A második darabja a két képnek, ez lenne az eredeti megoldás, csak nem eléggé teljes alakos.

Kedves Szilárd, itt az a helyzet, hogy ez harmadik leckének egy kicsit érdekes, és jól írod, ez nem teljesen egész alakos. Az előzőt elfogadtam, kis szódával, bár ebben több az izgalom, ami a ritmusokat illeti, ez kétségtelen, viszont valamelyik kép alatt elkezdtünk beszélgetni az utómunkáról, itt most erre utalnék. Ezen a képen utómunkával még kellene dolgozni ahhoz, hogy az egésznek a ritmusa valóban felerősödjön, és létrejöjjön az, amit most itt megláttunk, hogy milyen érdekes az, ahogy ezek a fehér csíkok felszabdalják a teret, és mégis olyan, mintha ugyanazok a formák folytatódnának, mert nyilvánvaló, hogy egy tükröződésről van szó. A többi dolog, amit az előző képnél elmondtam érvényes itt is, várjuk a folytatást, jó lenne abból a szakállból többet látni, felismerni, pontosan azért, mert szerintem nincs oka annak, hogy ne kapjuk meg azt, amire az első három lecke szolgál, nevezetesen a bemutatkozást. Azt az álarcot, amit sikerült ezekkel a tükröződésekkel fölvenni, én most félreraknám, és várjuk Szilárdot, magát. Ezt a képet pedig az előzőnél elemeztem, tehát mint variáció értem, köszönöm. (hegyi)

A hazikom hatso ablakaban tukrozodve, vasarnap reggel, villanyborotvaval a jobb kezemben, kameraval a balban (a lencse pont lathato).

Látom, hogy itt a fabula-feladványok sorozat folytatódik, hogy rakjuk össze csíkokból Szilárdot. Nekem gyerekkoromban volt ilyen élményem, amikor papírból voltak ilyen csíkok, és másik papírokat kellett keresztbe befűzögetni ilyen taxikockaszerűen, és abból létrejöttek mindenféle színes dolgok. Sok értelme szerintem nem volt, bár valószínű, hogy a színkultúrát talán ez fejleszthette, lehet, hogy ez volt vele a cél. Ez az élmény itt most visszajött nekem. Jó ez a megoldás, bár még mindig kicsit a bujkálást erősíted. Most itt van a három lecke, mindháromra megvan a három csillag, és érdemes lenne nekiugrani ezeknek a leckéknek úgy, hogy személyesebb üzeneteket kapjunk, kicsit félretéve a szakmát, a matekot, a filozófiát, kicsit az érzelmeket erősítve. Jó lenne, ha ezen elgondolkodnál, hogy esetleg valahogy abba az irányba mozduljunk el, ami az önábrázolásnak az érzelmi iránya. Ugyanis jó ez a távolságtartó megközelítés, ez így is sokat elmond az emberről, de a primer üzenetek olykor hatásosabbak, tehát a néző nem biztos, hogy mindig rejtvényt akar fejteni, hanem érzelmileg akar közelebb kerülni. (hegyi)
értékelés:    

Ha nem állsz stabilan, hát próbálj erősebben kapaszkodni a lábaddal.

Feri, nagyon leíró jellegű a kép, nagyon finom karikatúra, az önábrázolásnak egy különös formája, és több van ebben, mintsem egy sima kattintás. Azok a mozdulatok, amiket itt ábrázolsz, az ember sokszor a saját életében is megfigyeli, legyen szó itt akár bármi biológiai szükségletről, aminek hatására elkezdünk játszani az ujjainkkal, akár a feszültség-levezetésről, akár játékról, mindegyik ajtó nyitva van most, ez érdekes felvetés, és örülök annak, hogy ezt a képet ebben a formában megkapjuk. Talán oldalirányban ez nekem most túl tág, a kép alján lehetne nagyobb tér. Itt most a térelosztással lehetne valamit kezdeni, tulajdonképpen ez egy négyzetes kompozícióban nagyonis megállná a helyét, de ettől függetlenül ez egy nagyon jó irány. Én bátorítalak, keresd magad, akár ebben a felfogásban is. (hegyi)
értékelés:

A lecke címe és a kép mondanivalója szerintem teljesen egyezik.

Kedves Anett, köszöntünk a Látszótéren, a címet majd magyarázza az idő, hogy mennyiben és milyen területen értendő az, hogy ez az igazi arcod. Nagyon érdekesek azok a míves körömdíszek, amiket itt látunk, tulajdonképpen a képhez és annak a finom fényeihez és vonalaihoz képest ezek nagyon is határozott jelzések, egy vadmacska körmei. Köszönöm szépen, a három csillag megvan és a leckemegoldás is, és várjuk a többi munkádat, jó ez a ritmus. (hegyi)
értékelés:    

Izgalmas térosztást látunk, nagyon jó az a ritmus, amit Dávid itt létrehoz. A kép szinte minden eleme fontos és jelentéssel bír, hozzáad ahhoz a történethez, amit Dávid itt elindít. Nagyon jó ez a konstrukció és a megfigyelés is. Függetlenül attól, hogy mi a technika, valószínűsítem, hogy ez valami kevésbé szofisztikált fényképezőgép, de a ritmus nagyon jó. Az az izgalmas benne, hogy miközben ezt az árnyékritmust megfigyelte Dávid, hagyta, hogy begyalogoljon a képbe ez a macska, magyarán azt, amit lehet, hogy más hibának tekintene, és megvárná, amíg kimegy, vagy elzavarná, Dávid pontosan ráérzett arra, hogy ennek a képnek értelme akkor van, ha ez a macska a képen van. Játékos, könnyed, és ez az izgalmas az egészben, hogy miközben nagyon határozottak és szigorúak ezek a formák, pont ettől a játékosságtól válik elviselhetővé ez az egész. Köszönöm, és Dávid, légy szíves, ne hanyagold a Látszóteret, szükség van a munkádra. (hegyi)
értékelés:

Valtoztattam kicsit a geometrian az 1. leckehez kepest. A ket alap tukor nem 90 hanem 45 fokos szogben all egymashoz kepest. A kamera lencseje a szogfelezotol balra van 5 fokkal az en orrom meg jobbra. A kepen lathato kamerak kozul a tukrozodesek paritasat meg lehet szamolni abbol, hogy hanyszor tukrozodott. A kamera tengelye ugy van beallitva, hogy a kis tukorben tukrozodo nagy tukrot fenykepezze le ahogy a nagy tukorben tukrozodik, benne persze a kis tukor tukorkepet is. Ez azt jelenti, hogy a bal oldali kamera 3-szor tukrozodve mutatkozik a kepen velem egyutt. A masik ket kamera kep pedig 2-szer (jobb szelso) illetve 4-szer (kozepso), a tukrozodesek paritasa megallapithato a szimmetriabol, csak a bal szelso kamera tukorszimmetrikus az eredeti targyra. Azt, hogy a kamera a bal szelso kepet nem kozvetlenul vette fel, csak abbol erheto nyomon, hogy a kep baloldali fele fele nezek a tukorben, ahonnan nem lenne mint tukrozodnom a kezitukorben, egy kozvetlen felvetel eseten a tukor utban lenne az arcom es a lencse kozott. Az egesz igy bonyolultnak hangzik, a feny utjat meg a tukroket megszerkesztve sokkal egyszerubb az egesz. Mint lathato a kamera mindenhol szembe nez sajat magaval, ha lenne egy elegge szeles latoszogu objektivom, akkor meg egy peldanyban lathato lenne, balra az egesztol oldalnezetben ahogy a nagy tukorben kozvetlenul tukrozodik. Mikozben a kepet keszitettem egy Viktor Pelevin regenyen gondolkodtam. Ahogy o fogalmaz a fenykepezes illuzio, ugyanugy ahogy a tukorkep is. Tobbszoros tukrozodes tobbszoros illuzio. Lapsang Suchong parafrazissal elve: egy onkep tukorkepenek a tukrozodese egy virtualis alanyt hoz letre, amely az individuumot szimbolizalja a nezok szamara. Ezen Buddhista iranyzatnak a szellemeben az idividuum azonban nem letezik, vagyis egy nem letezo jelenseget helyetesit annak egy megjelenesi formajanak a tobbszorosen tukrozott kepenek a virtualizalt masa. Valojaban csak az identitas szimptomai leteznek, ami valojaban letrejon az a nezok a fenykepesz es az altala letrehozott szimbolum kollektiv nemletezese, mivel a kep megtekintese abszolut nem letezo, hiszen egy nem letezo (a fenykepesz idividuuma) virtualis tukrozodesenek (az en-kep) a szemleleserol van szo egy masik nem letezo (a szemlelo individuuma) csupan szimptomaiban megmutatkozo jelenseg altal, azonban a nezo szamara megis a legrealisztikusabb valosagot jelenti. Na erre alszom egyet aztan majd holnap megnezem, hogy meg mindig egyet ertek-e magammal.

Itt megint kapunk egy érdekes beállítást, amire megvan a három csillag ismét, jó az irány is, tetszik ez a játék. Az előzőeknél elmondottakhoz még annyit fűznék hozzá, mert egy része ennél a képnél is igaz, hogy megint az az érzetem van, hogy a képből nekem kevesebb is elég lenne. Ha ezt négyzetes kompozícióra veszem, akkor ez egy erős fotó. Most kilágyítottad ezt a fényképezőgépnek a hármas ismétlődésével. Nem látom az indokot, hogy miért dőlünk, ez technikailag nekem problematikus, mint ahogy az is, hogy valószínű, hogy azáltal, hogy lenyomtad az exponáló gombot, megmozdíthattad a gépet, mert az élességgel van némi gond. De megvan a három csillag és a leckemegoldás is azzal, hogy ha van kedved, akkor ezt a képet esetleg érdemes lenne ismételni, mert ebben több van annál, mintsem technikailag kicsit billegősen hagyjuk. A leirat és a filozófiai irány továbbgondolandó, kérdés, hogy nem akarsz rádiózni? (hegyi)
értékelés: