Szakkör | Page 456 | Látszótér

Mexikó

Úgy el volt ott árvulva ez a kis kaktusz.

Oldy, én nem tudom, hogy a kőműves tehet róla, vagy az, hogy nem álltál teljesen párhuzamosan a falhoz, de valamiért ez az egész nekem nem tűnik vízszintesnek, miközben az alján olyan, mintha az lenne, és mégse. Lehet, hogy ez a fényviszony miatt van, hogy ebbe a vakablakba úgy világít a fény, hogy torzítja ezt az egészet, nem tudom megmondani. Ez nekem még nem csendélet. Szépek a fények, izgalmas lehet ez a helyzet, ha ez valamilyen olyan helyen van, amit meg tudsz látogatni máskor is, akkor itt be lehet rendezni csendéletet, de ez a szegény, műanyagcserépbe rakott kis kaktusz önmagában még nagyon egyedül van. Valamilyen viszonyrendszert ki kell alakítani ahhoz, hogy ez jól működjön. Esetleg, ha ez egy lényegesen drámaibb világítási helyzetben van, akkor már el tudnám képzelni azt, hogy ez meséljen arról, hogy fogságban hogyan nevelődik egy kaktusz, de ez így még nekem nem nagyon áll össze ettől a nagyon vidám színtől az a kis verem, amiben ő benne van. Ismétlés. (hegyi)

Bemutatkozom...

Erről beszéltem, hogy el kell kezdenünk újból dolgoznunk az első leckétől elindulva. Jó ez a bemutatkozás, nagyon érdekes az, hogy itt az Anita a kis kombinéhez még fölvette a kistáskát is, ami szintén egy kis kombiné, úgyhogy tulajdonképpen ez egy jó geg, a tárgy is jó, meg a vicc is. Az egész nagyon érdekes, kellemesen, szolidan visszafogott a dolog, lehet, hogy férfitársaim azt mondanák, hogy a táska elég lenne, mint ruha, én ezt rád bízom. A lényeg a lényeg, hogy ez egy jó bemutatkozás, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:

Az Erzsébet híd egy részletét variálva lett a 2X.

Jó a meglátás, abban érzek egy kicsi bizonytalanságot, hogy miért van odatéve az a segédvonal, vagy én nem tudom, hogy minek értelmezzem azt a keresztet, ami a képet ketté osztja. Ha ezt az osztást nem jelölöd be, akkor is izgalmas lesz az, amit kapunk, vagy vastagítsd meg, legyen ez egy határozott döntés, hogy én négy képpel dolgozom, és a négy képből jön létre valami. Ez az egyetlen hozzáfűznivalóm, az Absztrakt leckéhez ez egy jó meglátás, a kivitelezésen lehetne még valami csiszolni. (hegyi)
értékelés:

Sütőtökös muffin

Hozzávalók 6 darabhoz:
150g liszt
1 ek. szárított élesztő
csipetnyi só
1 tojás
125 ml tej
150 gr tökpüré
4 ek apróra vágott kecskesajt
vaj a formák kikenéséhez.

Kedves Anita, aki ebből a leiratból megsüti ezt a muffint, annak én sapkát emelek, mintha hiányozna valami itt a leiratból, úgyhogy légy szíves ezt fejezd be, mert nem tudom, mit kell csinálni ezekkel a hozzávalókkal, szóval hogyan jön ez létre, azt légy szíves mutasd meg, hátha ezt valaki meg akarná ismételni. Ráadásul nem egy sima muffint kapunk, hanem egy sütőtököset, úgyhogy még az se biztos, hogy evindens a többieknek, hogy azzal mit kell másképp csinálni, mint egyébként, de a képi ritmus tetszik. Jó ez a vöröslő levél, és az ebben a térben elhelyezett muffin valamik. Az ötlet maga tetszik, a kivitelezésnél jelen pillanatban elég sokféle asszociáció tud elindulni, nem biztos, hogy mind a muffin felé vezet. Maga az irány jó, ha sütsz még ilyen muffint, akkor tessék ezt a képet hasonló viszonyok között megismételni azzal a plusszal, hogy muffinszerűbb legyen a muffin. Ettől függetlenül az ötlet tetszik, kettő csillag megvan, tessék befejezni a receptet. (hegyi)
értékelés:

Töklámpás

Három képből álló riportot kapunk, kicsit kevés nekem ez a három kép, azért ezt lássuk be. Itt látjuk Anitát, ahogy szemléli ezt az egész helyzetet, aztán látjuk tárgyiasan a töklámpás elkészítését. Ha látom, akkor azt mondtam volna, hogy kedves Anita, ezt elszúrtad, de aztán a végeredmény igazolja, hogy tényleg elég rémisztő töklámpást sikerült létrehozni. Ami ebben nekem kifejezetten tetszik, hogy úgy látom, hogy készült valamilyen tervrajz is, ami itt van a kiskésnél. Szóval a személyesség megvan, a technikán kellene még csiszolni. Egyrészt: billegnek a kompozíciók, az első kép izgalmas, de ha ezt a ritmust veszem, ha ennyire személyesen indulok, akkor ilyen személyesnek is kell maradni. Mindehhez képest teljesen más logikai megközelítés a második kép, ami egy ilyen szociografikus ügy, és ezzel a vakuval annyira nem erős a világítási megoldás, de mint werkfotó jól mutat valamit, de ha ez a lényeg, akkor ebbe kellene mutatni. A harmadik képnél a kompozíció kérdéses, de nagyon szép a kék és a vörösnek a játéka, nagyon szépen létrejönnek ezek a dolgok, ráadásul az ajtó ívei, ezek a szögletesek, és a töklámpásnak az ívei is jól dolgoznak, mint ellentétpár, csak nagyon szűk az egész, személyes, de szűk. Talán az első kép és a harmadik még oké, a második nekem nagyon kilóg, az nagyon gyenge a többihez képest is. Anitának visszatér a fotós énje is közénk, nem csak a rádiós, és megint fel tudunk venni egy ritmust, mert az a kihagyás, ami létrejött, nem biztos, hogy segítette a fotós működést. Én most erre ráerősítenék egy kicsit, azt javaslom Anitának is, hogy talán, ha az első három leckével, ha elkezdene foglalkozni, az jót tenne, és esetleg megint felépítenénk azt, amit évek alatt hosszan felépítettünk. (hegyi)

Megújult városháza

Jól mutatnak a városháza új bejárata és a park színei.

Szép ez az erdei park, nagyon szépen ki van találva, a városháza olyan, amilyen. Most ezt azért mondom így, mert ennek a képnek a ritmusát alapvetően a környezet viszi el, a városháza kevésbé fontos, az úgy ott van. Szerencsére a kertépítők győztek, tehát kitakarják a rondább részeket az épületekből. Ez egy jó meglátás, hogy ezt észrevetted. Ha elfogadod, akkor azt mondom, hogy ezt a képet jó lenne megismételni esetleg tavasszal, úgy még erősebb lenne a kontraszt. Most ebben a szürkés-fátyolos világításban nem annyira ütős. Én ezt most azért adom vissza ismétlésre, mert ezzel most nem nagyon tudunk mit csinálni, így november végén, december elején, ezt tavasszal lehet jól megcsinálni. (hegyi)

Nyár

Vagy ősz.

Ha jól látom, ez egy nagyon érdekes helyzet, én nem biztos, hogy arra a padra rá mertem volna ülni, annyira rozoga, ahogy látom a szétdőlés előtt van, és ez az úriember minden helyzetet kihasználva úgy gondolta, hogy ha ez a pad van, hát ez a pad van, én itt fogok napozni. Ehhez a ritmushoz jól kapcsolódik a vízi járműveknek a ritmusa. Valami árnyék belekerült ebbe a képbe, mint ilyen totemoszlopok. Ezek jók, csak az elhelyezkedésüket nem tudom most értelmezni a viszonyrendszerben, nekem itt most kicsit fenyegetően lépnek itt most föl. Olyan, mintha egy Stephen King könyv lenne, hogy a szerző itt nézte a távolodó vitorlást az indián nyár utolsó napsugaraiban, de már ott voltak érte a végrehajtók, és jól megverték utána. Valamiért ez nekem most nem annyira érthető, hogy ez miért van benne. (hegyi)
értékelés:

Kinéztem az ablakon és gyönyörű színeket láttam.

Tényleg egészen finom, puha, nagyon izgalmas meglátás. Nem tudom, hogy van-e arra lehetőség, hogy valakit arra az útra beleinstruálj. Ha ott van egy babakocsit toló házaspár, például, akkor nem lyukad ki a kép. El lehet vinni szentimentálisba is, és drámaiba is. Nagyon puha ez az egész, és nagyon finomak a fények, gyönyörűek a színek, de az a szürke út kicsit lehangoló a kiégett fűvel, valami nekem onnan még hiányzik, de ettől függetlenül nekem megvan a három csillag, mert egy jó, nagyon finom meglátás. A kompozícióval kapcsolatos meglátásaimat feltettem filmen is. (hegyi) értékelés:

Nekem Kriszta írásáról az első találkozóm jutott eszembe. Volt annyi előnyöm, hogy nem kellett egyedül mennem, de akkor én még csak hallgató voltam, de vonzott az adáskészítés.
   Hasonló érzésekkel ültem le, majd amikor szépen sorban Zsolt felállított mindenkit és bemutatkozást kért, meglehetősen betojtam. Elvégre eddig csak virtuálisan tartoztam ehhez a közösséghez, most meg teljes valómban kellett előadnom magam, amihez tudni kell, hogy azért én nem vagyok hozzászokva, sőt inkább ha lehet, szeretek a háttérbe húzódni. Na aztán persze, amikor elkezdtem rádiózni, sokkal közelebb kerültem hozzájuk és lehet hogy ez furán hangzik (vagy nem), de egy idő után sokkal közelebb kerültem magamhoz is. Megismertem őket, és megismerkedtem magammal is.
   Nem mondom, hogy jó barátságban lettem magammal, de azt hiszem jó úton vagyok, és sok segítséget kapok, nem csak fizikailag de szellemileg is.
   A rádiósokon keresztül pedig megismertem a fotós részleg egy jó részét is, ami szintén meglehetősen fura dolog, tekintve, hogy kissé belterjes a rádiós és a fotós közösség is, de remélem (sőt tudom), hogy az ilyen találkozók közelebb hozzák egymáshoz a két tábort, mi több átjáróként szolgálnak és újabb remek kapcsolatokat alakítanak ki a közösségen belül, miáltal sokkal erősebb lesz ez a kis csapat. Ez egy ilyen hely.

Önarckép tükörben

Lacikám, ez őrület, amit itt létrehoztál. A kis borotválkozó tükör, meg még mögötte ott vagyok megint, kép a képben, miközben az egész olyan, főleg a kistükörben, mintha bizonyos arcszépítő-manipuláció történne valamilyen eszközzel, szóval őrület. Az nagyon jó, hogy ez a kettősség megvan: megfigyelem saját magam, miközben olyan, mintha egy ikertesó nézné azt, hogy a másik mit csinál a fürdőszobában. Ezt nagyon szépen keretezi ez a kékes fényviszony. Az különösen jó, hogy ezzel a körformával nagyon izgalmasan fölbontod a teret. Kérem a további leckéket. (hegyi)
értékelés:

Kártya

Még mindig nem teljesen értem, hogy mi köze a barátságnak a kártyához, ez nekem még mindig nem derül ki. Ha ez egy portré akar lenni rólad, akkor izgalmas irány, de nem értem a barátság és a kártya fogalmát. Itt most nekem lehet, hogy valami hiányzik a fejemből, ami miatt nem értem. A másik probléma az, hogy lötyög a kompozíció: a kép jobb oldalán túl laza, ettől nem kerül helyre az egész, mint tömegelhelyezés. A kép jobb oldalából lehetne vágni egy-másfél ujjnyit simán. A harmadik dolog a tónusrend: itt is túl van világítva a kártya, ettől nem a szemre koncentrálok. Én érzem, hogy ez a kérdéskör téged valamiért foglalkoztat, tessék meggyőzni, tessék megcsinálni úgy, hogy Hegyiben is leessen, hogy „aha, így most már értem”, mert ha én nem értem, akkor lehet, hogy más se, ezért kérnék még mindig ismétlést. (hegyi)

Fatánc

Jó a meglátás, Gime, ez tetszik. Van egy fiú-fánk, tulajdonképpen kettő is, és van egy csaj. Érdekes ez az ábrázolás, hogy van egy nő és van két férfi. Az egyik közelebb áll hozzá, a másik távolról figyeli, hogy mit csinálnak ezek ott ketten. Tulajdonképpen a főszereplő mégis a női forma, ez az izgalmas kitárulkozás, mintha a hátát nekivetné a másiknak, széttárt karokkal. Tehát nagyon jó a meglátás. Ami egy kicsit bánt az, hogy nagyon szűkre lett az egész véve, ez szélességben még igényelne valamennyit, legalább még másfél ujjnyi kellene ehhez. Persze, mondhatod, hogy ott volt a szemeteskuka, ott volt sok minden, de valamennyit nem ártana ezzel kezdeni. Mivel nem voltam ott a helyszínen, én nem tudom megmondani, hogy mi az, amit lehetett volna csinálni. De mindezzel együtt maga a meglátás rendben van, a három csillagot megadom azért, mert egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy sokkal többet a helyszínen ebből ki lehetett volna ebből hozni, mint megfigyelés. Ha igen, akkor én kérném Gimét, hogy ismételje ezt meg, ha ez egy ismert hely, és vissza tud menni, és többet lehet ebből oldalirányban kihozni. Ha zavarnak azok a kis bokrok, akkor azokat odébb lehet taszajtani, vagy le lehet belőle tördelni ágakat, hogy ne zavarják annyira a kompozíciót. Nem fog érte senki bántani, ki fognak nőni, jól tűrik ezt a beavatkozást, úgyhogy valamennyit lehet, hogy lehet rajta igazítani. (hegyi)
értékelés:

Fohász

Hajnali életkép.

Azt tudom mondani erre a képre, hogy a megfigyelés nagyon rendben van, nagyon szép, tulajdonképpen minden oké, két dolgot leszámítva, amik pedig nagyon fontosak. Egyrészt a mutatóujjnál-hüvelyujjnál takar a drapéria, ez nem szerencsés, másrészt a világítás. Ez a kép azzal, hogy vakuval készült fotó, leletárszerűvé teszi ezt az egészet. Ez nem baj, ha az élesség megvan, de most ez sincs meg. Tehát vagy élesnek és ilyen leltárszerűnek kellene lennie, vagy elvinni egy lágyított, puhább világba, de akkor a világítással kellene játszani. Itt a világításról azt tudom mondani, hogy a megfigyelés oké, a leiratból tudjuk, hogy ez egy hajnali kép, és ezt más fényviszonyok között meg kell ismételni. Minden oké, de mégis jó lenne egy ismétlést látni azért, mert ez az egész többet érdemel. Nagyon szépek a kézfejen lévő formák, tessék megfigyelni: a csontok, az inak - ráadásul, ha ez egy tónusba helyezett helyzet, ha egy kicsit arra kérjük a modellt, hogy feszítsen a kezén, akkor még inkább a kapaszkodás, az összetartozás élményét hozhatja. Ez megérdemelne kivitelezésben egy nagyobb gondosságot. Az ötlet jó, adok rá kettő csillagot, de úgy, hogy kérem az ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Morfondír

Szeretek csavarogni, morfondírozni.

Kedves Éva, én ezt visszaadom ismétlésre. Az, amit létrehoztál technikailag a mélységélességgel ez egy utólagos manipulációnak tűnik számomra. A figura körüli térben bukik le a dolog, hogy ott megtalálható az élesség, ilyen szellemképszerűen éles a kép, aztán a többi része nem. Maga a kiemelés és az ötlet jó, jól látod, hogy ennek kellett volna megtörténnie a valóságban, de akkor ezt tessék megcsinálni. A helymeghatározás is rendben van, jó ez a romos helyzet, az is jó, ahogy a szereplő megjelenik ebben a térben, de a képnek a jobb oldalán belógó konténer szétveri ezt az egészet attól, hogy nem oda való. Nyilvánvaló, hogy a parktakarítók rakták ezt oda, gyűjtik benne a lombot, de ettől még az nem jó, hogy ott van. Még egy dolog, amire figyelni kellene: ez az öltözet. Ebben a sötét kabátban, zsebre tett kézzel, ebben a pózban, a felső tested egy foltként jelenik meg. Ezt jól láttad, és a lábaddal létre is hoztál egy érdekes figurát azzal, hogy előre léptél, ezzel egy X létrejött, dinamikussá is tetted, de valamit kellene kezdeni a fölsőtesteddel is, például, hogy egy kicsit elfordulsz a kamera felé, akkor már a karok miatt lehet, hogy ez a forma jobban létrejön. Ezzel a leckével még egy kicsit játssz, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Tető

Jó ez a sztori, izgalmas, amit látok. Hogy mit keresnek azok az emberek a tetőn, azt nem teljesen értem, lehet, hogy ők valamilyen eltévedt turisták, de az biztos, hogy maga a megoldás jó. Amivel én valamit kezdenék, a kép fölső része. Nyilvánvaló, hogy oda nem lehet kimászni, vagyis nem nagyon javaslom, hogy oda kihajoljon valaki, és felaggasson valamit, de azért lehet gyakorolni azt, hogy az ember ezt a beállítást megcsinálja, és oda valamit fentről a lakásból belógat, például egy száradó gatyát, vagy valamit, azért, hogy létrehozzam a térjátékot. Most ez a kinti történetről szól, de nincs osztása a térnek. Valaminek az előtérben történnie kell. Szépek a struktúrák a képnek a felénél, és az égnél lévő résznél az antennák is szépek, meg a gyűrődés is egészen jó, de a kép fölső részénél nem ártana, ha valami belógna. Nem kell teljes formákkal játszani, de ott valamit kellene ezzel kezdeni. (hegyi)
értékelés: