Kutyát látunk, ha jól tudom, ő egy husky. A tónusok sárgásak, ezen jó lenne módosítani, mindig érdemes ezeknél a helyzeteknél odafigyelni arra, hogy ne mozduljon el valamilyen irányba, mert az idegenné teszi az egészet. Szép kép egy kutyáról, annyit lehet javítani, hogy érdemes azt megvárni, hogy minden lába látszódjon, mert most takarásban van a láb. A környezettel van némi problémám, főként az, hogy az a betonoszlop zavar engem, az egész rendezetlen, kusza. Ha ez olyan helyen készül, ahol ez kevésbé hangsúlyos, akkor rendben van. Nem az a bajom, hogy száraz növények vannak a háttérben, hanem az, hogy ezek most túl hangsúlyosak. (hegyi)
értékelés:

Pontosan nem értem, hogy ez miért Szorgalmiba került, de ez a te döntésed. Hangulatában van egy szociografikus megközelítése ennek az egésznek, ez tetszik, talán az égből kevesebb is elég lenne, a fák tetejénél már vágnék, és az aljából többet hoznék, és akkor ez egy izgalmas meló lenne. Jó a pillanat, amit megfogsz, jókor exponáltál. A tónusok is itt elfogadhatóak számomra, úgyhogy ez egy működőképes kép lenne, billentenék egy picit a kamerán. Tudom, hogy a dekomponálás nagy divat, de nem kötelező minden divatot követni. (hegyi)

Ez a kép Az öreg baseball-os kapaszkodik a kerítésbe c. kép nekem, azt sem nagyon értem, hogy ha saját magad vagy rajta, akkor miért az Instruált modell leckébe került. Valamiért most elmozdultál ebbe a kemény, kopogós világba, elfogadom, hogy ilyen hangulatod van, nem is mondom, hogy ez rossz, de ez a kép nekem nem túl sokat mond. Nem sokat tudok meg rólad, a fejed fölött nagyon nagy teret hagytál ahhoz képest amennyit lehagytál az aljából, minden be van téve középre, én látok egy fickót, kezében egy bottal, a pólóján mindenféle reklámmal, és néz valahová. Ez ennyi, ebből nekem több nem jön ki. (hegyi)

Ha az ember sokat nézi ezt a képedet, akkor nyilván meg tudja fejteni azt, hogy itt a távirányító van, meg a szemed előtt takarod a fényt, azért van ez a póz, de sikerült ezt az egészet úgy ábrázolnod, hogy olyan, mintha valami tai chi gyakorlat lenne, és abban varázsolnál valamit. A helyszín is jó ehhez, a háttér is, a pad is, jól is ábrázolod önmagad ebben a világban. Amennyit ebből a képi helyzetből láthatok rólad, az alapvetően stimmel ezzel, úgyhogy ez három csillag. (hegyi)
értékelés:

Ez számomra az utóbbi idők egyik legizgalmasabb képe. Nagyon szeretem ezt a munkát, és nagyon örülök, hogy a Hónap képe is lett, mert nagyon erős hangulata van, bizonyos értelemben hoz egy szociografikus megközelítést is, de rendkívül érzelmesen mesél egy helyzetről, abszolút működik a sztori. Gondolkodom rajta, átérzem az üzenetét, tényleg nagyon sok fájdalom, megtörtség van a képen, és nagyon szépen van ábrázolva mindez. Nincsen belemászva a modellnek az aurájába, nincs kiterítve, és elemezve az ő élethelyzete, csak könnyedén ábrázolva van egy szituáció, és ez nagyon-nagyon nagy erénye ennek a képnek. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Ha az orrod se lenne meg, meg az álladnál az állkapocs csont íve, csak ez a kerek fejforma lenne, akkor ez abszolút rendben lenne. Így most ez picit elviszi a figyelmet, egyébként abszolút működik nekem ez a foltrendszer, megint azt mondom, hogy póló nélkül. Ezt neked annyiszor elmondtam már, hogy nem igazán értem, hogy miért nem lehet ezt elfogadni tőlem, hogy egy ilyen helyzetben, ahol egyébként a valós, az organikus formák, és az épített környezeti formák, az ember, a háttér, a fények, ez a fröccsenésszerű világ nagyon izgalmas lenne, és jön egy ilyen civil dolog, mint ez a póló, ahol nézem, hogy hogy gyűrődik az anyaga, abszolút nem illik ehhez a képhez. Ha nem veszel engem komolyan, akkor feleslegesen koptatom a számat. (hegyi)

Nyolc képből álló fotóetüdöt kapunk, és bevallom őszintén, engem csak a legutolsó kép ragad meg, mert nagyon izgalmas, ahogy ezek a madarak. Nyilván valamilyen ötlet kellett, hogy az épület a madarak miatt meg legyen védve. Ha már egy ilyet fel kell szerelni, akkor odatették ezeket az origami-szerűen meghajtogatott madár figurákat. Nagyon izgalmas, ami ezzel a térrel létrejött, és ezt egészen jól ábrázolod. Ha csak ezt az egy képet nézem, akkor ez már három csillag. Ami a fotóetűd részét illeti, különválasztanám azt, hogy mi az, ami ebben az épületben, vagy az ő környezetében készült, és mi az, ami a városkát vagy a helyszínt akarja ábrázolni. Most ezek a képek nekem kiesnek, kizökkentenek, és nem is annyira érdekesek, ezek tényleg turistafotók. Ha csak az épülettel foglalkoztál volna, akkor abból viszont létre lehetett volna valamit hozni. Azt gondolom, hogy az különbözteti meg a turista megközelítést a valódi fotós megközelítéstől, hogy egy-egy történettel az ember mennyit foglalkozik. Lehet egy utcafotós megközelítést csinálni, hogy elmegyek egy városba, és az ott található életet akarom megörökíteni, akkor erre kell menjen ki a fuvar, és akkor lehetőleg mindenféle helyzetből ki kell hozni a maximumot, megkeresni a csúcspontokat, és azokat lefotózni. A katedrálistól a kéregető koldusig mindent. Azt is lehet, hogy kiválasztok magamnak egy épületet, és azt fogadom be először magamba, és utána ebből átszűrve magamon, mutatom be azt a részletet, ami abból számomra izgalmas, és amit meg akarok a közönséggel osztani. Most a kettő között vagyunk, bent is voltunk az épületben, ebből is akarunk mutatni, nem biztos, hogy a legjobb nézőpontokat találtuk meg, nem is biztos, hogy mind nagyon izgalmas, de teljesítettünk egy feladatot, mert közben kipótoltuk az üres részt, ami meg kimarad ebből a sorból: a városfotók. A kettőből ez most nem jön össze. Az utolsó kép kap három csillagot, a többi egészében, ha mint fotóetüd nézem, akkor azt mondanám, hogy gondold ezt újra át, biztos csináltál ott rengeteg másik felvételt is, kérlek, hogy állíts össze egy anyagot csak a katedrálisról, aztán egy anyagot csak a városkáról, lássuk, hogy miből hogyan tudunk gazdálkodni, mi lesz az izgalmasabb, de ez így vegyítve nekem nem működik. (hegyi)
értékelés: