helyzet tetszik, de hogy ő most fekvőtámaszt csinál, és úgy lett lefotózva, vagy áll apa előtt, ezt nem lehet tudni. Ami kicsit furcsa, az a kar csonkolása, nyilván ebből a nézőpontból nehéz mást kihozni, és a gyerekek instruálhatósága is kérdéses, de érdemes megpróbálni, hogy az ember ilyenkor azt mondja, hogy tedd följebb a kezed, integess, és akkor benne van a kis tenyere is. Vagy mondd azt, hogy tegye maga mellé a kezét, és akkor ő valamennyi ideig odateszi, túl sokáig nem lehet várni, ezért is nehéz modellek a gyerekek, mert egy-egy pózt nem fognak neked órákig kitartani, sokat nem lehet tökölni. Egyetlen problémám van még ezen kívül: nekünk jobb szemben az írisz, a szembogár kevésbé részletgazdag, sötétben volt, erre érdemes utómunkában valamennyit rásegíteni. Nem azt mondom, hogy az egész arcfélre, de a szemét valamennyivel világosabbra lehet hozni. Szelektíven kijelölöd, és azzal külön elkezdesz dolgozni. Óvatosan kell ezt csinálni, mert az ember egy bizonyos szintig tudja csak elfogadni az ilyen módosításokat, utána furcsa lesz, hogy hogyan került oda az a fény, de valamennyit érdemes lenne ezen világosítani. Mivel egy nem könnyű feladatba fogtál bele, a gyerekfotózásba, és azt ízléssel tetted, ezért kettő csillagot tudok adni erre a munkára. (hegyi)
értékelés: