Szakkör | Page 377 | Látszótér

Meditáció variációk

Nézegettük az előző képet, én most itt nem látok előrelépést attól, hogy még egy személy bekerült, mert még több kérdést vet föl ez, hogy mit keres ott ez a nő, mit kolbászol ott fel-alá. Már a kutya is mozog, a női személy is mozog, ezzel már abszolút megtörtük a nyugalmat, ez nekem úgy tűnik, mintha a bevásárlás után mentünk volna hazafelé, aztán apa egy kicsit megfáradt, leült, hogy hagyjatok egy kicsit békén, de hát a csapat nem tudott ezzel a ritmussal azonosulni. Tehát itt távolodunk a megoldástól. Győző, próbáljuk meg ezt az egészet újból végiggondolni, hogy hogyan is lehet ezt jól megcsinálni, hogyan lehet ezt az élményt, ami benned létrejött, megmutatni. Az nem baj, ha ellentét feszül egy képben, tehát nem kötelezően kell megaludni a tejnek a szánkban, hogy meditálunk, és akkor teljes révületbe esve ezoterikus hullámokat verünk, de akkor ezt tessék végiggondolni, hogy ki és hogy fogja ezt az ellentétet fölvázolni neked, mi fogja ez ábrázolni, mivel kívánod ezt megmutatni, és ez mennyire lesz egyértelmű a nézőnek. Ha az a kérdés, hogy mihez képest vagyok én nyugalmi helyzetben, akkor képezni kell egy csoportot, akik zsizsegnek, mozognak, táncikálnak, és mindehhez képest ritmusban, kompozícióban és tömegelhelyezésben helyére téve helyezzük el magunkat, találjuk meg azt a pontot, ahonnan ez jól ritmizálható, és megmutatható az, hogy mi mindenek ellenére is nyugalomban és békességben maradunk. Van ennek létjogosultsága, csak akkor ezt tessék végiggondolni és megfogalmazni. (hegyi)

Időszakos szobrok ideje

Télen a víz olyan kemény, hideg, és mégis egyedien szép.

Brigitta, ott voltál a Photoshop táborban, minden egyes képnél el fogom ezt mondani, ha szükséges, hogy tessék alkalmazni azt, amit ott megbeszéltünk. Itt most nem látom indokát annak, hogy miért ebben a kékes-lilás orgonaszínű árnyalatban van tartva ez a kép. Nagyon valószerűtlen ez, tudom, hogy a tél furcsa fényeket, színeket tud hozni, azt is tudom, hogy a hó nem kötelezően hófehér, de ennél a képnél most ez a tónus gyengíti az üzenetet. Önmagában egy jégcsap akkor lesz érdekes, ha abban megtalálod azt, ami téged ebben vonz. Ha már eleve a tónusrend távolságtartó, márpedig a hideg színek mindig azok, akkor a néződ sem tud ehhez közel kerülni. Kettő irány van, amin változtatni kellene: egyik, ami utólag megoldható, hogy helyrehozzuk a tónusokat, erre a kommentároknál láttam is példát, volt, aki segített ebben, és megcsinálta, másrészt ettől függetlenül nekem az kérdés, hogy vajon most elég közel vagy-e ehhez az egész történethez. Elég közel mentél-e. Itt most nem arra gondolok elsősorban, hogy le kellett volna ezt makrózni, hanem arra, hogy meghatároztad-e azt, hogy ebben számodra mi az izgalmas. Ha ezeket hangosan kimondod magadnak, hogy „ebben engem az érdekel, hogy milyen szépen gyűrődik a formája”, vagy „milyen érdekes a háttérrel való viszonya”, vagy „az érdekel, hogy hogyan csillan át a háttér magán a jégfelületen”, tehát ha eldöntöd azt, hogy mi az, ami téged ebben izgat, akkor azt fogod megvalósítani, és akkor a néződ számára is egyértelmű lesz. Most ez nem történik meg. Alkalmasint, télidőben próbáljunk meg ezzel még foglalkozni, úgy, hogy ezeket a kérdéseket fölteszed magadnak. Ismétlés. (hegyi)

Nap lemenet

Nagyon szépek a színek, a formák, amiket megláttál, István, csak a tömegelhelyezés esetleges. Próbáljuk meg nem a maga konkrétságával, hanem csak formai elemekkel jellemezni ezt a helyzetet: van egy vízszintes vonalunk a kép alsó részénél feketével, van jobb oldalon valami fekete foltunk, van nagyjából a kép alsó harmadában szintén egy fekete tömeg, és aztán van egy tónusátmenetes hátterünk. Most ha ezt nézzük, akkor nagyon lentre került a felhő maga. Én abból a tömegből többet adnék, amit a horizont képvisel, ahhoz, hogy ez az egész úgy tudja kifutni a maga útját, hogy legyen mihez viszonyítani. Annyira vékonyra vetted most a horizontot, annyira ledekáztad az egészet, hogy most abban nem nagyon tudok mit keresgélni, miközben fontos lenne. Ismétlés. (hegyi)

Bundi foltozva

Próbálkozásaim végeredménye.

Megkaptuk a javított verziót, és azt kell mondjam, hogy jó irányba haladunk. Talán a kettő között van az igazság. Én mindenképpen jónak tartanám azt, ha meghagyva azt a tónusrendet, ami most a macskánál létrejött, a hátteret viszont nem gyengítettük volna ennyire ki, tehát közelebb kellene a kettőt egymáshoz hozni. Akkor volna realitása ennek a fajta egészen megemelt tónusokkal dolgozó háttérnek, ha nagyobb teret hagyunk, ha több helyet tud a szem befutni. Most, hogy ennyire szűkre lett véve ez a kompozíció, például elveszítettük a macska alatt meghúzódó hófelület struktúráját. Erre ügyelni kell, hogy ne egy furcsán lebegő tárgyat hozzunk létre, hanem megmaradjon a bázis, megmaradjon az a pont, ahonnan ez a dolog elindul. De nagyon szuggesszív a felvétel. Szerintem ezzel még lehetne dolgozni egy kicsit, a kettő között meghúzni egy határt, és akár a szelektív kijelöléssel kijelölni a macskát, és így az eredetiből csak a macskát világosítani, a hátteret meghagyni nagyjából abban a formában, ahol volt. Nem tudom, hogy van-e kedved még ezzel molyolni, ha igen, akkor várom a folytatást. (hegyi)

What you give is what you get

Erős személyes jelenlét, mind a telefont tartó kéz által létrehozott gesztussal, mind az arcjátékkal és a tekintettel. Emellett természetesen nagyon sokat tesz a képhez a sok kellék, a szalmakalap és a tetoválás. Ez utóbbit külön kiemelném mert itt fogalmazódik meg koncentráltan a kép üzenete. Én ezt egy jó megoldásnak találom, mivel ez egyébként is egy jellegzetes és kifejező dolog, és hozzáad a kép hangulatához. Nem mankószerű, nem érzi azt a néző, hogy direkt vezetik, ráerőltetik a megoldást, hanem maguk találják meg mint egy rejtett elemet. Egy nagyon picit talán zavaró hogy láthatóan Photoshoppal lett feltéve ez a tetoválás, nem simul a bőrfelületre, ezáltal kicsit leugrik a képről. Láthatóan átadod magad a szerepnek. Nekem nagyon tetszik ez a kép, mert egyfajta karikatúraként működik. A karikatúrának az a lényege, hogy az emberek jellegzetes tulajdonságait, hibáit, csúnyán mondva "fícsöreit" emeli ki és túlozza el, és ez itt teljesen jól működik. Ilyen szempontból meg is állja a helyét mint önportré, hiszen visszafejthető Zsolt saját tulajdonságaira, és a karikatúra jelleg hagy egy kis teret a nézőnek gondolkodni, hogy maga döntse el ennek a túlzásnak a valós mértékét. A kép mögött tehát ott van Zsolt maga teljes valójában.
Nem vagyok a telefonnal fotózás híve, tippem szerint ez a kép telefonnal készülhetett, ezáltal a kép nem lett igazán éles, ez olyan szempontból jó, hogy a humort erősíti, hiszen egyfajta kusturicás, macskajajos hangulatot kölcsönöz a képnek, viszont ebben nem vagyok biztos, hogy cél volt, a monokróm megjelenítés és a fekete háttér inkább egyfajta keménykedősebb, északkelet-magyarországra főleg BAZ megyére illetve Budapest belvárosára és lakótelepeire jellemző hangulatot próbál erősíteni, ugyanígy, ezt erősítve, némi feszültséget teremt a szűk keretezés. Nem teljesen egyértelmű hogy ez az önironikus vonal melyik oldalról szeretné kifejezni magát. Az előbbinek a karakterességére jellemzőek a színek, az utóbbira pedig az éles és részletes megjelenítés, ami talán a szemek kifejezőkészségét is erősítette volna. Ez utóbbi irányhoz az árnyékolás sem feltétlen eldöntött, egy egységesebb árnyékolás szintén segítene hogy ez a bizonytalanság eldőlhessen. (Pádár Ádám)
értékelés:

Naprendszer

Jó lenne érteni, hogy mit látunk. Ha ez valamilyen körhinta, akkor kicsit rövidebb expozícióval, avagy egy dupla expozícióval meghagyva ezt a mozgást, valamilyen fénnyel, vakuval, derítve hozhatna valamit a realitásból is, mert most nem tudom eldönteni, hogy valaki valami karácsonyfaizzóval körözött itt, vagy ez körhinta, vagy bármi más jelenség. Ahhoz nem eléggé határozott az üzenete, hogy így absztrakt módon megállja a helyét. Ezeknél az esti felvételeknél, ahhoz, hogy ezeknek legyen tere, az kell, hogy a demerung idejében (amikor a nap már lement, de még nem bukik be teljesen a fény) kell ezeket a képeket elkészíteni, mert akkor marad dinamikatartományban annyi mozgásterünk, hogy annyit hagyunk meg, annyit sötétítünk, amennyit jónak látunk. Visszafelé ez nem szokott működni, tehát ezen világosíthatunk, amennyit akarunk, ha nincs információ, abból nagyon nem lehet visszahozni semmit. Tehát a megfigyelés rendben van, Éva, próbáld ki, hogy mi van akkor, ha ezt a felvételt kevésbé sötétben készíted, talán akkor többet kapunk belőle. Ismétlés. (hegyi)

Szószóló

Kellemes kiránduláson tett séta közben lettem figyelmes erre a hangos oszlopra, melynek tetején még egy, illetve három reflektor is van. Szóval tökéletes őrszemnek, megfigyelőnek, szónoknak... Egyébként egy érzelemmentes transformersnek nézem... aki alig várja, lecsapjon egy mit sem sejtő, gyanútlan járókelőre.

tábori tűz

Nagyon hangulatos ez a kép, nagyon jó az ellenpontja a tűz meleg színeinek, és azoknak a furcsa kékesbe hajló fehéreknek, amik láthatóak. Ez jól jellemez egy helyzetet, a tábortüzezésnek az egyik sarkalatos pontja, hogy mi van akkor, amikor ránk esteledik, mert a hangulat akkor kezd élni. Nehéz ezeket a helyzeteket jól rögzíteni, főképp akkor, ha a technika nem áll mellettünk. Mindezzel együtt a kompozíciót én rendbenlévőnek tartom, talán egy picit oldalirányban mintha szűk lenne az egész, valamennyivel többet adtam volna jobbról és balról, hogy a kannába ne vágjunk bele, és hogy a kép jobb oldali szereplőnek is megmaradjanak a formái. Én mindenképpen azt tudom javasolni Istvánnak, hogy gyűjtse ezeket a leleteket, fontosak ezek, hiszen több célt szolgálnak. Egyrészt a néző párhuzamot tud vonni a saját történeteivel, a saját bulizási szokásaival, másrészt megismerhet idegen, számára ismeretlen kultúrákat és helyzeteket, és szerintem ez mindenképpen fontos, főképp ma Magyarországon. Ezért megadom a három csillagot, köszönöm. Viszont ha már sorozatok, hadd legyen egy tanácsom. Láttam valahol a netvilágban, hogy elkezdtél sorozatban gondolkodni. Ezek fontos és jó dolgok lehetnek akkor, ha mindeközben nem válsz civillé abban, hogy tartani kell valamilyen főleg formai jegyet, ami sorozattá, alkotói úttá változtatja az egyes képeket. Magyarán, ha sorozat, ha elkezdünk valami munkát, kell legyen valami olyan, ami úgymond védjegye a sornak, amitől sorrá változik. Ezen felül pedig törekedni kell arra, hogy a talált kép hatás mögött is van, kell legyen kompozíciós tudatosság, ez emelhet ki naturális és úgymond dilettánsnak ható, tehát manír nélküli képeket a valóban dilettánsból. (hegyi)
értékelés:

Amit látunk, azt úgy hívják, hogy leletmentés, mondhatjuk gyűjtésnek is. Nem akarok itt nagy szavakat használni, de fontos az, hogy a környezetünkben lévő értékeket megtaláljuk, felkutassuk és megőrizzük, úgyhogy elgondolkodhatunk akár azon is, hogy ez a felvétel az Eltűnő világ leckébe kerüljön be. Nem fogom áttenni, de akár ott is szerepelhetne. Pistáról tudni kell, hogy volt egy rádióműsora, amit szüneteltet, és reménykedünk abban, hogy akár a rádióműsor újrakezdésével kéthetente találkozhatunk ilyen zenei felvételekkel. Ami a filmet illeti, két megjegyeznivalóm van: az egyik az, hogy ilyenkor joggal merül föl a kérdés, hogy mi a fontosabb, a hang vagy a kép, és hogy mi lehet a megoldás, mert nyilvánvaló, hogy az ilyen spontán helyzeteket könnyen szét tudjuk robbantani azzal, ha nagyon sokat fontoskodunk a kameránkkal. Feltételezve, hogy ezen az estén, mint vendég, Pista elfogadott ember volt, ezért talán az is megtörténhetett volna, hogy amikor ez a dal elkezdődik, előveszi a kis kameráját és picit közelebb húzódik ahhoz az előadóhoz, aki ezt a dalt elkezdi énekelni, mert itt két eset van, ami problematikus. Az egyik az, hogy a közelben elkezdte valaki hozni a ritmust egy ceruzával, ha jól látom, és ennek talán az aránya sok lett, mert közelebb van a mikrofonhoz, a másik meglátásom az, hogy képileg is erősebb lenne, ha valamivel közelebbről tudnánk ezt a felvételt megtenni. Ha döntenem kell, akkor ennél az esetnél a kép csak illusztráció, az igazi érték a hangfelvételben van. Többé-kevésbé ez sikerült is, persze a technikától is függ, hogy mi az, amit hallunk, hogy mennyire lesz a szöveg érthető, hogy mennyire lehet ezt tökéleteshez közeli állapotban rögzíteni, de becsülendő és értékelendő az, hogy István sok mindent megtett azért, hogy ez a felvétel eljuthasson hozzánk. Az ötből ez most négy csillag, kicsit az eleje és a vége is hiányos, tényleg olyan, mint egy lelet, amit előkaparunk valahonnan, és sérülésekkel ugyan, de azért megállja a helyét. Köszönöm szépen. (hegyi) értékelés:

Szelíden

Az előző ritmusokhoz, azokhoz a beküldésekhez képest, amiket eddig kaptunk tőled, ez egy egészen új megközelítés. Nagyon finom, nagyon jó ritmus, nagyon könnyed, miközben pont itt szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy eddig folyamatosan azért dumáltam, hogy senki ne használjon barnítást, és itt most ennél a képnél azáltal, hogy hozol egy hangulatot, és ez nem barna, ennek az egésznek van egy lefojtott, kicsit meleg, kicsit érzéki színvilága. Ez egy gyönyörű megoldása ennek a képnek, itt van értelme annak, hogy nem a fekete-fehérben gondolkodtunk, pontosan azért, mert ezzel a fényjátékkal kicsit idegenné, és mégis meleggé, kicsit furcsává tesszük az egészet. Lássuk be, van olyan, amikor a kivétel erősíti a szabályt. Itt most egy ilyen képet kapunk. Három csillag és leckemegoldás is megvan, én izgatottan várom a munkáidat, mert ahogy látom, van ebben a zsákban még elég sok jó megoldás, úgyhogy neked is azt mondom, hogy növeljük ezt a jelenlétet a Látszótéren, amennyire lehet, mert szerintem erős üzeneteket küldesz. Tessék megfigyelni azt a kecsességet, ahogy ez a ruha itt libben, mindazzal, ahogy a két láb keresztbe tevődik. Ebben ami izgalmas, az pontosan az, ami akár abban a filmben, amiben Amelie-ről és az ő életéről forgattak (aki nem látta, nézze meg, így nyáreste kifejezetten jó és üdítő szórakozást fog nyújtani), ami mesél egy életről, könnyen, kedvesen, miközben abban van súly, tér, távlat, de mégis nem akarunk belebonyolódni a nagy drámákba, hanem szép lassan belecsúszunk, ha kell, szép lassan van ott fájdalom, vágy, elfojtottság, és erre a képre mindez ugyanúgy igaz. Benne van minden, ha akarom, akkor bizony ez egy olyan kép, ami lényegesen messzebbre gondol, mint amennyit első pillanatban mutat. Van ebben egy 18-as karika, ezt lássuk be, és nem az erotikára gondolok, hanem arra a mögöttes gondolatiságra, ami a lakótelepen megtörténő különös helyzeteket hozza a magam kis szobájában, a magam vágyaival és elképzeléseivel, és ebben akár az a pillanat is fellelhető, amit nagyon nehezen lehet megfogalmazni: azok a pillanatok, amikor a dolgok még jók. Az utolsó pillanat, amikor még jó volt, utána valami történt, és már nem is ugyanaz, és nem is biztos, hogy vissza tudom csinálni. Nagyon izgalmas sztori, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Meditáció

Ha a kép fölső részéből másfél ujjnyit vágnánk, akkor azt mondom, hogy oké, most itt nekem az problematikus, hogy a felhők után újraindul egy viszonylag homogénebb szürke folt. Ott, ahol a felhők elkezdenek játszani, utána nem sokkal én befejezném ezt a képet. Egyébként, hogy milyen a horizontja, hogy egyenes vagy sem, miért kellene kötelezően egyenesnek lennie, valamennyit az a bokor vissza is húz belőle, tehát a táj sem mindig egyenes, a földet sem úgy művelik, hogy mindig egyenes legyen, vannak dombok. Miért ne ülhetne ez a jóember a dombon a kutyával? Ami igazán nekem kérdéses, hogy miért pont a kutyával meditálok? Mitől a kutya a csend? Én lassan, itt a kertes házas környezetben, ahol lakom, arra a megállapításra jutok, hogy egy sintértelepen vagyok, tehát a kutyáról sok mindent tudok mondani, de azt, hogy meditáció, vagy csend bajnoka lenne, azt nem. Kajlák, rohangálnak, ugatnak, szimatolnak, szóval ők ritkán partnerek ebben a projektben, ezért az ő szerepeltetését nem teljesen értem. (hegyi)
értékelés:

sirályok

Itt beleolvastam a kommentárokba, néztem, hogy mitől van itt 9, aztán rájöttem, hogy attól van, hogy nem tudjátok megfejteni, hogy mit láttok a képen. Egészen valószínű, hogy ez valamilyen ostorlámpának a világítóteste, ez nem egy evezőlapát, amivel a döglött galambokat akarjuk kiszedni a vízből, de a hatása ilyen. Az, amit most látok, az tényleg ilyen, ami inkább humoros, mintsem valami nagyon baráti dolog lenne, már ami a madarakat illeti. Olyan, mintha a vízből mentenénk ki ezeket a belepotyogott állatokat. Viki, én ezzel nem tudok mit csinálni. Nagyon érdekes azt megfigyelni, hogy mintha szétszórt lennél. Kellene egy kicsit akár jógázni, vagy valamilyen meditatív dolgot csinálni ahhoz, hogy a munkádban is koncentráltan tudjál haladni, mert hol dobsz egy tíz pontosat, hol meg valami értelmezhetetlent. Ennek én nem látom más indokát, mint azt, hogy nem koncentrálsz eléggé a saját munkádra, és ezért ilyen szélsőségesek a találataid. (hegyi)

A kör háromszögesítése

Ha nem allandoan o dumalna, lehet, hogy nem hulne ki a kaveja mire oda er, hogy beleigyon.

Igen, itt technikai problémám van, mert az ötlet jó. Valószínűleg kevés volt a fény, ezért használni kellett a vakut. Igen ám, ez nem is lenne baj, mert gyönyörű, ahogy ezeken a műbőr székeken megcsillan a fény - ott szép, viszont a közepét meg kivasaltad, agyonverte a fény. Nem tud intim lenni, ettől leltárszerű lett az egész. A korrektséghez hozzátartozik az is, hogy a hátsó fali részt nem nagyon tudom értelmezni, hogy miért lett olyan ferde, ez teszi esetlegessé az egészet. A filozófiája, a gondolatisága a képnek jó, nagyon jó az, ahogy a színekkel játszol, a zölddel, a sárgával, a vörössel, a bordóval, a naranccsal, ezek a színek nagyon jók. Kicsit sok nekem az elem a képen. Addig meg kell kérni a másik asztalnál ülőket, hogy „bocsi, de itt van ez a krómtálca a cukortartóval, hadd tegyem át amíg ezt a fényképet megcsinálom”. Ha ezt a képet megnézzük, ami izgalmas benne az pontosan ezeknek a köröknek az egymáshoz való viszonya, és ebből a dologból abszolút kiesünk azzal a tálcával, meg azzal is, ami azon rajta van. Elég lenne a három csésze a csészealjjal meg ezzel a citromos dologgal, és akkor azzal már valamit lehetne kezdeni. A talált helyzetek nem mindig alkalmasak arra, hogy megörökíthetőek legyenek, valamit általában hozzá kell nyúlni. Ha csak ennyit veszek, akkor a középen lévő tejes kancsó kiöntő részének és a kiskanál találkozása is nekem most fura. Ha ez a kanál ott van, mint egy százalék jel, akkor annak a szerepét meg kell hagyni, akkor elfordítok valamennyit ezen a tejtartón. Azt is el tudnám képzelni, hogy az a kanál bekerül abba a zöld falu csészébe, ugyanis, ha megfigyeled, akkor az egyik csészének a füle izgalmas, a másiknak a kilógó kanál, a harmadik pedig olyan kis nyomorult. Ennyit a kompozíciós rendről, formájában pedig nagyon zavar engem ez a ferde fal, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Tanulmányként elfogadom arra, hogy ezzel még később kellene dolgozni. Ami a leckemegoldást illeti, valóban elfogadható az, hogy nem kötelezően csak testi kontaktussal, vagy szereplők ábrázolásával lehet a barátságról beszélni, hanem akár egy ilyen helyzetábrázolással is, vagy egy enteriőrrel, de akkor a székeknek nagyobb szerepének kell legyen. Most ezt visszaadom továbbgondolásra. Ismétlés. (hegyi)

Bábel

Egyre több az információ és mégis... egyre kevésbé értjük meg egymást.

Kedves Győző, az ötlet jó, az időpont nem. Ahogy én érzékelem, van az az időpont, amikor ezek a kis dobok vakítóan világítanak. Ez valami kora délután, tételezzük fel, akkor kora reggel ezek világítanak, vagy fordítva. Föl lehet oda menni még? Meg tudod ezt csinálni ismétlésben? Ugyanis most a konstrukciót és az egész ritmust agyonveri az, hogy ebben a szürke fátyolban van. Ismétlés. (hegyi)

adidas

Maradjunk abban, Viki, hogy ha ez önkép, akkor betenném a hármas leckébe, vagy tegyük át szorgalmiba. Izgalmasnak tűnik, de reklámnak semmiképpen nem érzem. Lehet, hogy van az a felbontás és az a méret, ahol kijön az, hogy rajtad Adidas zokni van, de azt lásd be, hogy ember legyen a talpán, aki ezt itt beazonosítja. Lehet azt is, hogy az Adidas miről ismerős? Hát a három csíkról. Mondjuk, elmegy három repülő, húz valami csíkot az égen, de nem akarok kitalálni hülyeséget, de előfordulhat, hogy más jelzi ezt, és nem a konkrét ruha, és a szabadságvágy is benne van, de hát most mondd el, hogy szerinted miből kellene tudnia az embereknek, hogy ez Adidas. Én meg azt mondom, hogy Puma. Fölmászott a Puma a hegyre, és mindjárt leugrik, szóval tudok én asszociálni más irányba is. Most ideiglenesen ezt átteszem a szorgalmiba, és hátha ezzel tudsz valamit kezdeni. (hegyi)