Azt rögtön mondom, hogy én voltam az a galád, aki ebbe a leckébe ezt betette, ha jól emlékszem, ez szorgalmiba érkezett, és annyit mondanék Balázsnak, hogy ne szúrjon velem ki ezekkel a fura képcímekkel, tessék címeket adni a munkáknak, megéri. Ezek a szmájli, meg három csillag, meg három gondolatjel a tehetetlenségünket mutatják, hogy nem tudunk közel kerülni a saját munkánkhoz annyira, hogy valamilyen címet hozzunk. Értem én itt az utalást, hogy van itt is két szem meg egy száj, de azért ennél kicsit tovább kellene menni. Maga a kép többről beszél, nem áll meg annál a pontnál, hogy ez csak két szem meg egy száj. Bizony-bizony itt ezekkel az ytong téglákkal nagyon érdekes struktúrák jönnek létre. Tessék megfigyelni azt, hogy hogyan egészítették ki a nagydarab tégla, kis tégla, fél tégla, meg kis darabkák is, azt se volt elég, rendes téglát is beteszünk, mert az még mindig ott volt a ládafiába, használjuk el, ne menjen pocsékba. Szóval a leleményesség abszolút benne van az építésben és ennek a megfigyelése egy jó irány. Nekem a három csillag megvan a leckére, csak ez a képcím visszahoz, leviszi primerbe. (hegyi)
értékelés:

Kecskemét - Repülőnap - török légierő gépei. Fantasztikus műsort adtak, ők voltak a nap sztárjai, nekem mindenképp.

Én ehhez a képhez túl sokat nem szeretnék hozzátenni, azt gondolom, hogy egy olyan megfigyelés és egy olyan helyzet, amit István zseniálisan elénk tett, és bemutat itt nekünk. Tényleg izgalmas, és le a kalappal a csapat előtt, aki ezt a repülést véghezvitte. István előtt is, hogy ezt az alakzatot jókor és jó formában megfigyelte. Lehet, hogy én kevésbé vágnám szűkre, bár az is igaz, hogy a formák ismétlődése miatt éppen elég, ha egy-két repülő van a maga teljességében ábrázolva, a többi már úgyis csak ismétlés. Ha ezt a döntést meghozom, akkor lehet, hogy az alsó és a fölső repülőnek a törzsénél hozom meg a vágást, és nem indítom el a szárnyát ilyen fél formában. Akkor még feszesebb lenne a kompozíció. Talán ennyit tudok hozzátenni, de abszolút rendben van, és értem a rezonanciát is, úgyhogy megvan a leckemegoldás és a három csillag is. István, kezdjünk el dolgozni az önportrékkal is. (hegyi)
értékelés:    

Elkezdtem gondolkodni, hogy micsoda felhők lehetnek ezek, meg mi történik itt, milyen tejszínhabbal van leöntve ez az épület, és aztán jöttem rá, hogy ez egy tükröződés. Nagyon izgalmas ez a kép, akkor is izgalmas lenne, ha csak a tükröződést adnánk, de itt van Bara zsenialitása, hogy a valós formákat is bekapcsolja, és utána megfordítja az egész képet. Egy rendben lévő és érvényes kompozíciót látott meg, sőt, a kép nem csak szimplán arról szól hogy megfordította a horizontot, mert egy új minőség jött létre, az ábrázolás nem áll meg annál a szintnél, hogy rögzítek egy élményt ezzel az épülettel, nem csak az épületet próbálom megmutatni, hanem bizony továbbgondolta Bara ezt, és ennél segítségére volt az a sok formai játék, ami megjelenik: az átlós vonalak, a foltok, a tükröződések, a vízfoltok, és ezeknek a rendje, amivel egy újabb jelentésréteget tud elindítani. Amikor arról beszélek az elemzéseknél, hogy keressük meg a személyes kötődést, akkor hasonló dolgokra gondolok, mint ami itt most a képen létrejön. Megvan egy tárgyias megközelítés, és utána azt továbbgondoljuk, hogy jó, de mi ehhez nekem a közöm, milyen élményt indít el. Vannak dolgok, amik persze pontosításra szorulnának. Itt is meg lehetne kérdezni, hogy de a jobb fölső sarokban az a háromszög mit keres, ott elindul egy vonal. Igen, lehetne a tetejéből egy picit vágni, lehet, hogy jót tenne neki, ugyanakkor tessék észrevenni azt, hogy ezek az átlós törésvonalak mintha mozaikok lennének, úgy repesztik szét a formát. Nem hiszem, hogy túl kellene ezt beszélnem, hogy mitől egy új esztétikai minőség az, amit Bara létrehozott. Igen, a hatos leckében ezt keresem, azt a személyes vonzódást, érintettséget, ami ebben a képben benne van. (hegyi)
értékelés:    

Az a tónusrend, amit itt András alkalmaz, nagyon szép, tömör tónusrend. Ha valami technikai hozzáfűzésem lehet, akkor annyi, hogy azzal, hogy az eget visszább hozta, a kijelölésnél ez látszik, hogy körbe lett vágva az erdőrészlet, talán ennél gondosabban kellene ezt csinálni, de nagyjából ennyi a hozzáfűznivalóm. Szép kép, egyetlen egy dolog menti meg a giccstől talán, az, hogy ez a hattyú itt megbontja a teret. Bár ez az átlós elrendezés nem nagyon nyugalmas, ez az ékforma, ami itt létrejön, olyan, mintha kifordulnánk a képből, és ez nem olyan nagyon erős, de szép meglátás. Én lehet, hogy kevésbé élesítettem volna ki ezt a képet, egy picit lágyabb rajzú megfejtéssel kevésbé hatna idegenül a dolog. (hegyi)
értékelés:

Azért örülök ennek a képnek, mert azt mutatja, hogy Bara foglalkozik az elődökkel, az ő életútjukkal, munkásságukkal. Ez azért fontos számomra, mert nehéz anélkül önmagunkat meghatározni, hogy ne ismernénk azt, hogy mit csináltak a többiek. Hervéről azt kell tudni, hogy Le Corbusier-nek volt a fotósa, tehát azon kívül, hogy ő a saját fotós munkásságát is csinálta, festett is, meg sok mindenben részt vett, azon kívül elég tetemes mennyiségű, 20 ezres nagyságrendben készített építészeti felvételeket. Nem akárkinek a munkáival foglalkozott. Az mindig egy érdekes kérdés, amikor két egyenrangú, hasonló szintű alkotó találkozik, hogy abból mi jön ki. Nyilvánvaló, hogy itt a tiszteleten felül az embernek a saját maga fotós munkáját is el kell végeznie az elhivatottságának megfelelően, és fontos kérdés, hogy új látásmódot talál-e. Ezt tudjuk a leiratból, hogy Le Corbusier azért szerette azt, hogy Hervé fotózta az épületeit és tárgyait, mert olyan látásmódokat talált, ami még akár az alkotónak is új volt. Ez egy fontos szempont. Ennél a négy képnél, amit itt most Bara mutat az az érdekes, és attól fontos ez a játék, a tiszteletadás abból adódik, hogy olyan nézőpontokat keres, ami nem egyértelműen adódik az adott épületegyüttesből. Az egy másik kérdés, hogy nem mindenhol száz százalékosan pontos a fogalmazás. Az első képnél ez rendben van, szépek a tömegek, szépek a vonalak, nagyon dinamikus. A második képnél nekem már billeg a dolog, az aljánál jó lett volna ha teljes pontossággal van meghatározva, ha már hoztunk egy döntést, hogy ennek a fekete tömbnek az alja az, amihez viszonyítunk. Alul most elindul egy másik ritmus, az nem biztos, hogy nagyon erős, azon kellett volna szigorítani. A harmadik képnél ugyanez a helyzet a nagy fehér tömbnél, hogy a kép sarkához furcsán fut ki. Ez a két kép az, aminél milliméterekről van csak szó, de érdemes lenne újragondolni, hogy a vágást hol hozom meg. Itt tényleg csak a vágásról van szó. Egyébként zseniálisan nagyszerű az, hogy Bara ezzel foglalkozik, nagyon örülök. Hogy ez absztrakt? Tulajdonképpen igen, van ebben egy kis pimaszság, hogy nem az Épített környezetbe kerül ez a lecke, de értem és el is fogadom. Hajrá, Bara, szeretném, ha folytatnád ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon izgalmas az, amit látok, nagyon tetszik, mert egy nagyon fontos helyzet a nőiség megélése az imitálással. Anya tükrét, körömlakkját ellopom, felhúzom a magas sarkú cipőjét, azt hiszem, hogy ezen a perióduson minden lánygyerek átmegy, és a megfigyelés nagyon rendben van. Ha már egy ilyen képet létrehozok, mert azért itt be kellett avatni a játékba a kis modellt is, nyilvánvaló, hogy egy instruált helyzetről van szó, akkor lehet, hogy megbeszélem vele, hogy biztos-e, hogy ehhez az egész játékhoz az a feliratos póló jó ritmus, amit most látunk. Az kivisz ebből a meséből. A kistükörnek, a háttérnek, a körömnek, a körömlakknak, a csuklón lévő kis bigyónak mind-mind jelentése van. Nagyon erős az, ahogy a valós térben megjelenő szereplő, és a tükörképe is itt van a képen, és az is, hogy nem ránk néz a modell, hanem saját magát figyeli, ezzel az egész helyrekerül. De ebből a ritmusból engem most kivisz a póló, visszaránt a valóságba, túl szoció. Nem tudom, hogy mennyire érthető az, amit mondok, Bara, segíts, kérlek, hogy így most oké-e amit mondtam. Miközben ez egy nagyon erős képről beszélünk, de ha lehet, akkor ezt ismételhetnénk. Nem tudom, Bara, hogy rá tudod-e venni a modelledet arra, hogy ezzel még dolgozzunk, én szeretnék erről látni egy ismétlést, segíts, kérlek. (hegyi)
értékelés:    

1.Egy későbbi fázis, szűkebb vágással.
2.Ugyanaz a fázis, tágabb vágással, hangsúlyosabban a tájba ágyazva.

Azért örülök annak, hogy Sándor elküldte ezt a két kockát, mert látjuk azt, hogy milyen ritmus jött létre ezekkel a képekkel. Kapunk egy leiratot is arról, hogy milyen ritmusok vannak itt, és mik az ismétlései ennek a képnek. Az első kép egy korábbi exponálás, a második pedig többet mutat a helyzetből, a tájból. Ha az előző képet is figyelembe veszem, amit küldtél erre a leckére, akkor azt mondom, hogy az első kép az, ami nekem ebben a játékban működik, tehát annak a leckének a javításaként az első képet tartom az erősebbnek. Külön örülök annak, hogy még közelebb hoztad ezt a dolgot, hogy a kerítés is lekerült róla, és a víztoronynak az ereje is így helyre került, mint tömegelhelyezés. Úgyhogy az első kép az, amire azt mondom, hogy igen. Itt a gesztus is rendben van, kijött a kislány ebből az alagútból, szóval mindenképpen azt gondolom, hogy ez egy jó ismétlés, és köszönöm, hogy ezt elküldted, és tudunk erről beszélni. Most erre kapsz még három csillagot, már csak azért is, mert én szeretném a többieket is arra bíztatni, hogy ha ismétlés van, akkor kezdjünk el tényleg ezzel dolgozni. (hegyi)
értékelés: