Éles távolság

Éles távolság

Igen, Zoli, itt van a dolog, levetted az effektet, működik a kép. Tökéletesen rendben van, jó ritmus, izgalmas, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Hőség

Hőség

Kapcsolatot látok egy másik képeddel, a Mantegna Húsvétja cíművel. A két kép ellentétben áll egymással. Ez fekete-fehér, a szomorúságot fejezi ki, ellentétben a Húsvéttal, ami színes és tulajdonképpen a feltámadásról szól. A nézőpont is ellentétes, fent és lent. Ez a kép szemcsés, nyugtalan, a másik nyugodt, éles, kisimult. A cím. Nem látom a kapcsolatot, nálam a hőséghez a ’világos’, ’fény’, ’mozdulatlanság’ jelzők kötődnek. A kép súlypontja határozottan balra tolt, nyugtalanná teszi a kompozíciót. A sötétről a szemcsézettségről valami éjszakai, rejtett dolog ugrik be. Ráadásul ahová a matrac két világos foltja vonzza a szemet, esetleg a „Fülledtség” cím jobban illene ide. Így jobban kapcsolható lenne a „Hétfő délután” témához. Tetszik az ismétlődő ívek – áll, mellkas, és talán ágyvég? – harmóniája, és az, hogy a ahonnan hiányzik a negyedik ív, a mellkas közepéről, oda mutat a jobb kar és a láb vonala. Ott haladnak át, nagyjából a szív fölött a kép harmadoló pontjában. Az orr viszont tényleg nem túl szerencsés, de ilyen van, ezzel kell ellenni. A cím és az orr miatt két csillagot adnék. (Kováts Győző)
értékelés:

Álmodtam álmomban

Álmodtam álmomban

Na, végre, itt van egy kép, tökéletes a ritmus, nagyon szép az egész, nagyon szépen elmosódtak a vonalak, jól hozzák a mozgás élményét, a felszabadultságét, miközben kellően izgalmas az egész ahhoz, hogy ne csak egy primér vonalon menjünk végig, hogy ő egy felszabadult mozgássorozatban van benne, hanem akár gondolhatom ezt az egészet valami futásnak, de akár zuhanásnak, süllyedésnek is, mindegy. Ez a nézőben hagyja ezt az egészet játszani, és ez erénye ennek a képnek. Attila, látod, ez abszolút jól működik, nincsen túlbeszélve, túldumálva, nem javítottál különösebben rá, vagy ha igen, mégsem erőszakos annyira, hogy leugorjon a végtermékről, úgyhogy köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Fekete fény

Fekete fény

Az az érdekes ebben, Tamás, és attól lesz izgalmas ez a kép, hogy olyan, mintha valamilyen sci-fi novellának lenne ez az illusztrációja attól, hogy inverzbe fordítasz dolgokat, attól, hogy a tónussal játszol. Nem szoktam szeretni a photoshopos manipulációkat, de ez a kép abszolút működik. Nagyon jó, ahogy ez az egész ezzel a furcsa színvilággal létrejön, illusztrációnak tökéletes. Fény és árnyék leckébe is el tudom fogadni, bár az Illusztráció leckébe ez erősebb lenne nekem. (hegyi)
értékelés:

Házasságkötés

Házasságkötés

Kedves Eszter, ezt a barnított dolgot felejtsük el, még akkor is, ha érzelmesek vagyunk a házasságkötés szempontjából, és a megrendelőt is beszéljük le róla! Lehet, hogy ő kéri, hogy ilyet szeretne, mintha a saját nagyanyja lenne a képen, de az idő ezt meg fogja tenni, ki fogja neki barnítani, ha sokat tartja a napon, ne dőljünk ennek be. Ez a kép fekete fehérben gyönyörű lenne. Nagyon szép maga a ritmus, és nagyon fontos az, hogy a férfi csak a kezével van jelen, és az egész egy nagy fekete tömeg, és a nő az, aki a maga pompájában megmutatkozik, mert ez a kapcsolati helyzetről is nagyon sokat elmond. Ez a része nagyon tetszik, az egy másik kérdés, hogy lehet, hogy pont ebből kifolyólag nem a nőnek kellene kapaszkodnia a férfi kezébe, hanem a férfinak kellene fognia a nő kezét, még akkor is, ha ez esetleg a szertartás szempontjából nem helyes. Azért, mert a férfi kezének a struktúrája határozottabb, mint a nőé. A nő finomabb pólusai, vonalai most itt a karral, és ezzel a kéztartással, ahogy ez megjelenik, ahogy a hüvelyujját és a mutatóujjának a felét látjuk, viszonylag egy homogén felületet ad, amíg a férfi kezén a szőr és az idő másképp dolgozik, ezért ez mindenképpen határozottabb és kontrasztosabb lenne, ráadásul a férfi határozottabban tudna jelen lenni, ha már őt csak a sötétből előtűnő kezével ábrázoljuk. Egyébként három csillagos kép, és megvan a leckemegoldás is, de ígérd meg, hogy ezt a barnítást elfelejted, és ezt a többieknek is mondom, hogy utolsó eset, hogy barnított képre három csillag jár. (hegyi)
értékelés:    

Hát nem is tudom... DEHOGYNEM!!!

Hát nem is tudom... DEHOGYNEM!!!

Örülök neki, hogy az újabb képeken már érezni annak a hatását, hogy Attila fontolóra veszi azokat a dolgokat, amiket itt elmondunk az elemzéseknél vagy akár a kommentároknál, és nagyon remélem, hogy nem érzi úgy, hogy itt bármiféle drasztikus agyműtétet akarnánk rajta végrehajtani, egyszerűen arról van szó, hogy a képei technikailag túl jók ahhoz, hogy esztétikailag ne legyenek a helyén. Ennél a képnél most úgy érzem, hogy ez egy jól megoldott ritmus. Mindazzal együtt, hogy tökéletes akkor lenne, ha nem lenne ott a hüvelyujj mögött az a világos forma. Lehet, hogy az a pólód, vagy ing, ami ezt hozta, az ott nem annyira szerencsés, de gondolom, ezt te is érzed, hogy ez a kép igazán erős akkor lenne, ha a felénk mutató kéz és a háttérben derengő arc lenne csak rajta. Az egésznek van egy transzcendens iránya is, tehát a Torinói lepel hasonlatos ahhoz, ami a háttérben most létrejön. Ha ezt a képet megcsinálnád, és ügyelnél arra, hogy mi történik a háttérben, és ha össze akarod kötni a fej és a kéz formáját, akkor azt akár úgy tennéd, hogy félmeztelenül csinálod meg, tehát ha fel is dereng valami, az természetes forma legyen, a tested formája, akkor szerintem ezt a képet lehet, hogy el is lehetne akár adni, mint illusztrációs kép. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, de még mindig azt mondom, hogy jó lenne egy ismétlés ezzel. (hegyi)
értékelés:    

kutya-balett

kutya-balett

Most reagálok a kommentre: Gime, te mindig megpróbálod meggyőzni a környezetedet, mintha az hülye lenne, hogy márpedig te nem manipulálod a képeidet, miközben minden képed tele van manipulációval, sőt, szinte nincs olyan képed az utóbbi időben, ami ne lenne manipulálva, és tudatosan használom a manipuláció szót és nem az utómunkát. Nem értem hogy ezt miért csinálod. Ezt lehet, hogy megeszik azok, akik nem értenek a fotóhoz, vagy akik nem csináltak még életükben képet, de egy fotós közösségben ezzel előállni úgy, hogy ezen nincsen semmi manipuláció, ez azért viszonylag bátor. Mindegy, nem akarok én ezen vitatkozni, feleslegesnek érzem, csak mondom, hogy itt a saját renomédat viszed a vásárra. Ami a képet illeti, ez a kisállat felettébb érdekes. A kutyatenyésztés és az emberi fantázia találkozása, és ez tényleg valami egészen szörnyű végeredményt tud hozni, ennél a kis állatnál is, ő nem tehet róla, hogy hülyét csinálnak belőle, de hát rémületes. A csillagpóni és a kutya együtt valami furcsa ötvözetben, nem tudom, hogy hogyan kellene viselkedni a társaságában, ha ez az én lakásomban lenne, hogy csókolommal köszönjek neki, felrúgjam, vagy mit csináljak, mert tényleg szürreális. A ritmus maga jó, mindazzal együtt, hogy ezek a fadarabok szétverik az egészet, meg a háttérben is egy kicsit kuszává teszik ezek, de hát nyilván adta a pillanat, hogy mikor készítsd a képet. Tehát az ábrázolás nem lenne rossz, csak ne mondd, hogy nem manipuláltad a képet, mert komolytalanná teszed magad. (hegyi)
értékelés:

Gyertyatartó

Gyertyatartó

Az a helyzet, hogy itt van egy képrészlet, ami gondolom valamilyen eseményen készülhetett, talán egy esküvőn, talán ezáltal azt is érteni vélem, hogy mi az a toll, ami ebben a szürreálisan csúnya tolltartóba beleszuszakolódik, de valahogy az egész nekem fura. Mint tanulmány abszolút jónak tartom, a ritmusok jók, ha elvonatkoztatok attól, hogy miből áll össze a kép, akkor maga az, ahogy ez a hármas gyertyatartó viszonyul ehhez a tolltartóhoz az jó. Aztán ha elkezdem mégiscsak megfejteni, hogy mit látok, akkor azt mondom, hogy de hát ez a tolltartó csúnya. Akárhogy próbálom ezt érzelmesen közelíteni, de inkább nekem ez ilyen furcsa szocreál kép irányát hozná inkább. Ha ebből egy szociót próbálnék kihozni, akkor azt mondom, hogy oké, akkor sem kell ez a barnítás, az egyébként se kell, de akkor azt mondom, hogy keressük a giccset benne és azt a borzalmat, ami ezzel létrejön, meg a kis masnival a gyertyatartón. Ha nem volna elég habos, akkor próbáljuk még habosítani, de ez ilyen ÁPISZ megoldás. Nagyon érdekes, vidéki anyakönyvvezetőknél szoktak ilyenek lenni. Most nekem fura így, meg az is, hogy akkor miért csak egy gyertya ég. Lehet, hogy ennek a szertartás szempontjából van szerepe, de a kép szempontjából nincs. Ez most nekem csendéletképként nem áll össze, szoció lehetne, de akkor tessék bátornak lenni, és tessék ezt a szociografikus vonalat erősíteni. Szerintem ha határozott vagy, nem fognak megverni, ha átrendezed az anyakönyvvezető kulipintyóját a fotó erejéig. Bolondot kell tettetni és legfeljebb mosolyogni fognak. (hegyi)

Angyalok

Angyalok

Maga, ami a kép fotográfusi részét illeti, tehát az angyalok meg az ő árnyékuk, meg az egész fényjáték, ez egy nagyon izgalmas dolog. A kékkel körbevett fényjáték már nekem sok, de még azt el tudom fogadni. Viszont ezzel a beleírással nem tudok mit csinálni. Bevallom, hogy zavarban vagyok, mert ha ezt leveszem, akkor maga a kép izgalmas lenne, és keresem a megfejtését annak, hogy miért van az, hogy időről időre olyan képekkel tudok találkozni, ahol a fotós szükségét érzi annak, hogy beleírjon írógéppel a képbe, akkor is, ha ezt ledobja magáról a kép, mint esztétikai formát. Érteni vélem az üzenetet, hogy oké, újra jönnek az angyalok, és ezért elromlott az ünnep, de ez mellett azt gondolom, hogy ne a szöveget vedd, hanem azt, hogy ez milyen formát képvisel, hogy ezzel a körívre feszített betűkkel még torzítva is vannak, és ez az egész olyan furcsa, szóval nem tudom. Ha bele akarok írni, akkor nyomtassam ki papírra, fogjak egy tollat, aztán írjak bele a kezemmel, és akkor annak van valami személyes üzenete. Nem a képre írással van baj, mert ez lehet egy vállalható irány, de ne számítógéppel csináljam ezt, mert ezek esztétikailag szétverik ezt az egészet. (hegyi)

Struktúra és architektúra

Struktúra és architektúra

Olyan, mintha egy égigérő lajtorját látnánk, ez még egy mesekönyv illusztrációnak is jó lenne akár, mindez annak köszönhető, hogy az üvegfelületen a felhők hogyan tükröződnek, miközben ebben valami minimális technikai játék nyomát mintha felfedezném ott a bal felső sarokban, de ez nem baj, ez a része a képnek abszolút rendben van. Az, ami itt a jobb alsó sarokban feltűnő épületet mutatja, hogy az mennyire jó, hogy ott van, ezt nem tudom, nem vagyok benne biztos, hogy annyira muszáj, de el tudom fogadni. Mindenesetre izgalmas az, hogy ezt megfigyelted, és hogy ezzel elkezdtél dolgozni. Tömegében most nem érzem azt, hogy egyensúlyban lennénk. Most ha kitakarom azt az épületsarkot ott, akkor maga, ami a kép közepén és a kép bal oldalán történik, ha azt egy tömegnek veszem, akkor azt viszonylag jól ellensúlyozza a valós felhős rész, ugyanakkor ezzel, hogy ide belekeveredett ez a házsarok, ezzel fölborult ez a rend, valahogy a tömeg most kívánná azt, hogy vissza legyen húzva. Ez most nem történik meg. (hegyi)
értékelés:

Baba-talp

Baba-talp

Az a helyzet, Eszter, hogy a munkáidnál mindig ugyanazt kérem számon, már lehet, hogy unod, hogy azt a megközelítést hozd magadban, amit az autókkal kapcsolatban abszolút profin csinálsz. Azért próbálok ilyen hülyeségnek tűnő dolgot mondani, mert szerintem itt a megfejtés, hogy ha a kép benned ugyanazt az érzelmi töltést hozza, akkor pontosan fogod tudni, anélkül, hogy a Hegyi mondaná, hogy de itt most túl van világítva a bokája a gyereknek, miközben a talpra lényegesen kevesebb fény jut. Ott elindul valami másik forma is a talp mögött, nem tudom, hogy az micsoda, ez olyan érdekes, hogy az minek. Ha azt nézem, hogy ez a két láb egymáshoz képest hogyan viszonyul, az izgalmas és szép, ahogy a lábujjak itt sorjáznak, de akkor le kell vágni a kép tetejéből. A vágás az mindig egy kényszermegoldás is, ezt tegyük hozzá, itt a fényképezőgéppel nem ott voltál, ahol lenni kell. A fény is megint kérdéses, hogy a világítással törődtünk-e. Visszaadom ismétlésre, és jó lenne, ha egy kicsit sűrűbben küldenél képeket, Eszter, mert akkor folyamatosabb lenne a kommunikációnk, akkor nagyobb tempóban tudnánk haladni. Ismétlés. (hegyi)

Volt, az utolsó reggelHegyi Zsolt-2012.07.02. 16:15Hegyi Zsolt-2012.07.02. 16:15Hegyi Zsolt-2012.07.02. 16:15Hegyi Zsolt-2012.07.02. 16:15

Volt, az utolsó reggel
Volt, az utolsó reggel
Volt, az utolsó reggel
Volt, az utolsó reggel
Volt, az utolsó reggel

1. Pirkadat
2. Még tombolunk
3. Jó reggelt Sopron
4. Szárított sátor
5. Itt a Mikulás

Fordított világ

Fordított világ

Az angolszász világ tud meglepetéseket okozni a turistának, ha jól emlékszem, a kereszteződéseknél még az is ki van írva, hogy merre kell fordítsuk a fejünket, hogy nehogy elcsapjon minket valami, és ebben a beállításban, ebben a szögben ez a kép egy jó ritmus. Amit le is sötétítettél a kép bal oldalán, ott én valamennyit vágnék is belőle, ott a Ford mögött még feszesebb lenne az egész. Valljuk be, ezt a képet a kis mélységélesség viszi el a vállán, és a kevéssé jellemző látószög, vagyis a technika, ami nagyon fontos, hogy pontos legyen, de tartalomban is kell keresni az egyedit, az egyszerit, hogy a kép több lehessen, mint egy vizitáció professzionális eszközökkel történő dokumentálása. (hegyi)
értékelés:

Árnyék és fény

Árnyék és fény

Megleptetek egy kicsit, olvastam a kommentárokat, ezek szerint hosszú időbe telt míg leesett valakinek, hogy ez egy negatív fotó, egy színes negatívot látunk tulajdonképpen. Ez nem baj, csak csodálom, hogy ez nem volt egyértelmű. Ami a képet illeti, a megfigyelés jó, és ha visszaforgatjuk, márpedig én megtettem, hogy visszaforgattam pozitívba, egyértelmű, hogy ez a kép úgy nem egy nagy durranás, ez ettől a moszatzöld színtől és ettől a tónusváltástól válik izgalmassá. Nagyon tetszik ez a ritmus, ez a dinamikus robbanás, ami itt létrejött. Itt minden egyes vonalnak szerepe van, és nagyon jó a megfejtés, nagyon tetszik. (hegyi)
értékelés: