Hahó, Kedves Látszóteres! Mint talán már valahol hallottad, (nevezetesen a Rádióban, vagy esetleg a Dürer-kertben), idén nyáron a lovasberényi „esemény” július hetedikén lesz. Ez szombati napra esik. Ugyanaznap, ugyanitt Pap-kompániás összejövetel is lesz, ugyanúgy, ahogy tavaly nyáron is volt. Aki még nem volt nálam, annak íme itt a pontos hely: Lovasberény, Cserti utca 3. (47° 17,928’ N 18° 34,286’ E )

Tehát: evés-ivás-mulatozás, társaság, zene, beszélgetés, szabadprogram sör, bor és a többi. Zsákban-futás és tréfás lepényevő-verseny nem lesz, de biztosan nem fogunk unatkozni. Polifoamot és hálózsákot praktikus hozni, mert nem jut vetett ágy mindenkinek. A legfontosabb: Tama ISMÉT főzni fog, úgyhogy semmi baj nem lehet!

Kérem, hogy aki szeretne gyünni, az jelezzen vissza itt alant, már csak a főzés és a sör-bor mennyiségek miatt is. Hát így… Az előző évek képei: 2010, 2011.

Vár mindenkit szeretettel: Diótörő, aki a Temesi Tamás

Szemek nélkül.

Hogy ezt te utómunkával érted el, hogy így megnyúlt ez a táj, hogy ilyen furcsa lett, vagy ez a valóságban ilyen, nem tudom, nem is biztos, hogy meg akarom én ezt fejteni, egy biztos, ha megfigyelés, akkor nagyon pontos és precíz, ha utómunka, akkor most jól használtad. Nagyon jó, hogy ezek a pipacsfejek a fehér virágok között vannak, ez menti meg az egészet, azon kívül, hogy nagyon jó ez a ritmus, ami itt létrejön. (hegyi)
értékelés:    

Jó ez a meglátás, és nagyon érdekes az, hogy ezt így észrevetted, és látom, hogy téged is ez a struktúra izgatott, miközben meg kellett volna hozni azt a döntést, hogy engem ez izgat, és nem leltárt akarok készíteni. Itt nem az a kérdés, hogy mekkora ez a pálma, meg hogy hogyan viszonyulunk mi ehhez távolság tekintetében, ráadásul egy nagylátószög felé hajadzó objektívvel mentél ennek neki, hanem itt az a lényeg, ahogy ez a nájlon erre a pálmára rákerült. Nem a macskakő és a vizesedő fal a fontos, hanem az a lényeg, ami ezzel a növénnyel történt, akkor erről beszéljünk, a kép is erről kell, hogy beszéljen, ezt fogalmazd meg, ennek keresd meg azt a részét, ami hozzád a leginkább közel áll, ami ebben az egészben téged izgat. Nyilvánvaló, hogy nem lehet ezt innen kimozdítani, nem tudjuk azt megcsinálni, hogy egy tengerparton van ő így benájlonozva, és ha egy tág kompozícióban ábrázolod, akkor egy nagyon erős üzenet lehetne. Ez itt most a fal mellé van beállítva, onnan valószínű nem nagyon tudod elhúzni, jó nehéz is lehet, hanem akkor itt kell megcsinálnod azt, amit ez az egész mutathat, akár szembeállva ezzel a hátsó fallal, és akkor közelebb lehet jócskán menni. Akkor is lehet egyik irányban egy tágabb kompozícióval játszani, de itt például maga az, amibe ez be van ültetve, nem fontos. A szárból valamennyi fontos, de az igazi ritmus és az igazi gyönyörűség a nájlon és a pálma levelei között történik meg. Ismétlést kérek, ha lehetséges, ha nem, akkor ez érdekes, mint tanulmány, de akkor tessék végiggondolni a legközelebbi ilyen munkánál. (hegyi)

Ez, ami így nyáron jellemez: a monitor-barnította bőröm.

Nagyon érdekes a váltás az előző képhez képest, nagyon érdekes az, hogy ezt a döntést meghoztad, hogy ott egy szinte high key módon világított képet kapunk, itt pedig egy egészen sötétbe forduló megoldást. Jónak tartom a gesztust is. Egyetlen dolog: a kép felső és alsó részéből én egy fél ujjnyit vágnék, feszesebbre venném ezt a kompozíciót, viszont akár eléd, akár mögéd a kép bal oldalára hozzátennék egy ujjnyit, hogy ez az egész dinamikailag kapjon egy plusz töltetet. Az kérdés, hogy mit csinálsz azzal a kezeddel, ami kilóg a képből, lehet, hogy azzal nyomod az exponáló zsinórt, és nem akarod, hogy a képen legyen, nem tudom, de most az kivisz ebből a kompozícióból. Ettől függetlenül ez egy jó második lecke, és megvan a három csillag és a leckemegoldás is, de tegyük meg azt, hogy ezt a leckét megismétled, azért, hogy gyakoroljunk. (hegyi)
értékelés:    

gondoltam amíg nem jön össze a harmadik lecke - /nem gondoltam volna, hogy egy egész alakos önportré ennyire kihívás (:/- addig csinálok egy kis szorgalmit :)

Ha jól tudom, ez talán egy Doors idézet, Morrisontól hallhattuk ezt, és én azt mondom, hogy minden nagyon szuper, jó ez a hölgy, aki ezt a gitárt a háta mögött tartja, de kettő dolgot jegyzek meg: az egyik az, hogy ez a kép szinte üvölt azért, hogy ezt egy normális világítási helyzetben megcsináld. Most ez a világítás túl lapos és nem is teljesen kiegyensúlyozott. A másik dolog az, hogy ha jól látom, itt van valami kis rövidnadrág a hölgyön, meg talán még vagy az utómunka lett érdekesre véve, de a lábánál a bőr is olyan fura, mintha ez egy harisnya lenne. Gondolom nem az, de mégis az élmény ez. Szerintem ezt úgy érdemes megcsinálni, olyan modellt érdemes keresni hozzá, aki hajlandó neked ezt az egészet megcsinálni úgy, ha nem is teljesen ruha nélkül, de úgy, hogy ezek a manifesztumok, mint a nadrág széle, vagy az atlétatrikó pántjai ne legyenek a képen, ez a kép akkor lenne igazán izgalmas. A női testhez nagyon szépen ritmizál ez a gitártest, ez, mint gondoldat abszolút helyén való, és az is nagyon jó, hogy össze van firkálva ez a gitár, de akkor ezt csináljuk végig. A másik fontos dolog, hogy a függőleges nem árt, hogy függőleges legyen, mert így most a gitár nem teljesen korrektül van beállítva. A harmadik, ami szinte a leglényegesebb dolog mindezek mellett, hogy meg lehet ezt külső térben is csinálni akár egy parkban, vagy kertben, ha félaktról beszélünk, vagy valami olyan ruhát veszünk föl, amit a gitár rendesen kitakarhat és legalább azt az illúziót kelthetné, hogy ez egy akt. Ez mindegy, de a lényeg az, hogy külső térben is megoldható ez, de nem egy betonoszlopnál vagy betonpárkánynál, az biztos. Miért ül ez a nő a kerítés előtt? Mit fog csinálni, szétveri a gitárt a kerítésen, vagy mi a következő pillanat? Maga a gesztus, amit megtaláltál, és amit ábrázolni szeretnél az tíz pontos, de a többi nincs végiggondolva. Érdemes lenne ezen még egy kicsit meditálni, úgyhogy ezt én most visszaadom ismétlésre, szeretném, ha nem kerülne be az íróasztalfiókba, hanem dolgoznál vele. (hegyi)

Egyik kedvenc képem, még az első géppemmel fotóztam.

Kedves Rita, maga a megfigyelés abszolút pontos, nagyon izgalmas az, hogy ezzel a kis virággal a magányosságot, az egyedüllétet, ezt az árva kis helyzetet tudod ábrázolni, ez mindenképpen erénye ennek a képnek. Ugyanakkor a kép azért marad meg a személyes szinten, azért neked fontos igazán, és nem biztos, hogy a nézők is ugyanazt érzékelik, mert egy dologgal nem számoltál: azzal, hogy élesnek kellene legyen a virág. Nem minden objektív alkalmas erre. Visszaadom ismétlésre a képet, mert ahogy írod, ez még egy másik géppel készült, talán a mostani géped alkalmasabb erre a feladatra, az élességre figyelj oda, valahol élesnek kell lennie. (hegyi)

Arcnélküli portrém repetája...

Kedves István, nagyon sok gondolatot felvázoló első leckét kaptunk tőled, nagyon erős, dinamikus, rajzos fotográfiával. Érdekes az, hogy a magányt, az egyedüllétet, a merengést, a befele fordulást erősíti az, hogy kettéosztottad a képet ezzel az ablak osztással, és van egy egyharmadnyi olyan területünk, ami üres, amin megtörténik, ami megtörténik, de mégis olyan, mintha egy üres képkockát kapnánk nélküled, és az egyedüllétet mutatja az, hogy ezt ilyen erősen kihangsúlyozod. Nyilvánvaló, hogy ha akartuk volna, akkor meghozhattuk volna a döntést úgy is, hogy csak egy ablaknyi legyen ez a portré, tehát ennek mindenképpen van jelentése. Örülök annak, hogy egy ilyen kompozícióval játszol, mert nem a szokványos megközelítést kapjuk. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás, várjuk a folytatást. Neked is azt mondom, hogy ne várj rám, lássuk a többi képet, első három lecke. (hegyi)
értékelés: