Nem maradhattam ki a telo-fotos játékból.

Jó ez az önreflexió, a szó átvitt és valós értelmében is ezen az üvegfelületen. Tetszik, ahogy tulajdonképpen ettől a tükröződéstől látok be az ablakon, és közben a hátteret is látjuk, hogy honnan jövünk, a fákkal, és még ráadásul az alkotót is látjuk, ahogy kreálja a képét. Jó az ötlet, és az kifejezetten jó, hogy a főszereplő keresztrejtvényfejtés közben még telefonál is, szerethető, abszolút egyértelműen érthető, és jó üzenet. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, még akkor is, ha mobillal csináltad. Ez egy nagyon erős kép, és az a legfőbb ereje, hogy könnyed. (hegyi)
értékelés:    

Úgy látszik, hogy a képcímadásban nem nagyon fejlődünk, erre is kellene valami figyelmet fordítanod, András, mert én ezt is fontosnak tartom, ha lesz egy harmadik kiállításod, akkor oda már olyan képek kerüljenek, amiknek a címeivel is lehet valamit kezdeni. Ami a kompozíciót illeti, most a képnek a jobb oldalán körülbelül egy téglányi van, ami nekem már nem tartozik a képhez. Jó ez az egész, ahogy ez a kőfal és ez a fa lambériaszerű valami szétnyílik, ettől van az egésznek egy nagyon furcsa ritmusa, és ez egy jó megfigyelés. Ha feszesebb lenne a kép, akkor egy jó ritmus tudna létrejönni a lámpa árnyékával meg azzal a fekete tömeggel, ami a kép bal alsó sarkában van. Ezt a csövet bele lehetne a képbe úgy komponálni, hogy ez ritmusban jó legyen. Most ez nem történik meg. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy üvegfelület lehet-e, ami ezt az elmosódást hozza, vagy valami tükröződés, vagy mi az oka, de jót tesz ennek a képnek, jó ez a ritmus. Egyetlen egy kérdés van bennem: mi az indoka annak, hogy a kép jobb oldalán ez a nagy fehér tömeg ott van? Először ezt nem is nagyon vettem a képhez hozzá, aztán láttam, hogy ez nem a mi oldalunknak a háttere, hanem a képhez tartozik, szóval, ha ezt letakarom, akkor abszolút működőképes és jó ritmus az, amit kapok. Ezt a vágást megtenném, és akkor kész lenne. Megvan a három csillag, csak tessék végiggondolni, hogy mi értelme van ennek a tömegnek itt, mit kellene annak ellensúlyoznia? Elviszi egy kicsit a figyelmet, a koncentrációt csökkenti. (hegyi)
értékelés:

Sétálj, és láss csodát!

Nagyon jó ez a megfigyelés, nagyon örülök neki, hogy nem csak a korrekt és tónusban minden részletet megmutató képek érkeznek be hozzánk, hanem ezek az árnyékjátékok is felkeltik a figyelmeteket, mert én ezt nagyon fontosnak tartom. A ritmusokkal lehet így foglalkozni, és ez szerintem alapja a képszerkesztésnek. A kép nagyon tetszik, egyetlen egy dolog, amit végiggondolásnak érdemesnek tartok: az aljából lehet, hogy másfél-két ujjnyit lehetne vágni, szépen keretezné ez az egész a történetet. Most nem nagyon látom okát, hogy miért ennyire sok ez itt alul. De megvan a három csillag, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

A Sexepil Hegyi Zolis eredeti formációja néhány koncert erejéig összeállt újra, a kép az A38-on készült. Mobillal, persze.

A kép láthatóan mobillal készült, azonban az így létrejött retrós tónus és színvilág tökéletesen illik a kép készítése közben vélhetően szóló újhullámos zenéhez, ami feltételezésem szerint egyben a címét is adja a képnek. Ezzel az eszköztárral is jól kifejezi azt az életérzést, ami ezeknek a zenekaroknak a rajongóiban él(t). A tudatosan használt technikai roncsolás ellenére rögtön érzi az ember, hogy a fotós nem először nyúlt fényképezőgéphez. Ugyan egy ilyen koncerthelyzetben mindig esetlegesek, kaotikusak a körülmények, a fényviszonyok is szélsőségesek, mégis ebből a helyzetből ki tudta hozni a lehető legtöbbet. A picit alsó nézőpontból fotózott kép miatt úgy látjuk az énekest, mint a rajongói a színpadon, így sokkal könnyebb belehelyezkednünk a koncerthangulatba. Ezt erősíti a vakító reflektorfény is. A fej közel az aranymetszés helyén, a mikrofonállvány pici ferdesége inkább bevisz a képbe, és pont függőlegesen már túl direkt és életszerűtlen lenne. Mindeközben egyébként milliméter pontosan arányosan osztja fel a képet - no meg az alkarok által alkotott háromszöget is, tehát nagyon tudatosan került elhelyezésre.

Az előtérben a kis tábla a lámpával is erős része a képi egyensúlynak, sőt segíti a képszél lezárását: szépen takarja a láb és a mikrofonállvány, bal szélen levő dobozok elvágását, így megszünteti az éles elvágások által okozott hiányérzet kialakulását. Ugyanakkor a lámpa iránya és formája miatt visszatereli a nézőt a képbe, hiszen a lámpabúra - jobb derék - jobb alkar lendületes íve éppen az arcra visz minket. A háttér is rafinált, és beszédes. A jobb alsó képsarokban jól megfér a modern cuccon (kék fény!) a retrósabb kinézetű technika (zöld fény!). Egyensúlyi szempontból is fontos, visszabillenti a képet a bal képfélen levő alak súlyától. A háttérben a dob szintén képi aranymetszésben, azaz képileg is szól a háttérben a ritmus, a zene, míg az előtérben az ének teszi ezt. Precízen komponált a reflektorok fénye is, hiszen az énekes és a jobb képszél közötti terület arányos helyéről jön az egyik fénye, a másik reflektor pedig egyfajta dicsfényt varázsol az előadó köré. A fénykévék legyezője is befelé koncentrálja a tekintetet. Az énekes bal alkarjának (rendezői jobbon) vonala szépen arányosan elosztja a képet: bal felén a múlt retróslámpabúrája, jobbra a fény és a technika uralja a hátteret. De a háttér más viszonylatban is szépen összhangban dolgozik az előtérrel. Az arc (ének) a dob (zene) és a reflektor (csillogás) is egy szép, lefelé mutató háromszög-formát alkot a képen, ami a kép legvilágosabb részét képező beégett fényháromszögben is visszaköszön (arányosan kisebben). A háromszögben pedig megtaláljuk a helyszínjelölést, ahol mindez otthonra lel: megtudjuk hogy az A38 hajón vagyunk.
   Amíg a 80-as években ezek az alternatív zenei stílusok a Fekete Lyukból szóltak hozzánk, addig a mai világban mennyivel másabb, mennyivel finomabb közegben is elfogadottá váltak. Változik a világ, de a zene örök. Zöld. A fény meg kék. (A Szabó Lászlóig vezető asszociációimat, mag az onnan jövő aktuális áthallásaimat már nem írom ide... :)
   Mellékes személyes megjegyzés: Ha jól sejtem a kompromisszum a jobb szélen levő doboz volt, ami teljesen mellékes, és minimális tényező, de a képról való kihelyezkedése esetén ha jól sejtem a fejbeli térrekonstrukcióm alapján) felborul a fent részletezett precíz kompozíciós rend. Max. a bal képfélen levő zöld pöttyöt venném ki, bár némileg rímel a címre, de inkább zavaró mint hangsúlyos.
   A kép tökéletesen hozza a zene lecke lényegét. Kivitele, kompozíciója is nagyon el van találva, pontosan kimért alkotás. Mindenképp jár hát rá a 3 csillag szerintem. (Nagy Zoltán A.)
értékelés:

Nagyon érdekes ez az egész, mert olyan hatása van annak az árnyéknak, annak a sziluettes portrénak, mintha valamilyen filmhiba, karcolás vagy bemozdulás lenne ott. Nagyon furcsa, az embernek ezt kell fejtegetnie önmagában. Maga a ritmus jó, egyetlen dolgot hozzáteszek: nekem most a kép aljából hiányzik. Ahhoz, hogy ez ritmusban, tömegében helyére kerüljön, most ez alul nekem szűk, még akkor is, ha ott a feketeséget kapnánk. A semminek, az ürességnek is van téralkotó, térmeghatározó szerepe. Az ötlet tetszik, egyébként ez egy három csillagos kép, függetlenül attól, hogy a kompozícióval nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés: